Új Barázda, 1938. augusztus (20. évfolyam, 32-35. szám)

1938-08-07 / 32. szám

1988 augusztus 7. uiffiuum Vitéz Martsekényi Imre országgyűlési képviselő: „Frontharcos Hitvallás” cimen röpiratot adott ki A tűzharcos program vezető­gondolata a szabadság és füg­getlenség. 1. Nem vagyunk alkalmasak semmiféle politikai rabszolga­ságra. Bennünket tehát az ál­laméletben is csak az a rend­szer tud nagy dolgokra képe­síteni, amely jogon és szabad­ságon épül fel. A szabadságot a köz javára és a gyengébbek érdekében törvényes korlátok közé kell szorítani. 2. Minél több embert kell abba a helyzetbe hozni, hogy a maga ura legyen és a maga földjén dolgozzék, a maga há­zában lakjék és maga műhe­lyét, vagy boltját vezesse. A földből minél többet jut­tasson az állam és azok, akik ma a földdel rendelkeznek, azok kezébe, akik azt közvetle­nül művelik. 3. Az természetes, hogy földet nem lehet juttatni mindenki­nek. Azt azonban mégis ke­resztül lehet vinni, hogy min­denkinek, akinek családja van és faluban lakik, legalább sa­ját háza legyen. Itt gondol­nunk kell elsősorban a front­harcosokra, akik, ha egyebet nem, de azt bizonyára meg­érdemlik az országtól, hogy fedél legyen a fejük fölött és egy családi házat a magukénak vallhassanak. 4. Az erdőt a fa teszi, a nem­zetet a család. Népes és egész­séges család nélkül nincs erős nemzet. A legkomolyabb és legsürgősebb állami feladat ez, amelyben az államot segí­­teni kell minden erkölcsi és kultúrtényezőnek, hogy nép­szaporodásunk visszafejlődé­sét az ellenkező irányba for­dítsuk. Kitaposott utat mutat e téren Németország és Olasz­ország. A nemzet ereje, a nemzet vére, a kincstár adózója, a hadsereg katonája, a tudo­mány művelője és a nemzeti jövedelem szaporító­ja az em­ber. Legyen tehát belőle minél több, hogy pótoljuk nemcsak a háborús veszteséget és nem­csak azokat, akiket egy népel­lenes gazdasági politika szét­szórt a nagyvilágba, de azo­kat is, akik az elmúlt évtize­dekben meg sem születtek. 5. Üdvös és szükséges kezde­ményezés volt az elmúlt kor­mány részéről a munkaidő és munkabér szabályozása az ipari munkásoknál. A munka­bér rendezését keresztül kell vinni a mezőgazdaságban is. Évi háromszáz-négyszáz pen­gős mezőgazdasági munkáske­reset nem lehet a magyar nép nagy részének létalapja. 6. A munkaközvetítés közfel­adat. Nem lehet kiszolgáltatva pártérdekeknek és világnézeti terrornak. 7. A tőkének az a rendeltetése, hogy szolgálja a termelő mun­kát. Gazdasági bajaink jó­része abból ered, hogy a nor­mális hitelélet megszűnt és he­lyet adott a bankhódításnak, amely nemcsak a tőke kamat­ját akarja, hanem a termelő­­munka minden hasznát, sőt magát a termelő eszközöket, a földet és a gyárat is. 8. A kötelező munkaszolgálat táborát fel kell állítani mind­két nembeli fiatalság számára, hogy megtanulják a polgári munka fegyelmét is és össze­forrjanak abban a testvériség­ben, amelyre mint erőforrásra a nemzetnek szüksége van. 9. A zsidókérdést nálunk min­den numerus clausust meg­előzőleg eldöntötte azoknak arányszáma, akik tényleg a tűzvonalban voltak, vagy ott hősi halált haltak. 10. Az olyan javakat, amelyek országos közszükségleteket elé­gítenek ki, köztulajdonba kell venni. Foglalkozni kell a hadiipar államosításának kérdésével is, mert a nemzet önvédelmi kényszeréből és az arra való felkészülésből senki sem húz­hat hasznot. 11. Az ipar és mezőgazdaság a gépesítés felé halad. Az ehhez szükséges energia termelése és szolgáltatása szintén állami feladat. Villanyáramot, gázt, vizet a termelőmunkának ol­csón kell megkapnia, hogy a legkisebb üzem is használ­hassa. 12. Az államnak legyen gondja arra, hogy a kifejezetten csak emberpótló gépek, sem az ipar­ban, sem a mezőgazdaságban ne legyenek alkalmazva addig, amíg munkanélküli tömegek vannak az országban. 13. Az állam egészségügyi szer­vezetét úgy kell kiépíteni, hogy a magyar nép idejében és el­bírható termelés mellett jus­son orvosi segítséghez. 14. Az állam álljon továbbra is a magántulajdon alapján, tá­mogassa és védje a magánkez­deményezést és hagyja érvé­nyesülni az egyéni találékony­ság energia- és szorgalomhajtó erejét a közgazdasági életben. Kérje mindenütt a közismerten kiváló minőségű OMTK mőemtékű tejet és tejtermékeket. Ország­os Magyar Tej­szö­vetkezeti Központ M. Sz. levélcím: Bpest 113. postadért 15.Telefon: 358-810 3 Grenczer Bélát a kitűnő szakférfit a földművelés­ügyi miniszter előterjesztésére a kormányzó m. kir. kísérletügyi fő­igazgatóvá kinevezte, örülünk en­nek a kinevezésnek, mert Grenczer Béla felelősségteljes állásában min­dig a közérdeket és ezzel karöltve a magyar mezőgazdaság érdekeit védte. Hivatásának fanatikusa, akit izzó magyar érzése és hihetetlen munka­bírása jellemez. Grenczer Bélát kérjük, hogy to­vábbra is lankadatlan erővel dol­gozzék a mezőgazdaságért. Márkázni fogják az elsőrendű élelmi­szereket A földművelésügyi miniszté­riumban már régen foglalkoznak az elsőrendű élelmicikkek márká­zásának gondolatával. Grenczer Béla kísérletügyi fő­igazgató a harcosa ennek az ügy­nek. Most jó segítőtársat kapott a fővárosban, mert a főváros ve­gyészeti és élelmiszervizsgáló in­tézete évekre visszamenő meg­figyelések alapján arra a meg­állapításra jutott, hogy a tömeg­­fogyasztási élelmicikkeknél kívá­natos lenne a márkázás, amely biztosítékot szolgáltatna arra, hogy a fogyasztók asztalára nem kerül az egészségre ártalmas élelmicikk. Éppen ezért az inté­zet ilyirányú javaslattal fordult Sztranyavszky Sándor földműve­lésügyi miniszterhez és Szendy Károly polgármesterhez. Úgy a polgármester, mint a miniszté­rium nagy megértéssel fogadták a tervet és értesülésünk szerint rendelet készül, amely kimondja majd az elsőrendű élelmiszerek márkázási kötelezettségét. Elsőrendű érdek, hogy a fo­gyasztó tiszta, hamisítatlan élel­miszert fogyasszon. Minél előbb ki kell adni a kö­telező márkázás rendeletét. Ipari nyersanyagok terme­­lését kell előtérbe helyezni Az Országos Mezőgazdasági Kamara kezdeményezésére — mint az Új Barázda már régen megírta — az iparügyi miniszté­rium támogatásával országszerte kenderáztató telepeket létesíte­nek. Ezek a kenderáztató telepek sokat jelentenek, de még nagyobb lenne a fontosságuk, hogy ezeket egybekapcsolnák olyan háziipari üzemekkel, amelyekben a kendert a kócig, sőt a különböző fonálig feldolgoznák. Az ipart nem érné károsodás, mezőgazdasági munkanélkülieink jól járnának, mert ezekben a mezőgazdasági üzemekben kap­nának keresetet. A falusi lakosság érdekében a kérdésnek ezt a részét is tanul­mányozni kellene.

Next