Új Barázda, 1935. január (17. évfolyam, 1-3. szám)

1935-01-10 / 1. szám

2­0 seat JÓNÁS Máig sem tudom egészen biztosan, hogy keresztneve volt-e a Jónás, vagy tán a vezetékneve, de akármi volt, furcsán hangzott ez a bibliai név egy cigánynál. Mégis nagyon illet hozzá. Sovány, fekete, nagyorrú ci­gányképe, meg egész zavarodott lénye csakugyan könnyen emlékeztetett a bibliai Jónásra, akit a cethal elnyelt egyszer. A cethal ebben az esetben a had­sereg volt, mely érthetetlen módon kiszippantotta Jónást a Bodrics Misi szabadkai bandájának másodpri­­mási székéből s aztán­­— nem törődve azzal, hogy a kiképző altisztek minden verejtékes mun­kája sem tudott katonához ha­sonló lényt faragni belőle — kipo­fozta szegényt az olasz frontra, hoz­zánk. A front és a káder állandó el­lenségeskedésben volt egymással a háborúban s nem is tudom elképzelni másként, minthogy a káder csak azért küldte ki a harctérre Jónást, mert egyszer alaposan csúffá akart tenni bennünket. Gyávának lenni nem szégyen épen és cigánytól pláne nem lehet rossz néven venni, ha gyáva. Jónás azon­ban már annyira gyáva volt, hogy még csak mulatni sem lehetett már rajta. Komisz pergőtűz negyedik napján érkezett meg a marssal s mikor be­osztották a századomhoz, szánalom volt ránézni. Hiszen igaz, sápadt és komor volt valamennyi többi baka is, aki pár órán keresztül akár csak messziről hallgatta a szakadatlan ágyudörgést, de a rendes ember tehe­tetlen kétségbeesésével mégis bele­törődött a muszájba s elfásult, mire az állásba eljutott. Mindnyájan úgy voltunk, hogy amíg tartott az az el­viselhetetlen pokol, legjobban szeret­tük volna, ha valahogyan szép simán, észrevétlenül egyszer csak átköltöz­nénk a másvilágra. Minden pillanat­ban, el kellett készülve lennünk rá, hogy akármit csinálunk, védtelenül belénk talál egy gránát s ha féltünk, csak attól féltünk, hogy esetleg kín­lódni kell egy súlyos sebbel. Jónás nem tudott eljutni eddig a fásultságig. Első nap épúgy félt, mint félesztendő múlva s egyformán rezzent össze akkor is a legártatla­nabb puskalövésre. Nem is lehetett volna őt felhasználni a legegyszerűbb és legveszélytelenebb hadi célra sem, mert egészen bizonyos, hogy menten idegsokkot kapott volna, ha például ott áll a lővés mellett s nekipattan egy olasz golyó a vasnak. Nem is végzett Jónás semmiféle katonainak nevezhető szolgálatot. Fegyverét, patrontáskáját elszedet­tem tőle, hogy legalább attól ne kell­jen félnie s a bajonétot csak azért hagytam meg nála, hogy legyen mivel kinyitogatnia a konzerves dobozokat. Aztán ordonánci címmel magam mellé vettem a századpa­nocsnoksághoz, mert egyedül itt lehetett némiképen indokolt a csatában "való jelenléte, tekintettel arra, hogy magával hozta a hegedűjét. Csodálatos is, hogy az az egy szál hegedű mire volt képes az elrejtett ezer olasz ágyú dörgésével s a húsz kilós ekrazitaknák fülsiketítő reccse­­nésével szemben. Dübörgött, rengett alattunk a föld, a kaverna sziklafala is reszketett, de Jónás hegedűje hangfogóval játszott közben s mi hallgattuk. A most már távoli messzeségben őszintén bevallhatom, hogy szesz nél­kül tán nem bírtuk volna el a háború izgalmait. A rum mindenkor fonto­sabb volt az ételnél is, különösen ne­künk tiszteknek, akiknek nem volt szabad soha elveszteni a fejünket. A ubaczea 1935 január Milyen kedvezményben részesülnek a földhöz juttatottak? A­ kormány új rendeletének ismertetése A hivatalos lap december 23-iki számában jelent meg a földbirtok­rendezés lebonyolításával ka­pcsolatos kérdésekről szóló kormányrendelet. Ez a rendelet a földhözjuttatottak ré­szére megállapított használati díj fi­zetési kedvezményét további rendel­kezésig fenntartja, sőt bizonyos kö­rülmények között azt kiterjeszti a közép- és mintabirtokokra is. Ugyan­csak lehetővé teszi a rendelet, hogy a használati díjat az eddig teljesített tőketörlesztésnek megfelelően csök­kentsék, vagy elemi kár esetében méltányosan mérsékeljék. A földdel együtt juttatott építmények után a megváltási ár két szkalékának meg­felelő használati díjat kell fizetni. Azok részére, kik ezt a kedvezményt igénybe­ nem veszik, a rendelet az 1934. és 1935. évi törlesztő részletek után egyharmad- egyharmad rész mér­séklést­­ engedélyez,, egyben az arany­vagy vitézségi éremmel kitüntettek­­nek a megváltott földek megváltási árából 3 kataszteri holdig terjedő föld juttatása ellenében 25 százalék ármérséklést biztosít. Azon házhelyhez juttatottak, akik hitel igénybevételével építettek, a köl­csön törlesztésének tartamára a telek­ért fizetendő törlesztési részletek he­lyett­ csak 1 százalékos kamatot fizet­nek. Azok a föld- vagy házhelyhez juttatottak, akiknek kettőnél több gyermekük van, 1935. évtől kezdődően a törlesztő részletből, illetőleg a hasz­nálati díjból a harmadik és minden további gyermek után 5—5 százalé­kos mérséklésben részesülnek. Ha a földhöz juttatott a törlesztő­ részlet he­lyett legalább a használati díjnak megfelelő összeget kifizeti, földjéből ki nem mozdítható. A pénzügyi lebonyolításba be nem vont házhelyek megváltási árát a jut­tatottak­­,0 százalékos kamattal és költséggel húsz év alatt törleszthetik. A vagyonváltság-földek árának mér­séklését csak a pénzügyigazgatóság kérheti, a házhelyek megváltási árá­nak mérséklését a házhelyhez jutta­tottak is kérhetik legkésőbb 1935 március végéig, feltéve, hogy a ház­hely ára túl magas és ha a megváltást szenvedő az eredetileg megállapított árra még nem adott legalább 25 szá­zalékos mérséklést. Azok a házhelyhez juttatottak, akik eddig még semmit sem fizettek és nem építettek, a házhely birtokából kimozdíttatnak. A megváltást szenvedők követelé­seinek folyósítása további rendelkezé­sig függőben marad, de a rendelet lehetővé teszi, hogy a földhözjuttatot­tak és a megváltást szenvedők között együttes kérelemre közvetlen jogvi­szony létesíttessék. A megváltási ár teljes kiegyenlítéséig az ingatlanokat sem megterhelni, sem elidegeníteni nem szabad. A rendelet végül szabályozza az Országos Falusi Kislakásépítési Szö­vetkezettől kölcsönt vett­­házhelytulaj­donosokkal szemben való végrehajtási eljárást és annak módozatait. Most a reform földek­ árának méltányos megállapításán van a sor! A Faluszövetség közgyűlésén — mint ismeretes — Schandl Károly he­lyettes elnök indítványára elhatároz­ták, hogy a kormányhoz fordulnak a földhözjutottak és falusi kislakások tulajdonosai tartozásainak rendezése érdekében. Örömmel állapítjuk meg, miszerint a most ismertetett rendelet sok tekintetben alkalmas arra, hogy a földhözjutottak körében megnyugvást és új bizalmat keltsen. Maga a rende­let kiterjeszti az elmúlt évek kedvez­ményeit a következő évekre is A nagyjában a kataszteri tiszta jövede­lem hatvanszorosában megállapított vételár után járó törlesztési részlet, illetve a használati díj egyformá­dal való csökkentését jelenti a rendelet, amely kedvezmény a korábói években is megvolt. Átmeneti bizonytalanság szűnt meg ezzel a földhözjutottak so­rában. Nagyon okos rendelkezés, hogy a kisemberek bár eg­gy évben áttér­hetnek a törleszt® - részletfizetésről a használati díjfa­ ütésre és megfordítva. Az „egyke" „-Jeni küzdelem nagyon helyes részletintékedése az, hogy a kettőnél több gyermekkel bíró földhöz­­jutott minden további gyermek után további 5,5 százalékos mérséklést kap évi tartozásának fizetésénél. Ez egészen új intézkedés a rendeletben. Kisugárzik ebből a pénzügyi kormány­zat jóindulata. Mindezzel azonban a lefolyt föld­reform nincs befejezve és nem is lesz befejezve addig, míg a juttatott földek vételárát olyan méltányos, sőt kedvez­ményes összegben nem állapítják meg, hogy a kisemberek könnyen meg tud­ják fizetni. Remélhető, hogy a svéd kölcsön előnyös konverziója után ez is el fog rövidesen következni. Minden további teherpolitika előfeltétele az, hogy a földreformföldek utáni vétel­árrészletek fizetése megoldassák. Ha ezt elérjük, de ezt mielőbb el kell érni, akkor, de csak akkor, mondhatjuk el, hogy a földreform be van fejezve. A félszázados múltú tavaszi Mezőgazda­­sági Kiállítás és Tenyészállatvásár a magyar mezőgazdaság újjáéledését fogja hirdetni Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar 1830-ban alapította az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet és ez már működésének első esztendejében* 1­130-ban is rendezett Pesten országos „állatmuta­­tást“, amelyet utóbb még számos­­ átlát­ás terménykiállitás követett, így az 1885. évi és 1896. évi országos kiállítá­son, valamint több nagyobb vidéki kiállí­táson az OMGE rendezte a mezőgazda­­sági termény- és állatbemutató­kat, 1881-től kezdve pedig évről-évre rendsze­rese® megtartja Budapesten tavaszi te­­ttyészállatvásárát, amely kereteiben és kiállított anyagában egyre jobban bővült és terjeszkedett, úgy h­ogy fokozatosan a mezőgazdasági termelés valamennyi ágát felölelte és egy tenyészállatvásárból országos mezőgazdasági kiállítássá fej­lődött Noha az OMGJg. tavasai kiállításai már hosszú évek ót^.ált^nos mezőgaz­dasági jellegűek, ni^is ,,^y,lk legfonto­sabb feladatuk az orsz­^pjr kitűnő te­­nyészállatanyaggal való, ellátása és a te*­nyészál­latnevelés ter^p ,,^.l^rt. haladásnak díjazással egybekötött,, összehasonlítás céljából való évenkénti bemutatása. Minthogy pedig a gazdaságok tenyész­­állatszükségletük legnagyobb részét az első tavaszi hónapokban szokták besze­rezni, az OMOK kiállításait — jól lehet, már kiemelkedtek a tenyészállatvásár ke­reteiből — továbbra is tavasszal, rend­szerint március utolsó, hetében, 1935. év­ijen március 21-től március 26-ig ren­dezi. Az ezévi kiállítás különösen tanul­ságos lesz abból a szempontból, hogy a magyar mezőgazdaság életképességét fogja bizonyítani, számot fog adni arról. hogy a súlyossá változott gazdasági vi­szonyok között a magyar gazdák tudo­mányos felkészültséggel és nagy gyakor­lati érzékkel folytatják gazdálkodásukat, igyekeznek minél jobbat, de a lehetőség­hez képest minél kisebb költséggel ter­melni. A most következő kiállításnak minden előző évit meghaladó minőségű anyagát már ennek a törekvésnek az érvényesí­tésével produkálták a magyar gazdák. A Kü­lkeresk­edelmi Hivatal ki­zlései a rádióban A Külkereskedelmi Hivatal eddig is igen nagy súlyt helyezett arra, hogy a magyar gazdatársadalom hoz­zájusson azokhoz a hasznos felvilágo­sításokhoz, amelyek termelvényeink miinél kedvezőbb értékesítését bizto­síthatják. Erre szolgáltak sokszoros felvilágosító megbeszélései a külön­böző időszerű kérdés­ekről a gazda­­érdekképviseletekkel, valamint szám­talan egyéb közlése és kiadványa. Az újévben a hírszolgálat és a pro­paganda legmodernebb technikai esz­közét, a rádiót is be fogja kapcsolni a­ gazdák felvilágosítását szolgáló hírszolgálatba. Módot ad erre a Hi­vatalnak a Magyar Rádiónak az az elhatározása, hogy január 1-től kezdve a „Budapest II" leadón hetenként kétszer és pedig kedden és szomba­ton 6 és 8 óra között (később meg­állapítandó időpontban), úgynevezett „Mezőgazdasági félórát" kapcsol be, amelynek keretében a m. kir. föld­művelésügyi minisztérium és a­­ kir. Külkereskedelmi Hivatal fogja közléseit rendszeresen leadni. A Külkereskedelmi Hivatal ezt az új alkalmat arra kívánja felhasználni, hogy mindazokat a tudnivalókat, amelyek a kivitellel kapcsolatban piaci vonatkozásban a termelői árak alakulása tekintetében, a kivitel le­bonyolítását illetőleg, továbbá abból a­ szempontból érdekelhetik a gazda­­társadalom széles rétegeit, hogy a kivitel előnyei magánál a termelőnél teljes mértékben érvényesüljenek, rendszeresen a gazdák tudomására hozza. Ezek a közlések azonnal értékesít­hető gyakorlati és hasznos felvilágo­sításai lesznek a gazdatársadalomnak, éppen azért már ezúttal is felhívja a Hivatal a gazdaközönség figyelmét, hogy a „Mezőgazdasági félórákat" saját jól felfogott érdekében szorgal­masan hallgassa, teával némileg hígított rum mellett aztán annál varázslatosabban hang­zott az árva hegedű szava. Nem is irigykedett Jónásra senki a bakák közül, kiváltságos helyzete miatt, hi­szen magyar lélek volt valamennyi s Jónás nekik is muzsikált. Mindent elkövettem, hogy ne is érezze katonavoltát. Nem hadnagy urnak szólított, mint a többiek, ha­nem tekintetes urnák, nem kívántam volna tőle soha olyan lelketlenséget, hogy ordonáncom létére, csakugyan ő szaladjon fel a jelentéssel a zászló­aljhoz, amikor a gránát elszakította a telefonvezetékemet. Még a menázsi­­ját is helybe hozták neki a kaver­­námba, úgyhogy az orrát sem kel­lett kidugnia a biztos helyről, amíg csak valami veszedelem volt odakünn. Leginkább becsültem benne azt a szerénységét, mely szinte érthetetlen volt egy cigánynál. Más cigány még a mundérban is folyton arra gondol, hogy pénzt muzsikáljon ki magának az urakból, Jónásnak azonban eszébe sem jutott ez, sőt ő maga mondta egyszer: — Ha én úr lennék, sohasem ad­nék pénzt a cigánynak. Menjen vá­lyogot vetni! (Vége következik.

Next