Új Barázda, 1933. április (15. évfolyam, 14-18. szám)

1933-04-02 / 14. szám

t birtok tehenészetének Jolán 171 nevű simfuentáli tehene lett, amely nem keve­sebb, mint 10.84­1 kilogramm tejet adott a múlt évben. A Mezőgazdasági Kiállítás nagy erkölc­csi sikerrel zárult. Az adatok alapját* * azonban megállapítható az is, hogy a ki­állítás tenyészállat vására is szép anyagi eredményt tud felmutatni. A kiállítás elsőrangú minőségű és gazdag választékú tenyészanyaga iránt minden csoportban olyan nagy kereslet mutatkozott, hogy azt a kiállított anyagból nem is lehetett­ teljesen fedezni, úgyhogy a kiállítás kap­csán otthonról, a gazdaságokból is ,nagy­arányú eladások történtek. Ilyen körül­mények között a kiállítás vásári­ forgal­mát a tenyészállat vásáron eladott állatok száma még nem tükrözi teljesen vissza, mert például a sertések csoportjában a gazdaságokból történt vásárlások mér­téke megközelíti a kiállításon megvett sertések létszámét. A legnagyobb volt a kereslet a telivér simmé­ntúli, magyar pirostarka és magyarfa­jta bikák csoport­jában, ah­ol minden eladó állat gazdát cserélt, tehát száz százalékos értékesítést sikerült elérni. A kiállításon elkelt 260 bika, 662 pengős átlagár mellett. Hasonlóképpen jól értékesültek a kisebb számban felhozott tehenek és üszők, amelyek közül 33 darabot adtak el 460 pengős átlagáron. Igen nagy volt a forgalom a serté­seknél is, ahol a kanoknak több, mint 90 százaléka, 460 darab cserélt gaz­dát, 180 pengős átlagáron. Meglepően nagy volt az érdeklődés ebben az évben a kocák iránt, amelyeket az előző években a kiállításon alig vásárol­tak. Míg a múltévi kiállításon csak 30 darabot vettek, az idén 180 koca kelt el, 150 pengős átlagáron. A rossz gyapjúárak ellenére jó volt a vásárlási kedv a juhok csoportjában is, ahol 80 százalékos értékesítés mellett 120 darab kost adtak el, 100 pengő körüli átlagárban. Feltűnően nagy árakat értek el a kiállításon a lótenyésztő gazdák, amennyiben 35 mént 1825 pengős, 8 kancát pedig 610 pengős átlagáron adtak el. A mének nagy részét a földművelésügyi minisztérium vásárolta meg a köztenyész­tés számára. Slezák László, Magyarország arany­­koszorús harangöntő mestere (Budapest, VI., Frangepán­ utca 77. Telefon 913—53), mint minden esztendőben, úgy az idén is művészi kivitelű és csodásan szóló ha­rangjainak hangjai mellett nyitották meg a kiállítást. A kiállított harangok közül a 348 kg-os a nagykamarási r. kát. és a 210 kg-os a hidasnémeti r. kat. egyházak részére készültek. Hogyan hódítják el és vágják le az állatokat a pesti vágóhídon? Az Országos Állatvédő Egyesület azzal a kérelemmel fordult a budapesti Vágó­hidak Igazgatóságához, hogy a levágásra került állatok megölését oly módon hajt­sák végre, hogy az állatnak mennél keve­sebb szenvedést okozzanak. A Vágóhidak nevében Sántha­ Antal közélelmezési főtanácsos, igazgató, a kö­vetkezőkben tájékoztatta az Állatvédő Egyesületet az állatok leölésének módjá­ról : Hivatkozással a­z. évi február hó 1-én kelt megkeresésre értesítem a tekintetes elnökséget, hogy a panaszra vonatkozólag dr. Kazár Gyula tanácsos úr, a szarvas­­­yrlm közvágóhídi állategészségügyi szak­­szolgálat vezetője, a következő­ jelentést tette: A levágásra kerülő vágóállatok, a vo­natkozó rendeletek értelmében, az elvérez­tetésük előtt elkábítandók (az egyik ren­delet a nagy állatok, egy másik pedig a kis állatok kábítására vonatkozik). Ezen rendelkezések alól a sürgős kényszer­­vágások és az izraelita rítus szerint vég­zett vágások képeznek kivételt. Hason­lóan intézkedik az ez év április havában érvénybe lépő rendelkezés. Azonban egyik rendelet sem határozza meg, hogy a kábítás milyen eszközzel és móds­zerrel hajtassák végre. Erre köze­lebbi megjelölést ad az 56.757/1000. sz. F. M. rendelet, mely szerint a vágóálla­tok elkábítására : 1. homlokütés taglóval, 2. magik bouteroll, 3. homlokü­tés u. n. angol vagy szöges taglóval, 4. golyós bouteroll, 3. boutarollos pisztoly (Frissa-, Uiebe-, Sehaader-féle készülék, vagy Behr-féle pisztoly) használható a kábításhoz. Ezek bármelyikének használata egyaránt, alkal­mas állatok elkábítására és a golyós bou­teroll kivételével, a munkásokra és kör­nyezetre nézve ártalmatlanok is. Az em­lítetteken kívül természetesen igénybe vehető még más, bármilyen módszer és eszköz is, különösen, ám azzal humánu­sabban és tökéletesebben végezhető a ká­bítás. A vágóállatok nagy részének kábítása a székesfővárosi szarvasmarha-közvágó­hídon angol taglóval történik, melyet erre alkalmas, felnőtt, erőteljes és jártas egyén hajt végre, oly ügyességgel és biz­tonsággal, hogy csaknem száz százalékig sikerrel jár a művelet. Kivételesen és csak igen ritkán fordul elő, idősebb vas­­tagbörű­ és kemény koponyával bíró bi­káknál, hogy az első ütésre nem hatol a koponyán át a taglónak szöges csapja, vagy az állat pillanatnyi megmozdulása miatt nem megfelelő helyre esik az ütés. Ilyen esetben egy újabb ütés alkalmazása válik szükségessé, mely rendszerint ered­ményes. fi módszerrel (a rendkívül ki­vételes esetektől eltekintve, mely más módszernél vagy kábító eszközzel is elő­fordul, még a villanyárammal történő kábításnál is) tehát pillanat alatt érhető el a kábítás, épúgy, mint a megfelelő feszültségű villanyárammal, vagy a há­rom év előtt nálunk is használatba vett, külföldön, különösen Németországban na­gyon elterjedt „Sehermer“-féle kábitó eszközzel (bouterolles pisztoly). Az utóbbi műszernek nevezhető kábitó eszköznek, a gyakorlatban az a hátránya van, hogy használat alatt különös és gon­dos ápolást és kezelést igényel. A műszer­nek ára (csak Németországban szerezhető be) 90 K. Márka, a hozzá (egy-egy kábí­táshoz) szükséges töltény ára darabon­ként 7 pfennig. Az eszköz nagy ára és üzemben tartásának költsége és körülmé­nyei akadálya annak, hogy szélesebb kör­ben elterjedjen, miért is Budapesten csak három jobbmódú húsiparos szerezte be a Schermer-féle kábító eszközt, akik közül is csak egy használja, történetesen, kinek készüléke még kifogástalanul működik és a berendezett tölténye még nem fogyott el. Ugyanis a készülék egyes elkopott, el­használt részei és a töltények Karlsruhe­­ban (Badeni nagyhercegség) szerezhetők be; ehhez beviteli engedély megszerzése szükséges, ennek beszerzése pedig a mai gazdasági viszonyok között oly körülmé­nyes, hogy az előbb említett két iparos is inkább visszatér az angol tagjával való kábításhoz, mintsem kitegye magát a részek és töltények beszerzésével járó nehézségeknek. A két módszer, helyesebben a két kü­lönböző eszközzel, nevezetesen a Scher­­mer-féle készülékkel és az angol taglóval való, de a többi említett eszközzel végzett kábítás között, ha azokat begyakorlott jártas egyén végzi, állatvédelmi szem­pontból, nincsen semmi különbség, csak a szemlélő látja az angol tagjóval történő kábítást durvább beavatkozásnak. Egyéb­ként az Intéző köröket állandóan foglal­koztatja a kábítás kérdése, figyelemmel kísérik a használatba vehető ,humánusabb kábitás módszereit, ezt igazolja a 37.744— 3038. sz. F. M. megkeresés is, melyben kis alak­ok részére" szerkesztett ,,Rapid" nevű kábitó eszközt ajánlja kipróbálásra a földművelésügyi minisztérium. A kérdé­ses készüléket 24.792/1020. VIII. számú tanácsi határozat alapján ki is próbáltuk, sajnos, azzal a kívánt eredményt nem értük el. Ennél megfelelőbbnek, humánu­­sabbnak bizonyult (Németországban jól bevált) az elektromos árammal történt kábítások kísérlete, melyeknek hatása alatt a székesfőváros vezetősége, költsé­get nem kímélve, a sertésközvágóhíd szúróhelyiségeinek átalakítását, elektro­mos kábítás végrehajtásához alkalmas módon való berendezését elhatározta. A munka folyamatban van. Jelenleg egy szúróhelyiség átalakításával készültek el, melyben a levágásra kerülő sertések elek­tromos árammal kábíttatnak. Az elektromos áram felhasználása ká­bításra a sertésen kívül, más állatoknál, mindezideig kísérleti állapotban van, saj­nos, olyan eljárás, mely azt egyéb állaton sajátkezűleg merített nekik vizet a kút­­ból, Jancsi se utasíthatta vissza a szíves kínálást, mert olyan vajjal leöntött brind­­zás krumpligaluskát úgyse evett még földi halandó, amilyet Zsuzsi főzött. A hiba ott volt, hogy az út Zsuzsiék felé nemcsak dombnak fel, hanem a fél­­szemű Pocsováné háza előtt vitt el, az pedig az egy szemével is többet látott, mint más kettővel. Egy augusztus végi napon Jancsi takar­mányt fuvarozott be a városba s csak napszálltára ígérkezett haza. Hogy-hogy nem azonban, már délig meg tudott for­dulni és a szokásos pihenőre megállott Zsuzsinál. A lovakat árnyékba állította, ő maga meg bement egy-két jó szóra a­­menyecskéhez. Délután négy óra lehetett, amikor va­laki kocogtatott az ajtón. Km­­ilről a Pocsováné mézédes hangja hallatszott: — Egy kis savanyú tejért jövök csak hozzád, Zsuzska lelkem, mert az emberem mindenképpen köménymagos krumplit vacsorázhatnék ma és tej nélkül meg nem eszi. Zsuzsi ijedten kapta össze magát s az ajtó felé Indult De Jancsi se azért szól-is tökéletesen végezné és az azzal foglal­kozók testi épségét megóvná, még nin­csen. Amikor van szerencsénk tisztelettel a székesfőváros közvágóhídjain történő vá­gások (kábítások) mai állásáról képet adni, egyben biztosítjuk az Országos Állatvédő Egyesület nagyérdemű vezető­ségét és minden állatvédőt, hogy a fenn­álló rendelkezéseknek mindenkor érvényt szerzünk és minden állatkínzást a lehető­ségig megakadályozunk, az azt elkövetők­kel szemben pedig a törvény teljes szigo­rával járunk el. Egyben tisztelettel megjegyzem, hogy eddig hasonló tárgyú panasz még sem a szarvasmarha-közvágóhíd és vásár intéző­­ségéhez, ehéz az igazgatósághoz nem ér­kezett. Messze visznek Irta: Garay János. Messze visznek, Messze szép hazámtól, Mérföldekre, Mérföldek honán túl. Merre visznek, meddig érek — Nem gondom nekem; Nyugtom én a távozásban Föl nem lelhetem. A szivemben, Mint selyembogárnak Száleresztö­­tündérek tanyáznak; Menjek a nap bölcsőjéhez, Az a föld szinén, Mindenütt csak szent szerelmem Szálán csüggök én. ÚJBARÁZDA 1933 április 1, Tímára ap Mihalkóból rendőr lesz Irta KÁNYA TECA Mihalkó János polgári foglalkozására nézve igáskocsis volt. Szentül hitte, hogy haláláig sem lesz más belőle, de hát írva vagyon, hogy az ember sorsa forgandó és senki a jövőbe bepillantást nem nyer. Igaz ugyan, hogy Jancsi derék, dolgos ember volt, nem is duhajkodott, nem is kocsmázott, de hát a Teremtő azzal verte meg, hogy bolondja volt mindennek, ami szép, akár jó, akár asszony volt is az. Az ilyen tulajdonság pedig nem minden veszedelem nélkül való, kivált, ha valaki­nek olyan pergőnyelvű és hirtelen kezű menyecske a felesége, mint Borka as­- Szony volt, aki soha nem hallgatta végig a magyarázatot, miért kellett Jancsinak megitatni lovait éppen a Sudlyák Zsu­zsiét kertje alatt. Éppenséggel nem azért, mert a Zsuzsi férje Amerikában dolgozott már harmadfél esztendeje s a menyecske egymagában búslakodott otthon, hanem, mert odáig dombnak felfelé vitt az út és nem lett volna keresztényi cselekedet, a lovakat pihenő nélkül továbbhajszolni a rekkenő hőségben. Ha pedig már Zsuzsi gált Kassán a harminc­négyes gyalog­ezredben, hogy pillanatok alatt át ne lássa a stratégiai helyzet veszedelmes voltát. Hirtelen felrántotta az ablakot s kiugrott a körbe­s tulajdon édes hitves­társának a karjai közé. Pocsuváné megkapta a tejet, de amit Jancsi kapott, az sötét titok maradt a faluban.* Pár hét múlva nagy sürgölődés-forgo­­lódás volt a Borka asszony háza táján. Szekerekre pakolták a bútorokat, fazeka­kat, meg az aprómarhát. Pocsuváné mindjárt ott termett: — No, mi az, Borka, csak tán nem Amerikába készül az urad a Sudlyák Zsuzsi férje után?­­ Borka jó szorosan megkötötte a kendőt az álla alatt — Nem megy az, lelkem, senki után, csak éppen hivatalt vállalt a városban. Pocsuváné majd kiejtette a bögrét a kezéből. — Aztán milyen hivatalt, te? Borka asszony igazított egyet a köté­nyén, aztán méltóságteljes hangon adta meg a választ: rr- At­illáikéból rendőr lesz. Panaszos levél a közmunkaváltságról Kilenc szegvári polgár aláírásával keserves írást kaptunk, amelyben a közmunkaváltság felemelése ellen panaszkodnak és különösen azt sé­relmezik, hogy hiába instanciáznak, nincs orvoslás, a bajukkal, panaszuk­kal nem törődik senki. Nyilvánosságot adunk a panasznak, reméljük, hogy most már a kamara, vagy a kereskedelmi minisztérium illetékes ügyosztálya mégis csak el­intézi a szegváriak dolgát. A panasz a következő: Az Új Barázda t. szerkesztőségének Budapest. Alulírottak bocsánatot kérünk, hogy sorainkkal alkalmatlankodunk, de kénytelenek vagyunk elviselhetet­len terhünket feltárni az Új Barázdá­­nak, mint a dolgos nép barátjának öt szószólójának. 1981. évben rendezték ugyanis e közmunkákat és addig a kis Fonáson traktoroktól évi 15 pengő közmunkát kellett fizetni, míg most, hogy rendez­ték, évi 113 pengő 75 fillért kell fizet­ni; itt az van, hogy kereskedelmi mi­niszteri rendeletre rendezték at köz­munkákat. Jártunk már alispánnál, számvevőségnél, sehol sem tudnak rajtunk segíteni, csak az van, hogy fizessük. De nem bírjuk. Akármilyen szemüvegen nézzük, nem látjuk igazságosnak e közmunka­rendezést, mert a szomszéd községben és városban csak 12 és 20 pengőt fi­zetnek évente a Fordsontól, de ezt nem is nagyon merjük írni, nehogy még az övékét is felemeljék. Írtunk a mezőgazdasági kamarának is, írta, hogy majd utána néz; ennek már másfél éve, még ma is néz utána, most idefordulunk az Uj Barázdához, kegyeskedjék a kereskedelmi minisz­tériumban megtudni, várjon lehetne-e rajtunk segíteni? Szives fáradságukat és tanácsukat előre megköszönve, maradunk hazafias üdvözlettel. Szegvár, 1933 március 26. Nyolc aláírás.

Next