Új Barázda, 1935. március (17. évfolyam, 8-18. szám)

1935-03-03 / 8. szám

z Anglia is megelőzte Magyarországot a telepítésben Anglia forradalmi átalakulás előtt írta Dénes István dr. v. nemzetgyűlési képviselő Anglia már évszázadok óta társadalmi, gazdasági és politikai forradalmait békés utas, vér nélkül, reformok útján vezeti be. A veszedelmes méreteket öltött munkanélküliség, a gyáripar és bányaipar kétségbeejtő csökkenése, a gyarmatok és domíniumok önállósítási és elszakadási törekvése, az amerikai, az argentínai, az orosz, stb. termelési rendszerek versenye új feladatok elé állítoták Angliát, amely feladatokra — ha élni akar — felelnie kell. Anglia évek óta megérezte, hogy a világon új gazdasági, új társadalmi és politikai rendszerek kezdenek kialakulni az új termelési rendszerek következtében. Megérezte, hogy Amerika és különösen a szovjet orosz birodalom hatalmas termelési rendszerei elpusztítják Angliát, ha nem siet a maga nagy problémáinak a megölelásával. Anglia minden politikai pártja kereste és keresi az utakat és eszközöket, melyeknek segítségévelAngliát a további sorvadástól megmenthetik. Lord Beeverbrock új orvosszere, amellyel Angliát meg akarta menteni az, hogy az angol világbirodalom határait védővámokkal körülvette (Empire Free Trade). Ezáltal a 800 milliós angol világbirodalom, a kívül álló államokból csak vámokkal terhelten rendelhet árukat és így a 800 milliós néptömeg az angol gyáriparra utaltatott rá. A gyarmatok és dominiumok azonban ezt a korlátozó és drágító védvámos tervet elvetették. A baloldali szocialisták a gyáripar, bányaipar, kereskedelem szocializálását sürgették és sürgetik, orosz mintára. Ebben látják az orvosszert. Az angol munkáspárt pénzügyminisztere Snowden pedig az elmúlt évben a költségvetési expozéjában beterjesztette a munkáspárt orvosszeret „a föld- és telekértékadó bevezetését". Bejelentette, hogy minden font föld- és telekértékadó után 1 penni föld- és telekértékadót fog kivetni a kincstár. Bejelentette Snowden, hogy a föld- és telekérték által akarja a ma pusztító hatású társadalmi és gazdasági igazságtannságokat megszüntetni. Mit jelent Snowden ezen egyszerű telek- és földértékaltója? Jelenti, egész Anglia társadalmi, gazdasági, szociális, föld- és pénzügyi átalakulását. Jelenti, hogy Anglia rövid 4— 5 éven belül a világ legmodernebb és legversenyképesebb országa lesz, amelyben a munkanélküliség, gazdasági pangás, drágaság ismeretlen fogalom lesznek. Anélkül, hogy Snowden erőszakkal hozzányúlna az angol földbirtokrendszer, vagy kapitalizmus kinövéseinek megoldásához, a föld- és telekértékadóval békés úton, automatikusan, az egyéni szabadság teljes érintetlenségével oldja meg a nagy problémáit, amelyeket Oroszország erőszakkal, vérrel s az egyéni szabadság megsemmisítésével akar megoldani. Miért ilyen nagy horderejű a telek- és földértékadó? Azért, mert eddig Angliában is a magyar földadó rendszerhez hasonlatos hozadéki adórendszer volt életben, amely azt a termelőt sújtotta több adóval, aki földjét jobban megművelte, aki többet termelt. Aki földjéből legelőt csinált vagy parlagon hevertette, vagy aki telkét üresen hagyta és spekulációra használta fel, az nem, vagy alig fizetett adót. Ellenben aki a telkére házat épített és ezáltal a közvagyont gyarapította, vagy a földjét intenzíven megmunkálta, a hozadéki földadó alapján több adót kellett fizessen. Mi lett ennek az igazságtalan hozadéki földadónak a következménye? Az, hogy Anglia és Wales területének nagy részéről a parasztok elmenekültek az ipari telepekre, kikötőkbe, mert nem volt érdemes földművesnek lenni. A földeket pedig összevásárolták vadászterületeknek, legelőknek a céljaira és Anglia nagy része legelőország lett. Álljanak itt a statisztikai adatok: Anglia és Wales területe 151.093 kilométer, lakossága 40.000.000, legelőterülete 52%, szántóterülete 26%, erdőterülete 4%, terméketlen területe 18%. Harmsworth, lord Rothermere fia, az elmúlt nyáron cikket írt egy angol lapba, amelyben kimutatta, hogy az utolsó 30 év alatt, több, mint 10 millió hektár szántóföld vált legelővé vagy vadászterületté Angliában. Harmsworth is csak abban látta Anglia megmentését, ha az angol nép visszatér az angol földre és ismét angol parasztok tömegei fogják benépesíteni Angliát,, hogy megtermeljék mindazt az élelmiszert, amire az angol nemzetnek szüksége van és fogyasszák az angol gyáripar termékeit. Minthogy Anglia egy évtizeden át nem számolt a világháború utáni átalakulásával, egész gazdasági és társadalmi helyzete megrendült. A betegség produktuma lett a munkanélküliség. Az angol munkanélküliség ma már óriási méreteket öltött és a munkanélküliek száma 2 és fél millióra szökött. Angliának ez a legfélelmetesebb veszedelme. A munkáspárt, illetve Snowden által bevezetett föld- és telekértékadó nem Snowden ötlete és nem a munkáspárt követelése elsősorban, hanem az angol konzervatív és liberális pártoké. * Lloyd George már 1909-ben követelte a föld- és telekértékadó bevezetését, mert szerinte: „nincs kérdés, amely minden egyes ember jólétét közelebbről érintené, mint a földkérdés, mert ez minden oldalról belenyúl életünkbe", stb. A konzervatív Churchill volt angol kereskedelemügyi miniszter ugyancsak 1909-ben tartott parlamenti beszédében követelte a földértékadó bevezetését és az ezzel szemben felállított érveket megtévesztőnek és hamisaknak bélyegezte. — Nem akarjuk elvenni, — mondotta Churchill — a földtulajdonosokétól, ami az övék, de el vagyunk határozva megakadályozni, hogy bármely osztály magának tulajdonítson atörvényesség címe alatt oly értékeket, amelyeknek megteremtéséért nem tett semmit, értékeket, amelyek nem őt, hanem a közt illetik meg. (Vége következik.) Az almenyasszony írta: Ifj. Purgly János. VI. — Jakab! — futott át Ödön elméjén. A szerencsétlen. Még valamit csinált magával a szegény fiú. Rémületében megfelejtkezett Mici jelenlétéről s az ajtó felé rohant. Valósággal fellépte s a kilincs nyögve engedelmeskedett. A látvány elképesztő volt Jakab ur csuromvizesen kikászálódott a fürdőkádból, míg a zuhanyból teljes sugárban ömlött a víz. — Jérum! — kiált fel Mici, amint meglátta a bőrig ázott Jakab urat. — Mit csinál az ur. Ruhástól fürödni? Ilyet még nem láttam pedig sok uriháznál voltam már. — Ödön! Ödön! — ordít Jakab úr, prüszkölve a hajából arcára csurgó víztől. — Hallgattasd el. Nem bírom. Nem bírom! Majd észrevéve az ajtóban álló Mici telten gömbölyű alakját, mozdulatlanná merevedik Kezével homlokához csap. Megdörzsöli a szemét. Csodálkozva kérdi : — Ki ez a nő? — Még te kérded. — fakad ki dühösen Ödön úr, míg egy törülközőt nyújt oda barátjának s elzárja a fürdő csapját. — Még te kérded? Ugyan ki lenne? Mici! Teljes egészében. Vagy neked nem elég belőle ennyi? — Mici? az lehet. De nem az én Mucim. Ilyen alak. Azt hiszed, Ödön, hogy bolond vagyok? Nem! A hang természetességéből nem lehetett arra következtetni, hogy Jakab úrnak az esze kimozdult volna a tengelyéből. Sőt, mintha most jönne csak meg. Legalább is a megnyúlt arca, csodálkozó arckifejezése emellett szólott Ödön meghökkent. Itt volt a pillanat, miikor tisztázni kellett a helyzetet. Félénken kérdezte: — Kicsoda ön voltaképpen, asszonyom? — Hát kicsoda lennék. Megmondtam már. Meg is írtam. Riks Mici vagyok. Ha az urak mégegyszer tudni akarják. Riks Mici. S boldog volnék, ha az urak felfogadnának. — Mi . . . m . . . ..r . e . . .? — Hát házvezetőnőnek, vagy mindenesnek. Én ugyanis kitanult, perfekt háziasszony vagyok. — Dehát hogy? . . . Hogy . . jött . . erre . . a gondolatra? — Hogyan? Igen egyszerűen. A napokban, mikor fent jártam az elhelyező irodában, a főnöknő mondta, hogy itt valami állásüresedés lesz, mert fent járt nála az itteni, valami Erzsébet nevű nőszemély. A főnöknő ajánlotta nekem ezt a helyet s megirta helyettem a levelet is, ami nekem nagyon nehezemre esett volna. Tetszik tudni, régóta nem forgattam már pennát. Ödön úr nem bírt uralkodni magán. Mint vulkánból a láva, harsogva dúlt belőle a nevetés. Jakab úr, ki végigszenvedte az egész beszélgetést, anélkül, hogy tisztában lett volna, melyik Mici látogatta meg barátját, most csak elkényszeredetten mosolygott. — Na jól van, Mici, jól van . . . ha... ha . . . Magát is Micinek hívják. Innen van a tévedés. Azaz hogy semmi. — Feltetszik fogadni? Havi harmincért . . . — Még nem, Mici. Még várni kell. Még Itt van Erzsók. De egy szép napon . . . talán . . . majd értesítjük . . . Isten vele, Mici . . . Tudja merre van a kijárat Isten vele . .. haha. De felségesen mulattam Az ajtó már betevődött s Ödön még mindig nem tudott erőt venni jókedvén. — Szegény barátom! Te ugyan jól érezhetted magadat, míg az álmenyaszszony szerepelt Nem csoda, hogy zavarodban majd megfulladtál a fürdőszobában, De úgy kell neked. — Mit! Mit beszélsz? — pattant fel Jakab úr pulykavörösen. — Hiszen csak láttam volna ezt a debót bejönni. Én egy pillanatra sem lettem volna kétségben afelől, ki az illető. — Na jó, jó. De most már mi következik. A lecke azért nem ártott. Mi lett volna, ha tényleg az Igazi Micivel történt volna. S rabd be, barátom, hogy az ís megeshetett volna. Az ajtón zörgés. Egy percre Erzsók asszony feje kukkan be. — M-i-1! A nagyságos urak! Csak visszajöttem, mert itt hagytam a színházjegyet. De ahogy a lépcsőn jöttem, valakit láttam innen kijönni. Ej. Ej! Nagyságos urak! Miben huncutkodnak? — Erzsók asszony! Hallja! Fogja be a száját, mert végérvényesen azonnal elhagyja a házat. Erzsók a komoly hangra megrettenve, húzza vissza a fejét. Kioson a cselédszobába s köziben magában mormogja: — EJ, ezek a nagyságos urak! Még eltennének az állásomból. Mikor semmit sem vétettem. Csak tanúja voltam valaminek. Ne szólj szám, nem fáj fejem! . . . (Vége.) UJ BARÁZDA 1935 március 3. vasárnap. I —hím —ifWlBUIIWf Hír f irrwli A hercegprímás nagy beszéde a családvédelemről A pesti Vigadóban a katolikus akció vasárnap családvédelmi négyülést tartott. Erre az alkalomra zsúfolásig megteltek a Vigadó termei. Glattfelder Gyula Csanádi püspök megnyitó beszéde után Imre Ilona dr. mondott beszédet. Elmondta, hogy a sokgyermekes családokat ahelyett, hogy védelemben részesítenék, valósággal üldözik, a fiatalság nem tud családot alapítani, mert kevés a fizetés, másrészt gátló rendelkezések teszik ezt lehetetlenné, így pl. a MÁV-gyakornokok, dijnokok és tisztek nem nősülhetnek. Mosson Izabella iskolaigazgató a színházi és mozicenzúra megszorítását sürgette, majd indítványozta, hogy a nagygyűlés kezdjen akciót a bandita-, kalandor- és detektívfilmek betiltására, a bűnös szenvedélyeket felcsigázó moziplakátok eltiltására. Ezután Serédi hercegprímás mondott záróbeszédet: — Mi azt akarjuk, — mondotta a hercegprímás — hogy minden magyar család megkapja azt a lehetőséget, hogy Isten akarata szerint, emberhez méltó életet élhessen. Mi azt akarjuk, a gazdagul, ne higgyék, hogy megfeledkezhetnek Istenről, azt akarjuk, a szegények ne higyjék, hogy megfeledkezett róluk az Isten. Ha a szociális és gazdasági nehézségeket legalább tűrhető módon rendezni tudjuk, akkor, azt hiszem, ezen a ponton mindent megtettünk, ami a család biztonságát, szilárdságát alátámasztja. Munkánk alapja az, hogy a magyar család tagjai kölcsönösen megbecsüljék egymást. Csak akkor remélhetünk eredményt, ha a férj megbecsüli a feleségét, a feleség megbecsüli a férjét, a szülők megbecsülik a gyermekeket s a gyermekek a szüleiket. Ennek a megbecsülésnek pedig az alapfeltétele, hogy a család minden egyes tagja megbecsülje magát.