Új Barázda, 1933. április (15. évfolyam, 14-18. szám)
1933-04-02 / 14. szám
t birtok tehenészetének Jolán 171 nevű simfuentáli tehene lett, amely nem kevesebb, mint 10.841 kilogramm tejet adott a múlt évben. A Mezőgazdasági Kiállítás nagy erkölccsi sikerrel zárult. Az adatok alapját* * azonban megállapítható az is, hogy a kiállítás tenyészállat vására is szép anyagi eredményt tud felmutatni. A kiállítás elsőrangú minőségű és gazdag választékú tenyészanyaga iránt minden csoportban olyan nagy kereslet mutatkozott, hogy azt a kiállított anyagból nem is lehetett teljesen fedezni, úgyhogy a kiállítás kapcsán otthonról, a gazdaságokból is ,nagyarányú eladások történtek. Ilyen körülmények között a kiállítás vásári forgalmát a tenyészállat vásáron eladott állatok száma még nem tükrözi teljesen vissza, mert például a sertések csoportjában a gazdaságokból történt vásárlások mértéke megközelíti a kiállításon megvett sertések létszámét. A legnagyobb volt a kereslet a telivér simméntúli, magyar pirostarka és magyarfajta bikák csoportjában, ahol minden eladó állat gazdát cserélt, tehát száz százalékos értékesítést sikerült elérni. A kiállításon elkelt 260 bika, 662 pengős átlagár mellett. Hasonlóképpen jól értékesültek a kisebb számban felhozott tehenek és üszők, amelyek közül 33 darabot adtak el 460 pengős átlagáron. Igen nagy volt a forgalom a sertéseknél is, ahol a kanoknak több, mint 90 százaléka, 460 darab cserélt gazdát, 180 pengős átlagáron. Meglepően nagy volt az érdeklődés ebben az évben a kocák iránt, amelyeket az előző években a kiállításon alig vásároltak. Míg a múltévi kiállításon csak 30 darabot vettek, az idén 180 koca kelt el, 150 pengős átlagáron. A rossz gyapjúárak ellenére jó volt a vásárlási kedv a juhok csoportjában is, ahol 80 százalékos értékesítés mellett 120 darab kost adtak el, 100 pengő körüli átlagárban. Feltűnően nagy árakat értek el a kiállításon a lótenyésztő gazdák, amennyiben 35 mént 1825 pengős, 8 kancát pedig 610 pengős átlagáron adtak el. A mének nagy részét a földművelésügyi minisztérium vásárolta meg a köztenyésztés számára. Slezák László, Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere (Budapest, VI., Frangepán utca 77. Telefon 913—53), mint minden esztendőben, úgy az idén is művészi kivitelű és csodásan szóló harangjainak hangjai mellett nyitották meg a kiállítást. A kiállított harangok közül a 348 kg-os a nagykamarási r. kát. és a 210 kg-os a hidasnémeti r. kat. egyházak részére készültek. Hogyan hódítják el és vágják le az állatokat a pesti vágóhídon? Az Országos Állatvédő Egyesület azzal a kérelemmel fordult a budapesti Vágóhidak Igazgatóságához, hogy a levágásra került állatok megölését oly módon hajtsák végre, hogy az állatnak mennél kevesebb szenvedést okozzanak. A Vágóhidak nevében Sántha Antal közélelmezési főtanácsos, igazgató, a következőkben tájékoztatta az Állatvédő Egyesületet az állatok leölésének módjáról : Hivatkozással az. évi február hó 1-én kelt megkeresésre értesítem a tekintetes elnökséget, hogy a panaszra vonatkozólag dr. Kazár Gyula tanácsos úr, a szarvasyrlm közvágóhídi állategészségügyi szakszolgálat vezetője, a következő jelentést tette: A levágásra kerülő vágóállatok, a vonatkozó rendeletek értelmében, az elvéreztetésük előtt elkábítandók (az egyik rendelet a nagy állatok, egy másik pedig a kis állatok kábítására vonatkozik). Ezen rendelkezések alól a sürgős kényszervágások és az izraelita rítus szerint végzett vágások képeznek kivételt. Hasonlóan intézkedik az ez év április havában érvénybe lépő rendelkezés. Azonban egyik rendelet sem határozza meg, hogy a kábítás milyen eszközzel és módszerrel hajtassák végre. Erre közelebbi megjelölést ad az 56.757/1000. sz. F. M. rendelet, mely szerint a vágóállatok elkábítására : 1. homlokütés taglóval, 2. magik bouteroll, 3. homlokütés u. n. angol vagy szöges taglóval, 4. golyós bouteroll, 3. boutarollos pisztoly (Frissa-, Uiebe-, Sehaader-féle készülék, vagy Behr-féle pisztoly) használható a kábításhoz. Ezek bármelyikének használata egyaránt, alkalmas állatok elkábítására és a golyós bouteroll kivételével, a munkásokra és környezetre nézve ártalmatlanok is. Az említetteken kívül természetesen igénybe vehető még más, bármilyen módszer és eszköz is, különösen, ám azzal humánusabban és tökéletesebben végezhető a kábítás. A vágóállatok nagy részének kábítása a székesfővárosi szarvasmarha-közvágóhídon angol taglóval történik, melyet erre alkalmas, felnőtt, erőteljes és jártas egyén hajt végre, oly ügyességgel és biztonsággal, hogy csaknem száz százalékig sikerrel jár a művelet. Kivételesen és csak igen ritkán fordul elő, idősebb vastagbörű és kemény koponyával bíró bikáknál, hogy az első ütésre nem hatol a koponyán át a taglónak szöges csapja, vagy az állat pillanatnyi megmozdulása miatt nem megfelelő helyre esik az ütés. Ilyen esetben egy újabb ütés alkalmazása válik szükségessé, mely rendszerint eredményes. fi módszerrel (a rendkívül kivételes esetektől eltekintve, mely más módszernél vagy kábító eszközzel is előfordul, még a villanyárammal történő kábításnál is) tehát pillanat alatt érhető el a kábítás, épúgy, mint a megfelelő feszültségű villanyárammal, vagy a három év előtt nálunk is használatba vett, külföldön, különösen Németországban nagyon elterjedt „Sehermer“-féle kábitó eszközzel (bouterolles pisztoly). Az utóbbi műszernek nevezhető kábitó eszköznek, a gyakorlatban az a hátránya van, hogy használat alatt különös és gondos ápolást és kezelést igényel. A műszernek ára (csak Németországban szerezhető be) 90 K. Márka, a hozzá (egy-egy kábításhoz) szükséges töltény ára darabonként 7 pfennig. Az eszköz nagy ára és üzemben tartásának költsége és körülményei akadálya annak, hogy szélesebb körben elterjedjen, miért is Budapesten csak három jobbmódú húsiparos szerezte be a Schermer-féle kábító eszközt, akik közül is csak egy használja, történetesen, kinek készüléke még kifogástalanul működik és a berendezett tölténye még nem fogyott el. Ugyanis a készülék egyes elkopott, elhasznált részei és a töltények Karlsruheban (Badeni nagyhercegség) szerezhetők be; ehhez beviteli engedély megszerzése szükséges, ennek beszerzése pedig a mai gazdasági viszonyok között oly körülményes, hogy az előbb említett két iparos is inkább visszatér az angol tagjával való kábításhoz, mintsem kitegye magát a részek és töltények beszerzésével járó nehézségeknek. A két módszer, helyesebben a két különböző eszközzel, nevezetesen a Schermer-féle készülékkel és az angol taglóval való, de a többi említett eszközzel végzett kábítás között, ha azokat begyakorlott jártas egyén végzi, állatvédelmi szempontból, nincsen semmi különbség, csak a szemlélő látja az angol tagjóval történő kábítást durvább beavatkozásnak. Egyébként az Intéző köröket állandóan foglalkoztatja a kábítás kérdése, figyelemmel kísérik a használatba vehető ,humánusabb kábitás módszereit, ezt igazolja a 37.744— 3038. sz. F. M. megkeresés is, melyben kis alakok részére" szerkesztett ,,Rapid" nevű kábitó eszközt ajánlja kipróbálásra a földművelésügyi minisztérium. A kérdéses készüléket 24.792/1020. VIII. számú tanácsi határozat alapján ki is próbáltuk, sajnos, azzal a kívánt eredményt nem értük el. Ennél megfelelőbbnek, humánusabbnak bizonyult (Németországban jól bevált) az elektromos árammal történt kábítások kísérlete, melyeknek hatása alatt a székesfőváros vezetősége, költséget nem kímélve, a sertésközvágóhíd szúróhelyiségeinek átalakítását, elektromos kábítás végrehajtásához alkalmas módon való berendezését elhatározta. A munka folyamatban van. Jelenleg egy szúróhelyiség átalakításával készültek el, melyben a levágásra kerülő sertések elektromos árammal kábíttatnak. Az elektromos áram felhasználása kábításra a sertésen kívül, más állatoknál, mindezideig kísérleti állapotban van, sajnos, olyan eljárás, mely azt egyéb állaton sajátkezűleg merített nekik vizet a kútból, Jancsi se utasíthatta vissza a szíves kínálást, mert olyan vajjal leöntött brindzás krumpligaluskát úgyse evett még földi halandó, amilyet Zsuzsi főzött. A hiba ott volt, hogy az út Zsuzsiék felé nemcsak dombnak fel, hanem a félszemű Pocsováné háza előtt vitt el, az pedig az egy szemével is többet látott, mint más kettővel. Egy augusztus végi napon Jancsi takarmányt fuvarozott be a városba s csak napszálltára ígérkezett haza. Hogy-hogy nem azonban, már délig meg tudott fordulni és a szokásos pihenőre megállott Zsuzsinál. A lovakat árnyékba állította, ő maga meg bement egy-két jó szóra amenyecskéhez. Délután négy óra lehetett, amikor valaki kocogtatott az ajtón. Kmilről a Pocsováné mézédes hangja hallatszott: — Egy kis savanyú tejért jövök csak hozzád, Zsuzska lelkem, mert az emberem mindenképpen köménymagos krumplit vacsorázhatnék ma és tej nélkül meg nem eszi. Zsuzsi ijedten kapta össze magát s az ajtó felé Indult De Jancsi se azért szól-is tökéletesen végezné és az azzal foglalkozók testi épségét megóvná, még nincsen. Amikor van szerencsénk tisztelettel a székesfőváros közvágóhídjain történő vágások (kábítások) mai állásáról képet adni, egyben biztosítjuk az Országos Állatvédő Egyesület nagyérdemű vezetőségét és minden állatvédőt, hogy a fennálló rendelkezéseknek mindenkor érvényt szerzünk és minden állatkínzást a lehetőségig megakadályozunk, az azt elkövetőkkel szemben pedig a törvény teljes szigorával járunk el. Egyben tisztelettel megjegyzem, hogy eddig hasonló tárgyú panasz még sem a szarvasmarha-közvágóhíd és vásár intézőségéhez, ehéz az igazgatósághoz nem érkezett. Messze visznek Irta: Garay János. Messze visznek, Messze szép hazámtól, Mérföldekre, Mérföldek honán túl. Merre visznek, meddig érek — Nem gondom nekem; Nyugtom én a távozásban Föl nem lelhetem. A szivemben, Mint selyembogárnak Száleresztötündérek tanyáznak; Menjek a nap bölcsőjéhez, Az a föld szinén, Mindenütt csak szent szerelmem Szálán csüggök én. ÚJBARÁZDA 1933 április 1, Tímára ap Mihalkóból rendőr lesz Irta KÁNYA TECA Mihalkó János polgári foglalkozására nézve igáskocsis volt. Szentül hitte, hogy haláláig sem lesz más belőle, de hát írva vagyon, hogy az ember sorsa forgandó és senki a jövőbe bepillantást nem nyer. Igaz ugyan, hogy Jancsi derék, dolgos ember volt, nem is duhajkodott, nem is kocsmázott, de hát a Teremtő azzal verte meg, hogy bolondja volt mindennek, ami szép, akár jó, akár asszony volt is az. Az ilyen tulajdonság pedig nem minden veszedelem nélkül való, kivált, ha valakinek olyan pergőnyelvű és hirtelen kezű menyecske a felesége, mint Borka as- Szony volt, aki soha nem hallgatta végig a magyarázatot, miért kellett Jancsinak megitatni lovait éppen a Sudlyák Zsuzsiét kertje alatt. Éppenséggel nem azért, mert a Zsuzsi férje Amerikában dolgozott már harmadfél esztendeje s a menyecske egymagában búslakodott otthon, hanem, mert odáig dombnak felfelé vitt az út és nem lett volna keresztényi cselekedet, a lovakat pihenő nélkül továbbhajszolni a rekkenő hőségben. Ha pedig már Zsuzsi gált Kassán a harmincnégyes gyalogezredben, hogy pillanatok alatt át ne lássa a stratégiai helyzet veszedelmes voltát. Hirtelen felrántotta az ablakot s kiugrott a körbes tulajdon édes hitvestársának a karjai közé. Pocsuváné megkapta a tejet, de amit Jancsi kapott, az sötét titok maradt a faluban.* Pár hét múlva nagy sürgölődés-forgolódás volt a Borka asszony háza táján. Szekerekre pakolták a bútorokat, fazekakat, meg az aprómarhát. Pocsuváné mindjárt ott termett: — No, mi az, Borka, csak tán nem Amerikába készül az urad a Sudlyák Zsuzsi férje után? Borka jó szorosan megkötötte a kendőt az álla alatt — Nem megy az, lelkem, senki után, csak éppen hivatalt vállalt a városban. Pocsuváné majd kiejtette a bögrét a kezéből. — Aztán milyen hivatalt, te? Borka asszony igazított egyet a kötényén, aztán méltóságteljes hangon adta meg a választ: rr- Atilláikéból rendőr lesz. Panaszos levél a közmunkaváltságról Kilenc szegvári polgár aláírásával keserves írást kaptunk, amelyben a közmunkaváltság felemelése ellen panaszkodnak és különösen azt sérelmezik, hogy hiába instanciáznak, nincs orvoslás, a bajukkal, panaszukkal nem törődik senki. Nyilvánosságot adunk a panasznak, reméljük, hogy most már a kamara, vagy a kereskedelmi minisztérium illetékes ügyosztálya mégis csak elintézi a szegváriak dolgát. A panasz a következő: Az Új Barázda t. szerkesztőségének Budapest. Alulírottak bocsánatot kérünk, hogy sorainkkal alkalmatlankodunk, de kénytelenek vagyunk elviselhetetlen terhünket feltárni az Új Barázdának, mint a dolgos nép barátjának öt szószólójának. 1981. évben rendezték ugyanis e közmunkákat és addig a kis Fonáson traktoroktól évi 15 pengő közmunkát kellett fizetni, míg most, hogy rendezték, évi 113 pengő 75 fillért kell fizetni; itt az van, hogy kereskedelmi miniszteri rendeletre rendezték at közmunkákat. Jártunk már alispánnál, számvevőségnél, sehol sem tudnak rajtunk segíteni, csak az van, hogy fizessük. De nem bírjuk. Akármilyen szemüvegen nézzük, nem látjuk igazságosnak e közmunkarendezést, mert a szomszéd községben és városban csak 12 és 20 pengőt fizetnek évente a Fordsontól, de ezt nem is nagyon merjük írni, nehogy még az övékét is felemeljék. Írtunk a mezőgazdasági kamarának is, írta, hogy majd utána néz; ennek már másfél éve, még ma is néz utána, most idefordulunk az Uj Barázdához, kegyeskedjék a kereskedelmi minisztériumban megtudni, várjon lehetne-e rajtunk segíteni? Szives fáradságukat és tanácsukat előre megköszönve, maradunk hazafias üdvözlettel. Szegvár, 1933 március 26. Nyolc aláírás.