Új Barázda, 1935. június (17. évfolyam, 27-28. szám)

1935-06-02 / 27. szám

*8 i munkásokat a kizsákmányolástól. Az építőiparban a munkáslét­­i számemelkedés 41, ma textilszak­­■ mában 141 százalék, ugyanekkor a munkabérek 6,7 pengős heti összkeresetre zsugorodik össze. Bornemisza Géza kereskedelmi mi­­niszter válaszában utalt arra, hogy­­a kormány 15 milliót vett fel beru­házásra, amely­ hivatva lesz új mun­kaalkalmakat teremteni. Ebből 3 és félmillió az iparfejlesztésre van szánva. A közel­jövőben törvényes úton kívánja bevezetni a nyolcórás munkaidőt, a legkisebb munkabért és a vasárnapi munkaszünetet. Az egyes tárcák költségvetéseit a Ház úgy általánosságban, mint rész­leteiben letárgyalta és elfogadta.­­ Egyébként a költségvetés tárgyalását a parlament Pünkösdre befejezi. Bethlen és Eckhardt össze­fogása Nemcsak a mai napnak, hanem az­­utóbbi politikai eseményeknek legér­­­dekesebb eseménye az a levélváltás, mely pénteken Bethlen István gróf és Eckhradt Tibor között megtörtént. Eckhardt Tibor ugyanis igen lojá­­lis levélben sajnálkozik és helytele­níti a választásokat megelőzően több szíven Bethlen István ellen tett kije­lentéseit. Elismeri Eckhardt Bethlen­hez irt levelében, hogy méltánytala­nul, kellő alap nélkül, felindulásában tette sértő kijelentéseit s igy arra kéri a volt miniszterelnököt, hogy te­kintse azokat meg nem történteknek, mert az ország érdekében a jelenben igen nagy szükség van a két ellenzéki politikus összefogására és komoly munkásságára. Bethlen István természetesen nem­csak a levél hatása alatt, hanem az ország sorsának magasabb politikai szempontból való megítélése és irá­nyítása miatt is azonnal hajlandónak mutatkozott Eckhardttal az együtt­működésre, amelynek Eckhardthoz intézett válaszában kifejezést is adott. Természetesen a két ellenzéki ve­zető politikus összefogása döntő be­folyású lesz a jövő politikájára, mely­nek már — véleményünk szerint régen meg kellett volna történnie. Szörnyű­ jégverés pusztított az országban Többeszer fjordon pusztult el a vetés A föld­mi­velésügyi minisztérium vetés jelentése A magyar mezőgazdaságnak na­gyon szerencsétlen és sok tekintetben­­végzetes esztendeje ez a mostani. A májusi fagykárok pusztítása után a megmaradt vetést igen sok helyen a jég verte el. Szerdán szörnyű fergeteg vonult keresztül az országon. A jégverés­­igen sok helyen valóságos tatárdúlást vitt véghez. Kecskeméten, Szentesen,­­Csongádon és a Dunántúl több he­lyen az ítéletidő irtózatos pusztítá­sokat okozott. Kecskeméten és környékén húsz percig tartott a jégverés, de a város határában és környékén letarolt és elpusztított min­dent; százezer hold lett a jég martaléka. A kár milliókra rúg. Ezerötszáz va­gon rozs és hétszázötven vagon búza, Kecskemét évi átlagos termése el­­­pusztult. Anitáéra — sajnos — nem igen lesz gondja a gazdáknak. Ugyanilyen arányú a kár a gyü. ­Lagzit tartanak a faluban . .. Lelket síró hideg szélben Muzsikaszó hallik, Valahol egy kis szobában Most tartják a lagzit, Nagy ott mostan a vigyosság, Virágzik a nóta, Füstösképü cigánynak már Izzad a vonója. Emelkednek a poharak, Koccintgatnak égig, Öreg szoba padlója a Szilaj tánctól fénylik. Boldogok a fiatalok, Az öregek sírnak S valahol egy árva szívvel De nehezen bírnak. RAGYOGÓ LŐRINCZ PÁL ( k­lérül) visszatér... Irta: Zsarátnok IV. Tekintetes Uram! — kezdi mon­dani — a keresztútnál egy embert temetett el a hó. Arra jövet már szinte befordultam, hogy erre haza­felé vegyem a „direktiót", mikor valami fekete pontot vettem észre a­ „hócsomóban". Itt valami nincs rendjén! Mondok magamnak! Köze­lebb lépek, de lábam alatt mindjárt kezdett elszaladni a hó, minélfogva egész lesüppedtem, így nem lehet odajutni.­Van ott az árok vagy négy­­m­éter mély is. Pallincs kéne, amit megtartana a hó, — gondoltam rög­tön — dehát nincs. Egy darabig néztem a sötét valamit, ami egész úgy nézett ki, mint valami sapka. Itt valami nincs rendjén! Gondol­tam mégegyszer. A sapka valakié csak volt. Azt meg nem látom. Biz­tos bent van a hóban ... Nahát eret­­tem, hogy ezt elmondjam a Tekinte­tes Urunk. Meg, hogy esetleg kimen­nék vissza, szánnal, meg egy pár markos legénnyel, aki kihúzza a sze­­rencsésenül járt atyafit. Suhai bólintott a fejével s csak annyit válaszolt: — Jól van! Menjetek vissza rög­tön. Hátha tényleg ember van ott a hó alatt. Hát csak siessetek. — Az­zal visszaült a kandalló mellé s to­vább szívta a pipáját. Elgondolkozó szemei ismét valahol a múltban jár­tak. — Es mit! — dohog magában —■ örökösen csak arra gondolok, ahogy régen volt... Isten akarta úgy. Ember nem tehet róla! — fakad ki belőle az elkeseredettség. Előveszi a kalendáriumot, ami tudja Isten mióta hever már ottan s egy régi, letelt esztendőről szól. Ab­ban lapozgat. Bizony pusztai ember nem sokat törődik a külvilággal. A legfontosabb az, hogy mikor lesz eső, meg fagy, azt pedig megmondja a ka­lendárium. Az pedig, hogy régi már, amit olvas ? Sebaj! Több igazság van az elmúlt valóságokban, mint a leg­színesebb jelen reményeiben. S elmél­kedéseibe belelobog a petróleum­lámpa meg-megrezzenő fénye. Nagysokára feltálalják a vacsorát. Az öreg nekilát az evésnek. Egyen­ként szedi bicskája hegyére a tálban párolgó husdarabkákat. Közben hallja, hogy a tornácon emberek lépé­sei kopognak. Biztosan megjött az öregbéres a legényekkel. Tovább fa­latozik s csak mikor a tál kiürült s még egy jó pohár friss vizet meg­ivott, áll fel, hogy megnézze az em­bereit. A konyhában találja őket. Az öreg­béres nagy munkában van. Előre­­hátra lengeti valakinek a karjait, aki fekszik a földön övig mezítelenül, mig két legény hóval dörzsöli a testét. Suhai a küszöbön megállva nézi őket. A konyhában félhomály van s a sok szótlanul sürgő-forgó ember, mintha szellemek volnának. Fekete, suhanó, hajlongó szellemek. — Találtatok valakit? — kérdezi. De nem kap választ. El vannak azok nagyon foglalva. Életet mentenek. De, ő nem is haragszik,­hogy nem felel-' nek. Inkább csak úgy kíváncsiságból kérdezte. Közelebb lép egész az öreg­béres háta mögé, ki most lehajolva a fekvő alakra nyomja fejét s hallga­­tódzik. Suhai Mátyás tekintete rátéved a fekvő ismeretlen arcára. Sürü fekete szakáll fedi az állat, a szemek be­hunyva s az egész arc viaszszerüen sárga. Suhainak ideges borzadály fut végig tagjain. Szemei kimerednek, ahogy egy sötét lencsealakú pontot észrevéve néznek, a szemöldök végé­nél, a homlok aljában. Görcsösen be­lekap az öregbéres gallérjába. Az fel­tekint. Elborzadva látja, hogy urá­nak arca elfehéredik, ajka remeg s a következő pillanatban egy sikollyal rá­hull a torzonborz álló idegenre. Pista! Édes fiam! É­s a hangok panaszos jajkiáltásként zúgnak a szo­bában. Egy pillanatra mindenki meg­rettenve odanéz. Az apa vállai ránga­­tódzanak a zokogástól s csókolja a viaszsárga, lehunyt szemű arcot. Az öregbéres is odaborul gazdája mellé. A többiek a fal mellé húzódva, meg­rendülve állanak. Lélegzetük is eláll az ájtatos csendben. A fekvő alak meredten lógó kezé most megbillen. Melle zihál egyet s emelkedik. Rózsaszínű ipir kezd deren­geni a sápadt arcon s a lecsüngő kéz lassan tétován kúszik fel, majd meg­­ckapaszkodik a ráboruló zokogó ember nyakán. Az öregbéres ura fölé hajol s zo­kogva felkiált: Uram! Édes Tekintetes Uram! Nincs már baj. Nézze! A lélek visz­­szatér!... ( Vége) VI BARÁZDA 1935 június 2. vasárnap mölcsben is, ami különösen azért je­lent tragédiát, mert ebben az évben először lehetett volna Németországba korlátlan mennyiségben számtani a gyümölcsöt. Csongrád m­egye területének há­romnegyed részén a jég elverte a ter­mést. Dió- és tyúktojásnagyságú jég hullott. A helyzet katasztrofális u­gyancsak Szentesen is, ahol harminc­ezer holdon semmisült meg a gabona. Itt 400 gazda jelentett be százszáza­lékos kárt, általában a kár 75 száza­lékos. A Dunántúlon Zalaegerszegről, Székesfehérvárról és Tapolcáról ha­sonló károkat jelentenek. A Millenium évében, 1896-ban volt ehhez hasonló, de sokkal kisebb ará­­nyú ítéletidő. Botrányos tejtermék-razzia Pestszentlőrincen Kedden délután két órakor Pest­­szentlőrincen, a templom előtti téren mintegy százfőnyi tömeg izgalmasan tár­gyalta a legújabb tejbotrányt, ami ott jelenlétükben zajlott le. Az történt ugyanis, hogy Flöldor János, Varga Ist­ván, Orosz Kálmán és még egy-két tár­suk, akiknek igazolványuk van tejtermé­kek árusítására, Ceglédről termelőktől vásárolt tejfölt, túrót és vajat hoztak autón. A tejellenőrök rendőri segédlettel feltartóztatták őket, áruikat elkobozták és beszállították a Központi Tejcsarnok­ba. Természetesen ez nem ment csende­sen, a szegény emberek, akik 40—50 pen­gő értékű tejterméket hoztak Pestszent­lőrincig és akik soha Budapestre nem járnak piacra, felháborodással tiltakoz­tak jogos tulajdonuk elkobzása ellen. „Soha eddig nem zavartak benün­ket, mondja az egyik károsult , de úgy lát­szik, a tejkartel megharagudott, áraiért nem az ő kispesti üzletéből vettük a s­ánit, és azért uszítja ránk az ellenőrö­ket. Kispesten a kartel­­­pengő 20 fillé­rért adja a tejfelt és drágábban mi sem tudjuk eladni, mert ő is ugyanannyiért adja a fogyasztóknak. De azonkívül nem is olyan jó a kartel tejterméke, mint amit a termelőktől veszünk olcsóbban. A közönség természetesen inkább veszi a jó és olcsó árut, mint a drága rosszat", így beszélnek a károsult tejárusok, akik Ba­ross Endre képviselőhöz fordultak. A képviselő megígérte, hogy sérelmüket il­letékek helyén szóváteszi. — Menetjegymérséklések a bécsi ün­nepi hetek alkalmával. A bécsi ünnepi he­tek idegenforgalmi irodája éz idén is ki­adott ünnepi jegyeket, amelyek kivétele­sen nagy kedvezményekre jogosítanak,és pedig­ vízumnélküli beutazásra Ausztriá­ba május 2-tól június 30-ig ama államok alattvalói részére is, amelyeknél osztrák vízum még szükséges; 60 százalék menet­­díjkedvezmény az összes személy- és gyorsvonatokra ötnapi bécsi tartózkodás után, amelybe az érkezési és indulási nap is beleszámít, bármely határállomá­sra. Ez a kedvezmény kerülő utakra, valamint körutazásokra is érvényes június 1. és 30. között; ezenfelül 25—40 százalékig terjedő menetdíjkedvezmények az osztrák hajókon és vasutakon; 25—50 százalék kedvezmény a különböző bécsi színházak, hangversenyek és kiállítások belépődíjai­ra. Ezen ünnepi jegyek a világ összes utazási irodáiban kaphatók 6 schilling be­fizetés elteltében. Hivatalos jelentés a fagykárokról A földművelésügyi minisztérium ■hivatalos jelentése szerint a fagy ál­­tal okozott károk miatt a bevetett búzaterületnek Baranyában 20, Bi­har vármegyében 3, Csanádban 8, Veszprémben 5, Somogyban 4, Hajdú megyében 6 százalékát kellett kiszán­tani. Úgy rozsban, mint búzában a be­vetett terület 20—30 százalékában mutatkozik veszteség. Repcéből 98 ezer 603 mázsa termésre lehet szá­mítani, 15 ezer mázsánál többre, mint 1934-ben. Számottevő kár mutatkozik a ta­vaszi árpában, a zabban és a szőlő­ben, a fagy a megkímélt helyeken is nagyban megakadályozta a fejlődést.

Next