Új Barázda, 1936. december (18. évfolyam, 30. szám)

1936-12-20 / 30. szám

1936 december 20, vasárnap Budapest, XV1II. évf. 30. szánt Ara 6 fillér UJ BOMZDA ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" cim­ü füzetekkel együtt: Egész évre 5.— P. Félévre 2.50 P. Jogi személyeknek évi 20.— pengő. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Budapest, V. kerület, Markó-utca 7. szám. Telefon: 1—160—90 LEVÉLCÍM: Budapest, V. Markó-utca 7. sz. Paraszt, se az útról halljuk mostanában. Arról az útról,­­ amelyen évezredek óta mindig a pa­rasztok nagy tömege mozgott akár mint katona, akár mint dolgozó, ve­rejtékében fürdő munkás ember. A föld népe volt mindig az útépítő, az út­fenntartó. Az országutak és minden más utak a világok, földrészek, országok össze­kötői, a népek érintkezésének hatal­mas, lüktető ütőerei. Az utak évezre­dek óta nagyon nagy szerepet vittek az emberi haladásban. Amelyik or­szágban nagyforgalmú nemzetközi or­szágutak voltak, azokban a nép, en­nélfogva maga a nemzet, meggazda­godott. Az országút n­a­gyon fontos helyet tölt be az országok életében. Nálunk mégis felvetődött az a gondolat, hogy meg kell rendszabályozni az ország­utakon szekerező földműves népet. Az országút ne legyen , mindenkié, ha­nem csakis azoké, akiknek megenge­dik a rajta való közlekedést. A magyar paraszt csak adózzék. Nagyrészt az ő adópénzéből épüljenek ki a gyönyörű autóbetonutak, de eze­ken neki szekerezni csak akkor lehes­sen, ha ezt külön engedélyezik. Azt akarják, hogy a magyar pa­raszt csak a faluja határában használ­hassa szekerét vagy a legközelebbi­ek­ra vihesse szekerén eladó termé­nyeit vagy állatját. Attól már el akar­ják tiltani, hogy más holmiját esetleg messzebbre szállíthassa. Ez ellen fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat. A magyar parasztot nem lehet letiltani az útról, attól sem szabad elzárni, hogy más részére vállalhasson fuvart. Biztosan rá van utalva arra a kere­setre, ha más részére fuvaroz. Ezért ezt a keresetet nem szabad tőle el­­­­venni ! Helyes, ha az országutak rendjét megállapítják! A földműves nép meg­tanulja majd ezt is. A hatóság ren­delkezéseinek eleget­ fog tenni, de az útról leparancsolni őt még­sem lehet! Lássuk csak mi az oka annak, hogy az Államvasutak minden követ meg­mozgatnak, hogy a szekérfuvarozást a kormány betiltsa?! Azt mondják, hogy a gazdák sze­kérfuvarozása sokat árt a vasútnak, mert a teheráruforgalom egy részét a magánosok fuvarozzák s így a vasút nagy bevételtől esik el. Pedig meny­nyire nincs igaza az Államvasutnak! Nem a­­parasztoktól kel féltenie a be­vételét, hanem azoktól, akik egy idő óta az országutakon tökéletesen meg­szervezték a lovaskocsival való áru­szállítást! Az agytmha­jszolt, bőrig lesoványo­dott gazda­lovakkal nem lehet 300— 400 kilométeres fuvarokat elvállalni! Ezért a MÁV igazgatósága ne a ma­gyar paraszt ellen forduljon, hanem minden erejét vesse latba, hogy a magyar gazdatársadalom álarca alatt 4—5 úgynevezett műparaszt ne ga­rázdálkodjék tovább az országutakon! Az Új Barázda hasábjain sohasem irtunk személyek ellen. Most se tesz­­szük ezt! Mi az elvért harcolunk! Miért tűri a kormány azt az áldatlan állapotot, hogy a rádió, a távolbalá­tás korában, mikor a mai rohanó élet­ben a hihetetlen sebességű autók és repülőgépek állanak az áruszállítás Csendesen szitáló, őszi esőben ér­kezem- A vilamos néhány perc alatt a város szivébe visz. A reggeli ég szürke felhő bársonyába, mint cso­dálatos, finom hímzés rajzolódik a Fogadalmi templom két lenyűgöző szépségű óriás tornya. A Boldogasszony-sugárúton épült új Városkapu széles íve alatt gördül át a villamos. A kapu gyönyörű fal­képeit, a festményeket, szobrokat, díszeket és a Hősök emléktábláit még lepel takarja. Itt is, ott is serény munkáskezek az utolsó simításokat végzik az épületen, hogy a közeli he­tekben várható avatásra minden ké­szen álljon­ szolgálatában, akkor Magyarországon ismét intézményesített lovasfuvarok­kal bonyolítsák le Budapest és az or­szág nagy­városai, valamint az egyes városok közötti­ áruforgalmat igen ügyes kereskedők. Ezek az ujabbi or­szágúti szekérfuvarozó nagyiparosok a közterhek viselésében nem igen vesznek részt és így sokkal olcsóbban fuvaroznak, mint a MÁV vagy a MATEOSz. Addig, amíg a MÁV ha­talmas szervezetével áll a nemzet szolgálatában és sokaknak ad kenye­Szeged egy újabb műemlékkel gaz­dagodik.* Munkatársunk felkereste Pálfy Jó­zsef úr-t, Szeged polgármesterét, aki a város mai állapotáról és jövendő terveiről, a következő nyilatkozatot adta: Szeged kedvezőtlen helyzete, Szeged városa ma, határszéli fek­vése miatt, aránytalanul kedvezőtle­nebb helyzetben van, mint a belsőbb fekvésű vidéki városok, melyek ter­­melvényeiket a kisebb távolság és ol­csóbb fuvardíj következtében, a fő­város felé, könnyebben értékesíthetik. A városnak majdnem ötvenezer ha­ ret, amíg a MATEOSz és annak min­den tagja nyög a nagy terhek alatt és fizeti a MÁV-nak a szállítási része­sedését, akkor nem lehet, hogy itt egyesek a közösség terhére vagyono­sod­nak! Nem szabad elnézni, hogy a magyar földműves lakosság legyen az áldozata annak, mert egyesek fel­csaptak álparasztnak és ennek a cé­gére alatt fuvaroznak! A mgyar parasztot pedig hagyják csak továbbra is szekereznii az ország­úton. Horváth József, ta­sztrális hold földbirtoka van. Na­gyobb részben kisbérlők kezén. A bir­tokok bérjövedelme a város összjöve­delmének egy heted része, a város ház­tartásának egyik legjelentősebb be­vételi forrása. A bérlők boldogulása a városé is A béreket a föld termőképességé­nek teljes ismeretében, a föld hoza­mához viszonyítva úgy állapítottuk meg, hogy bérlőink megtalálhassák számításaikat, hiszen az ő­­boldogulá­suk a város boldogulását is jelenti Sajnos a tavalyi 1935. évi­­termés általában nagyon rossz volt. Ennel­ következtében a bérlők kereken egymillió pengő bérrel tartoznak a vá­rosnak. Szeged segít. A város maga sietett bérlői segít­ségére, amikor a hátralék törleszté­sére 40 negyedévi időt engedélyezett, kamatmentesen, 16 pengős rögzített búzaár alapul vétele mellett, mind­azoknak, akik tartozásukat becsülete­sen fizetik. Munkával is lehet törleszteni. Az önhibájukon kívül pénzzel fi­zetni nem tudók munkaszolgáltatással törleszthetik adósságukat. Munkáért a rendes téli napszámot, fuvarért pe­dig a kialakult helyi fuvardíjat ad­juk, illetve fogadjuk el törlesztéskép­pen. Ezen túlmenően nem zárkóztunk el soha, hogy emberiességet és mél­tányosságot gyakoroljunk. Egyes el­térő, kirívó esetekben használtuk csak törvényes jogainkat. — Hogy látja Pol­gármester úr a termelők ■ helyzetét? — kérdeztük. SZEGED a magyar végvár Egy millió pengővel tartoznak a kisbériek Segítségükre sietett a polgármester (Rajzolta Horváth Bála.)

Next