Új Barázda, 1938. április (20. évfolyam, 14-17. szám)

1938-04-03 / 14. szám

ÚJ BARÁZDA Intézményesen foglalkozik az Országos Mezőgazdasági Kamara a mezőgazdasági munkáskérdéssel Munkaalkalmakat teremt, háziiparra neveli a népet. Tökéletes falukataszter lesz!­­ Nagyobb költség­­vetési keretet az Országos Mezőgazdasági Kamarának A magyar mezőgazdasági mun­káskérdés minden fázisával behatóan foglalkozik és törődik az Országos Mezőgazdasági Ka­mara. A községi elöljáróságok ebben hathatósan támogatják a kamarát. Jelenleg a helyzet egy kevéssé javult és örömmel álla­píthatjuk meg, hogy a kormány lelkiismeretesen kezeli a munkás­kérdést. Rendeletekben intézke­dik a legkisebb munkabér meg­állapítása iránt. Az egészségügyi berendezkedések egész sorának keresztülvitelére kötelezi a birto­kosokat. A németországi munkás­szükséglet egy részének ellátása is ezt a célt szolgálja. Az öregségi mezőgazdasági munkásbiztosítás ugyancsak ezért van. A mezőgazdasági munkások helyzete jelenleg csak Békés vár­megyében és a felsőmagyarországi megyékben nem kielégítő, bár az utóbbi két esztendőben itt is ja­vulás látható. A beruházási prog­ram végrehajtása során a föld­munkások helyzete határozottan javulni fog és igen sok munkást foglalkoztat majd. Az Országos Mezőgazdasági Kamara a háziipart erősen fel­karolta és kendertermelési pro­pagandát indított, mert a kender házi feldolgozásával a téli időben jut a falusi lakosság keresethez. A kamara munkáját nagyon szé­pen támogatják a szövetkezetek, az egyházak vezetői és a társa­dalmi egyesületek. Mindez nagyon helyes, de úgy gondoljuk, hogy széteső és szerve­zetlen ez a gondoskodás. Helyette intézményesíteni kellene a kama­rákon keresztül az igazi munkás­védelmet. Legyen a kamara az a szerv, amely minden község összes munkásviszonyait a legtökélete­sebben ismeri. Tudnia kell állan­dóan, hogy milyen problémát kell megoldania. Tagadhatatlanul he­lyes, hogy az Országos Mezőgaz­dasági Kamara bevezette a töké­letes falukutatást és a körzeti ka­marákkal karöltve igyekszik az összes problémákat meglátni és ha szükségesnek mutatkozik, cse­lekedni. Örülünk, hogy az Orszá­gos Mezőgazdasági Kamara ilyen csendben végzi ezt a hatalmas munkát, amely feltétlenül helyes és célravezető. Azonban ezzel a munkával tulajdonképpen a kor­mányzatnak is segít, ezért fontos lenne, hogy a sok költségért és nagyobb adminisztrációs mun­káért a földművelésügyi kormány­tól anyagi alátámasztást kapjon. A kormánynak fel kell ismerni ebben a tökéletes faluismeretben rejlő nagy értékeket. Ennek révén a falu minden baját ismerni fog­ják azonnal és a gyógyítási mód­ját is megtalálják rá­­tünk egy ideát, talán ennek a se­gítségével lehetne a telepítési ak­ció keretén belül sok-sok kis­embernek földet és ezzel biztos megélhetést juttatni. Az állam a lejáró nagybérlete­ket vegye mind át és az OKH, vagy más erre hivatott altruista szerv útján, alakítson bérlőszövet­kezeteket. Az így kialakított szö­vetkezetekbe azután tömörítsen olyanokat, akik a telepítési­­ ak­ciónál eddig jelentkeztek. Adja ki hosszú bérletbe a földeket. Az idők folyamán azután talán kifej­lődik nálunk is az örökbérleti rendszer és a föld addigi bérlője lehet az örökbérlő is. Ezzel a móddal a föld birtokosa meg van védve. A bérleti díjakat pontosan megkapja. Nincs pereskedés. Vi­szont sokkal több embert lehet földhöz juttatni, mint a telepítési akció során lehetséges lenne. A rendelkezésre álló pénzzel na­gyobb eredményt tudna a földmű­velésügyi kormány elérni. Sok embert földhöz juttatni, sok em­bert életlehetőséghez segíteni, ma elsőrendű kormányfeladat. Földkérdés A nagybérleteket vegye át át kormány és alakítson bérlőszövetkezeteket. A föld tulajdonosa az államtól kapja a bért! Égető problémánk a magyar föld kérdése. Sok radikális intéz­kedést sürgetnek. Az Új Barázda mindig a fejlődés útján jár, ezért kétséget kizáróan kijelentjük, hogy a magántulajdon elvi alap­ján állunk. Még a földkérdés meg­oldásánál is. Senkitől földet, ellen­szolgáltatás nélkül, elvenni nem szabad. Hatalmi szóval egyetlen­egy földbirtokost sem szabad arra kényszeríteni, hogy földjét adja át örökbérlet formájában a kis­embereknek. Több cikkünkben foglalkoztunk a földkérdéssel. So­kan félreértettek bennünket. Ezért tettük a fenti kijelentést. Előttünk az évszázados angol szokás pél­dája lebegett, amikor az örökbér­letekről beszéltünk. Ott ezzel a rendszerrel jól jár a föld tulajdo­nosa és a föld megmunkálója is. Alig van néha-néha nézeteltérés. A mi viszonyainkat jól ismerjük. Tudjuk, hogy itt az igazi angol rendszert bevezetni most még nem lehet. Tényleg nem is kérhet­jük a föld tulajdonosát, hogy egy nagybérlő helyett esetleg tíz, húsz, sőt még több kisbérlővel bajlód­jék. Ismerjük az ebből keletkez­hető nehézségeket. Ezért felve­ 1938 április 3. A Hitelbank vezérigazgatója a pénzintézetek fúziójáról A Magyar Általános Hitelbank 1938 március hó 29-én tartotta az intézet LXX. rendes évi közgyű­lését, amelyen Harkányi János báró elnökölt. A volt vezérigazgató érdemeinek elismerése után Fa­­binyi Tihamér vezérigazgató na­pirend előtt többek között a kö­vetkezőkről beszélt: Úgy érzi, hogy ez a közgyűlés nem egy sablonos közgyűlés, mert egy korszak lezárult és új korsza­kot nyit az egész ország közgaz­daságára nézve. A „győri program“ megvalósítá­sában a Hitelbankra nagy felada­tok várnak, amelyben az intézet örömmel és teljes odaadással vesz részt. Ennek a közgyűlésnek határozni kell egy fúzióról. Azt hiszi, hogy ez a magyar hitelszervezet racio­­nalitásának és megerősítésének nagy célját szolgálja. Az intézetre nagy feladatok vár­nak és ezek bíztak rá, hogy a meg­hívásnak és a kormányelnök ké­résének eleget téve, elvállaljam a Hitelbank vezetését. Ezt a tisztet missziónak tekintem úgy az or­szág, mint az egész magyar köz­gazdaság szolgálatában és mindig ilyen értelemben fogom felfogni és erőimhez képest betölteni. A napirendre áttérve, a közgyű­lés jóváhagyta az igazgatóság ál­tal előterjesztett mérleget, amely 5,038.662.15 pengő tiszta nyere­séggel zárult. Ezután elhatározták a Magyar Általános Takarékpénztár r­­ t.-gal a fúziót, mely szerint a nevezett in­tézet részvényei 5:1 arányban cse­réltetnek át hitelbanki részvé­nyekre. Igazgatósági tagok vá­lasztása következett. Ugyancsak március 29-én tar­totta közgyűlését a Magyar Álta­lános Takarékpénztár r­­t., ame­lyen az igazgatóság javaslatának megfelelően elhatározták a Ma­gyar Általános Hitelbankba való beolvadást. Magyarországon az elmúlt évben még egy félpár cipő sem jutott egy emberre 1927-ben még 124 volt a fejkvóta A Magyar Cipőkereskedők Or­szágos Egyesülete jelentésében ol­vassuk, hogy Magyarországon az elmúlt évben még egy fél pár cipő sem jutott egy emberre. 1927-ben még 1­ 24 pár volt a fejkvóta és azóta fokozatosan csökkent a fo­gyasztás. Ma már csak egy félpár cipőt tud évente megvásárolni egy ember. Amerikában a cipőfejkvóta 3 pár, Angliában 2,25, Németor­szágban pedig két pár. Amint lát­juk, a külföldhöz viszonyítva, Ma­gyarországon kevés cipőt vesznek az emberek. Annak, hogy a ma­gyar cipőfejkvóta nem emelke­dik, elsőrendű oka az indokolatlan drágaság. Nem lehet elhallgatni azt a tényt sem, hogy a vásárló­képesség is csökkent. De mégis tudna a lakosság cipőt venni, ha keresetéhez mérten olcsóbban jut­hatna hozzá. De így kevés kere­set­ű drága cipő mellett nem le­het más eredmény, mint a félpár­nál is kisebb fejkvóta.

Next