Új Barázda, 1934. szeptember (16. évfolyam, 35-39. szám)
1934-09-02 / 35. szám
1934 szeptember 2. vasárnap Ára 6 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 60 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. Budapet, xvi. evt. as. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, Eötvös utca 45. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös utca 45. A választójogról A napilapokban megjelent az új választójogi törvénytervezet, amely állítólag a Nemzeti Egység pártja és a Független Kisgazdapárt vezérének közös megállapodása és elgondolása alapján állíttatott össze. Tekintve, hogy nem kész törvény áll előttünk, hanem csak tervezet, amely addig, míg törvény lesz belőle, ezer módosításon eshet át, tehát nem is boncolgathatjuk érdemileg annak minden pontját, de vannak részei, amelyeket már most szigorú kifogás alá kell vonnunk. Ilyen pl. a tervezetnek az a része, mely a választójogosultságot az eddigi két évi egyhelyben lakás helyett a jövőre nézve hat évben kívánja megállapítani. A tervezetnek ez a része joggal ad okot aggodalomra, mert ennek a pontnak az alkalmazásával lehet a legnagyobb tömegeket a választójog gyakorlásától megfosztani. Azt előre is tudjuk, hogy a köztisztviselőkre nézve nem lesz előírva a hatévi egyhelyben lakás, mert már a kétévi egyhelyben lakás sem volt kötelező. De mi lesz azokkal a földművesekkel, kubikosokkal, sommás munkásokkal, akik községükből a harmadik meg hatodik megye, vagy város területére mennek munkakeresés céljából és máshol találván munkát, állandó lakhelyüktől néha három, sőt hat hónapot is távol töltenek. Ezeket az embereket éppen úgy megilleti a választójog, mint bárki mást, mert hiszen ők nem tehetnek arról, hogy saját községük vagy városuk határában nem nyílik részükre megfelelő vagy állandó munkaalkalom, ők az ország határain belül élnek, keresetük után ha mást nem, de kereseti adót okvetlen fizetnek, gazdasági munkáspénztári, vagy OTI járulékot fizetnek, ha hadköteles sorban vannak, úgy katonai kötelezettséget teljesítenek, egyházi adót fizetnek és ha falujuk határában valami kis ingatlan vagyonkájukvan, azért ott adóznak, tehát az állammal szemben az állam polgárait terhelő közkötelességeiket éppen úgy teljesítik, mint akik lakóhelyük területén keresik meg a maguk és családjuk részére szükséges kenyeret. A kormány a telepítés kérdésével is foglalkozik és ha ezen tervezetet valóra is váltja, úgy óriási földműves tömegek fognak ezen a réven is lakóhelyet cserélni, és ezek a tömegek ugyancsak kimaradnak a választójog gyakorlásából, mindaddig, amíg újabb lakóhelyükön nem töltenek el hat esztendőt. Ha egy kereskedő, iparos, vagy magánalkalmazásban lévő egyén megélhetési viszonyai úgy kívánják, hogy lakhelyet változtasson, azt nem lehet megbüntetni azzal, hogy a választójog gyakorlásától eltiltják. Hiszen ezek az egyének éppen olyan értékes tagjai a magyar társadalomnak, mint akik szerencsésebb körülményeiknél fogva állandóan egy helyhez kötötten tudják kenyerüket megkeresni. Az inségsegélyeseknek, vagy inségmunkában részesítetteknek a választójogból való kizárási terve is súlyos méltánytalanság azokkal szemben, akik, sajnos, az inségsegélyre vagy inségmunkára rá vannak, vagy voltak utalva. A társadalomnak érdeke, hogy a munkátlanok, még ha inségakció keretében is, de munkához jussanak, hogy ne válljanak nyomoruk következtében a társadalmi rend ellenségeivé. Lehet az is, hogy a ma még ínséges egyén rövid idő múlva már nem lesz ínséges, sőt módos, adózó polgár lesz. Lehet az is, hogy az ilyen egyén még egykét évvel ezelőtt komoly adózó volt és önhibáján kívül jutott ínséges helyzetbe. Elvégre is akkor ezen a címen ki kellene zárni a választójog gyakorlásából azokat is, akik hadikölcsönsegélyben részesülnek, mert az is közpénzből nyújtott segély, tehát közsegély. A választójog-tervezetnek ez a része az, amelyet a legkomolyabban kifogásolunk és be kell látni a kormánynak is, hogy csak az a szavazás és az a választás nyújthat egy párt működése elé komoly erkölcsi alapot, amely választáson minden arra érdemes magyar állampolgár ilyen súlyos korlátozások nélkül gyakorolhatja szavazati jogát. Papén nem tér vissza Bécsbe Változások az alvezéri tisztségben Papén volt alkancellár egyelőre nem tér vissza Bécsbe és nem veszi át a bécsi német követség vezetését. Papén egészségi állapota, hír szerint, nagy mértékben rosszabbodott s olyan hírek is vannak, hogy Papén egyáltalán visszavonul a politikai élettől. Beavatott körökben azt állítják, hogy a volt alkancellár egyelőre csak kéthónapi szabadságot vesz ki és további elhatározását egészségi állapota alakulásától teszi függővé. Ismeretes, hogy Papén mindössze még csak négy napot töltött az osztrák fővárosban, ezt is csupán azért, hogy átnyújtsa megbízólevelét Miklas szövetségi elnöknek és bemutatkozó látogatást tegyen Schuschnigg osztrák kancellárnál és Berger Waidenegg külügyminiszternél. Utána szabadságra ment és saarvidéki birtokára utazott. Itt legutóbb megbetegedett — régi lábbaja újult ki — úgy hogy a koblenzi gyűlésen sem vehetett részt, ahol pedig az eredeti tervek szerint Hitler mellett ő is fel akart szólalni. MMBIIIÍIMMIIIliiül 111 'III' 111, fii IIHIHIIIIIHHl MM IIIII II IMIHIilIliinIIIIIIIIWIWiWWaHM—MWBBMiHBBWWIWW Szoborgyalázás Nagykárolyban Oláh merénylők lefejezték Kölcsey Ferenc szobrát Felháborító merénylet hire érkezett Budapestre. Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a város főterén álló Kölcsey-szobor fejét. A vandál cselekményt reggel fedezték fel a téren áthaladó emberek s nemsokára nagy csoportok állottak a megcsonkított szobor körül. A néma tüntetőket rendőrök oszlatták szét. Egészen különös, hogy ez a merénylet megtörténhetett. A szobor talapzata ugyanis négy méter magas, előtte pedig állandóan rendőrőrszem áll. Nehezen képzelhető el, hogy a merénylők a rendőr tudta nélkül feljuthattak volna a szobor fejéhez. A vizsgálatot megindították. Először a rendőrt hallgatták ki, aki vallomása szerint nem látott és nem hallott semmit. Márpedig egy bronzszobor elfűrészelése nem történhetik meg zajtalanul. Különben is a merénylőknek létrákra és más felszerelésekre volt szükségük, hogy a szobor fejéhez jussanak. A helyszíni szemle sem járt eredménnyel, mert a szobor körüli területet teljesen összetaposták, úgy hogy semmi nyomot nem lehetett megállapítani. A merénylők magukkal vitték a szobor fejét is. Valószínűleg hatósági segédlettel követték el ezt a gaz cselekményt az oláh vandálok, mert lehetetlen, hogy egy város főterén, ahol állandó rendőrposzt cirkál, ily merényletet, mely esetleg órák hosszat is eltartott, észre ne vette volna a szolgálatot teljesítő rendőrközeg. A vizsgálat megindult. Sajnos, nagyon is ismerjük az ilyen vizsgálatok technikáját, lebonyolítását és tudjuk, mit várhatnak a szoborcsonkításon keresztül megalázott magyarok egy ilyen vizsgálattól. Az első dolog az inspekciós rendőr kihallgatása volt s az eredmény: szép, szabályos jegyzőkönyvet készítettek, amely szerint a rendőr egész éjszaka ott volt őrhelyén, mégsem vett észre semmi gyanúsat. A nyomozásnak egyik leglényegesebb szakasza ezzel le is zárult. Mert ugyan mit csináljon a detektív, a rendőrtiszt, ha ilyen páratlan kriminalisztikai esettel áll szemben? Rejtély ez, titokzatos misztérium, amelynek felderítése nem igen várható. Délelőtt még nagy immel-ámmal megtartották a helyszíni szemlét. Az eredmény? A szobor körül esetleges nyomokat — sajnos! — annyira öszszetaposták, hogy nem jutott semmiféle adat. Holtpontra jut a nyomozás a legrövidebb időn belül, ennyi bizonyos s a nagykárolyi magyarok nem is számítanak másra. A tetteseket, akik a szobor bronzfejét is magukkal vitték, nem fogják megtalálni. De a szobrot valószínűleg eltávolítja majd a hatóság a főtérről.