Új Barázda, 1935. szeptember (17. évfolyam, 40-42. szám)
1935-09-15 / 40. szám
2 gyár Jetnek ezen kialakulóban levő hatalmas szimfóniáját senki sem lesz képes többé elhallgattatni. A nagy helyesléssel és éljenzéssel fogadott beszéd után a Vezér emelkedett szólásra. Az egybegyűltek néma áhítattal hallgatták a Vezér beszédjének azon részleteit, amelyben a nemzeti szocializmus születését, ennek elhivatottságát s szükségességét hangoztatta. Élesen bírálta azon politikai pártok és az álellenzék tevékenységét, amelyek programm hiányában egyebet nem tudnak tenni, mint mások személyes becsületében gázolni. Élesen kikelt Eckhardt Tibor legújabb harcmodora ellen, amellyel állandóan a miniszterelnök személyét támadja. — A magyar nemzeti szocializmus — mondotta Festetics — nem követheti ezeket az utakat, noha ellenzéki állásponton áll. Mi elvekkel harcolunk elvek ellen, de a legélesebben elítélünk minden személyeskedést és mások becsületébe való gázolást. Mi hűen kitartunk elveink mellett, de azért megadjuk a köteles tiszteletet azoknak is, akik becsületesen kitartanak a maguk elvei mellett. Azokról, akik személyes politikát folytatnak, fel kell tételeznünk azt, hogy nincsenek oly politikai elvek birtokában, amelyek a magyar népre vonzóerővel bírnak. A személyeskedés csak árt a magyar törvényhozás tekintélyének. — Nekünk — mondotta a Vezér — nincsen szükségünk mások becsületében gázolnunk, mert programmunk lelkiereje oly nagy, hogy annak egyszerű hangoztatása elegendő ahhoz, hogy meghódítsuk a magyar nemzet lelkét, különben is programmunk egyik sarkalatos pontja az, amely az egyéni becsület fokozottabb védelméről szól. Márpedig, ha mi ezt magunknak kívánjuk, ellenfeleinkkel szemben ugyanezt kell gyakorolnunk. Mi magyar nemzeti szocialisták, ha nem is személyeskedünk, akkor is száz százalékig szembefordulunk a mai rendszerrel, mi nem köthetünk paktumot sem a kormánnyal, sem bármely ellenzékkel, mert nem adjuk el meggyőződésünket és programmunk egyetlen pontját sem, hanem azt teljes egészében meg akarjuk s meg is fogjuk valósítani. A népközösséget nem , mi találtuk ki, azt nem a zöldasztalnál szerkesztették meg az egyetemi profeszorok, hanem a lövészárkokban, a világháború pergőtüzében született, ott jöttünk rá, hogy csak egy osztálykülönbség nélkül összeforrott, testvéri érzéssel áthatott szervezet képes komoly eredmények elérésére. A beszédet időközben tomboló éljenzés és „Bátorság” kiáltások szakították félbe, majd befejezésül az ifjúsághoz szólott, kijelentvén, hogy a Magyar Nemzeti Szocialista Párt a végső küzdelméig ki fog tartani, amely küzdelem döntő ütközetében ő fogja rohamra vezetni az új magyar ifjúságot a liberalizmus roskadozó bástyái ellen, melynek romjain felépítjük Jézus templomát. Ekkor viharos éljenzéssel köszönték meg a Vezérnek hozzájuk intézett szavait. A Vezér után a Főkerület és I. Cs. főosztály vezetője, Farkas Ferenc vette át a szót, akit választópolgárai lelkesen éljeneztek. Gyönyörűen felépített éles és helyenként humoros beszédében híven tükrözhette vissza a materializmus lélek és erkölcs tiprását, amellyel az emberek szívéből kiirtják a hazafiság, vallásos nemes érzeteit. Lányi Károly somogymegyei I. Os. vezetőjének záróbeszéde után véget ért ez az impozáns gyűlés, mely örökre felejthetetlen lesz Regöly és vidéke nemzeti szocialista lakosságának. A Vezértestvér pedig óriási ünneplés közepette hagyta el a gyűlés színhelyét, ahonnan az ottani gazdák meghívására a gazdakörbe vonult. Itt alkalma volt elbeszélgetni a volt frontharcos társaival, majd rövid időre a fiatalság kérésére megtekintette a Regöly—Tolnatamás között folyt futballmérkőzést. DIMMZM 1935 szeptember 7. vasárnap ffogy egyre ásványoziti! Folytatás : A segítőtársak. Ilyen egyenlőtlen fegyverekkel léptek ki a felek a gazdasági élet porondjára. Nyilvánvaló, hogy a törvényhozás és a kormányzati politika fő feladata az kellett volna hogy legyen, hogy a gyengébbet megvédelmezze az erősebbel szemben s a keresztény fejlődését és izmosodását növelje. Sokszorosan szükséges lett volna a gazdatársadalom, ipari és szellemi munkások rétegeit intézményekkel megoltalmazni minden zsarolás ellen éppen ebben, az időben, amidőn a Bach-korszak bukása után az 1858-iki birtokpolitikai törvények is alkotmányos végrehajtás alá kerültek. Ennek nagy gazdasági jelentősége a következőkben állt: 18 előtt a jobbágytelken gazdálkodó jobbágyság — robotmunkával is tartozott földesurának. A nemesek saját kezelésben levő birtokát nagyrészben jobbágyai szántották fel, vetették be , aratták le. Fuvarozással is szolgáltak a nemesnek. Természetes, hogy ezáltal a nemesi birtok nem követelt nagyobb fokú, vagy nagyobb gazdasági felszerelést, beruházást, mert a hiányt pótolta a jobbágyi munka. Amidőn azonban az örökváltság tényleges végrehajtásával a jobbágytelek minden gazdasági felszerelésével a jobbágy tulajdona lett, a robot pedig megszűnt, akkor a nemesi birtok gazdasági eszköz nélkül maradt. Venni kellett. De nem volt pénz, mert a szabadságharctól 1867-ig lefolyt önkényes korszak Magyarországot gazdasági tekintetben és teljesen kiszolgáltatta Ausztria császárának. Ugyanígy volt — bár nem oly nagy mértékben — az új, önálló birtokos, a parasztság is. A magyar ember mindig földdel foglalkozott, akár nemes, akár jobbágy — és katonáskodott, harcolt. Védte az ország földjét, politikai önállóságát, függetlenségét. Ez semmi esetre sem a meggazdagodás útja egy sem. Kereskedelemmel, közvetítéssel foglalkozni, nem volt magyar szokás. Egyrészt, mert a nemzet erejét az állandó önvédelmi harcok kötötték le, másrészt pedig — a szemfüles zsidósággal szemben a kereskedői versenyben úgyis alulmaradt volna, mert tiszta jelleménél fogva, aljasságokra nem kapható. A teret tehát átengedte ennek, maga pedig végezte a fáradtsággal, fizikai munkával járó foglalkozását, így azonban a pénz, a forgótőke teljesen a közvetítők kezébe került. A liberális kormányzati rendszer ezzel szemben a magyarság védelmére mit sem tett. Elmulasztotta a birtokostársadalom gazdasági megerősítését, ahelyett, hogy olcsó kölcsönről gondoskodott volna, vagy a nemzetnek ipari és kereskedői pályára való nevelését megindította volna, ahelyett az 1868-iki törvény vétkes rövidlátással elsikkasztotta a magyar, törvénykönyvből az uzsorát, amidőn megengedte, hogy írásbelileg kikötött bármely kamat kötelező. így történt meg, hogy telekkönyveinkben 3—000 százalékos kölcsönökkel is találkozunk. Ez a rettenetes bűn a nemzeti társadalmat teljesen kiszolgáltatta a galíciai eredetű zsidó közvetítő uzsorásoknak és 1868-tól 1885-ig terjedő fennállásával az anyagi tönk szélére juttatta a nemzet gerincét, nem szólva arról az erkölcsi rombolástól, amit ezek itt végeztek és végeznek még ma is. Ezen idő alatt cserélt gazdát a középbirtok egyharmad része s a parasztbirtok egynegyede. Birtokos lett, háztulajdonos és hatalomhoz jutott a batyuval betolakodott élősdi — kegyelmes ma és te, magyar vérem — hontalanná, az uj telepes béresévé lettél, mint honfenntartó elem. Soha le nem törölhető tétel a liberalizmus számláján. BARCSAI. (Folytatom.) Megjelent Hitler Adolf: Hanoin (Mein Kampf) című könyve. 512 oldal. Ára 6 pengő 40 fillér. Előfizetőinknek 10% kedvezmény! Kapható: KIADÓHIVATALUNKBAN. Minden magyar nemzeti szocialistának olvasnia kell! Nagy változások a főispáni karban Kinevezték az új főispánokat A főispáni karban megtörténtek azok a változások, amelyek különböző okokból esedékessé váltak. Távozik a főispáni székből Simon Elemér, Sopron vármegye és Sopron szabad királyi város főispánja. Hasonlóképpen megválik állásától felsőeöri Nagy Pál, Győr vármegye és Győr szabad királyi város főispánja is. Simon Elemér utóda Ostffy Lajos, Vas vármegye jelenlegi főispánja, felsőeöri Nagy Pálé pedig Radocsy László Komárom- és Esztergom vármegye jelenlegi főispánja lesz, akik eddigi állásaikat továbbra is megtartják. Kozma Györgyöt felmentették , a zemplénmegyei főispáni állástól és a csongrádvármegyei és hódmezővásárhelyi főispánságot tartja meg. Zempléni vármegyében az új főispán Fáy István, Békés megye eddigi főispánja lesz. Békés vármegyében Fáy István távozása folytán Ricsey-Uhkirik Béla földművelési minisztériumi osztálytanácsos kerül. Felmentésüket kérték: Hagymássy Zoltán, Tolna vármegye és Kenessey Pongrác Veszprém megye főispánjai. Előbbinek utóda Thuránszky László I. osztályú követségi titkár, az utóbbinak pedig Nyékey Ferenc nyugalmazott belügyminiszteri titkár, földbirtokos. Ezeken kívül azonban értesülésünk szerint, még egy változás várható a főispáni karban. Lichtenstein László miskolci főispán valószínűleg rövidesen távozik állásából. Politikai körökben utódául Lukács Béla országgyűlési képviselőt emlegetik.