Új Barázda, 1938. január (20. évfolyam, 1-5. szám)

1938-01-02 / 1. szám

1938 január 2. DJJ BARAZDA Az új szesztörvény benyújtását a minisztertanács elhalasztotta Tárgyalási alapul sem szolgálhat a mostani törvényjavaslat Az Új Barázda legutóbbit számában hosszasan írtunk az új szesztörvényjavaslat­ról, amelyet a pénzügymi­niszter azzal küldött meg az érdekeltségeknek, hogy nyolc nap alatt tegyék meg észrevé­teleiket, mert a képviselőház­ban tett ígéretéhez képest de­cember hó­­1-ig a törvényho­zás elé akarta terjeszteni. A szeszkérdésben élesen szembeálló érdekeltségek egy­öntetű állásfoglalása azonban megváltoztatta ezt a tervet. Ezért a minisztertanács úgy határozott, hogy a szesztör­vényjavaslatot csak január­ban fogják benyújtani a kép­viselőházban. A hivatalos nyilatkozat szép szavakba burkolja a vesztett csata hítét. Az összes érdekeltségek ankétjén, ame­lyen Fabinyi Tihamér pénz­ügyminiszter elnökölt, úgy a mezőgazdasági és ipari ér­dekképviseletek, mint a kü­lönleges érdekeket képviselő bor-, gyümölcs- és pálinkafő­zők, érdekeltségek vezetői egyhangúan utaltak arra, hogy ez a javaslat még tár­gyalási alapul sem szolgál­hat­ meg. Ezen a mennyiségen kí­vül esnek az ú. n. kisüstök. A mai 21­­0.000 hl-es kerettel szemben tehát 15.000 hl-es emelkedés mutatkozik. Ezt a mennyiséget három érdekelt­ség fogja előállítani: A me­zőgazdasági szeszgyártásra esik 170.000 hl, az ipari szeszgyártásra 56.000 hl és a bor- és gyümölcs­főzdék ér­dekeltségének termelési kere­tére, mond és k­b. 29.000 hl. Ez az összkeret természetesen csak a feltétlenül kifőzendő minimumot jelenti és emelke­dik — a szükséglet arányában — a földművelésügyi és pénz­ügyminiszter megállapítása szerint. Azonban a bor- és gyümölcsérdekeltség összke­­rete a JIO.OOO hl-t nem halad­hatja meg. A kisüstök terme­lése, ami a kereten kívül van, kb. 12.000 hl-t jelenthet. A szőlőgazdaság ér­dekeit sérti a javaslat Az új javaslat nem elégít ki senkit sem, kontingens szempontjá­ból az eddiginél rosszabb helyzetbe hozza a bor­gazdaságot. Az új javaslat nem veszi figyelembe a magyar szőlő­­gazdaság érdekeit, holott ez a kiinduló pont. Köztudomású, hogy az utóbbi évtizedben, a szeszfő­zés jelenleg érvényben lévő elrendezése mellett a magyar szőlőgazdaság éveken át ter­­melvényeit nem tudta megfe­lelő áron értékesíteni. Né­hány szeszgyártulajdonos ér­dekében a fogyasztási szesz természetes versenye miatt megfelelő borárak nem tudtak kialakulni. Az új javaslat nem vesz tu­domást arról, hogy közel egy­millió embert foglalkoztató termelési ág érdekében az ipari szeszgyárak indokolat­lan előnyét végre mégis meg kellene szüntetni. Ki kell kapcsolni az ipari szeszgyártást Természetes, hogy a ma­gyar bortermelés csak olyan megoldási lehetőségeket ve­het figyelembe és csak olyan törvényjavaslatot tekinthet alapul, amely csakis az ipari szeszgyár­tás kikapcsolása mellett valósítható meg. Lehetetlen, hogy nálunk, a kifejezetten agrárországban milliók hulljanak olyan gyár­ipar kezébe, amely munkást alig foglalkoztat és amely úgyszólván egy-két családot képvisel. Évenként 3,5 millió pengő haszon Ha a szeszkartel­l az Or­szágos Szeszértékesítő rt. — kimutatásait vizsgáljuk, döb­benetes számokat pillantha­tunk meg. E kimutatások sze­rint 1925-től 1935-ig, tehát az utolsó tíz év alatt a nyersszesz átlagára 65 pengő 70 fillér volt. Ha ebből az átlagárból levonjuk egy hl. nyersszesz előállítási költségét, 32 pengő 31 fillért, akkor hektoliterenként 33 , 44 fillér többletbevétel mutatkozik, vagyis a fenti tíz év alatt 35 mil­lió 328.516 pengő bruttó nyereséget kellett volna kimutatni az ipari szesz­gyáraknak. Közel három és félmillió pengő évenkénti haszon ju­tott néhány családnak akkor, amikor a magyar szőlőgazda­ság még a termelési költsége­ket is alig kereshette meg. Kis szőlősgazdák kénytelenek vol­tak mezőgazdasági munkás­nak elszegődni, az adóhátralé­kok miatt számos szőlőt elár­vereztek, pedig ezeket a szőlő­ket a gazdájuk szorgos mun­kájával kereste meg. Eddig az ipari szeszgyár­tás kiváltságot élvezett. A készülő új törvény, — amelynek fontosságával tisz­tában van a kormány, amely magát az agrár Magyaror­szág kormányának nevezi — a köz érdekében kell, hogy változtasson ezen. A kormánynak nem szabad ezzel a javaslattal elkesere­dett harcot előidéznie. Nyuga­lom pedig mindaddig nem lesz, amíg Magyarországon bort termelni csak ráfizetés­sel lehet és ameddig a szeszkérdés a szőlőter­melői érdekeknek meg­felelően megoldva nin­csen. A magyar bor­termelés kívánságai A magyar bortermelők — a szeszkérdés megoldásánál — három tételt állítanak fel: 1. Évenként megfelelő mennyiségű bornak a lepárlását kell biztosí­tani; 2. a párlásra kerülő borért a termelőnek megfelelő árat kell fi­zetni; 3. a borfelvásár­lásnak az intervenció szolgálatában kell állnia. Enélkül minden újszerűnek látszó — de a régi nyomokon haladó — elrendezés elmérge­­sítheti a helyzetet. A mostani javaslat nem felel meg és eb­ben a formában nem elégíti ki a magyar szőlőgazdaságot. A magyar szőlősgazdák százezrei éveken át türelem­mel vártak és bíztak abban, hogy a kormányok által be­ígért szesztörvény segíteni fog a sorsukon. Most már nem várják, de határozottan követelik is ezt. La Mi van az új javaslatban? Az új törvényjavaslat első intézkedése, hogy meghagyja az eddigi kétféle adózási rendszert, azzal a változással, hogy amíg eddig termelési adót a szeszkartel kötelékébe tartozók, valamint az erjesz­tett anyagból szeszt gyártó gyárak fizettek, addig a ja­vaslat szerint ezután a pálin­­kafőzdéken kívül minden egyes üzem fogyasztási adó alá esik. Fogyasztási adó alá esnek tehát a központi szesz­főzdék, a borpárlási főzdék, amelyek „bor és gyümölcs“ elnevezése alá tartozó anyagot fognak gyártani. A törvényjavaslat összke­­retként 255.000 hl-t állapít 3 & Földmunkások arcképes igazolványa A MÁV igazgatósága közli, hogy a földmunkások (kubiku­sok) birtokában lévő fénykép nélküli „munkásigazolványoknak“ a tulajdonos arcképével leendő el­látására nézve 1937 december 31-ében megállapított határidőt 1938 március hó 31-ig bezárólag meghosszabbította. Eredeti Marklinjátékok használt állapotban villamosmozdony, személykocsi, homokszállító kocsi, szemaforos átjáró, tábori ágyú, 2. sz. építő­­szekrény, vasúti sínek, stb. ju­tányosan eladók. Jelige: „Játé­­kok“ a főkiadóba.

Next