Új Barázda, 1934. április (16. évfolyam, 13-17. szám)

1934-04-01 / 13. szám

2 Az állatkiállítások és tenyészállatvásárok befolyása az egyes állattenyésztési ágakra Aki négy évtizedet meghaladó idők állatkiáltásait és azok hatását figyelemmel kísérte, igen érdekes megfigyeléseket és tapasztalatokat szerezhetett és érdekes tanulságokat vonhatott le. Az állatkiállítások látogatóinak nemzetközisége, már magában igen jelentős tényező, ami külkereskedelmi szempontból sokat jelent, mert alkalmas arra, hogy az ország állattenyésztésének jó hírét elvigye és új piacok létesülését elősegítse .Nézzük azonban a kiállítások hatását magára a tenyésztésre. Hazánkban, mint ismeretes, a kiállítások a régebbi időben még alig egy évtizeddel előbb is Budapesten a Tattersalban folytak le. Hogy mekkora utat haladtunk be azóta, azt a mai helyzet igazolja. Ezek a régi kiállítások, bár a maihoz képest igen szűk keretek közt mozogtak, arról mégis híresek voltak, hogy ott csak a legkiválóbb anyag kerülhetett bemutatásra. Dacára annak, hogy a régi tattersali istállók sehogysem voltak alkalmasak arra, hogy kellő megvilágításban és keretben mutassák be az állatokat, mégis az anyag kiválósága, egy-egy jó küllemű és teljesítményű állat mégis kitűnt. Nem volt alkalmas a terep megfelelő bemutatásokra sem, dacára, hogy kivezették az állatokat a hajtópályára is és mégis ezek a lelkesedéssel rendezett kiállítások adtak lendületet hazai állattenyésztésünknek. Az akkori világban még erkölcsi kötelesség volt feljönni mindenkinek Budapestre a kiállítások alkalmával, hisz itt mutatta meg mindenki tenyésztői munkáját, itt tisztultak az eszmék és cserélődtek a tenyészállatok. Már akkor idejöttek a svájciak, néhai Széll Kálmán tenyészetének csodájára, talán éppen itt kaptak benyomásokat arra nézve, hogy mi felel meg a magyar rögnek és a magyar tenyésztőknek. Hogy a svájciak tényleg tapasztaltak és törekedtek levonni a mi tenyésző Hat Vásáraink tanulságait, azt látjuk abból, hogy siettek a maguk szarvasmarha tenyészetét a magyar kívánalmaknak megfelelőleg korrigálni és tökéletesbíteni. Hisz éppen a magyar állattenyésztés volt az, mely döntő lépésre késztette a svájciakat célirányaik kiszabásában, mert bizonyára a magyar követelmények statása is hozzájárult ahhoz, hogy rászánták magukat a tejellenőrzésre és a termelés hiteles igazolására. A kiállítások mindig javító hatásúak voltak és összehasonlító lehetőségükkel a tökéletesedés célját szolgálták. Aki az évenként megismétlődő kiállítások hatásait megfigyelte, láthatta, hogy ezek a kiállítások gyakorlati után tanítottak küllemtant és a legutóbbi években előbbre, vitték a törzskönyvek útján a belső tulajdonságokat, öröklékenység fokozását. Küllemtanilag előnyösen eltűntek a jelenségek, melyek nem voltak kedvezőek. Míg évtizedekkel ezelőtt a kiállításon tornyosfarkú állatokat láttunk, főleg a berninél, de a simmenthalinál is, addig ma vonalzó egyenes házakat találunk dacára, hogy a simmenthali ma is csak hegyi fajta. Míg régente a kiállításra úgyszólván kipreparálták az állatokat, „kiállítási kondícióba" hozták, ez ma megszűnt, ma avalódi killemérték áll előttünk. Ha mindazt le akarnám írni, ami előnyösen megváltozott, úgy egy küllemtani füzetre valót írhatnék össze. Amint a szarvasmarháknál, úgy a többi állatfajtáknál is gyökeres változások mentek végbe. Régente a kiállítások hazánkban főleg és elsősorban csak a szarvasmarhákra szorítkoztak, később kezdtek az egyéb állatfajok is mindinkább jelentkezni és a kiállítás révén egységes formába tömörülni. A tenyésztők a kiállításon látták meg, mi kell, mi nem, mi a kereslet tárgya és ehhez mérten kezdték tenyészteni. Kezdetben, mikor az angol sertéseket kezdték kiállítani, akkor még a tojcsiorrú, mopszfejű stb. angol disznó dominált. Ma egészen mások a kívánalmak, hosszú test, szabályos fej, amit a bacon, vagy a sonka irányzat alakított ki. Ugyanígy alakultak át a kiállítás hatása alatt a juhok, sőt azt mondhatnám, hogy ezeknél nagyjában minden évben a világ gyapjúszükséglete alakítja ki a jövő kiállítást. Volt idő, amikor csak finom posztógyapjas juhokat láttunk, volt viszont idő, amikor a fésűs került előtérbe. A mindinkább haladó állattenyésztésünk iránt a külföld sűrűbben megnyilvánuló érdeklődése tette szükségessé egyrészt a kiállításoknak kibővítését, másrészt a többi, régebben nem szerepelt állatfajjal, ló, baromfi, nyúl, egyéb prériállatok beiktatását. A legutóbbi években a halgazdaságok bemutatása, mely az utóbbi évtizedben ugyancsak tekintélyes állattenyésztési ággá hatalmasodott, mely külkereskedelmi szempontból a legutóbbi időben még igen számottevő volt. A baromfi, prémállatok iránti érdeklődés is mindinkább fokozódott, sőt ma már a kutyák tenyésztése is nagyobb arányokat ölt és specializálódik. Exportjaink révén, most már növekvő az érdeklődés és ez tette szükségessé a folytonos tovább építést. Az állat kiállítás hatása azonban nem marad el egyéb téren sem és főleg a köztenyésztés terén érezteti hatását, minden állatfajt illetőleg. Ma már tekintélyes hely jut a népies tenyésztéseknek, sőt azok kevés kivétellel igazán nemes versenyt fejtenek ki maguk között. A kiállítások eredményezték ezt a versenyt, a törzskönyvezés elterjedését, a tejellenőrzés nagyarányú kifejlődését. Részrehajló volnék, ha a népies tenyésztés terén tett haladásokat csak a szarvasmarhatenyésztés terén venném észre, mert ugyanez vonatkozik népies lótenyésztésünkre is. E téren már az, egyes tájfajta egyesületek szép eredményt mutatnak fel és elmondhatjuk, hogy a mi népünk jó érzékkel bír és halad megfelelő vezetés és irányítás mellett. Ma már hazánkban mindenki, de még a külföldiek is tudják, kik a kiváló tenyésztők, hol lehet vásáron kívül, háznál prima anyagot kapni. Egy kis eszmefuttatás kapcsán természetesen minden aprólékos részre kitérni nem lehet, de nem is kell, maguk a tények beszélnél. Nem utolsó hatása a rohamosan fejlődő kiállításoknak az sem, hogy most már nemcsak állatokat mutatnak be, hanem a vele kapcsolatosan, ugyancsak rohamosan fejlődő mezőgazdasági kísérletügyet, szakoktatást, stb. Hogy Magyarország ma a mezőgazdasági kiállításaival környezete között vezető szerepet visz, azt mindenki elismeri. Ez a siker nagyrészben az OMGE érdeme, aki kiterjedő gondossággal intézi az ügyeket és megtalálja a helyes utat. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy az állattenyésztésünk terén elért ilyen nagy eredményeket egy sor kiváló és lelkes szakemberünknek köszönhetjük, akik úgy a Hazai, mint a külföldi szakkörökben nem szűnnek meg dolgozni állattenyésztésünk érdekében, akik a maguk szakmájában, az egyes állattenyésztési ágakban, a lehető legtökéletesebbet produkálják. Verejtékes munkával alapoztukmeg házunk állattenyésztését és annak m minden ágát és ezt a munkát tovább kell fokoznunk, kiállításainkat még áldozatok árán is tovább kell építenünk, hogy a kezünkbe ragadott vezető szerepet dacára a kedvezőtlen időknek, el ne veszítsük, K.c. dr. Hallgasd . . . Hallgasd, amit a méla, esti szél Fájón . . . zokogva. . . neked elbeszél. Hallgasd, amit a reszkető levél Bús rezzenése titkon elmesel. Hallgasd, amit a zöld falomb alól A párjavesztett kis madár dalol, Zokogva azt regélik ők neked. Hogy érted mennyit... mennyit szenvedek , • ALJLÁSY ZOLTÁN A huszár segít magán így, disznótor után, olyan jólesik egy kis poharazás a szöszkanóckáju olajmécses mellett az ikszlábú asztalnál. Mesélgetnek, beszélgetnek a szép katonaéletről, mindenki a maga módján. — Hát egyszer hogy jártam! — szól felemelt han^ron Fábián, ki huszár volt a ti ■*&-«•! ügyeseknél. Mindenki fölfigyel. — Taliánországba' vótunk, egy hegytetőn, ültettünk tőgyfacsemetéket, mint foglyok. De micsoda magas, óriás hegy vót az! Amire fölértem, majd elnyűtt, a lábam. Én nem is szerettem ott lenni sohase, pedig jó léningot adtak. Szép vót az a hegy! Csupa ződ mindenütt. Itt-ott egy-egy szikla, lent a vögybe pedig egy nagy város feküdt. A gyárkémények füstje messzire fölszállott. Csudameleg vót fönt! Csurom vizek lettünk mind, ahányan vótunk. Ez sehogy se jó így, gondolom magamba', majd fordítunk egyet a sorson valahogy, — megingatja fejét. — Kihallgatásra megyek, — folytatja — de nem igen lehet. Gondolok én egyet, — élénken körülnéz — majd elvisztek tik! Avval fogom magam, ültetek serényen, de fejjel lefele, a gyökere van felül. — Ej, de nagy kópé vagy! — csóválják a fejeket, mosolyognak. Az erőskötésű, tömzsi, barna ember ártatlan nézéssel beszéli el tovább: — Épp arra bandukol a nagyszélű kalapú, széles, bőruhájó, pohos felügyelő. Gondolkodik mélyen, még nem vette észre. Mikor odapillant, mintha mellbelökte volna valaki, meghökken, „fölránti" a nagy szemöldökét, majd meg „összehuzl“. — Kadicsi! Mit csinálsz! — „kiáli“ haraggal. — Kaszavali? — mondom. — Mit láts" Fábián — a kihallgatáson, akarsz?... Ültetek! — így?! — kiát, hadonász. — Nálatok igy szokták?! — Hát Magyarországon, otthon, mink igy szoktuk, oszt magasra, nagyra meg is nőnek a fák, hogy hegye tán nincs is. — Ingye te! — mérgébe villámuk az öklömnyi szeme, görbített ujját a szájába kapja be. — Te akarsz becsapni?! — Nem, én nem, ez így van! — A... Madonna ! Domane reportó! — hogy kihallgatásra megyek. — S... szí... — igen... igen —. — megbicegi a fejét. — Na, jól elültetted! — szól,Kovács, a gazda. — Öntözzük már meg, el ne száradjon. / Fölveszi poharát, koccint: Te jó kis borocska! Homokon termetté, Tegnap virradatra jó megkendergetté! Te erszény pusztító, ruharongyositó! Te tette kádassá,feleségem rongyossá, Ezért megbüntetlek nehéz áristomra. Huszonnégy órára zsupsz be a dutyiba! Hirtelen felhajtja. Nagyot nevetnek, isznak. — Hej, de sok van ebbel a lopótök fejbe! — simogatja kedveskedve a fejét a felesége, a fehérarcú asszony. Mindenki mosolyog. — Hát másnap ott állok, — „foly-Figyelek, hogy vájjon mi történt vele? — Egy kis alezredes kérdezi keményen, — összeráncolja a szemöldökét ,— mit csináltál te ott a magas hegyen?! — Elmondtam őszintén, — széjjelnéz, folytatja — huszár, vátaim én a katonaéletbe', a gyaloglást nem szoktam ilyen magas hegyre! Azért gyüttem ide, hogy ezt megmondhassam, így kellett tennem, máskép nem igen jutok ide. Azt tartottam, segítes magadon, Isten is megsegít! Kinevette magát a kis alezredes az én furfangomon. — Elhelyeztek osztán Dél-Sziciliába, ahin lépten-nyomon, az utcán, szabadon szedhettünk citromot, szép piros narancsot, meg szentjánoskenyeret. Mosolyog ravaszul apró szemeivel: — Hej, az árgyélusát, olyan jó dógom vót, meg is irigyelte itt ez a kajla Tóth! — rámutat hirtelen a szembenülőre. Mindenki neveti széles, nagy jókedvvel. — Ki-ki, — szakad itt is, ott is kacagók ajkán. — Hogy az ördög vitt vóna el, te huncut Fábián! Áradó Krámán. (JIBORMM 1934 április 1. vasárnap ) "V.'A•f.'.'A «F*.-** vr Vi ”VV T!'A'**T* Kisemmizik a széfiterületek kisbirtokosait a bányatársulatok A pestvidéki törvényszékhez, valamint az ország más törvényszékeihez is rengeteg perinditás érkezett a bányatársulatok ellen. Kisgazdák, törpebirtokosok Vették fel a harcot a hatalmas vállalatokkal szemben, amelyek ezeket a kisembereket a legridegebb módon ki akarják semmizni. Ha egy község vagy szántóföld területén, vagy közelében szénréteget sejtenek, azonnal megjelenik egy kőszénbánya képviselője, hogy a szénkihasználási jogot megszerezze a földterület tulajdonosától. A bánya kiküldöttjét természetesen nagy örömmel fogadja a gazda s rendszerint meg is egyeznek. A megállapodás lényegeaz, hogy a bánya a kitermelt szén után tonnánként bizonyos díjat fizet a földterület tulajdonosának. Ezt a díjat a bányák „terragium”-nak nevezik. A legutóbbi baj éppen ekörül a terragium körül van. A bányatársulat az írásos szerződést legtöbbször kihasználatlanul tartja magánál kizárólag azzal a céllal, hogy ugyanezen a területen más versenybányával szemben megvédhesse a jogait. Ilyenkor aztán a földtulajdonosok leshetik, hogy a szántás vagy vetés alatt húzódó szénréteg mikor jelent számukra jövedelmet. De, sajnos, ha a bányákat megnyitják, a terrurium körül ekkor is baj van. Mégpedig az elszámolással. A kisgazdák nem tudják ellenőrizni az elszámolást, sem a termést, sőt a bányatársulat, mint a törvényszéken benyújtott keresetekből kiviláglik... legtöbbször egyszerűen bejelenti, hogy a szóban forgó tárnában nem termel és a Földtulajdonos már meg sem kapja a terrágrumot. A megindított perekben szereplő kárösszegek százezrekre rúgnak. A kisemberek most szervezkedtek és az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben gyűlésttartottak, ahol szenvedelmes hangon támadták a bányatársulatokat. Elhatároztuk, hogy egyesületet alakítanak, amelynek az lesz a hivatása, hogy szakemberek bevonásával megvédi az elnyomott és kizsákmányolt kisemberek érdekeit. fonatokat, bármilyen alakú és "■ nagyságú lyukakkal, a legolcsóbban beszerezheti ARADI BÉLA cégnél, Budapest, I., Horthy Miklós út 28/4 (Hadik laktanya mellett). Tel.: 59—5—79 Feltétlen kérjen árajánlatot ! ................................