Új Barázda, 1937. február (19. évfolyam, 6-9. szám)
1937-02-07 / 6. szám
1937 február 7. vasárnap Áradó ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Kádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 5.— P. Félévre 2.50 P. Jogi személyeknek évi 20.— pengő, ingyen mutatványsszám Budapest, XIX. évf. 6. szám fillér --------------- ~ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓIIVATALa^ Budapest, VI. kerület Ó-utca 10—12. számi Telefon: 11—53—19. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Ó-utca 10—12. sa/ Szegény emberek sorsán ténylegesen segíteni kell. Az ígéret nem használ. A cselekedet a fontos. A városokban élők inkább látják és érzik, hogy Magyarországon tényleg valami gazdasági javulás van. A budapesti értéktőzsdén az értékpapírok árai emelkednek. Számos gyár üzletmenete javult. Sok ember lett ismét gazdag, mert spekulált. Hatalmas vagyonokat kerestek a gabonafélék és a kukorica áremelkedésén a gabonakereskedők. Nem sajnáljuk senkitől a keresetet, a jó életet. Azt hirdetjük, hogy irigykedni nem szabad. Sőt, az lenne mindnyájunkra a legjobb, ha ebben az országban mindenkinek, kivétel nélkül, jó sora lenne. Mégse hagyhatjuk szó nélkül a hatalmas vagyonok keletkezése idején azt, hogy sok százezer magyar ember él a legnagyobb nyomorban. Tudjuk, hogy ahol nagy a fény, ott nagy az árnyék is, de ekkora különbségnek nem szabad lenni. A szegény emberek sorsán segíteni kell intézményesen. Nem inségakcióval, szükségmunkával. Hanem állandó, tisztességes keresetet jelentő munkával. Nem lehet, hogy Magyarországon olyanok is legyenek, akiknek sorsán nem segít a jó gazdasági helyzet. Akiknek napjában csak egyszer jusson kenyér a szájukba. Magyarországon éhező, rongyos embernek nem szabad lenni. A falu szégyenlős. Nem tárja ország-világ elé rongyos gúnyáját. Nem mutogatja a kihűlt tűzhelyet. A száraz kenyeret. Nem kiáltja ki, hogy a falusi munkásember és családja majdnem mindig lebbencslevest eszik, de mi ismerjük a helyzetet. Orvoslást kérünk. Tisztességes munkát a munkátlanoknak és a munka után tisztességes keresetet. Rossz politika a falu elhanyagolása A közigazgatásnak idejében fel kell ismerni a nemzeti veszélyt! Ezer és ezer magyar gyermek az Alföldön nem juthat tejhez! —Pest vármegye állattenyésztésének tragikus Helyzete Nagyszabású értekezletet tartott a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara, amelyen a földművelésügyi minisztérium, valamint az összes érdekelttörvényhatóságok, egyesületek és neves szakemberek vettek részt. A Duna- Tisza közén a céltudatos állattenyésztői munka hiányzik és ennek tragikus következményeit naprólnapra tapasztalhatjuk. Láthatjuk az igen gyenge termésátlagban, a nagyon lerongyolódott gazdasági viszonyokban és a beteges szervezetű sok ezer magyar gyermekben. A közigazgatásnak idejében fel kell ismerni a veszélyt és erélyes kézzel, teljes szívvel bele kell nyúlnia az irányításba. Minden intézkedést — költséget, fáradtságot nem kímélve — meg kell tennie, mert enélkül az alföldi színmagyar nép a biztos pusztulás elé néz. Szentjóby-Staub Elemér, a kamara elnöke mondotta ezeket megnyitó beszédében. Majd megállapította, hogy az állattenyésztés feladatkörét a magyar törvényhozás a törvényhatóságokra bízta. A kamarai előadó számszerű adatokkal alátámasztott jelentésében rámutatott arra, hogy mit tehettek volna már eddig és mit mulasztottak el megtenni a Duna- Tisza közén az egyes törvényhatóságok a népies állattenyésztés érdekében. A lerongyolódott népies állattenyésztés következtében az Alföld egyes vidékének népsűrűsége évről-évre ritkul és ezer és ezer magyar gyermek — a magyar jövendő — az ország szívessen nem jut tejhez. A Dunántúl törvényhatóságaihoz hasonlóan, az Alföld törvényhatóságainak is áldozatot kell hozni és maradandó, de áldásos alkotásokkal meg kell menteni a verejtékező magyar népet. Rossz politika a falu elhanyagolása, hangsúlyozta hozzászólásában Teleki Mihály gróf, mert a magyar falu és magyar parasztréteg az az egyedüli kemény talaj, amelyre országot, tervet és politikát építeni lehet. Batta Pál gazdasági felügyelő, a földművelésügyi minisztérium képviselője, örömmel üdvözölte a kamara célkitűzéseit és elismerte a magyar gazdatársadalom jogos kívánságait. Agrárországban olyan férfiak kellenek a közigazgatás élén, akik érzékkel, szeretettel kezelik a mezőgazdaság fejlesztésének ügyét. Dunántúlon egyes alispánok e tekintetben felértékelhetetlen, szinte apostoli munkát fejtenek ki. Gulner Elemér, Pest megye gazdasági felügyelője, kérte a kamarát, keresse meg Pest megye alispánját, hogy a tősgyökeres, legszínmagyarabb nép érdekében sürgősen intézkedjék. Megszűnik április én az Unió Székfakiviteli Társaság monopóliuma Ez a társaság nem kaphatja meg a kizárólagos székfakivitelt! Kamillavirággyűjtők és beváltók érdekében többször emelt már szót az Új Barázda. Harcot folytattunk a feloszlatott Növényforgalmi Iroda ellen, mert nem láttuk a kis emberekmegfelelő védelmét. Nem személyek ellen hadakoztunk. Az Új Barázda mindig csak az elvi igazságért küzd. Figyelmeztetjük a gyógynövénygyűjtőket és beváltókat, most van itt az ideje, hogy követeljék az Unió monopolisztikus helyzetének gyökeres megváltoztatását. Április 1-én lejár az Unió Székfakiviteli Társaságai viteli monopóliuma. Magyarországról senki sem vihet ki kamillát, még a gyűjtők és a beváltók sem. Hiába van kamillájuk, azt el kell adni az Uniónak. Nem kell sokat írni arról, hogy a kazailaki vitel mesés üzlet. Tudjuk jól, hogy legalább 150 százalékot lehet rajta keresni. Természetes, hogy ragaszkodik ehhez a zsíros üzlethez az Unió. Az Unió szervezetét sokszor ismertettük. De mégis jó megjegyezni, hogy abban a döntő szerepet a dr. Miklós Gyula cég játssza. Tehát a monopólium meghoszszabbítása ennek a cégnek használna, a legjobban. Hogy megérdemli-e, hogy mit tett, illetve mit nem tett, hogy mit ártott a szegény kamillavirágszedőknek és beváltóknak ez az Unió társaság, jobb arról nem beszélni ! Mindenki a saját bőrén érezte, hogy mit jelentett az Uniónak kamillavirágot eladni! A szegény paraszttal csak gorombáskodtak, a szedett virágot fitymálták, aki felszólalt ellenük, azt bojkottálták. Sok könnyet, sok szerencsétlenséget okoztak. Az Új Barázda igen sok kamillavirággyűjtő és beváltó előfizetője sírta el nekünk panaszát. Közvetlen tapasztalatból ismerjük a sok szenvedést, amit az Unió akár akarva vagy nem akarva okozott a szegény, agyonsanyargatott mezőgazdasági munkásnépnek. Az illetékes körök hallgassák meg a sok-sok 10.000 magyar mezőgazdasági munkás kérését, akikhez a beváltak is csatlakoznak és ne adják oda ismét az Uniónak a kamillavirág kiviteli jogát. Tudjuk, hogy a Külkereskedelmi Hivatal szívén viseli a magyar mezőgazdaság sorsát és megtalálja a módját annak, hogy az 1937. évi kamillavirágkivitelt más után bonyolítsák le . Az Új Barázda felhívja a körzeti mezőgazdasági kamarák figyelmét e kérdés rendkívüli fontosságára. Biztosan tudjuk, hogy cselekedni is fognak! A lerongyolódott tiszántúli mezőgazdasági munkások és más vidékek munkásai számára kell juttatni a kiviteli haszon nagy részét. Ne feledjük el, hogy egy munkáscsalád életében igen sokat jelent, ha 30 pengővel többet kaphat a szedett kamilláért. Inkább ezeket a kis embereket kell segíteni, mint az Unió urainak zsebét tovább is tömni! Lemondott a belügyminiszter Vitéz levelés Kozma Miklós belügyminiszter lemondott. A kormányzó a lemondást elfogadta és a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével Darányi Kálmán miniszterelnököt bizta meg. A kormányzó egyidejűleg Kozma Miklós volt belügyminisztert a magyar országgyűlés felsőházának örökös tagjává kinevezte.