Új Barázda, 1937. február (19. évfolyam, 6-9. szám)

1937-02-07 / 6. szám

1937 február 7. vasárnap Ára­dó ELŐFIZETÉSI ÁRA a „K­ádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 5.— P. Félévre 2.50 P. Jogi személyeknek évi 20.— pengő, ingyen mutatványsszám Budapest, XIX. évf. 6. szám fillér --------------- ~ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓI­IVATALa^ Budapest, VI. kerület Ó-utca 10—12. számi Telefon: 11—53—19.­­ LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Ó-utca 10—12. sa/ Szegény emberek sorsán ténylegesen segíteni kell. Az ígéret nem használ. A csele­kedet a fontos. A városokban élők inkább látják és érzik, hogy Ma­­gyarországon tényleg valami gaz­dasági javulás van. A budapesti értéktőzsdén az értékpapírok árai emelkednek. Számos gyár üzletmenete javult. Sok em­­ber lett ismét gazdag, mert spekulált. Hatalmas vagyonokat kerestek a gabonafélék és a kuko­rica áremelkedésén a gabonakeres­kedők. Nem sajnáljuk senkitől a kere­setet, a jó életet. Azt hirdetjük, hogy irigykedni nem szabad. Sőt, az lenne mindnyájunkra a leg­­jobb, ha ebben az országban min­denkinek, kivétel nélkül, jó sora lenne. Mégse hagyhatjuk szó nélkül a hatalmas vagyonok keletkezése idején azt, hogy sok százezer ma­gyar ember él a legnagyobb nyo­morban.­ Tudjuk, hogy ahol nagy a fény, ott nagy az árnyék is, de ekkora különbségnek nem szabad lenni. A szegény emberek sorsán se­gíteni kell intézményesen. Nem in­­ségakcióval, szükségmunkával. Hanem állandó, tisztességes kere­setet jelentő munkával. Nem lehet, hogy Magyarorszá­gon olyanok is legyenek, akiknek sorsán nem segít a jó gazdasági helyzet. Akiknek napjában csak egyszer jusson kenyér a szájukba. Magyarországon éhező, rongyos embernek nem szabad lenni. A falu szégyenlős. Nem tárja or­szág-világ elé rongyos gúnyáját. Nem mutogatja a kihűlt tűzhe­­lyet. A száraz kenyeret. Nem kiáltja ki, hogy a falusi munkás­ember és családja majdnem min­dig lebbencslevest eszik, de mi is­merjük a helyzetet. Orvoslást ké­rünk. Tisztességes munkát a munkátlanoknak és a munka után tisztességes keresetet. Rossz politika a falu elhanyagolása A közigazgatásnak idejében fel kell ismerni a nemzeti veszélyt! Ezer és ezer magyar gyermek az Alföl­dön nem juthat tejhez! —Pest vármegye állattenyésztésének tragikus Helyzete Nagyszabású értekezletet tar­tott a Duna-Tiszaközi Mezőgazda­­sági Kamara, amelyen a földmű­velésügyi minisztérium, valamint az összes érdekelt­­törvényhatósá­gok, egyesületek és neves szak­emberek vettek részt. A Duna- Tisza közén­ a céltudatos állatte­nyésztői munka hiányzik és ennek tragikus következményeit napról­­napra tapasztalhatjuk. Láthatjuk az igen gyenge termésátlagban, a nagyon lerongyolódott gazdasági viszonyokban és a beteges szerve­zetű sok ezer magyar gyermek­ben. A közigazgatásnak idejében fel kell ismerni a veszélyt és eré­lyes kézzel, teljes szívvel bele kell nyúlnia az irányításba. Minden intézkedést — költséget, fáradt­ságot nem kímélve — meg kell tennie, mert enélkül az alföldi színmagyar nép a biztos pusztulás elé néz. Szentjóby-Staub Elemér, a kamara elnöke mondotta ezeket megnyitó beszédében. Majd meg­állapította, hogy az állattenyész­tés feladatkörét a magyar tör­vényhozás a törvényhatóságokra bízta. A kamarai előadó számszerű adatokkal alátámasztott jelenté­sében rámutatott arra, hogy mit tehettek volna már eddig és mit mulasztottak el megtenni a Duna- Tisza közén az egyes törvényható­ságok a­ népies állattenyésztés ér­dekében. A lerongyolódott népies állattenyésztés következtében az Alföld egyes vidékének népsűrű­sége évről-évre ritkul és ezer és ezer magyar gyerm­ek — a ma­gyar jövendő — az ország szíve­ssen nem jut tejhez. A Dunántúl törvényhatóságaihoz hasonlóan, az Alföld törvényhatóságainak is ál­dozatot kell hozni és maradandó, de áldásos alkotásokkal meg kell menteni a verejtékező magyar népet. Rossz politika a falu elhanya­golása, hangsúlyozta hozzászólá­sában Teleki Mihály gróf, mert a magyar falu és magyar paraszt­réteg az az egyedüli kemény ta­laj, amelyre országot, tervet és politikát építeni lehet. Batta Pál gazdasági felügyelő, a földműve­lésügyi minisztérium képviselője, örömmel üdvözölte a kamara cél­kitűzéseit és elismerte a magyar gazdatársadalom jogos kívánsá­gait. Agrárországban olyan fér­fiak kellenek a közigazgatás élén, akik érzékkel, szeretettel kezelik a mezőgazdaság fejlesztésének ügyét. Dunántúlon egyes alispá­nok e tekintetben felértékelhetet­­len, szinte apostoli munkát fejte­nek ki. Gulner Elemér, Pest me­gye gazdasági felügyelője, kérte a kamarát, keresse meg Pest megye alispánját, hogy a tősgyökeres, legszínmagyarabb nép érdekében sürgősen intézkedjék. Megszűnik április­­ én az Unió Székfakiviteli Társaság monopóliuma Ez a társaság nem kaphatja meg a kizárólagos székfaki­vitelt! Kamillavirággyűjtők és beváltók érdekében többször emelt már szót az Új Barázda. Harcot folytattunk a feloszlatott Növényforgalmi Iroda ellen, mert nem láttuk a kis emberek­­megfelelő védelmét. Nem személyek ellen hadakoztunk. Az Új Barázda mindig csak az elvi igazságért küzd. Figyelmeztetjük a gyógynövénygyűj­­tőket és beváltókat, most van itt az ideje, hogy követeljék az Unió mo­­nopolisztikus helyzetének gyökeres megváltoztatását. Április 1-én lejár az Unió Székfakiviteli Társaság­ai­ viteli monopóliuma. Magyarországról senki sem vihet ki kamillát, még a gyűjtők és a beváltók sem. Hiába van kamillájuk, azt el kell adni az Uniónak. Nem kell sokat írni arról, hogy a kazai­­laki vitel mesés üzlet. Tudjuk jól, hogy legalább 150 száza­lékot lehet rajta keresni. Természe­tes, hogy ragaszkodik ehhez a zsíros üzlethez az Unió. Az Unió szerveze­tét sokszor ismertettük. De mégis jó megjegyezni, hogy abban a döntő szerepet a dr. Miklós Gyula cég játs­­­sza. Tehát a monopólium meghosz­­szabbítása ennek a cégnek használna, a legjobban. Hogy megérdemli-e, hogy mit tett, illetve mit nem tett, hogy mit ártott a szegény kamilla­­virágszedőknek és beváltóknak ez az Unió társaság, jobb arról nem be­szélni ! Mindenki a saját bőrén érezte, hogy mit jelentett az Uniónak ka­millavirágot eladni! A szegény pa­raszttal csak gorombáskodtak, a sze­dett virágot fitymálták, aki felszó­lalt ellenük, azt bojkottálták. Sok könnyet, sok szerencsétlenséget okoz­tak. Az Új Barázda igen sok kamilla­­virággyűjtő és beváltó előfizetője sírta el nekünk panaszát. Közvetlen­ tapasztalatból ismerjük a sok szen­vedést, amit az Unió akár akarva vagy nem akarva okozott a szegény, agyonsanyargatott mezőgazdasági munkásnépnek. Az illetékes körök hallgassák meg a sok-sok 10.000 magyar mezőgazda­­sági munkás kérését, akikhez a be­váltak is csatlakoznak és ne adják oda ismét az Uniónak a kamillavirág kiviteli jogát. Tudjuk, hogy a Kül­kereskedelmi Hivatal szívén viseli a magyar mezőgazdaság sorsát és meg­találja a módját annak, hogy az 1937. évi kamillavirágkivitelt más után bonyolítsák le­ . Az Új Barázda felhívja a körzeti mezőgazdasági kamarák figyelmét e kérdés rendkívüli fontosságára. Biz­tosan tudjuk, hogy cselekedni is fog­nak! A lerongyolódott tiszántúli me­zőgazdasági munkások és más vidé­kek munkásai számára kell juttatni a kiviteli haszon nagy részét. Ne fe­ledjük el, hogy egy munkáscsalád életében igen sokat jelent, ha 30 pen­gővel többet kaphat a szedett kamil­láért. Inkább ezeket a kis embereket kell segíteni, mint az Unió urainak zsebét tovább is tömni! Lemondott a belü­gyminiszter Vitéz levelés Kozma Miklós bel­ügyminiszter lemondott. A ko­­rm­ányzó a lemondást elfogadta és a belügyminisztérium ideiglenes vezeté­sével Darányi Kálmán miniszter­­elnököt bizta meg.­­ A kormányzó egyidejűleg Kozm­a Miklós volt belügyminisztert a magyar ország­gyűlés felsőházának örökös tagjává­ kinevezte.

Next