Új Barázda, 1935. szeptember (17. évfolyam, 40-42. szám)

1935-09-15 / 40. szám

2 gyár Jetnek ezen kialakulóban levő hatalmas szimfóniáját senki sem lesz képes többé elhallgat­tatni. A nagy helyesléssel és éljenzés­sel fogadott beszéd után a Vezér emelkedett szólásra. Az egybegyűltek néma áhítat­tal hallgatták a Vezér beszédjé­nek azon részleteit, amelyben a nemzeti szocializmus születését, ennek elhivatottságát s szüksé­gességét hangoztatta. Élesen bí­rálta azon politikai pártok és az álellenzék tevékenységét, amelyek programm hiányában egyebet nem tudnak tenni, mint más­ok­­ személyes becsületében gázolni. Élesen kikelt Eckhardt Tibor legújabb harcmodora ellen,­­ amellyel állandóan a miniszter­­elnök személyét támadja. — A magyar nemzeti szocia­lizmus — mondotta Festetics — nem követheti ezeket az utakat, noha ellenzéki állásponton áll. Mi elvekkel harcolunk elvek ellen, de a legélesebben elítélünk minden személyeskedést és mások becsü­letébe való gázolást. Mi hűen ki­tartunk elveink mellett, de azért megadjuk a köteles tiszteletet azoknak is, akik becsületesen ki­tartanak a maguk elvei mellett. Azokról, akik személyes politikát folytatnak, fel kell tételeznünk azt, hogy nincsenek oly politikai elvek birtokában, amelyek a ma­gyar népre vonzóerővel bírnak. A személyeskedés csak árt a ma­gyar törvényhozás tekintélyének. — Nekünk — mondotta a Ve­zér — nincsen szükségünk mások becsületében gázolnunk, mert programmunk lelkiereje oly nagy, hogy annak egyszerű hangozta­tása elegendő ahhoz, hogy meg­hódítsuk a magyar nemzet lelkét, különben is programmunk egyik sarkalatos pontja az, amely az egyéni becsület fokozottabb vé­delméről szól. Már­pedig, ha mi ezt magunknak kívánjuk, ellenfe­leinkkel szemben ugyanezt kell gyakorolnunk. Mi magyar nemzeti szocialis­ták, ha nem is személyeske­dünk, akkor is száz százalékig szembefordulunk a mai rend­szerrel, mi nem köthetünk pak­tumot sem a kormánnyal, sem bármely ellenzékkel, mert nem adjuk el meggyőződésünket és programmunk egyetlen pontját sem, hanem azt teljes egészé­ben meg akarjuk s meg is fog­juk valósítani. A népközösséget nem , mi találtuk ki, azt nem a zöldasztalnál szerkesztették meg az egyetemi profeszorok, hanem a lövészárkokban, a vi­lágháború pergőtüzében szüle­tett, ott jöttünk rá, hogy csak egy osztálykülönbség nélkül összeforrott, testvéri érzéssel áthatott szervezet képes ko­moly eredmények elérésére. A beszédet időközben tomboló éljenzés és „Bátorság”­ kiáltások szakították félbe, majd befejezé­sül az ifjúsághoz szólott, kijelent­vén, hogy a Magyar Nemzeti Szo­cialista Párt a végső küzdelméig ki fog tartani, amely küzdelem döntő ütközetében ő fogja roham­ra vezetni az új magyar ifjúsá­got a liberalizmus roskadozó bás­tyái ellen, melynek romjain fel­építjük Jézus templomát. Ekkor viharos éljenzéssel köszönték meg a Vezérnek hozzájuk intézett szavait. A Vezér után a Főkerület és I. Cs. főosztály vezetője, Farkas Ferenc vette át a szót, akit vá­lasztópolgárai lelkesen éljeneztek. Gyönyörűen felépített éles és he­lyenként humoros beszédében hí­ven tükrözhette vissza a materia­lizmus lélek és erkölcs tiprását, amellyel az emberek szívéből ki­irtják a hazafiság, vallásos nemes érzeteit. Lányi Károly somogymegyei I. Os. vezetőjének záróbeszéde után véget ért ez az impozáns gyűlés, mely örökre felejthetetlen lesz Regöly és vidéke nemzeti szocialista lakosságának. A Vezértestvér pedig óriási ün­neplés közepette hagyta el a gyű­lés színhelyét, ahonnan az ottani gazdák meghívására a gazda­körbe vonult. Itt alkalma volt el­beszélgetni a volt frontharcos társaival, majd rövid időre a fia­talság kérésére megtekintette a Regöly—Tolnatamás között folyt futballmérkőzést. DIMMZM 1935 szeptember 7. vasárnap ffogy egyre ásványoziti! F­oly­tatás : A segítőtársak. Ilyen egyenlőtlen fegyverekkel léptek ki a felek a gazdasági élet porondjára. Nyilvánvaló, hogy a törvényhozás és a kor­mányzati politika fő feladata az kellett volna hogy legyen, hogy a gyengébbet megvédelmezze az erősebbel szemben s a keresztény fejlődését és izmosodását növelje. Sokszorosan szükséges lett volna a gazdatársadalom, ipari és szel­lemi munkások rétegeit intézmé­nyekkel megoltalmazni minden zsarolás ellen éppen ebben, az idő­ben, amidőn a Bach-korszak bu­kása után az 1858-iki birtokpoli­tikai törvények is alkotmányos végrehajtás alá kerültek. Ennek nagy gazdasági jelentő­sége a következőkben állt: 18 előtt a jobbá­gytelken gaz­dálkodó jobbágyság — robotmun­kával is tartozott föld­esurának. A nemesek saját kezelésben le­vő birtokát nagyrészben jobbá­gyai szántották fel, vetették be , aratták le. Fuvarozással is szolgáltak a ne­mesnek. Természetes, hogy ezál­tal a nemesi birtok nem követelt nagyobb fokú, vagy nagyobb gaz­dasági felszerelést, beruházást, mert a hiányt pótolta a jobbágyi munka. Amidőn azonban az örök­­váltság tényleges végrehajtásával a jobbágytelek minden gazdasági felszerelésével a jobbágy tulaj­dona lett, a robot pedig megszűnt, akkor a nemesi birtok gazdasági eszköz nélkül maradt. Venni kell­­ett. De nem volt pénz, mert a szabadságharctól 1867-ig lefolyt önkényes korszak Magyarországot gazdasági tekintetben és teljesen kiszolgáltatta Ausztria császárá­nak. Ugyanígy volt — bár nem oly nagy mértékben — az új, önálló birtokos, a parasztság is. A magyar ember mindig föld­del foglalkozott, akár nemes, akár jobbágy — és katonásko­dott, harcolt. Védte az ország földjét, politikai önállóságát, füg­getlenségét. Ez semmi esetre sem a meggazdagodás útja egy sem. Kereskedelemmel, közvetítéssel foglalkozni, nem volt magyar szokás. Egyrészt, mert a nemzet ere­jét az állandó önvédelmi harcok kötötték le, másrészt pedig — a szemfüles zsidósággal szemben a kereskedői versenyben úgyis alul­maradt volna, mert tiszta jelle­ménél fogva, aljasságokra nem kapható. A teret tehát átengedte ennek, maga pedig végezte a fáradtság­gal, fizikai munkával járó foglal­kozását, így azonban a pénz, a forgótőke teljesen a közvetítők kezébe került. A liberális kormányzati rend­szer ezzel szemben a magyarság védelmére mit sem tett. Elmulasz­totta a birtokostársadalom gazda­sági megerősítését, ahelyett, hogy olcsó kölcsönről gondoskodott vol­na, vagy a nemzetnek ipari és ke­reskedői pályára való nevelését megindította volna, ahelyett az 1868-iki törvény vétkes rövid­látással elsikkasztotta a magyar, törvénykönyvből az uzsorát, ami­dőn megengedte, hogy írásbelileg kikötött bármely kamat kötelező. így történt meg, hogy telek­könyveinkben 3—000 százalékos kölcsönökkel is találkozunk. Ez a rettenetes bűn a nemzeti társa­dalmat teljesen kiszolgáltatta a galíciai eredetű zsidó közvetítő uzsorásoknak és 1868-tól 1885-ig terjedő fennállásával az anyagi tönk szélére juttatta a nemzet gerincét, nem szólva arról az er­kölcsi rombolástól, amit ezek itt végeztek és végeznek még ma is. Ezen idő ala­tt cserélt gazdát a középbirtok egyharmad része s a parasztbirtok egynegyede. Bir­tokos lett, háztulajdonos és hata­lomhoz jutott a batyuval betola­kodott élősdi — kegyelmes ma és te, magyar vérem — hontalanná, az uj telepes béresévé lettél, mint honfenntartó elem. Soha le nem törölhető tétel a liberalizmus számláján. BARCSAI­. (Folytatom.) Megjelent Hitler Adolf: Hanoin (Mein Kampf) című könyve. 512 oldal. Ára 6 pengő 40 fillér. Előfizetőinknek 10% kedvezmény! Kapható: KIADÓHIVATALUNKBAN. Minden magyar nemzeti szocialistának olvasnia kell! Nagy változások a főispáni karban Kinevezték az új főispánokat A főispáni karban megtörténtek azok a változások, amelyek különböző okokból esedékessé váltak. Távozik a főispáni székből Simon Elemér, Sopron vármegye és Sopron szabad királyi város főispánja. Hasonlóképpen megválik állásától felsőeöri Nagy Pál, Győr vármegye és Győr szabad királyi város főis­pánja is. Simon Elemér utóda Ostffy Lajos, Vas vármegye jelenlegi főispánja, felsőeöri Nagy Pálé pedig Radocsy László Komárom- és Esztergom vármegye jelenlegi főispánja lesz, akik eddigi állásaikat továbbra is megtartják. Kozma Györgyöt felmentették , a zemplénmegyei főispáni állástól és a csongrádvármegyei és hódmezővásár­helyi főispánságot tartja meg. Zempléni vármegyében az új főis­pán Fáy István, Békés megye eddigi főispánja lesz. Békés vármegyében Fáy István tá­vozása folytán Ricsey-Uhkirik Béla földművelési minisztériumi osztályta­nácsos kerül. Felmentésüket kérték: Hagymássy Zoltán, Tolna vármegye és Kenessey Pongrác Veszprém megye főispánjai. Előbbinek utóda Thuránszky László I. osztályú követségi titkár, az utób­binak pedig Nyékey Ferenc nyugal­mazott belügyminiszteri titkár, föld­­birtokos. Ezeken kívül azonban értesülésünk szerint, még egy változás várható a főispáni karban. Lichtenstein László miskolci főispán valószínűleg rövide­sen távozik állásából. Politikai kö­rökben utódául Lukács Béla ország­gyűlési képviselőt emlegetik.

Next