Új Barázda, 1938. január (20. évfolyam, 1-5. szám)
1938-01-02 / 1. szám
1938 január 2. DJJ BARAZDA Az új szesztörvény benyújtását a minisztertanács elhalasztotta Tárgyalási alapul sem szolgálhat a mostani törvényjavaslat Az Új Barázda legutóbbit számában hosszasan írtunk az új szesztörvényjavaslatról, amelyet a pénzügyminiszter azzal küldött meg az érdekeltségeknek, hogy nyolc nap alatt tegyék meg észrevételeiket, mert a képviselőházban tett ígéretéhez képest december hó1-ig a törvényhozás elé akarta terjeszteni. A szeszkérdésben élesen szembeálló érdekeltségek egyöntetű állásfoglalása azonban megváltoztatta ezt a tervet. Ezért a minisztertanács úgy határozott, hogy a szesztörvényjavaslatot csak januárban fogják benyújtani a képviselőházban. A hivatalos nyilatkozat szép szavakba burkolja a vesztett csata hítét. Az összes érdekeltségek ankétjén, amelyen Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter elnökölt, úgy a mezőgazdasági és ipari érdekképviseletek, mint a különleges érdekeket képviselő bor-, gyümölcs- és pálinkafőzők, érdekeltségek vezetői egyhangúan utaltak arra, hogy ez a javaslat még tárgyalási alapul sem szolgálhat meg. Ezen a mennyiségen kívül esnek az ú. n. kisüstök. A mai 210.000 hl-es kerettel szemben tehát 15.000 hl-es emelkedés mutatkozik. Ezt a mennyiséget három érdekeltség fogja előállítani: A mezőgazdasági szeszgyártásra esik 170.000 hl, az ipari szeszgyártásra 56.000 hl és a bor- és gyümölcsfőzdék érdekeltségének termelési keretére, mond és kb. 29.000 hl. Ez az összkeret természetesen csak a feltétlenül kifőzendő minimumot jelenti és emelkedik — a szükséglet arányában — a földművelésügyi és pénzügyminiszter megállapítása szerint. Azonban a bor- és gyümölcsérdekeltség összkerete a JIO.OOO hl-t nem haladhatja meg. A kisüstök termelése, ami a kereten kívül van, kb. 12.000 hl-t jelenthet. A szőlőgazdaság érdekeit sérti a javaslat Az új javaslat nem elégít ki senkit sem, kontingens szempontjából az eddiginél rosszabb helyzetbe hozza a borgazdaságot. Az új javaslat nem veszi figyelembe a magyar szőlőgazdaság érdekeit, holott ez a kiinduló pont. Köztudomású, hogy az utóbbi évtizedben, a szeszfőzés jelenleg érvényben lévő elrendezése mellett a magyar szőlőgazdaság éveken át termelvényeit nem tudta megfelelő áron értékesíteni. Néhány szeszgyártulajdonos érdekében a fogyasztási szesz természetes versenye miatt megfelelő borárak nem tudtak kialakulni. Az új javaslat nem vesz tudomást arról, hogy közel egymillió embert foglalkoztató termelési ág érdekében az ipari szeszgyárak indokolatlan előnyét végre mégis meg kellene szüntetni. Ki kell kapcsolni az ipari szeszgyártást Természetes, hogy a magyar bortermelés csak olyan megoldási lehetőségeket vehet figyelembe és csak olyan törvényjavaslatot tekinthet alapul, amely csakis az ipari szeszgyártás kikapcsolása mellett valósítható meg. Lehetetlen, hogy nálunk, a kifejezetten agrárországban milliók hulljanak olyan gyáripar kezébe, amely munkást alig foglalkoztat és amely úgyszólván egy-két családot képvisel. Évenként 3,5 millió pengő haszon Ha a szeszkartell az Országos Szeszértékesítő rt. — kimutatásait vizsgáljuk, döbbenetes számokat pillanthatunk meg. E kimutatások szerint 1925-től 1935-ig, tehát az utolsó tíz év alatt a nyersszesz átlagára 65 pengő 70 fillér volt. Ha ebből az átlagárból levonjuk egy hl. nyersszesz előállítási költségét, 32 pengő 31 fillért, akkor hektoliterenként 33 , 44 fillér többletbevétel mutatkozik, vagyis a fenti tíz év alatt 35 millió 328.516 pengő bruttó nyereséget kellett volna kimutatni az ipari szeszgyáraknak. Közel három és félmillió pengő évenkénti haszon jutott néhány családnak akkor, amikor a magyar szőlőgazdaság még a termelési költségeket is alig kereshette meg. Kis szőlősgazdák kénytelenek voltak mezőgazdasági munkásnak elszegődni, az adóhátralékok miatt számos szőlőt elárvereztek, pedig ezeket a szőlőket a gazdájuk szorgos munkájával kereste meg. Eddig az ipari szeszgyártás kiváltságot élvezett. A készülő új törvény, — amelynek fontosságával tisztában van a kormány, amely magát az agrár Magyarország kormányának nevezi — a köz érdekében kell, hogy változtasson ezen. A kormánynak nem szabad ezzel a javaslattal elkeseredett harcot előidéznie. Nyugalom pedig mindaddig nem lesz, amíg Magyarországon bort termelni csak ráfizetéssel lehet és ameddig a szeszkérdés a szőlőtermelői érdekeknek megfelelően megoldva nincsen. A magyar bortermelés kívánságai A magyar bortermelők — a szeszkérdés megoldásánál — három tételt állítanak fel: 1. Évenként megfelelő mennyiségű bornak a lepárlását kell biztosítani; 2. a párlásra kerülő borért a termelőnek megfelelő árat kell fizetni; 3. a borfelvásárlásnak az intervenció szolgálatában kell állnia. Enélkül minden újszerűnek látszó — de a régi nyomokon haladó — elrendezés elmérgesítheti a helyzetet. A mostani javaslat nem felel meg és ebben a formában nem elégíti ki a magyar szőlőgazdaságot. A magyar szőlősgazdák százezrei éveken át türelemmel vártak és bíztak abban, hogy a kormányok által beígért szesztörvény segíteni fog a sorsukon. Most már nem várják, de határozottan követelik is ezt. La Mi van az új javaslatban? Az új törvényjavaslat első intézkedése, hogy meghagyja az eddigi kétféle adózási rendszert, azzal a változással, hogy amíg eddig termelési adót a szeszkartel kötelékébe tartozók, valamint az erjesztett anyagból szeszt gyártó gyárak fizettek, addig a javaslat szerint ezután a pálinkafőzdéken kívül minden egyes üzem fogyasztási adó alá esik. Fogyasztási adó alá esnek tehát a központi szeszfőzdék, a borpárlási főzdék, amelyek „bor és gyümölcs“ elnevezése alá tartozó anyagot fognak gyártani. A törvényjavaslat összkeretként 255.000 hl-t állapít 3 & Földmunkások arcképes igazolványa A MÁV igazgatósága közli, hogy a földmunkások (kubikusok) birtokában lévő fénykép nélküli „munkásigazolványoknak“ a tulajdonos arcképével leendő ellátására nézve 1937 december 31-ében megállapított határidőt 1938 március hó 31-ig bezárólag meghosszabbította. Eredeti Marklinjátékok használt állapotban villamosmozdony, személykocsi, homokszállító kocsi, szemaforos átjáró, tábori ágyú, 2. sz. építőszekrény, vasúti sínek, stb. jutányosan eladók. Jelige: „Játékok“ a főkiadóba.