Új Barázda, 1938. április (20. évfolyam, 14-17. szám)
1938-04-03 / 14. szám
ÚJ BARÁZDA Intézményesen foglalkozik az Országos Mezőgazdasági Kamara a mezőgazdasági munkáskérdéssel Munkaalkalmakat teremt, háziiparra neveli a népet. Tökéletes falukataszter lesz! Nagyobb költségvetési keretet az Országos Mezőgazdasági Kamarának A magyar mezőgazdasági munkáskérdés minden fázisával behatóan foglalkozik és törődik az Országos Mezőgazdasági Kamara. A községi elöljáróságok ebben hathatósan támogatják a kamarát. Jelenleg a helyzet egy kevéssé javult és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kormány lelkiismeretesen kezeli a munkáskérdést. Rendeletekben intézkedik a legkisebb munkabér megállapítása iránt. Az egészségügyi berendezkedések egész sorának keresztülvitelére kötelezi a birtokosokat. A németországi munkásszükséglet egy részének ellátása is ezt a célt szolgálja. Az öregségi mezőgazdasági munkásbiztosítás ugyancsak ezért van. A mezőgazdasági munkások helyzete jelenleg csak Békés vármegyében és a felsőmagyarországi megyékben nem kielégítő, bár az utóbbi két esztendőben itt is javulás látható. A beruházási program végrehajtása során a földmunkások helyzete határozottan javulni fog és igen sok munkást foglalkoztat majd. Az Országos Mezőgazdasági Kamara a háziipart erősen felkarolta és kendertermelési propagandát indított, mert a kender házi feldolgozásával a téli időben jut a falusi lakosság keresethez. A kamara munkáját nagyon szépen támogatják a szövetkezetek, az egyházak vezetői és a társadalmi egyesületek. Mindez nagyon helyes, de úgy gondoljuk, hogy széteső és szervezetlen ez a gondoskodás. Helyette intézményesíteni kellene a kamarákon keresztül az igazi munkásvédelmet. Legyen a kamara az a szerv, amely minden község összes munkásviszonyait a legtökéletesebben ismeri. Tudnia kell állandóan, hogy milyen problémát kell megoldania. Tagadhatatlanul helyes, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara bevezette a tökéletes falukutatást és a körzeti kamarákkal karöltve igyekszik az összes problémákat meglátni és ha szükségesnek mutatkozik, cselekedni. Örülünk, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara ilyen csendben végzi ezt a hatalmas munkát, amely feltétlenül helyes és célravezető. Azonban ezzel a munkával tulajdonképpen a kormányzatnak is segít, ezért fontos lenne, hogy a sok költségért és nagyobb adminisztrációs munkáért a földművelésügyi kormánytól anyagi alátámasztást kapjon. A kormánynak fel kell ismerni ebben a tökéletes faluismeretben rejlő nagy értékeket. Ennek révén a falu minden baját ismerni fogják azonnal és a gyógyítási módját is megtalálják rátünk egy ideát, talán ennek a segítségével lehetne a telepítési akció keretén belül sok-sok kisembernek földet és ezzel biztos megélhetést juttatni. Az állam a lejáró nagybérleteket vegye mind át és az OKH, vagy más erre hivatott altruista szerv útján, alakítson bérlőszövetkezeteket. Az így kialakított szövetkezetekbe azután tömörítsen olyanokat, akik a telepítési akciónál eddig jelentkeztek. Adja ki hosszú bérletbe a földeket. Az idők folyamán azután talán kifejlődik nálunk is az örökbérleti rendszer és a föld addigi bérlője lehet az örökbérlő is. Ezzel a móddal a föld birtokosa meg van védve. A bérleti díjakat pontosan megkapja. Nincs pereskedés. Viszont sokkal több embert lehet földhöz juttatni, mint a telepítési akció során lehetséges lenne. A rendelkezésre álló pénzzel nagyobb eredményt tudna a földművelésügyi kormány elérni. Sok embert földhöz juttatni, sok embert életlehetőséghez segíteni, ma elsőrendű kormányfeladat. Földkérdés A nagybérleteket vegye át át kormány és alakítson bérlőszövetkezeteket. A föld tulajdonosa az államtól kapja a bért! Égető problémánk a magyar föld kérdése. Sok radikális intézkedést sürgetnek. Az Új Barázda mindig a fejlődés útján jár, ezért kétséget kizáróan kijelentjük, hogy a magántulajdon elvi alapján állunk. Még a földkérdés megoldásánál is. Senkitől földet, ellenszolgáltatás nélkül, elvenni nem szabad. Hatalmi szóval egyetlenegy földbirtokost sem szabad arra kényszeríteni, hogy földjét adja át örökbérlet formájában a kisembereknek. Több cikkünkben foglalkoztunk a földkérdéssel. Sokan félreértettek bennünket. Ezért tettük a fenti kijelentést. Előttünk az évszázados angol szokás példája lebegett, amikor az örökbérletekről beszéltünk. Ott ezzel a rendszerrel jól jár a föld tulajdonosa és a föld megmunkálója is. Alig van néha-néha nézeteltérés. A mi viszonyainkat jól ismerjük. Tudjuk, hogy itt az igazi angol rendszert bevezetni most még nem lehet. Tényleg nem is kérhetjük a föld tulajdonosát, hogy egy nagybérlő helyett esetleg tíz, húsz, sőt még több kisbérlővel bajlódjék. Ismerjük az ebből keletkezhető nehézségeket. Ezért felve 1938 április 3. A Hitelbank vezérigazgatója a pénzintézetek fúziójáról A Magyar Általános Hitelbank 1938 március hó 29-én tartotta az intézet LXX. rendes évi közgyűlését, amelyen Harkányi János báró elnökölt. A volt vezérigazgató érdemeinek elismerése után Fabinyi Tihamér vezérigazgató napirend előtt többek között a következőkről beszélt: Úgy érzi, hogy ez a közgyűlés nem egy sablonos közgyűlés, mert egy korszak lezárult és új korszakot nyit az egész ország közgazdaságára nézve. A „győri program“ megvalósításában a Hitelbankra nagy feladatok várnak, amelyben az intézet örömmel és teljes odaadással vesz részt. Ennek a közgyűlésnek határozni kell egy fúzióról. Azt hiszi, hogy ez a magyar hitelszervezet racionalitásának és megerősítésének nagy célját szolgálja. Az intézetre nagy feladatok várnak és ezek bíztak rá, hogy a meghívásnak és a kormányelnök kérésének eleget téve, elvállaljam a Hitelbank vezetését. Ezt a tisztet missziónak tekintem úgy az ország, mint az egész magyar közgazdaság szolgálatában és mindig ilyen értelemben fogom felfogni és erőimhez képest betölteni. A napirendre áttérve, a közgyűlés jóváhagyta az igazgatóság által előterjesztett mérleget, amely 5,038.662.15 pengő tiszta nyereséggel zárult. Ezután elhatározták a Magyar Általános Takarékpénztár r t.-gal a fúziót, mely szerint a nevezett intézet részvényei 5:1 arányban cseréltetnek át hitelbanki részvényekre. Igazgatósági tagok választása következett. Ugyancsak március 29-én tartotta közgyűlését a Magyar Általános Takarékpénztár rt., amelyen az igazgatóság javaslatának megfelelően elhatározták a Magyar Általános Hitelbankba való beolvadást. Magyarországon az elmúlt évben még egy félpár cipő sem jutott egy emberre 1927-ben még 124 volt a fejkvóta A Magyar Cipőkereskedők Országos Egyesülete jelentésében olvassuk, hogy Magyarországon az elmúlt évben még egy fél pár cipő sem jutott egy emberre. 1927-ben még 1 24 pár volt a fejkvóta és azóta fokozatosan csökkent a fogyasztás. Ma már csak egy félpár cipőt tud évente megvásárolni egy ember. Amerikában a cipőfejkvóta 3 pár, Angliában 2,25, Németországban pedig két pár. Amint látjuk, a külföldhöz viszonyítva, Magyarországon kevés cipőt vesznek az emberek. Annak, hogy a magyar cipőfejkvóta nem emelkedik, elsőrendű oka az indokolatlan drágaság. Nem lehet elhallgatni azt a tényt sem, hogy a vásárlóképesség is csökkent. De mégis tudna a lakosság cipőt venni, ha keresetéhez mérten olcsóbban juthatna hozzá. De így kevés keresetű drága cipő mellett nem lehet más eredmény, mint a félpárnál is kisebb fejkvóta.