Új Barázda, 1934. november (16. évfolyam, 44-47. szám)

1934-11-04 / 44. szám

2 Nagy ünnepség Gaal Gaston halálának évfordulóján Gaal Gaston halálának kétéves évfor­dulója alkalmából nagy ünnepség volt va­sárnap Balatonbogláron. Az ünnepségen a független kisgazdapártnak úgyszólván va­lamennyi tagja részt vett Eck­hardt Tibor vezetésvel. Ott volt a vidéki pártvezetősé­geknek több kiküldöttje is, továbbá Se­peric­ Sándor lengyeltóti főszolgabíró, Va­rfia Béla plébános, Siebert Gusztáv és mások. A kegyeletes ünnepség a sírbolt előtt folyt le. A boglári dalárda gyászéneke után Eck­­harát Tibor beszélt: — Gaal Gaston halála, — úgymond — nem állította meg életének művét. Az ő egyénisége csak nőtt előttünk. Két év után kötelességünk, hogy beszámoljunk a látha­tatlan vezérnek arról, hogyan sáfárkod­tunk hagyatékával. Gaal Gaston örökségül két feladatot szabott elénk: felszabadítani a mgyar népet a politikai elnyomottság és felszabadítani a gazdasági kizsákmá­nyolás járma alól. Politikai áramlatok és divatok mindig voltak, most a diktatórikus áramlatok jöttek divatba. Ilyen erős nép, mint a ma­gyar, nem mehet divatok után. Az erős népeket az ösztön és a történelem vezeti. Gaal Gaston az ezeréves magyar alkot­mánynak hajszálra való betartását köve­telte. Mi mindig követtük a törvény sza­vát, mert csak törvényes alapon lehet a nemzet fejlődését biztosítani és megmen­teni a forradalmi kilengésektől. Folyik a titkos választójogért a küzdelem és kije­lenthetem, hogy ez a küzdelem a befeje­zés felé közeledik. A titkos választójog közvetlen megvalósulás előtt áll. A harc még nincs befejezve. Az lesz az igazi nem­zeti egység, ha minden magyar számára egyenlő jogokat tudnak biztosítani. Azok a magyarok, akik a magyar barázdákat termékennyé teszik, elvárhatják, hogy ugyanazok a jogok megillessék, mint ami megilleti a városi hínzáslegényt. A nyílt szavazás dróton rángatott pojá­cát csinál a magyar népből, megfertőzi az egész magyar közéletet. A kartelbetyárság, melyről annak ide­jén Gaal Gaston sokszor beszélt, változat­lanul meg van, ez koldussá teszi a magyar népet. A beszéd után Erkhardt Tibor levitte a független kisgazdapárt hatalmas babérko­szorúját a sírboltba, majd megkoszorúzta a koporsót Sümegi Vilmos, Balatonboglár község, valamint a boglári és lengyeltóti kerület kisgazdapártja. A közebéden Vargha Béla, Eckhardt Tibor, Sümegi Vil­mos és Szakács Andor szólaltak fel. Ebéd után a független kisgazdapárti képviselők autón Kaposvárra mentek, ahol Kagyaródi Szabó István szobrát koszorúz­­ták meg. A szobornál Erdélyi Aladár be­szélt. Kalászosokban kapásokban A három héttel ezelőtti vetésjelen­tés kiadása óta az őszi szántási és vetési munkálatok az ország túl­nyomó részében akadálytalanul a be­fejezéshez közelednek. A korábban elvetett őszi búza, őszi rozs és­ őszi árpa már jól ki is kelt és a kedvező időjárásban szépen fejlődik. A kalászosok cséplésének teljes be­fejezése és a kapásnövények túlnyomó nagy részének a betakarítása után a hivatalos jelentés már pontosabb ada­tokat ad a lefolyt gazdasági év ter­méseredményéről . A búza mennyiségre nézve gyengé­nek, de minőségre nézve jónak, sőt helyenként igen jónak mondható. Bú­zatermésünk a múlt évi termésnél mintegy 9.500.800 mázsával keve­sebb, gyenge, fok termés volt Kati írta, Zsivanovits Béla, a Pestvármegye Gazdasági Egyesület titkára. Engelschritter ,Tohann, tolnamegyei svábnak vallotta magát, Bujdosó Bene­dek pedig büszke volt arra, hogy az al­földi tanyák egyikében: „Patkóson*' látta meg a napvilágot. A svábnak gazdag volt az apja. fő hold tolnamegyei, h­epe­hupás, jó vályogos, agyagos szántót mondhatott magáénak az öreg. 12 mázsás búzatermések voltak az átlagok. A kukorica csövesen 25 métert adott rendszeresen. 5—6 kaszálásu lu­cerna mindig volt 2—3 hold a 15-ből. Takarmány így bőségesen. 5 szekér első minőségű szénát a jól kezelt 1 hold rét biztosított, minden évben. A fehérre me­szelt cementes istállóban öt darab, fejen­ként és naponként, 16 liter tejet adó si­­monthali tehén állott. Bujdosó Benedek szegényebb legény volt, pedig apja 30 holdas tanyát örökölt Patkóson­s az öreg Bujdosó Dömötörtől. Búzát csak annyit vetettek itt, ameny­­nyi kellett a ház népének. Rozs volt itt a divat, így kívánta a homok. Holdanként termett — csúfság kimondani — öt má­zsa. A tavaszi szántású tengeriföld egy ko­csira való kukoricát adott csak csövesen és holdanként. Lucernának, legelőnek, se híre, se hamva. Rétből csak annyi, ameny­­nyi éppen a tanya körül szokott lenni, birka, sertés kifutónak, legelőnek. Mond­juk 400 négyszögöl. A rozzant, szalmatetős istállóban a 6­A rozs szintén gyenge termést adott. Mintegy 4.434.300 mázsával kevesebbet, mint tavaly. Az árpa terméshozama az idén ugyancsak gyenge volt, a múlt évinél mintegy 4,344.700 mázsával kevesebb. A zab ez évben gyenge közepes termést adott, a múlt évinél mintegy 1,367.300 mázsával kevesebb. A tengeri törését és betakarítását legnagyobbrészt befejezték és csak a késői fajták törése folyik még he­lyenként. A csövek nagysága és telt­­sége sok vidéken gyengébb a várako­zásnál, de a beérés mindenütt kifo­gástalan. Mennyiségre nézve az idei tengeri termés majdnem hárommillió mázsával több, mint a tavalyi. A burgonya minőségileg egészsége­sebb a tavalyinál, a terméshozam pr­szág megérezte mindig a takarmány­­hiányt. Egy girhes-görhes tehán állott ott szomorkodva egymagában, — mert „Szed­res" és „Villám" lovak nyelvét nem értve, azokkal el nem beszélgethetett, 50 birge, egy falka sertés — az is olyan kevert meg a sok baromfi, 100 pulyka képezte többek között a tanya világát. Igen! Baromfi ebből és a tanyanépe, ha­csak bele nem üt­ a kolera, mert akkor még hírmondó sem marad ezekből a h­áz körül. A tolnamegyei sváb és a tanyai magyar — mind a kettő gazda — és mégis csodá­latos, mennyire más, külön világot élt mindegyik a maga otthonában, 1924-ben a maga birodalmában. A sors, a tanulnivágyás ösztöne, az új­ság, a könyv olvasása, na meg főleg a rá­dió hatására a­ kecskeméti gazdasági szakiskolában látjuk együtt a svábot, meg a magyart 1925-ben. Mind a kettőt elküldte az apjuk, hogy tanuljanak, akár csak a jó pap­i holtig. A két kisgazda növendék a legmeghit­­tebb barátságot kötötte egymással Kecs­kemét bűvös levegője körében. Sokat, szé­k­ét, jót, gyakorlatiasat, elméletileg is hasznosat tanult a két diák saját javukra községük, népük, hazájuk érdekében. Az első nyári szünetben úgy történt, hogy közös levelezés, megegyezés, megbe­szélés alapján a sváb a magyar tanyán, a magyar kun gyerek pedig a sváb faluban töltötte a vakációt. Sokat tanult Johann, sokat Benedek. Az egyik itt, a másik pedig amott. Mind a kettő dolgozott kora hajnaltól késő estig. Csodálatot váltott ki mind a kettő a Kecs­keméten szerzett első évi tudásával. Míg mindegyik hazulról távol volt, ál­landóan leveleztek. Az öregek is, a fiata­lok is. A sok-sok levél, egy gazdasági könyv megírására is értékes anyag és kö­vetésre példa az utókor számára. Elmállott a vakáció. Be keleltt vonulni újból Kecskemétre. Egy-két napra még hazament mindegyik diák bucsúzóra ott­honába, aztán Isten veletek cimborák, az itt hazámba, Kecskemétre vissza visz .. . így is történt. De más is történhetett. Történt is. Bujdosó Benedek valahogy sokat beszélgetett a sváb faluban az öreg Engelschreitter Henriknek, az Alföld gyenge, szomorú szarvasmarhatenyésztésé­ről, a girhes-görhes, fajtalan, fekete, fe­hér, sárga színű, kajla szarvú, gyengén te­jelő tehenekről az alföldi rétek, legelők le­hetetlenségéről, vagy nemlétezéséről, meg arról, hogy az Alföldön nem igen tudják a magyar gazdák, mi az a tehéntörzsköny­­velés? Látszott rajta Kecskemét hatása. 1926 októberének egy szürkületi dél­utánján egy gazdafajta ember Allit be „Patkós" pusztára, idős Bujdosó Benedek gazdáram tanyájára, egy tehénnek is be­illő, gyönyörű simenthali üsző társaságá­ban. Szörnyen ugattak a kuvaszok. Kijött a ház népe, a kutyák csitítására. Nem is­­ sejtették, hogy ki a jövevény? Engelschritter Henrik volt, maga a tol- ■ nai sváb. Négy napig után volt. Lassan jött, nehogy baj történjék a 30 liter tejet adó, anyától származó, törzskönyvezett, pedigrés, okirattal ellátott, 10 hónapos, „Kati" üszővel. Ajándékba hozta Bujdosóéknak, mert ’ annyit beszélt Benedek: „Ej, ha nekünk­­ ilyen van a !*' —' Hát itt van ii! — mondotta — En­gelschritter. — Most van! Este, képzelhető, nagy vacsorát csap­tak. Barátkozás, beszélgetés a gazdaság minden ágáról, annak mikéntjéről, a törzskönyvezésről, a rétről, a legelőről, a lucernáról, a kísérletek beállításának fon­tosságáról, a trágyakezelés helyességéről. Mindenről, mindenről. Az estén Bujdosó meg Engelschritter annyit tanultak a sok beszélgetés után, hogy ezzel szinte elvé­gezték a gazdasági akadémiát. Egy hétig időzött a sváb a magyar ta­nyán, a neki új világban. Aztán hazament, hogy soha el ne felejtse „Patkós" pusz­tát. „Kati" reformokat hozott be „Patkós" pusztára. Megélénkült, felvirradt a tanya. Új csillag a fekete éjszakában. „Kati”­­nak gyönyörű ivadékai származtak. Lu­cerna kezdett nőni a határban, zöldelt a mező, jobban, mint „Kati" jövetele előtt Rétet alakítottak a szántóból. Több lett a trágya. Javult a homok. Az egész 30 holdas gazdaság. Egy nap levelet hozott a posta. Hírül hozta, hogy Bujdosó Benedek—Engel­­schritter Izabella és Engelschritter .To­hann—Bujdosó Erzsébet karácsony nap­ján tartják esküvőjüket. Ezt is a Kati szülte. Ilyen az élet. Milyen volt a lakodalom? Erről csak annyit, hogy a vendégsereg elfogyasztott a sok jó étel között 50 plakát, 5 süldőt, 10 akó bort. A végén aztán énekelte is az ünneplő háznép: Hej Kati, Kati, Kati! Hej Kati, Kati, Kati ‘ A kapuba gyere ki.' (JJ BARAZDA 1934 november 4, vasárnap ——————m — dig 4 millió mázsával haladja meg azt. A cukorrépa minősége jobb, meny­­nyisége háromszázezer mázsával ke­vesebb, mint tavaly. A bor a múlt évi mennyiségnek sokhelyütt fele, másutt csak egyhar­mada a múlt évinek. A minőség or­szágszerte kiváló. Az időjárás október első öt napján nagyon meleg, 16. és 19-ike között hűvösebb, azóta ismét enyhébb, míg éjszaka már gyakori a fagyponton aluli hőmérséklet. Bethlen István gróf okmányplakettje Som­ogy megye törvényhatósága novem­ber 5-én, hétfőn tartandó ülésén adja át ünnepélyes formák közt Bethlen István grófnak a Soós István művész­­ által készített nagyértékű ezüstplakettet, amely okmányul szolgál arról a választásról, amelyen Somogymegye törvényhatósága angliai sikeres útja után gróf Bethlen Istvánt a vármegye törvényhatóságának örökös tagjává választotta. Az okmányt jelképző ezüst plaketten mintegy 3000 betűvel be van vésve a vá­lasztási jegyzőkönyv egész terjedelmében s körülötte Magyarország történelmi nagyjainak: Árpádnak, Szent Istvánnak, Nagy Lajosnak és Mátyásnak dombor­művű képe van Somogy megye címerével s a művész szerencsésen ihletett alkotása olyan emléket hozott létre, amely nem­csak Bethlen István grófnak, de a tör­vényhatóság minden tagjának is örök emlékül szolgál. Az okm­ányplakett­­nosz­­szasága kb. egy méter. Az ünnepélyes ülésen két szónok­ is üdvözli Bethlent, aki azután személyesen válaszolva köszöni meg az ünneplést. Az ülésen a jelek szerint részt vesz a tör­vényhatósági bizottság minden tagja ki­vétel nélkül, mert hite járt annak is, hogy Bethlen István gróf válasza a mai magyar politika egy rendkívül jelentős megnyilatkozása lesz. Az illés után, Kaposváron, a Turulban diszebéd lesz Bethlen István gróf tisztele­tére. A Hármas-Köröst hajózhatóvá teszik­ Kállay Miklós földművelésügyi mi­niszter értekezletet hívott össze a Kö­rösök hajózhatóvá tétele ügyében. Az értekezleten résztvettek a körösvölgyi vízhasznosító társaság elnöksége és tagjai, valamint a szakminisztériu­mok előadói. Az értekezleten a Körö­sök hajózhatóvá tételét célzó, azok­nak a tervezési munkálatoknak is­mertetése volt napirenden,, amelyek­nek megindítását a földművelésügyi miniszter még a tavasszal elrendelte. Az értekezlet eredményeként meg­állapították, hogy a Hármas-Körös­nek Békésig, a Sebes-Körösnek- Kö­­rösladányig, végül a hortobágyi eB­­rettyó-csatornának Túrkevéig hajóz­hatóvá tétele mintegy 5,7 millió pen­gő befektetéssel fog járni. A rend­szeres forgalom számára így nyer­hető kereken 100 km vizint egyetlen duzzasztó­gát és hajózó zsilip építe­­tést teszik szükségessé. Tekintettel arra, hogy a tervezett munkálatok nemcsak a vízi­ forgalom fejlesztésének hanem a Körösvölgy öntözésének szempontjából is elsőrangú fontos­ságúak s emellett az ármentesítő tár­sulatok igényeit is minden tekintet­ben kielégítik, a megjelent érdekel­tek a miniszter nagyjelentőségű kez­deményezéséért hálás köszönetüket fejezték ki. — Szinyei Merse Jenő hatvani beszá­molója. Szinyei-M Merse Jenő, a hatvani vá­lasztókerület országgyűlési képviselője vasárnap tartotta beszámolóját Hatvan­ban. Az aktuális politikai és gazdasági kérdésekre kiterjedő, nagy érdeklődéssel és tetszéssel kísért beszéde után felszó­laltak még Ivády Béla ny. miniszter és vitéz Kenyeres János országgyűlési kép­viselők, Hedry Lőrinc, Heves vármegye főispánja, Lévay Mihály választott püs­pök, hatvani prépost, Hirling Gyula kor­mányfőtanácsos, kerületi pártelnök és dr. Niedermü­ller Ferenc hatvani párt­elnök.

Next