Új Barázda, 1935. január (17. évfolyam, 1-3. szám)
1935-01-10 / 1. szám
20 seat JÓNÁS Máig sem tudom egészen biztosan, hogy keresztneve volt-e a Jónás, vagy tán a vezetékneve, de akármi volt, furcsán hangzott ez a bibliai név egy cigánynál. Mégis nagyon illet hozzá. Sovány, fekete, nagyorrú cigányképe, meg egész zavarodott lénye csakugyan könnyen emlékeztetett a bibliai Jónásra, akit a cethal elnyelt egyszer. A cethal ebben az esetben a hadsereg volt, mely érthetetlen módon kiszippantotta Jónást a Bodrics Misi szabadkai bandájának másodprimási székéből s aztán— nem törődve azzal, hogy a kiképző altisztek minden verejtékes munkája sem tudott katonához hasonló lényt faragni belőle — kipofozta szegényt az olasz frontra, hozzánk. A front és a káder állandó ellenségeskedésben volt egymással a háborúban s nem is tudom elképzelni másként, minthogy a káder csak azért küldte ki a harctérre Jónást, mert egyszer alaposan csúffá akart tenni bennünket. Gyávának lenni nem szégyen épen és cigánytól pláne nem lehet rossz néven venni, ha gyáva. Jónás azonban már annyira gyáva volt, hogy még csak mulatni sem lehetett már rajta. Komisz pergőtűz negyedik napján érkezett meg a marssal s mikor beosztották a századomhoz, szánalom volt ránézni. Hiszen igaz, sápadt és komor volt valamennyi többi baka is, aki pár órán keresztül akár csak messziről hallgatta a szakadatlan ágyudörgést, de a rendes ember tehetetlen kétségbeesésével mégis beletörődött a muszájba s elfásult, mire az állásba eljutott. Mindnyájan úgy voltunk, hogy amíg tartott az az elviselhetetlen pokol, legjobban szerettük volna, ha valahogyan szép simán, észrevétlenül egyszer csak átköltöznénk a másvilágra. Minden pillanatban, el kellett készülve lennünk rá, hogy akármit csinálunk, védtelenül belénk talál egy gránát s ha féltünk, csak attól féltünk, hogy esetleg kínlódni kell egy súlyos sebbel. Jónás nem tudott eljutni eddig a fásultságig. Első nap épúgy félt, mint félesztendő múlva s egyformán rezzent össze akkor is a legártatlanabb puskalövésre. Nem is lehetett volna őt felhasználni a legegyszerűbb és legveszélytelenebb hadi célra sem, mert egészen bizonyos, hogy menten idegsokkot kapott volna, ha például ott áll a lővés mellett s nekipattan egy olasz golyó a vasnak. Nem is végzett Jónás semmiféle katonainak nevezhető szolgálatot. Fegyverét, patrontáskáját elszedettem tőle, hogy legalább attól ne kelljen félnie s a bajonétot csak azért hagytam meg nála, hogy legyen mivel kinyitogatnia a konzerves dobozokat. Aztán ordonánci címmel magam mellé vettem a századpanocsnoksághoz, mert egyedül itt lehetett némiképen indokolt a csatában "való jelenléte, tekintettel arra, hogy magával hozta a hegedűjét. Csodálatos is, hogy az az egy szál hegedű mire volt képes az elrejtett ezer olasz ágyú dörgésével s a húsz kilós ekrazitaknák fülsiketítő reccsenésével szemben. Dübörgött, rengett alattunk a föld, a kaverna sziklafala is reszketett, de Jónás hegedűje hangfogóval játszott közben s mi hallgattuk. A most már távoli messzeségben őszintén bevallhatom, hogy szesz nélkül tán nem bírtuk volna el a háború izgalmait. A rum mindenkor fontosabb volt az ételnél is, különösen nekünk tiszteknek, akiknek nem volt szabad soha elveszteni a fejünket. A ubaczea 1935 január Milyen kedvezményben részesülnek a földhöz juttatottak? A kormány új rendeletének ismertetése A hivatalos lap december 23-iki számában jelent meg a földbirtokrendezés lebonyolításával kapcsolatos kérdésekről szóló kormányrendelet. Ez a rendelet a földhözjuttatottak részére megállapított használati díj fizetési kedvezményét további rendelkezésig fenntartja, sőt bizonyos körülmények között azt kiterjeszti a közép- és mintabirtokokra is. Ugyancsak lehetővé teszi a rendelet, hogy a használati díjat az eddig teljesített tőketörlesztésnek megfelelően csökkentsék, vagy elemi kár esetében méltányosan mérsékeljék. A földdel együtt juttatott építmények után a megváltási ár két szkalékának megfelelő használati díjat kell fizetni. Azok részére, kik ezt a kedvezményt igénybe nem veszik, a rendelet az 1934. és 1935. évi törlesztő részletek után egyharmad- egyharmad rész mérséklést engedélyez,, egyben az aranyvagy vitézségi éremmel kitüntetteknek a megváltott földek megváltási árából 3 kataszteri holdig terjedő föld juttatása ellenében 25 százalék ármérséklést biztosít. Azon házhelyhez juttatottak, akik hitel igénybevételével építettek, a kölcsön törlesztésének tartamára a telekért fizetendő törlesztési részletek helyett csak 1 százalékos kamatot fizetnek. Azok a föld- vagy házhelyhez juttatottak, akiknek kettőnél több gyermekük van, 1935. évtől kezdődően a törlesztő részletből, illetőleg a használati díjból a harmadik és minden további gyermek után 5—5 százalékos mérséklésben részesülnek. Ha a földhöz juttatott a törlesztő részlet helyett legalább a használati díjnak megfelelő összeget kifizeti, földjéből ki nem mozdítható. A pénzügyi lebonyolításba be nem vont házhelyek megváltási árát a juttatottak,0 százalékos kamattal és költséggel húsz év alatt törleszthetik. A vagyonváltság-földek árának mérséklését csak a pénzügyigazgatóság kérheti, a házhelyek megváltási árának mérséklését a házhelyhez juttatottak is kérhetik legkésőbb 1935 március végéig, feltéve, hogy a házhely ára túl magas és ha a megváltást szenvedő az eredetileg megállapított árra még nem adott legalább 25 százalékos mérséklést. Azok a házhelyhez juttatottak, akik eddig még semmit sem fizettek és nem építettek, a házhely birtokából kimozdíttatnak. A megváltást szenvedők követeléseinek folyósítása további rendelkezésig függőben marad, de a rendelet lehetővé teszi, hogy a földhözjuttatottak és a megváltást szenvedők között együttes kérelemre közvetlen jogviszony létesíttessék. A megváltási ár teljes kiegyenlítéséig az ingatlanokat sem megterhelni, sem elidegeníteni nem szabad. A rendelet végül szabályozza az Országos Falusi Kislakásépítési Szövetkezettől kölcsönt vettházhelytulajdonosokkal szemben való végrehajtási eljárást és annak módozatait. Most a reform földek árának méltányos megállapításán van a sor! A Faluszövetség közgyűlésén — mint ismeretes — Schandl Károly helyettes elnök indítványára elhatározták, hogy a kormányhoz fordulnak a földhözjutottak és falusi kislakások tulajdonosai tartozásainak rendezése érdekében. Örömmel állapítjuk meg, miszerint a most ismertetett rendelet sok tekintetben alkalmas arra, hogy a földhözjutottak körében megnyugvást és új bizalmat keltsen. Maga a rendelet kiterjeszti az elmúlt évek kedvezményeit a következő évekre is A nagyjában a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosában megállapított vételár után járó törlesztési részlet, illetve a használati díj egyformádal való csökkentését jelenti a rendelet, amely kedvezmény a korábói években is megvolt. Átmeneti bizonytalanság szűnt meg ezzel a földhözjutottak sorában. Nagyon okos rendelkezés, hogy a kisemberek bár eggy évben áttérhetnek a törleszt® - részletfizetésről a használati díjfa ütésre és megfordítva. Az „egyke" „-Jeni küzdelem nagyon helyes részletintékedése az, hogy a kettőnél több gyermekkel bíró földhözjutott minden további gyermek után további 5,5 százalékos mérséklést kap évi tartozásának fizetésénél. Ez egészen új intézkedés a rendeletben. Kisugárzik ebből a pénzügyi kormányzat jóindulata. Mindezzel azonban a lefolyt földreform nincs befejezve és nem is lesz befejezve addig, míg a juttatott földek vételárát olyan méltányos, sőt kedvezményes összegben nem állapítják meg, hogy a kisemberek könnyen meg tudják fizetni. Remélhető, hogy a svéd kölcsön előnyös konverziója után ez is el fog rövidesen következni. Minden további teherpolitika előfeltétele az, hogy a földreformföldek utáni vételárrészletek fizetése megoldassák. Ha ezt elérjük, de ezt mielőbb el kell érni, akkor, de csak akkor, mondhatjuk el, hogy a földreform be van fejezve. A félszázados múltú tavaszi Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállatvásár a magyar mezőgazdaság újjáéledését fogja hirdetni Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar 1830-ban alapította az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet és ez már működésének első esztendejében* 1130-ban is rendezett Pesten országos „állatmutatást“, amelyet utóbb még számos átlátás terménykiállitás követett, így az 1885. évi és 1896. évi országos kiállításon, valamint több nagyobb vidéki kiállításon az OMGE rendezte a mezőgazdasági termény- és állatbemutatókat, 1881-től kezdve pedig évről-évre rendszerese® megtartja Budapesten tavaszi tettyészállatvásárát, amely kereteiben és kiállított anyagában egyre jobban bővült és terjeszkedett, úgy hogy fokozatosan a mezőgazdasági termelés valamennyi ágát felölelte és egy tenyészállatvásárból országos mezőgazdasági kiállítássá fejlődött Noha az OMGJg. tavasai kiállításai már hosszú évek ót^.ált^nos mezőgazdasági jellegűek, ni^is ,,^y,lk legfontosabb feladatuk az orsz^pjr kitűnő tenyészállatanyaggal való, ellátása és a te*nyészállatnevelés ter^p ,,^.l^rt. haladásnak díjazással egybekötött,, összehasonlítás céljából való évenkénti bemutatása. Minthogy pedig a gazdaságok tenyészállatszükségletük legnagyobb részét az első tavaszi hónapokban szokták beszerezni, az OMOK kiállításait — jól lehet, már kiemelkedtek a tenyészállatvásár kereteiből — továbbra is tavasszal, rendszerint március utolsó, hetében, 1935. évijen március 21-től március 26-ig rendezi. Az ezévi kiállítás különösen tanulságos lesz abból a szempontból, hogy a magyar mezőgazdaság életképességét fogja bizonyítani, számot fog adni arról. hogy a súlyossá változott gazdasági viszonyok között a magyar gazdák tudományos felkészültséggel és nagy gyakorlati érzékkel folytatják gazdálkodásukat, igyekeznek minél jobbat, de a lehetőséghez képest minél kisebb költséggel termelni. A most következő kiállításnak minden előző évit meghaladó minőségű anyagát már ennek a törekvésnek az érvényesítésével produkálták a magyar gazdák. A Külkereskedelmi Hivatal kizlései a rádióban A Külkereskedelmi Hivatal eddig is igen nagy súlyt helyezett arra, hogy a magyar gazdatársadalom hozzájusson azokhoz a hasznos felvilágosításokhoz, amelyek termelvényeink miinél kedvezőbb értékesítését biztosíthatják. Erre szolgáltak sokszoros felvilágosító megbeszélései a különböző időszerű kérdésekről a gazdaérdekképviseletekkel, valamint számtalan egyéb közlése és kiadványa. Az újévben a hírszolgálat és a propaganda legmodernebb technikai eszközét, a rádiót is be fogja kapcsolni a gazdák felvilágosítását szolgáló hírszolgálatba. Módot ad erre a Hivatalnak a Magyar Rádiónak az az elhatározása, hogy január 1-től kezdve a „Budapest II" leadón hetenként kétszer és pedig kedden és szombaton 6 és 8 óra között (később megállapítandó időpontban), úgynevezett „Mezőgazdasági félórát" kapcsol be, amelynek keretében a m. kir. földművelésügyi minisztérium és a kir. Külkereskedelmi Hivatal fogja közléseit rendszeresen leadni. A Külkereskedelmi Hivatal ezt az új alkalmat arra kívánja felhasználni, hogy mindazokat a tudnivalókat, amelyek a kivitellel kapcsolatban piaci vonatkozásban a termelői árak alakulása tekintetében, a kivitel lebonyolítását illetőleg, továbbá abból a szempontból érdekelhetik a gazdatársadalom széles rétegeit, hogy a kivitel előnyei magánál a termelőnél teljes mértékben érvényesüljenek, rendszeresen a gazdák tudomására hozza. Ezek a közlések azonnal értékesíthető gyakorlati és hasznos felvilágosításai lesznek a gazdatársadalomnak, éppen azért már ezúttal is felhívja a Hivatal a gazdaközönség figyelmét, hogy a „Mezőgazdasági félórákat" saját jól felfogott érdekében szorgalmasan hallgassa, teával némileg hígított rum mellett aztán annál varázslatosabban hangzott az árva hegedű szava. Nem is irigykedett Jónásra senki a bakák közül, kiváltságos helyzete miatt, hiszen magyar lélek volt valamennyi s Jónás nekik is muzsikált. Mindent elkövettem, hogy ne is érezze katonavoltát. Nem hadnagy urnak szólított, mint a többiek, hanem tekintetes urnák, nem kívántam volna tőle soha olyan lelketlenséget, hogy ordonáncom létére, csakugyan ő szaladjon fel a jelentéssel a zászlóaljhoz, amikor a gránát elszakította a telefonvezetékemet. Még a menázsiját is helybe hozták neki a kavernámba, úgyhogy az orrát sem kellett kidugnia a biztos helyről, amíg csak valami veszedelem volt odakünn. Leginkább becsültem benne azt a szerénységét, mely szinte érthetetlen volt egy cigánynál. Más cigány még a mundérban is folyton arra gondol, hogy pénzt muzsikáljon ki magának az urakból, Jónásnak azonban eszébe sem jutott ez, sőt ő maga mondta egyszer: — Ha én úr lennék, sohasem adnék pénzt a cigánynak. Menjen vályogot vetni! (Vége következik.