Új Barázda, 1936. július (18. évfolyam, 24. szám)

1936-07-05 / 24. szám

2 Ferenc országgyűlési, képviselő szólalt fel, termelési és értékesítési problémákat ismertetve. Kiemelte a mező-, gazdasági árkérdés fontosságát s leszögezte, hogy jó árakat csak kifogástalan minőségű termelvényekkel lehet elérni. Általános helyesléstől kísérve annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a vasúti tarifák nem alkalmazkodnak az alacsony mezőgazdasági árakhoz. Megállapította, hogy nagy a termelői és fogyasztói ár között a különbség. Befejezésül viharos helyeslés közben azt hangoztatta, hogy a mezőgazdaság feküdjön rá a belfogyasztás emelésére és követelte egyrészt a fővárosi élelmiszervámok teljes eltörlését és a szállítási eszközök sürgős megjavítását. Hosszasan ünnepelték Krúdy Ferencet, fejtegetései után, majd Krisztián Imre v. országgyűlési képviselő a kartelek ellen foglalt élesen állást és kifogásolta a falvak villanyáramszolgáltatásának elviselhetetlenül magas áramdíjait. Balogh Sándor gazdaköri elnök a borfogyasztási adó teljes eltörlését követelte felszólalásában. Több felszólalás után Beke László, a Külkereskedelmi Hivatal főelőadója tartott szakszerű előadást a gyümölcs- és szőlőértékesítés feltételeiről. Gergely István, a Hangya igazgatója a szövetkezeti értékesítés tevékenységéről számolt be. Kornis Antal és mások felszólalásai után a közgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben a magyar gazdatársadalom nevében sürgeti az élvezeti szesznek tisztán gyümölcsből, szőlőből és azok melléktermékeiből való előállítását, a teherautó-forgalomnak a gyümölcs- és zöldségtermelés javára való megfelelő szabályozását és végül a búza árának minőség szerinti értékelését. A mindvégig lelkes hangulatú kongresszus Mayer János ny. miniszter zárszavaival ért véget.. DJ BARÁZDA ■Hm.'. Jiī TI s’ Sí TlElWjW 1936 július 5. vasárnap ORSZÁGÚTON... ! • Sopron, a legéhségesebb város Minden mesterkedés ellenére a soproniak magyaraik ! A trianoni gyalázatos békeszerződés el akarta rabolni annak idején tőlünk Sopron városát is. Nagy kegyesen ezt is oda akarták adni az osztrákoknak, de az ősmagyar és az itt letelepedett németajkú lakosság a népszavazás alkalmával magyarnak vallotta magát, így Sopron és még hét község a miénk maradt. Ezért a megnyilatkozásért kapta Sopron városa a magyar országgyűléstől a „civita fidelissima" vagyis a „leghűségesebb város" jelz" Az „Új Barázda" olvasóközönségének meg kell ismerni ennek a városnak történetét. Erre soha jobb alkalom nem lehet, mint most, amikor alig múlt el egy hónap június 4-től, a trianoni szégyenletes fékeparancs aláírása napjának évfordulójától! Sopron városa 1910-ben lesz 2000 éves. A kelta származású bojok alapították Scarbantia néven. Később a rómaiak elfoglalták tőlük. Ezek után germánok, hunok, keleti gótok, gepidák, longobárdok, majd végül az avarok kezére került. Az utóbbiak alatt kezdtek bezsivárogni. A népvándorlás alatt az ide-oda vándorló népek elpusztítottak mindent. Ezért csak 860-ból származó emlékekből tudjuk meg, hogy Sopronnak ekkor Oedenburg volt a neve. A német uralomról más emlék nincs A honfoglaló magyarok 907-ben pozsonyligetfalunál megverték a bajorokat, és ekkor foglalták el ezt a földet. A német parasztság keletre csak, a XII. században kezd vándorolni. A vezérek korában ez a vidék nem tartozott a belső országrészhez, hanem itt csak őrségek tartózkodtak. 1030- ban a német és a magyar a Lajta mentén háborúskodtak és ebben a magyarok győztek. A város neve A Sopron név nem eredhet sem a Scarbantia, sem pedig az Oedenburg szóból. Valószínűleg személynév volt. Arad megyében egy Sopron nevű puszta, míg Nyitra megyében egy Sopornya nevű község volt. Árpádkori oklevelekben Soprun nevű személynévvel is találkozunk. Sopron körül besenyők is lehettek és valószínű, hogy az ősrégi Osl nemzetség is bessenyő eredetű. Szent István idejétől kezdve vándoroltak be lassanként a német eredetű hospesek. Szent István és utódai telepítették le kisebb számmal a németeket, a cseheket, és más népeket. Ezt maguk a németek is elismerik. Sopron város belső része 1030-ban alakulhatott. Ez a belváros kelta eredetű. A XII. században tömeges volt a német bevándorlás. Bajor származásukat a bauer elnevezés bizonyítja. A németek építették a villa-Suprunt. A bessenyő nyilasok faluja volt a villa Lwer. 1277-ben a castrum-Suprun, a villa Suprun és a villa Lwerből alakult a Civitas Suprun, vagyis Sopron városa. Sokáig harcok folytak itt, míg 1330 táján békesség költözött a városa és környékére. 1824-ben már zsidókat is találunk, akik a Zsidó utcában laktak. 1526-ban a zsidókat kiűzték innen és a Zsidóutcának Uj utca nevet adtak. 1739- ben újabb német bevándorlás indul meg s ekkor telepedtek le az újonnan jöttek a Neustifft nevű részen. Ettől kezdve növekedett meg a németség száma a magyarral szemben Sopronban. A város ősi magyarságát legjobban bizonyítja az építkezési mód is. 1409-ben nagy pestis járvány pusztított Sopronban. Ekkor Zsigmond magyar király megint németeket telepített ide. Ezért jutottak túlsúlyba a németek. A magyar lakosság nem kerülhetett ide Sopronba, mert az 1514-ben hozott magyar törvény megtiltotta a jobbágyok szabad költözködését. Sopronnak szüksége volt a bevándorlásra, mert a betegségek, harcok miatt a lakosság nagyon megfogyatkozott. A horvátok megjelenési ideje ekkorra esik. A horvát bevándoroltak egy része lenémetesedett, míg a másik része magyarrá vált. A város legrégibb lakói a magyarok, utánuk az iparosok és a kereskedők, a legfiatalabbak a „poncichterek“ és ezeket követik a „hergelaufe- nek“ (jött-mentek). Sokan azt állították, hogy a „poncichterek“, a földmivelő németek a város legősibb lakossága. Ezt meg- dönti az a tény, hogy még most is ki lehet mutatni, hogy a poncichterek ősei 1569—1568, 1782 közötti években nyertek polgárjogot A népszarvasán adatai 1930-ban Sopron összlakossága 35.895 lelket tett ki. Ebből magyar volt 56.6%, német volt 41.6% és horvát 1 százalék. Az utóbbi adatok alapján a népszavazáskor a leadott szavazatok 73%-a jutott Magyarországra. Ebből az következik, hogy németajkú lakosságnak legalább a fele adta le szavazatát mellettünk. A szomszéd Ausztria ügynökei legerősebb rábeszélés mellett sem tudták eltántorítani a németséget Magyarországtól. A hazai németségnek ebből a felemelő példából meg kell tanulnia, hogy nekik apáik hagyományait kell követni és a magyar hazához hűnek kell maradni. A magyarság sohasem volt türelmetlen egyik bevándorolt fajtához sem, így a németekhez sem. Hagyta, hogy anyanyelvén beszélhessen. Megengedte, hogy földet vásárolhasson, vagyonosodhasson. Polgárjogot nyerhessen. Szabadságot, egyenlőséget kapott a németség és a magyar vele mindig testvériesen bánt. Cserébe ezért mást nem, csakis hűséget kérünk és várunk tőlük. • Sopron egész területe, utcái, házainak minden köve történelmet lehel. Sok harcot, küzdelmet láttak már falai. Mindenkor éberen állt őrt a nyugati határszélen. 2000 év nagyon nagy idő. Kiállta az idők viharát. Reméljük, hogy Sopron városa a jövőben is időállónak bizonyul. Sopron lakóit kérjük, hogy lábhoz tett fegyverrel figyeljenek a nyugati határ felé, de ugyanakkor nézzenek az ország belseje felé is, ahol a magyarság most vívja nagy élet-halál küzdelmét Magyarországon élő minden emberért. Segítsenek a nagy harcban bennünket, ragaszkodjanak továbbra is hozzánk, hogy a „Civitas fidelissima“ név tündökölve ragyogjon Sopron neve mellett. Horváth József If hogyan garázdálkiodik a Jiamilafiartel? Az Új Barázda csaknem minden számában foglalkozik a kamillakartel visszaéléseivel. Napirenden is tartjuk ezt a sok tízezer kis egzisztenciát érdeklő kérdést mindaddig, amíg végre a kormány erőteljesen belenyúl a kamillakartelbe és megakadályozza az Unió Kft. garázdálkodásait. A következő levelet kaptuk: — Tanácsot kérek Önöktől a következő ügyben. Május elején eladtam Kerényi Andorné budapesti kamillakereskedőnek 10 métermázsa 1935. évi termésű kamillavirágot azzal a kikötéssel, hogy az árut nem Budapestre, hanem telephelyemtől 128 km-re kell szállítanom. A vételáraként 30 pengő volt és minta szerinti árut voltam köteles szállítani. Eleget tettem a kikötésnek és akkor meghívott Kerényiné az átvételi helyre, azzal, engem érdeklő dolgokat akar velem közölni. Megjelentem. Szállítási és vasúti költségem 66 pengőt tett ki. Kerényiné ott azzal fogadott, hogy neki nem kell az áru, mert nem ilyent gondolt. Én hivatkoztam arra, hogy köteles átvenni, mert minta szerinti árut szállítottam, ő azonban arra hivatkozott, hogy a minta budapesti lakó,sóm van, nem áll rendelkezésére, s végre hosszas alkudozás után azt az ajánlatot tette, hogy el tudná adni árumat az UNIÓ Kft-nek, és a pénzt majd megküldi. Szóval a 300 P értékű árura nekem 66 P felesleges költséget okozott és az árut végül is nem vette át. Tanácsot kérek szerkesztő úrtól, hogy mit tegyek? Aláírás, kell állapítanunk azt is, hogy Ön is elmulasztotta a köteles kereskedői gondosságot. A vételnél két mintát kellett volna vennie, az egyiket átadni a vevőnek, a másik mintát pedig megtartani. A megtörtént esetben csak azt a tanácsot adhatjuk, hogy igazolja tanúval a minta és az áru azonos minőségét. Ha ezt nem tudná megtenni, úgy bizony veszett ügye van. Kerényinét illetőleg közölhetjük, hogy ő az UNIÓ hivatalos bevásárlója, aki eddig tudomásunk szerint még sohasem vett saját számlára. Ha pedig az UNIÓ részére vásárol, akkor a kiadott utasítás szerint minden módon le kell nyomnia az árakat, amint azt az Ön esetében meg is tette. Valószínűleg ismeri azt a közmondást: saját kárán tanul a magyar. Nos, Ön alaposan megfizette a tandíjat. Éppen azért, ha máskor kamillája van eladó, készséggel adunk olyan címet, ahol nem éri meglepetés. Válasz — Levele nem lepett meg bennünket. Napról-napra hallunk hasonló dolgokat, jól ismerjük a kamillakartel mentalitását. De még MEGHÍVÓ Az új Barázda Lapkiadó Részvénytársaság 1936 július 11-ik napján, délután ,7 órakor, a részvénytársaság hivatalos helyiségében, Budapesten, VIII. Szűz utca 5., III. 21. RENDKÍVÜLI közgyűlést tart, melyre a t. részvényesek ezennel meghivatnak. Tárgysorozat: Az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjainak kiegészítése. Azon 1. részvényesek, kik a közé .gyűlésen megjelenni és szavazati jogogukat gyakorolni óhajtják, tartoznak részvényeiket a közgyűlést megelőzően három nappal a részvénytársaság pénztáránál, VIII., Szűz utca 5. le-tétbe helyezni. Budapest, 1936 július havában. Az igazgatóság.