Új Barázda, 1935. június (17. évfolyam, 27-28. szám)
1935-06-02 / 27. szám
*8 i munkásokat a kizsákmányolástól. Az építőiparban a munkásléti számemelkedés 41, ma textilszak■ mában 141 százalék, ugyanekkor a munkabérek 6,7 pengős heti összkeresetre zsugorodik össze. Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter válaszában utalt arra, hogya kormány 15 milliót vett fel beruházásra, amely hivatva lesz új munkaalkalmakat teremteni. Ebből 3 és félmillió az iparfejlesztésre van szánva. A közeljövőben törvényes úton kívánja bevezetni a nyolcórás munkaidőt, a legkisebb munkabért és a vasárnapi munkaszünetet. Az egyes tárcák költségvetéseit a Ház úgy általánosságban, mint részleteiben letárgyalta és elfogadta. Egyébként a költségvetés tárgyalását a parlament Pünkösdre befejezi. Bethlen és Eckhardt összefogása Nemcsak a mai napnak, hanem azutóbbi politikai eseményeknek legérdekesebb eseménye az a levélváltás, mely pénteken Bethlen István gróf és Eckhradt Tibor között megtörtént. Eckhardt Tibor ugyanis igen lojális levélben sajnálkozik és helyteleníti a választásokat megelőzően több szíven Bethlen István ellen tett kijelentéseit. Elismeri Eckhardt Bethlenhez irt levelében, hogy méltánytalanul, kellő alap nélkül, felindulásában tette sértő kijelentéseit s igy arra kéri a volt miniszterelnököt, hogy tekintse azokat meg nem történteknek, mert az ország érdekében a jelenben igen nagy szükség van a két ellenzéki politikus összefogására és komoly munkásságára. Bethlen István természetesen nemcsak a levél hatása alatt, hanem az ország sorsának magasabb politikai szempontból való megítélése és irányítása miatt is azonnal hajlandónak mutatkozott Eckhardttal az együttműködésre, amelynek Eckhardthoz intézett válaszában kifejezést is adott. Természetesen a két ellenzéki vezető politikus összefogása döntő befolyású lesz a jövő politikájára, melynek már — véleményünk szerint régen meg kellett volna történnie. Szörnyű jégverés pusztított az országban Többeszer fjordon pusztult el a vetés A földmivelésügyi minisztérium vetés jelentése A magyar mezőgazdaságnak nagyon szerencsétlen és sok tekintetbenvégzetes esztendeje ez a mostani. A májusi fagykárok pusztítása után a megmaradt vetést igen sok helyen a jég verte el. Szerdán szörnyű fergeteg vonult keresztül az országon. A jégverésigen sok helyen valóságos tatárdúlást vitt véghez. Kecskeméten, Szentesen,Csongádon és a Dunántúl több helyen az ítéletidő irtózatos pusztításokat okozott. Kecskeméten és környékén húsz percig tartott a jégverés, de a város határában és környékén letarolt és elpusztított mindent; százezer hold lett a jég martaléka. A kár milliókra rúg. Ezerötszáz vagon rozs és hétszázötven vagon búza, Kecskemét évi átlagos termése elpusztult. Anitáéra — sajnos — nem igen lesz gondja a gazdáknak. Ugyanilyen arányú a kár a gyü. Lagzit tartanak a faluban . .. Lelket síró hideg szélben Muzsikaszó hallik, Valahol egy kis szobában Most tartják a lagzit, Nagy ott mostan a vigyosság, Virágzik a nóta, Füstösképü cigánynak már Izzad a vonója. Emelkednek a poharak, Koccintgatnak égig, Öreg szoba padlója a Szilaj tánctól fénylik. Boldogok a fiatalok, Az öregek sírnak S valahol egy árva szívvel De nehezen bírnak. RAGYOGÓ LŐRINCZ PÁL ( klérül) visszatér... Irta: Zsarátnok IV. Tekintetes Uram! — kezdi mondani — a keresztútnál egy embert temetett el a hó. Arra jövet már szinte befordultam, hogy erre hazafelé vegyem a „direktiót", mikor valami fekete pontot vettem észre a „hócsomóban". Itt valami nincs rendjén! Mondok magamnak! Közelebb lépek, de lábam alatt mindjárt kezdett elszaladni a hó, minélfogva egész lesüppedtem, így nem lehet odajutni.Van ott az árok vagy négyméter mély is. Pallincs kéne, amit megtartana a hó, — gondoltam rögtön — dehát nincs. Egy darabig néztem a sötét valamit, ami egész úgy nézett ki, mint valami sapka. Itt valami nincs rendjén! Gondoltam mégegyszer. A sapka valakié csak volt. Azt meg nem látom. Biztos bent van a hóban ... Nahát erettem, hogy ezt elmondjam a Tekintetes Urunk. Meg, hogy esetleg kimennék vissza, szánnal, meg egy pár markos legénnyel, aki kihúzza a szerencsésenül járt atyafit. Suhai bólintott a fejével s csak annyit válaszolt: — Jól van! Menjetek vissza rögtön. Hátha tényleg ember van ott a hó alatt. Hát csak siessetek. — Azzal visszaült a kandalló mellé s tovább szívta a pipáját. Elgondolkozó szemei ismét valahol a múltban jártak. — Es mit! — dohog magában —■ örökösen csak arra gondolok, ahogy régen volt... Isten akarta úgy. Ember nem tehet róla! — fakad ki belőle az elkeseredettség. Előveszi a kalendáriumot, ami tudja Isten mióta hever már ottan s egy régi, letelt esztendőről szól. Abban lapozgat. Bizony pusztai ember nem sokat törődik a külvilággal. A legfontosabb az, hogy mikor lesz eső, meg fagy, azt pedig megmondja a kalendárium. Az pedig, hogy régi már, amit olvas ? Sebaj! Több igazság van az elmúlt valóságokban, mint a legszínesebb jelen reményeiben. S elmélkedéseibe belelobog a petróleumlámpa meg-megrezzenő fénye. Nagysokára feltálalják a vacsorát. Az öreg nekilát az evésnek. Egyenként szedi bicskája hegyére a tálban párolgó husdarabkákat. Közben hallja, hogy a tornácon emberek lépései kopognak. Biztosan megjött az öregbéres a legényekkel. Tovább falatozik s csak mikor a tál kiürült s még egy jó pohár friss vizet megivott, áll fel, hogy megnézze az embereit. A konyhában találja őket. Az öregbéres nagy munkában van. Előrehátra lengeti valakinek a karjait, aki fekszik a földön övig mezítelenül, mig két legény hóval dörzsöli a testét. Suhai a küszöbön megállva nézi őket. A konyhában félhomály van s a sok szótlanul sürgő-forgó ember, mintha szellemek volnának. Fekete, suhanó, hajlongó szellemek. — Találtatok valakit? — kérdezi. De nem kap választ. El vannak azok nagyon foglalva. Életet mentenek. De, ő nem is haragszik,hogy nem felel-' nek. Inkább csak úgy kíváncsiságból kérdezte. Közelebb lép egész az öregbéres háta mögé, ki most lehajolva a fekvő alakra nyomja fejét s hallgatódzik. Suhai Mátyás tekintete rátéved a fekvő ismeretlen arcára. Sürü fekete szakáll fedi az állat, a szemek behunyva s az egész arc viaszszerüen sárga. Suhainak ideges borzadály fut végig tagjain. Szemei kimerednek, ahogy egy sötét lencsealakú pontot észrevéve néznek, a szemöldök végénél, a homlok aljában. Görcsösen belekap az öregbéres gallérjába. Az feltekint. Elborzadva látja, hogy urának arca elfehéredik, ajka remeg s a következő pillanatban egy sikollyal ráhull a torzonborz álló idegenre. Pista! Édes fiam! És a hangok panaszos jajkiáltásként zúgnak a szobában. Egy pillanatra mindenki megrettenve odanéz. Az apa vállai rángatódzanak a zokogástól s csókolja a viaszsárga, lehunyt szemű arcot. Az öregbéres is odaborul gazdája mellé. A többiek a fal mellé húzódva, megrendülve állanak. Lélegzetük is eláll az ájtatos csendben. A fekvő alak meredten lógó kezé most megbillen. Melle zihál egyet s emelkedik. Rózsaszínű ipir kezd derengeni a sápadt arcon s a lecsüngő kéz lassan tétován kúszik fel, majd megckapaszkodik a ráboruló zokogó ember nyakán. Az öregbéres ura fölé hajol s zokogva felkiált: Uram! Édes Tekintetes Uram! Nincs már baj. Nézze! A lélek viszszatér!... ( Vége) VI BARÁZDA 1935 június 2. vasárnap mölcsben is, ami különösen azért jelent tragédiát, mert ebben az évben először lehetett volna Németországba korlátlan mennyiségben számtani a gyümölcsöt. Csongrád megye területének háromnegyed részén a jég elverte a termést. Dió- és tyúktojásnagyságú jég hullott. A helyzet katasztrofális ugyancsak Szentesen is, ahol harmincezer holdon semmisült meg a gabona. Itt 400 gazda jelentett be százszázalékos kárt, általában a kár 75 százalékos. A Dunántúlon Zalaegerszegről, Székesfehérvárról és Tapolcáról hasonló károkat jelentenek. A Millenium évében, 1896-ban volt ehhez hasonló, de sokkal kisebb arányú ítéletidő. Botrányos tejtermék-razzia Pestszentlőrincen Kedden délután két órakor Pestszentlőrincen, a templom előtti téren mintegy százfőnyi tömeg izgalmasan tárgyalta a legújabb tejbotrányt, ami ott jelenlétükben zajlott le. Az történt ugyanis, hogy Flöldor János, Varga István, Orosz Kálmán és még egy-két társuk, akiknek igazolványuk van tejtermékek árusítására, Ceglédről termelőktől vásárolt tejfölt, túrót és vajat hoztak autón. A tejellenőrök rendőri segédlettel feltartóztatták őket, áruikat elkobozták és beszállították a Központi Tejcsarnokba. Természetesen ez nem ment csendesen, a szegény emberek, akik 40—50 pengő értékű tejterméket hoztak Pestszentlőrincig és akik soha Budapestre nem járnak piacra, felháborodással tiltakoztak jogos tulajdonuk elkobzása ellen. „Soha eddig nem zavartak benünket, mondja az egyik károsult , de úgy látszik, a tejkartel megharagudott, áraiért nem az ő kispesti üzletéből vettük a sánit, és azért uszítja ránk az ellenőröket. Kispesten a kartelpengő 20 fillérért adja a tejfelt és drágábban mi sem tudjuk eladni, mert ő is ugyanannyiért adja a fogyasztóknak. De azonkívül nem is olyan jó a kartel tejterméke, mint amit a termelőktől veszünk olcsóbban. A közönség természetesen inkább veszi a jó és olcsó árut, mint a drága rosszat", így beszélnek a károsult tejárusok, akik Baross Endre képviselőhöz fordultak. A képviselő megígérte, hogy sérelmüket illetékek helyén szóváteszi. — Menetjegymérséklések a bécsi ünnepi hetek alkalmával. A bécsi ünnepi hetek idegenforgalmi irodája éz idén is kiadott ünnepi jegyeket, amelyek kivételesen nagy kedvezményekre jogosítanak,és pedig vízumnélküli beutazásra Ausztriába május 2-tól június 30-ig ama államok alattvalói részére is, amelyeknél osztrák vízum még szükséges; 60 százalék menetdíjkedvezmény az összes személy- és gyorsvonatokra ötnapi bécsi tartózkodás után, amelybe az érkezési és indulási nap is beleszámít, bármely határállomásra. Ez a kedvezmény kerülő utakra, valamint körutazásokra is érvényes június 1. és 30. között; ezenfelül 25—40 százalékig terjedő menetdíjkedvezmények az osztrák hajókon és vasutakon; 25—50 százalék kedvezmény a különböző bécsi színházak, hangversenyek és kiállítások belépődíjaira. Ezen ünnepi jegyek a világ összes utazási irodáiban kaphatók 6 schilling befizetés elteltében. Hivatalos jelentés a fagykárokról A földművelésügyi minisztérium ■hivatalos jelentése szerint a fagy által okozott károk miatt a bevetett búzaterületnek Baranyában 20, Bihar vármegyében 3, Csanádban 8, Veszprémben 5, Somogyban 4, Hajdú megyében 6 százalékát kellett kiszántani. Úgy rozsban, mint búzában a bevetett terület 20—30 százalékában mutatkozik veszteség. Repcéből 98 ezer 603 mázsa termésre lehet számítani, 15 ezer mázsánál többre, mint 1934-ben. Számottevő kár mutatkozik a tavaszi árpában, a zabban és a szőlőben, a fagy a megkímélt helyeken is nagyban megakadályozta a fejlődést.