Új Barázda, 1934. szeptember (16. évfolyam, 35-39. szám)

1934-09-02 / 35. szám

1934 szeptember 2. vasárnap Ára 6 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 6 p­engő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 60 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. Budapet, xvi. evt. as. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, Eötvös­ utca 45. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal­: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös­ utca 45. A választójogról A napilapokban megjelent az új választójogi törvénytervezet, amely állítólag a Nemzeti Egység pártja és a Független Kisgazda­­párt vezérének közös megállapo­dása és elgondolása alapján állít­tatott össze. Tekintve, hogy nem kész tör­vény áll előttünk, hanem csak ter­vezet, amely addig, míg tör­vény lesz belőle, ezer módosításon eshet át, tehát nem is boncolgat­hatjuk érdemileg annak minden pontját, de vannak részei, ame­lyeket már most szigorú kifogás a­lá kell vonnunk. Ilyen pl. a terve­zetnek az a része, mely a választó­jogosultságot az eddigi két évi egyhelyben lakás helyett a jövőre nézve hat évben kívánja megálla­pítani. A tervezetnek ez a része joggal ad okot aggodalomra, mert ennek a pontnak az alkalmazásával lehet a legnagyobb tömegeket a választójog gyakorlásától meg­fosztani. Azt előre is tudjuk, hogy a köz­­tisztviselőkre nézve nem lesz elő­írva a hatévi egyhelyben lakás, mert már a kétévi egyhelyben la­kás sem volt kötelező. De mi lesz azokkal a földművesekkel, kubiko­sokkal, sommás munkásokkal, akik községükből a harmadik meg hato­dik megye, vagy város területére mennek munkakeresés céljából és máshol találván munkát, állandó lakhelyüktől néha három, sőt hat hónapot is távol töltenek. Ezeket az embereket éppen úgy megilleti a választójog, mint bárki mást, mert hiszen ők nem tehet­nek arról, hogy saját községük vagy városuk határában nem nyí­lik részükre megfelelő vagy ál­landó munkaalkalom, ők az ország határain belül élnek, keresetük után ha mást nem, de kereseti adót okvetlen fizetnek, gazdasági munkáspénztári, vagy OTI járulé­kot fizetnek, ha hadköteles sor­ban vannak, úgy katonai kötele­zettséget teljesítenek, egyházi adót fizetnek és ha falujuk határában valami kis ingatlan vagyonkájuk­­van, azért ott adóznak, tehát az állammal szemben az állam polgá­rait terhelő közkötelességeiket ép­pen úgy teljesítik, mint akik lakó­helyük területén keresik meg a maguk és családjuk részére szük­séges kenyeret. A kormány a telepítés kérdésé­vel is foglalkozik és ha ezen ter­vezetet valóra is váltja, úgy óriási földműves tömegek fognak ezen a réven is lakóhelyet cserélni, és ezek a tömegek ugyancsak kima­radnak a választójog gyakorlásá­ból, mindaddig, amíg újabb lakó­helyükön nem töltenek el hat esz­tendőt. Ha egy kereskedő, iparos, vagy magánalkalmazásban lévő egyén megélhetési viszonyai úgy kíván­ják, hogy lakhelyet változtasson, azt nem lehet megbüntetni azzal, hogy a választójog gyakorlásától eltiltják. Hiszen ezek az egyének éppen olyan értékes tagjai a ma­gyar társadalomnak, mint akik szerencsésebb körülményeiknél fogva állandóan egy helyhez kötöt­ten tudják kenyerüket megke­resni. Az inségsegélyeseknek, vagy in­­ségmunkában részesítetteknek a választójogból való kizárási terve is súlyos méltánytalanság azokkal szemben, akik, sajnos, az inség­­segélyre vagy inségmunkára rá vannak, vagy voltak utalva. A tár­sadalomnak érdeke, hogy a mun­­kátlanok, még ha inségakció kere­tében is, de munkához jussanak, hogy ne válljanak nyomoruk kö­vetkeztében a társadalmi rend ellenségeivé. Lehet az is, hogy a ma még ínséges egyén rövid idő múlva már nem lesz ínséges, sőt módos, adózó polgár lesz. Lehet az is, hogy az ilyen egyén még egy­két évvel ezelőtt komoly adózó volt és önhibáján kívül jutott ínséges helyzetbe. Elvégre is akkor ezen a címen ki kellene zárni a választó­jog gyakorlásából azokat is, akik hadikölcsönsegélyben részesülnek, mert az is közpénzből nyújtott segély, tehát közsegély. A választójog-tervezetnek ez a része az, amelyet a legkomolyab­ban kifogásolunk és be kell látni a kormánynak is, hogy csak az a szavazás és az a választás nyújt­hat egy párt működése elé komoly erkölcsi alapot, amely választáson minden arra érdemes magyar ál­lampolgár ilyen súlyos korlátozá­sok nélkül gyakorolhatja szavazati jogát. Papén nem tér vissza Bécsbe Változások az alvezéri tisztségben Papén volt alkancellár egyelőre nem tér vissza Bécsbe és nem veszi át a bécsi német követség vezeté­sét. Papén egészségi állapota, hír szerint, nagy mértékben rosszab­bodott s olyan hírek is vannak, hogy Papén egyáltalán visszavo­nul a politikai élettől. Beavatott körökben azt állítják, hogy a volt alkancellár egyelőre csak kéthó­napi szabadságot vesz ki és továb­bi elhatározását egészségi állapota alakulásától teszi függővé. Ismeretes, hogy Papén mind­össze még csak négy napot töltött az osztrák fővárosban, ezt is csu­pán azért, hogy átnyújtsa meg­bízólevelét Miklas szövetségi el­nöknek és bemutatkozó látogatást tegyen Schuschnigg osztrák kan­cellárnál és Berger­ Waidenegg külügyminiszternél. Utána sza­badságra ment és saarvidéki bir­tokára utazott. Itt legutóbb meg­betegedett — régi lábbaja újult ki — úgy hogy a koblenzi gyűlésen sem vehetett részt, ahol pedig az eredeti tervek szerint Hitler mel­lett ő is fel akart szólalni. MMBIIIÍIMMIIIliiül 111 'III' 111, fii IIHIHIIIIIHHl MM IIIII II IMIHIilIliinIIIIIIIIWIWiWWaHM—MWBBMiHBBWWIWW Szoborgyalázás Nagykárolyban Oláh merénylők lefejezték Kölcsey Ferenc szobrát Felháborító merénylet hire érkezett Budapestre. Nagykárolyban ismeret­len tettesek lefűrészelték a város fő­terén álló Kölcsey-szobor fejét. A van­dál cselekményt reggel fedezték fel a téren áthaladó emberek s nemsokára nagy csoportok állottak a megcsonkí­tott szobor körül. A néma tüntetőket rendőrök oszlatták szét. Egészen különös, hogy ez a merény­let megtörténhetett. A szobor talap­zata ugyanis négy méter magas, előtte pedig állandóan rendőrőrszem áll. Nehezen képzelhető el, hogy a me­rénylők a rendőr tudta nélkül feljut­hattak volna a szobor fejéhez. A vizsgálatot megindították. Elő­ször a rendőrt hallgatták ki, aki val­lomása szerint nem látott és nem hal­lott semmit. Már­pedig egy bronz­szobor elfűrészelése nem történhetik meg zajtalanul. Különben is a me­rénylőknek létrákra és más felszere­lésekre volt szükségük, hogy a szobor fejéhez jussanak. A helyszíni szemle sem járt eredménnyel, mert a szobor körüli területet teljesen összetapos­ták, úgy hogy semmi nyomot nem le­hetett megállapítani. A merénylők magukkal vitték a szobor fejét is. Valószínűleg hatósági segédlettel követték el ezt a gaz cselekményt az oláh vandálok, mert lehetetlen, hogy egy város főterén, ahol állandó rendőrposzt cirkál, ily merényletet, mely esetleg órák hosszat is eltartott, észre ne vette volna a szolgálatot tel­jesítő rendőrközeg. A vizsgálat megindult. Sajnos, na­gyon is ismerjük az ilyen vizsgálatok technikáját, lebonyolítását és tudjuk, mit várhatnak a szoborcsonkításon keresztül megalázott magyarok egy ilyen vizsgálattól. Az első dolog az inspekciós rendőr kihallgatása volt s az eredmény: szép, szabályos jegyző­könyvet készítettek, amely szerint a rendőr egész éjszaka ott volt őr­helyén, mégsem vett észre semmi gyanúsat. A nyomozásnak egyik leglényege­sebb szakasza ezzel le is zárult. Mert ugyan mit csináljon a detektív, a rendőrtiszt, ha ilyen páratlan krimi­nalisztikai esettel áll szemben? Rej­tély ez, titokzatos misztérium, amely­nek felderítése nem igen várható. Délelőtt még nagy immel-ámmal megtartották a helyszíni szemlét. Az eredmény? A szobor körül esetleges nyomokat — sajnos! — annyira ösz­­szetaposták, hogy nem jutott semmi­féle adat. Holtpontra jut a nyomozás a leg­rövidebb időn belül, ennyi bizonyos s a nagykárolyi magyarok nem is szá­mítanak másra. A tetteseket, akik a szobor bronzfejét is magukkal vitték, nem fogják megtalálni. De a szobrot valószínűleg eltávo­lítja majd a hatóság a főtérről.

Next