Új Barázda, 1937. január (19. évfolyam, 1-5. szám)

1937-01-17 / 1-2. szám

2 öBJUtAZM r-r-rr-m mv—rr ■-ír—i-tt ""T 1937 január 17, vasárnap. A 1>U7ZSk &XGk 1931 óta folyton lefelé haladt, míg 1933 év december utolsó napjaiban 7.30 pengő volt az ára. 1935-ben már 18 pengőt kaptunk a búzáért, m­íg az elmúlt évben aratás előtt lenyomták az árát 14.40 pengőre, hogy azután az év végén már húsz pengőbe kerüljön. A búza árának ez a letörése és emelkedése mennyi bánatot, köny­­nyet, szerencsétlenséget, tönkre­­jutást jelentett. Hány gazdálkodó egész életének megváltozását, so­kaknak a koldusbotot adta a ke­zébe a búza árzuhanása. Aki a nyomorúságos időket keresztül­­lábolta, az most egy kevéssé meg­pihenhet. Jó intő jel volt talán a gabona nagy áresése, hogy nem szabad elbizakodottnak lenni, ha­nem mindig úgy kell élni a gazda­embernek, hogy jöhetnek rosszabb idők is és arra már előre fel kell készülni. A zavaros világpolitikai viszo­nyok miatt mindenütt erősen vá­sárolják a gabonaneműeket, mert a fegyverkező államok egy esetle­ges háborúra készülnek és már most gondoskodnak a kenyérről. A háborús készülődések miatt eb­ben az évben, ha valami enyhülés nem jön, a mezőgazdasági termé­nyek ára emelkedni fog. Irigyked­nek a magyar parasztra, illetve az egész birtokos osztályra, hogy a búza ára emelkedik.­­Pedig erre nincs okuk. A búza ára most érte el azt a határt, amibe a termelő­nek kerül. Szóval most ott tar­tunk, hogy a gazdálkodó osztály nem fizet rá a termesztésbe. A je­lek szerint a búza ára most fog emelkedni. A­ világ jelenlegi búza­készlete évek óta nem volt ily ke­vés, mint most. Anglia, Olaszor­szág, Németország mind gabona­­készletet gyűjtenek. Tengerentúl­ról aligha fog gabona Európába érkezni. A hajófuvartételek a dup­lájára emelkedtek. Az argentiniai aratás a hírek szerint nem sike­rült. Ilyen helyzetben a búza ara­nyat ér, tehát a kormányzatnak mindent el kell követni, hogy a ma­gyar föld áldott búzájáért aranyat kapjunk és a magyar föld többi terméséért pedig az arannyal egyenértékű cseretárgyakat. Lám, Románia inkább nem ad el gabo­nát, ha nem kap érte nemes valu­tát. A kukoricáját is Dániába, Angliába szállítja, mert ott arany­nyal fizetnek érte. Most itt van a nagy búzakereslet, ki kell hasz­nálni a helyzetet. Új vasútvonalat épít­­­t­t a MÁ­V a Duna-Tisza közén A kereskedelemügyi miniszté­rium új vasúti vonal építtetését határozta el. Az új vonal kiindu­ló pontja Sárbogárd. A dunaföld­­vári Duna-hídon keresztül Solton, Fülöpszálláson és Kecskeméten áthalad Szolnokig. A 120 kilomé­ter hosszú új vasúti fővonal épí­tési költsége körülbelül 12 millió pengő lesz. Az új vonal közvetlen összeköttetést létesít a magyar Alföld és az adriai tengeri kikö­tők között és nagy hasznára lesz az alföldi gazdáknak és kereske­dőknek, mert nem kell többé a kivitelre kerülő teherszállítmá­nyokkal Baja és Budapest felé kitérővel kerülni, hanem egyenes vonalú csatlakozással pénz- és időveszteség nélkül, gyorsabban érhetik el az olaszországi fő­­vasútvonalat. Az új vasútvonal közigazgatási bejárását már a tavasszal megtartják és lehet, hogy már az ősszel megkezdik az új vonal építését is. Harminc év óta ez lesz az első nagyszabású vasút építése az Al­földön. „A magyar paraszt választójoga" címmel Kerék Mihály tanulmánya a parasztság választójogával fog­lalkozik. 1848. évi V. törvénycikkel megvetette a népképviseleten ala­puló kormányzást. 1874-ben cenzu­­sos választójog volt. Az 1913. évi választójogi törvény révén az ösz­­szes lakosság 6,9%-áról 8.4%-ra emelkedett a választók száma. A Friedrich-féle 1919. évi választó­jogi rendelet széles alapon nyugvó választási rendszert hozott létre. Választó lett minden 24 éves férfi és nő, aki hat éves állampolgársá­got, félévi helyben lakást és írás­­olvasni tudást igazolt. Ezt a vá­lasztójogot később alaposan meg­­nyitták és a vidéki lakosságtól még a titkosságot is elvették. Azt írja Kerék Mihály tanulmányában, hogy a háború előtti választójogi kísérletek sohasem tartottak lé­pést a tömegek szociális fejlődé­sével, ezt nemhogy elősegítette és helyes irányba terelte volna, ha­nem erőszakosan megakasztotta és megrontotta. „A magyar paraszt­ság becsületes képviseletéről be­szélni sem lehet." Kerék Mihály sürgeti a parasztság képviseletét biztosító parlamenti rendszer tör­vényes megalkotását. Az értelmi-­­ségi osztály vezetésének biztosítá­sára irányuló törekvésekre azt mondja: „A vezetés kizárólagos­sága egyetlen egy osztályt sem il­lethetett meg, sem a középosz­tályt, sem a proletariátust, hanem, mindig a társadalomban kiválókat. Az igazi intelligenciát nem vala­mely társadalmi osztályhoz tarto­zás, hanem erkölcsi és szellemi fö­lény, a szolgálat és nem az uralko­dás szelleme képesítheti az ország vezetésére." Ez a röpirat annyira tárgyilagos, hogy minden magyar földművelőnek el kell olvasni. Paraszt, le az útról című cikkel kezdettük december­­ 20-iki számunkat. Most folytatni vagyunk kénytelenek, mert azt ta­pasztaljuk, hogy tényleg olyan mozgalom van most, amely a pa­rasztot le akarja parancsolni az út­ról! A múltkorában 4,5 mi­ pa­rasztról írtunk, akik miatt esetleg a parasztságnak elveszik a fuva­rozáshoz való jogát. Most arról ér­tesülünk, hogy a Mateosz vezető­sége a kereskedelmi miniszterhez előterjesztést intézett, amelyben az országutak forgalmát az ő el­képzelésük szerint akarják megre­formálni. Ebben a Mateoszban kb. 400—500 autófuvarozó tömörült az érdekeik megvédésére. Hát ve­gyék tudomásul, hogy a paraszt verejtékével öntözött útról nem le­het a parasztot leparancsolni! Az utak nem azért vannak, hogy egyes magánérdekeltségek hang­zatos jelszavak alatt az országúti fuvarozást maguknak megkapa­rintsák! Ha valakinek joga van úthoz, úgy az elsősorban a magyar gazdálkodó az! Az összes mező­­gazdasági kamarák kötelessége éberen figyelni a lázas készülő­désre és még idejében megtenni a megfelelő lépéseket, nehogy befe­jezett tények elé állítsák a magyar földmivelőket! Bizonyára a keres­kedelmi miniszter is átérzi a kér­dés nagy horderejét és vélemény­­adásra felkéri az Országos Mező­­gazdasági Kamarát. Vigyázat, ve­szélyben a magyar utak szabad­sága! II Tisza-jobbparti Mezőgazdasági Kamara körzetének pénzügyi viszonyai Az emelkedő irányzatú ter­mény és állatárak bizonyos javu­lást hoztak, kétségtelenül meg­élénkítették a magyar falvak gazdasági vérkeringését, a tartós javulást azonban jóformán lehe­tetlenné teszi a régi adósságok nyomasztó terhe. Sok helyütt azonban a termés oly gyenge volt, hogy a jobb termény- és állatárakat megfelelő értékesít­hető felesleg hiányában nem tud­ják a gazdák kellőképen kihasz­nálni. A bánya- és gyártelepek körze­tében a kereseti viszonyok ösz­­szehasonlíthatatlanul jobbak, mint a tisztán agrár jellegű vidékeken, ahol a tekintélyesebb és adósság­mentes kisgazdákon kívül jófor­mán csak a fuvarozó kisgazdák bonyolítanak le pénzforgalmat. Ezek különösen ott érvényesülnek, ahol a vasút nagyon messze fek­szik a községtől s az oda vezető utak jók. Az adófizetési készség az egész kamarai körzetben kielégítő. Bár a mezőgazdaság jövedelmezőségé­hez viszonyítva, még mindig sú­lyosan nehezednek a közterhek a gazdák vállára, mégis mindenki igyekszik adófizetési kötelezettsé­gének eleget tenni s az 5 várme­gye legtöbb községében máris be­folyt a folyó évi adókivetés 100 százaléka. Az elmúlt évek sokszor­­katasztrofális termése és rendkí­vül rossz értékesítési-­­ -viszonyai miatt összegyűlt adóhátralékok ■rendezése okozza a Tisza jobb part­ján a legnagyobb gondot. Meg le­het állapítani, hogy általánosság­ban a folyó évi adóval csak a­ napszámosok és azok a kisgaz­dák maradtak el, akiknek termé­sét a jég elverte. Az adóbefizetések terén ezt az eredményt kétségtelenül csak oly módon le­hetett elérni, hogy a gazdák túlnyomó többsége min­den más szükségletének kielégíté­sét félre téve, adófizetési kötele­zettségének tett elsősorban ele­ket." Az Ugró minden növényvédelmi cikk árát 15°lo-al mérsékelte A magyar kiviteli statisztika szerint évről-évre emelkedik a magyar gyümölcskivitel. Minden igyekezetünknek oda kell irányul­nia, hogy a jó minőségű és kifo­gástalan állapotú gyümölcsök mennyiségét növeljük. Ennek a célnak a szolgálatában áll a gyü­mölcsfakártevők elleni küzdelem. A gyümölcsfavédelem általános elterjedésének akadálya volt so­kak szerint a növényvédelmi sze­rek magas ára. Pedig, ha azt akarjuk, hogy féregmentes, ki­fogástalan gyümölcsöt szállíthas­sunk a külföldnek, akkor a helyes gyümölcstelepítéstől kezdve, az okszerű gyümölcsfaápoláson ke­resztül, beleértve a jól megvá­lasztott vcdek£zőszerekel is, min­dent el kell követnünk, hogy a különféle kártevők, betegséget okozó gombák ellen alaposan vé­dekezzünk. A kifejezetten gyü­­mölcstermesztési ágon kívül, nagy szerepe van még a növényvédelmi szereknek a szántóföldi gazdálko­dásban is. Vetés előtt a vetőmag­vak pácolása, a lucerna, lóhere, cukorrépa, stb. növények megvé­dése a különféle élősdiek ellen, mind-mind elsőrendű mezőgazda­sági feladat. A magyar mezőgaz­daságot évről-évre kiszámíthatat­lan károk érik, mert nem min­denki védekezik a kártevők ellen. Akik nem használtak védőszere­­­ket, azok drágálták ezeket a szereket. Sok harc, panasz után végre az Árelemző Bizottság.

Next