Új Barázda, 1938. október (20. évfolyam, 40-44. szám)

1938-10-02 / 40. szám

2 Anglia, Franciaország és Olasz­ország megállapodtak abban, hogy a kiürítésnek okt. 10-ig meg kell történni. Rombolásért a cseh kor­mány felel. A részleteket nemzet­közi bizottság állapítja meg. Eb­ben a bizottságban Németország, Anglia, Franciaország, Olaszor­szág és Csehország képviselői vesznek részt. A német csapatok a túlnyomórészt németek által la­kott területeket okt. 1-én szállj­ák meg. A többi részt pedig okt 2. és okt 7. közötti időben. A nemzetközi bizottság álla­pítja meg, hogy mely területeken lesz népszavazás. Ennek megtör­téntéig ezeket a területeket nem­zetközi alakulatok szállják meg. A népszavazást november végéig meg kell tartani. A határok vég­leges megállapítását nemzetközi bizottság végzi. Optálási jogot biztosítanak. A németeket el kell bocsátani a cseh hadseregből és rendőrség kötelékeiből. A politikai bűnösöket a cseh kormány négy héten belül szabadon bocsátja. Az egyik pótnyilatkozatban Anglia és Franciaország kijelenti, hogy a cseh állam határait nem provokált támadás esetén garan­tálják. Németország és Olaszor­szág a maga részéről is garanciát ad, ha a magyar és lengyel kisebb­ségek kérdését is rendezték. Végül az utolsó pótnyilatkozatban meg­állapítják, hogy a nemzetközi bi­zottságban a német külügyi állam­titkár, Anglia, Franciaország és Olaszország Berlinben levő nagy­követei és a cseh kormány által kinevezendő tag vesz részt. * 1938 szeptember 29-ike nagyon nagy események napja. Fokozza ezt a pápa békeszózata is. A ka­­tholikus egyház feje, a pápa, szóza­tában arról beszélt, hogy milliók teljesen felkészülve élnek a há­ború közvetlen közelségében. Fel­szólítja összes püspökeit, papjait és a híveket, hogy imádkozzanak a békének igazságban és szeretet­­ben való fennmaradásáért. Fel­ajánlotta életét a békéért a pápa és az egész világra áldását adta. * Feljegyzésre érdemes eset tör­tént Münchenben. Daladier csü­törtök délután elindult szállásá­ról, hogy a Führer házba menjen. Egy idősebb német asszony oda­lépett hozzá és mind a két karjá­val átölelte. Meg akarom önnek köszönni az összes anyák nevében — mondotta — hogy eljött Münchenbe a béke megmentésére.* A világszenzációt jelentő 1938 szeptember 29-ike után egy újabb meglepetés érte a népeket. Hitler és Chamberlain 1938 szeptember 30-án a következő tartalmú nyi­latkozatot adták ki: — A mai nap folyamán újabb megbeszélést folytattunk és egyet­értünk abban, hogy az angol­német kapcsolatok kérdése első­rendű fontosságú mindkét ország és Európa szempontjából. A teg­nap este aláírt egyezményt és a német-angol flottaegyezményt né­peink ama kívánságának jelké­péül tekintjük, hogy a két nép soha sem akar többé egymás ellen háborút viselni.­­ Határozott szándékunk, hogy más kérdéseket is, amelyek or­szágainkat érdeklik, a megbeszé­lések módszerével intézzük el és továbbra is azon fáradozunk, hogy a véleményeltérések esetleges okait kiküszöböljük, hogy ezen az úton hozzájáruljunk az európai béke biztosításához. Adolf Hitler, Neville Chamberlain. UIBARAZM 1938 október 2. Tiltakozunk az áremelkedések ellen! A fogyasztóközönség tekinté­lyes része a nyugtalanító hírek hatása alatt megrohanta az élel­­miszerárusító üzleteket. A hisz­tériára hajlamos tömeg nem gon­dolkodik és mindenféle mende­mondát elhisz. A legkülönfélébb híreket terjesztették és sokan vol­tak, akik gondolkodás nélkül hi­telt adtak ezeknek. A hatóságok bizonyára megta­lálják a módját annak, hogy azo­kat, akik a mostani válságos időkben bármilyen, a közhangula­tot károsan befolyásoló híreket közölnek, mint ellenséges kémeket kezelje és a legszigorúbb bünte­téssel sújtsa. Magyarországon az idén senki­­sem beszélhet élelmiszerhiányról, hiszen ilyen jó gabonatermésünk már régen nem volt. A rendes szükségletet meghaladó 10 millió mázsa feleslegünk van. Szarvas­­marhaállományunk kielégítő. A német és olasz kivitel mellett is elegendő mennyiségű vágóállat van az országban. Sertésállomá­nyunk a lakosság zsírszükségletét ellátja. Húshiány nem fenyeget­het. Finomított cukorkészletünk kb 600.000 méter mázsa. Tudott do­log, hogy belföldi évi fogyasztá­sunk 1 millió mázsa körül van. A cukorgyárakban tároló készlet több mint egy félévi fogyasztást fedez. Itt állunk az új cukorgyár­tási évad küszöbén. Az idén nagy­szerű a cukorrépa cukortartalma, ezért a gyárak számítása szerint az új cukortermelés 15—16.000 vagon. A tartalék és az új meny­­nyiség az ország szükségletét, még fokozottabb igénybevétel mel­lett is kielégítheti. Burgonyánk is elegendő a kö­vetkező évi termésig. Ezt tudni kell az ország minden lakosának. Már most, ha ez így van, akkor érthetetlen, hogy akadhat józan ember, aki élelmiszerhiányról be­szél. Csak a tudatos rosszakarat lehet az indító oka a rémhírter­jesztésnek. A kormány kellő időben össze­ült, hogy az európai nyugtalanító politikai helyzetet kihasználni akaró árdrágítókat és az oktalan élelmiszerrejtegetőket ráncba­­szedje. A legközelebbi órákban már megjelennek a kormány célirá­nyos rendeletei, amelyek megaka­dályozzák, hogy spekulációs vagy más célból bárki is felesleges élelmiszer vagy más közszükség­leti cikkeket halmozhasson vagy tarthasson raktáron. élesztőkérdést és ezt az érvénye­sülést elzáró rendelkezést vissza­vonja. Ezzel egyidejűleg követeljük, hogy a detailélesztő eladás is ke­resztény kezekbe kerüljön. Az eddigi gazdálkodást fejezzük be. Nem elég az elméleti védelem, gyakorlatilag is támogatni kell a feltörekvő keresztény kereskedő­ket. Új élesztőgyártási engedélyeket követel a mezőgazdaság Évekkel ezelőtt nagy meglepe­tést keltett az a pénzügyminisz­teri rendelet, amely nagyon meg­szigorította az új élesztőgyárak létesítését. Olyan súlyos feltétele­ket írt elő a minisztérium, hogy méltán felvetődött a kérdés: vál­jon olyan fontos nemzetgazdasági érdek fűződik ahhoz,­­hogy csak két gyár, a Krausz-Moskovits rt. és a Gschwindt rt. állítson elő élesztőt?! Még most is eleven kér­dőjelként mered mindenki elé ez az érthetetlen rendelet. A kincstár bevétele akkor is biztosítható, ha sokkal több gyár foglalkozik élesztőgyártással, mint jelenleg. Kényelmi szempontok nem játszhatnak szerepet ennél a kérdésnél. A keresztény magyarság gazda­sági megerősítésének útja csak az lehet, ha sokaknak megengedik, hogy gyarapodhassanak és ne áll­ják el ilyen rendeletekkel az egyén boldogulását. Nem szeretünk személyeskedni, bár most az egyszer kivételt te­szünk. Kinek a szívéhez nőtt any­­nyira oda Moskovits dr., hogy az ő kedvéért életbe léptettek ilyen gyártási zártszámnak nevezhető intézkedést. Reméljük, hogy Reményi- Schneller Lajos pénzügyminiszter rövidesen áttanulmányozza az A kaposvári gazdakamara október 3-án újjáalakul Az Alsódunántúli Mezőgazda­­sági Kamara területén az összes fokozatokban a választások befe­jeződtek. A többi intézmények az általuk választható és kiküldhető tagokat a kamarába kiküldötték. Ezért a kaposvári kamara ala­kuló közgyűlését 1938 október 3-ikára kitűzték. A kamara vezetősége az ala­­kulógyűlésen beszámol az elmúlt esztendő életéről és vázolni fogja, hogy az elkövetkezendő hat esz­tendőben mit akar elvégezni. A gyakorlati munkát helyezi előtérbe és minden községre kü­lön gazdaságfejlesztő tervet dol­goztat ki. A mezőgazdasági érté­kesítést is meg kell reformálni. A mezőgazdasági kamaráknak meg kell engedni, hogy bepillan­tást nyerhessenek a bel- és kül­földi értékesítés szervezetébe. A programban benne van a ter­melési, földbérlő, mezőgazdasági ipari szövetkezetek megalakítása is. Mi a­z Stux ur, menekül ? A közgazdaság berkeiben hihe­tetlen hir kelt szárnyra. Azt mond­ják, hogy Stux ur, a malomipar koronázatlan királya, elhagyja trónját és a már jól megérdemelt nyugalomba vonul. örülünk, hogy eltávozik a köz­gazdaság teréről és legfőképpen örömünk azért olyan nagy, mert nem lesz a malomipar modernizá­lásának továbbra is legnagyobb kerékkötője. Stux úr nem ebbe a világba való, ahol az élet lázasan lüktet. Ahol nincs megállás és folytonos a küz­delem, ő a régi jó békevilág em­bere. Nem értette meg a mai idő­ket. Nem hisszük, hogy lenne valaki, aki sajnálná és visszatartaná. A gazdatársadalomnak sok borsot tört az orra alá. Távozása előtt is a Molinum-üggyel bosszantotta. De terve nem sikerült. Reméljük, hogy a mezőgazda­sággal annyira szorosan egybe­fonódó malomipar most majd meg­találja az útját annak, hogy nem a mezőgazdaság ellen, hanem vele karöltve oldja meg a problémákat.

Next