Új Barázda, 1936. január (18. évfolyam, 1. szám)

1936-01-20 / 1. szám

ti vasárnap Ára 1Q fillér ÚJ BARÁZDA 9 ELŐFIZETÉSI Ára a „Rádiós gazdasági előadások" című­ füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 50 centimes. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓH­IVATAL: Budapest, V. kerület, Markó-utca 7. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, V., Markó-utca 7. Idegenforgalmunk megszervezése A napilapok beszámoltak arról, hogy kormányunk — és­pedig ezúttal minden költség nélkül — nagy előrelátással új szervet állí­tott fel, amely az idegenforgal­mat hivatott előmozdítani. Bármennyire is távol áll lát­szólag a gazdától az idegenforga­lom, a valóságban mégis csa­k végeredményben gazda társadal­munk látja hasznát a jól kiépített propagandának, mert a Magyar­­országra csábított idegenek itt is­merik meg hamisítatlan állapo­taikban a magyar föld termékeit s hazájukban propagandát fejtve ki a „­barack“-nak, vagy a „pap­rikádnak, a magyar gazdaközön­ség verejtékes munkája idegen piacokat talál s minden idegen­látogatás után a műveit nyuga­ton erősebbé válik az a régi mon­dás: Extra Hungáriam non est vita, si est vita, non est ita. Úgy véljük, hogy állításunkat már VIII. Edward angol király látogatásai is igazolják. A magyarországi idegenforga­lom ügye új korszaka elérkezett azzal a ténnyel, hogy kormányunk Tormay Géza államtitkárt állí­totta az Idegenforgalmi Hivatal élére. S Tormay Géza, aki már a múltban is több ízben bizonyíté­kát adta fényes szervezőképessé­gének, egy nyilatkozatában kije­lentette, hogy legfőbb hivatásá­nak tekinti idegenforgalmunk megszabadítását azoktól a bék­lyóktól, melyeket arra a bürokra­tizmus rárakott, azonkívül olyan nagyarányú­­koncepciókat akar megvalósítani, amelyek mellett garantálva lesz idegenforgalmunk állandó növekedése. Ezek között szerepel elsősorban az ország von­zó szépségeinek külföldön való is­mertetése, de igen fontos az is, hogy a külföldi megtalálja itt mindazokat a kényelmeket, ame­lyek­­hiánya miatt eddig nomád országnak képzelte a Duna-Tisza közét. Üdvözöljük Tormay Gézát hi­­vatalbalépése alkalmából s arra kérjük, hogy hivatali működésé­ben sohase feledkezzen meg ar­ról, hogy Magyarország agrár­ország, ahogy idegenforgalmi propagandánk célja nem az ide­geneknek nyújtandó látnivalók­ban merül ki, hanem hazánk, s elsősorban 5.000.000 léleknek ke­nyeret nyújtó, de az adózásban a legnagyobb részt kivevő agrár­társadalom fellendítése. A jövő­ben az „Új Barázda“­­hasábjain bátrak leszünk előterjesztéseinket, amelyek a gazdaközönség és ide­genforgalomra vonatkoznak, meg­tenni s kérjük az államtitkár urat: igyekezzen ezeket a kérdé­seiket olyan szeretettel felkarolni, mint amilyen bizalommal hiva­talba lépése alkalmából üdvö­zöljük. H. Szécsényi Gizi. A Budapesti Nemzetközi Vásár zárójelentése A Budapesti Nemzetközi Vásár most adta ki az 1935. évben, a má­jus 3—13. között megtartott Vá­sárról szóló zárójelentését, amelyet a Vásár eddigi fejlődésére vetett igen érdekes visszapillantást ak­tuálissá teszi, hogy a Nemzetközi Vásár 1906-ban alakult, tehát az idén éri el fennállásának 30. évfordulóját. Azóta az intézmény nagyot fejlő­dött, szervezete többszörös átala­kuláson ment keresztül, már csak azért is, mert az alapító Fővárosi Kereskedők Egyesületétől 1913- ban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette át a rendezést, az idén pedig a kamara mellett be­kapcsolódott a székesfőváros és a GyOSz is. A vásár célja azonban ma is az, mint megalapításakor: a magyar ipari termelés piachódító útjának előkészítése és biztosítása. A Vásár közérdekű kezdeménye­zése, a tartama alatt rendezett előadások, az általa dűlőre vitt, vagy legalább is megoldásukhoz közelebb vitt közegészségügyi és szociális kérdések, nem szólván a gazdasági feladatokról, olyan sok­oldalú hasznos közérdekű munkás­ságot jelentenek, amelyet nem le­het eléggé melegen méltatni. A gyáripar propagandája mellett nagyot lendítettek a Vásár tárlatai és a Vásáron megnyíló propagan­dalehetőségek a magyar háziipar és kisipar ügyén, de talán köz­hasznú volta tekintetében első he­lyen áll az, hogy a Vásár úttörő munkát végzett Buda­pest székesfőváros és az egész ország idegenforgalmá­nak fejlesztésében. Talán mondani sem kell, hogy azok a szemléltető tárlatok, amelyek a Vásár gerincét képezik, valósággal nevelő hatással voltak az egész magyar iparra és kereskedelemre. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a Vásárnak nem voltak gya­korlati értékű, számokkal felmér­hető eredményei is. Ebben a te­kintetben a jelentés joggal hivat­kozik arra, hogy az utolsó tíz év­ben a Vásáron összesen mintegy 75 millió P-t kitevő üzlet jött létre, 25 millió P forgalmat hozott az idegenforgalomból, a munkás­ságnak pedig két és fél millió munkanapot és 10 millió­­ mun­kabért eredményezett. Az utolsó években a Vásár ren­dezőségének munkáját nagymér­tékben megnehezítette a véget érni nem akaró gazdasági világ­válság, amely 1935-ben, mintha egy árnyalattal enyhült volna. A gazdasági helyzet javulását két­ségbevonhatatlanul elősegítette külkereskedelmi kapcsolataink fo­kozott mértékű kiépülése, különö­sen Olaszország, Ausztria, Né­metország és Lengyelország felé. Ez determinálta a Vásár szerepét, ámbár a kormány hivatalos külke­reskedelmi politikájába való bele­­illeszkedés mellett a vezetőség nagy súlyt helyezett arra, hogy a magyar ipari termelés min­den értékéről lehető tökéletes képet nyújtson a kitűnően megrendezett tárlaton. A múlt évben a Budapesti Nemzet­közi Vásár megint többet és szeb­bért nyújtott elődjeinél, területe 18%-kal növekedett. A kiállítók száma 1935-ben 1410 volt, amibe nem értetődik bele a 80 külföldi résztvevő, míg a látogatók száma messze meghaladta a 65.000-et, bár a látogatók számának statisz­tikai adatait csak a vásárigazol­vánnyal érkezett vidéki és kül­földi látogatók alapján lehetett összeállítani. A Vásár óriási jelen­tőségéről némi fogalmat ad az, hogy az idegenforgalmi iparoknak a múlt évben 4 millió­s bevétel­­többletet tudott nyújtani és hogy a Vásár alatt kulminált Budapest forgalma. A jelentés részletesen beszámol szakmánként az elért üzleti for­galomról és ebből a beszámolóból nemcsak azt látjuk, hogy a ma­gyar gyáriparnak kis- és háziipar­nak talán egy ága sem hiányzott, hanem azt is, hogy minden iparág és kereskedői szakma forgalmának alakulására a Budapesti Nemzet­közi Vásár jótékony hatást gyako­rol. Nagykörös a­z ors­zágos kiviteli statissztikában Magyarország 1935. évi külke­reskedelmi forgalmának kimuta­tása megjelent. Az idei mérleg kedvezőbb, mint a múlt évi. Az 1935. évben behozatalunk értéke 398.4 (1934-ben 344.9) mil­lió pengő, kivitelünk pedig 458.8 (404.2) millió pengő volt. A külke­reskedelmi mérleg 1934-ben évi 59,3 milliós aktívummal zárult, ezzel szemben az 1935. évben 604 milliós pengős kiviteli többletet mutat. Az 1935. évben a behozatalban nagymértékben emelkedett a ten­geri, a nyers és ócskavas, a sze­mélyszállító automobil, az élőmun­kást rizs, a vasérc és a korpa far-

Next