Új Élet, 1963 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1963-01-10 / 1. szám

454574 A NAGY NEMZETGYŰLÉS ÜNNEPI fi ÜLÉSE A z egész országban meleg szeretettel emlékeztek meg nép­­** köztársaságunk kikiáltásának 15. évfordulójáról. Bukarestben a Nagy Nemzetgyűlés díszülést tartott az évforduló tiszteletére, amelyen Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs mondott nagy beszédet. A szónok mélyrehatóan elemezte a népköztársaság kikiáltásának történelmi körülményeit, és vázolta az azóta megtett győzelmekben gazdag utat. „A Köztársaság tizenhatodik évébe lépve—mondotta — népünk bizakodással tekint a jövőbe, minden erejét mozgósítja a párt által kijelölt nagyszerű célkitűzés valóraváltására — a szocialista építés kiteljesítésére, a kommunizmus építésére való fokozatos áttérés feltételeinek megteremtésére“. ÚJÉVI SZÁMVETÉS n Napjainkban a számok különös életet élnek. E­­l­s­ősezör papíron találkozunk velük, aztán meg­kezdik vándorlásukat, átalakulnak acélrudakká, serényen mozgó traktorokká, melyek szélesen mosolygó barázdákat húznak végtelen mezőkön, számok alakulnak át színesfalú blokkházakká, s ezer meg ezer ember arcán örömteli mosollyá. Minden vívmányunk kezdete egy-egy szám a tervben. S különös életet élnek a szavak is. Egy-egy szóból, mondatból az idő múlásával folyókat átszelő gátak, hosszan kígyózó fényes utak lesznek, neonfénnyel világított új utcasorok vén városokban, új városok és falvak , puszta mezők és domboldalak helyén. A dolgozó nép alkotó fantáziája számokban, mondatokban foglalja össze vágyait, s aztán ismét számokban összegezi e vágyak megvaló­sulását. De a kétfajta szám között a szocializmus kiteljesítése korszakának küzdelmesen szép min­dennapjai feszülnek. Varázslatos számok ezek. Mikor olvassuk, mintha képeskönyvben lapozgatnánk. De ennek a csodálatos képeskönyvnek nemcsak nézői va­gyunk: magunk is szerepelünk lapjain, munkánk-­­kai. Ennek a történelmi folyamnak, a hatéves tervet megvalósító munkának egy-egy mindig mozgó, tevékenykedő cseppje vagyunk. Úgy képzelem el a nép alkotó munkáját, mint egy hatalmas folyó örökké tartó áradását, egy folyóét, melynek minden cseppje részt vesz a völgyeket teremtő, turbinákat forgató, földet termékenyítő munkában; a vízcseppek hatalmas együttese erővé duzzadva dolgozik a föld új arculatának kialakításán. Most zárult le a hatéves terv első félideje, s a számvetés büszkeséggel tölthet el. Az út első felén nemcsak valóra váltottuk a tervben kifejezett vágyainkat, hanem túl is szárnyaltuk azokat. Képzeletünk nem tudta annyira meg­előzni a valóságot, hogy népünk teremtő len­dülete ne lépte volna túl a tervezett határokat. Több gyárat teremtettünk, s gyáraink többet és jobban termelnek, mint ahogy terveztük. A földek hamarább egyesültek, falvaink új külsőt öltenek, s a régi paraszti világ marad­ványai egyre inkább múzeumi ritkaságokká válnak. Láttam falvakat, három évvel ezelőtt utcáin tengelyig süllyedt a sárban a szekér, ma villannyal világított betonút szeli keresztül a falvak egész sorát, és kapcsolja be az ország vérkeringésébe. Ezek külső változások, melyeknek méreteit csak akkor tekinthetnénk át, ha varázscsizmával száguldhatnánk be az ország mindig változó, gyarapodó tájait. De ezernyi apró megfigyelés, emlékkép arra is figyelmeztet, hogy még több változás történt az emberek lelke mélyén. Ismerek embereket, akik három évvel ezelőtt riadt bizonytalansággal nézték falujuk életének gyökeres átváltozását, s most úgy kormányoznak ezerhektáros gazdaságot, mintha gyermekkoruk óta erre a feladatra készültek volna. Valami nagy belső feszültség ég az emberi lelkekben: nem akarunk lemaradni korunktól. Láttam őszülő fejeket iskolás könyvre hajolva, apák fiaikkal tanulnak párhuzamosan, pótolni akar­ják elmaradásukat, ahogy az ország gazdaságban és kultúrában utol akarja érni az egykor szerencsésebb történelmi körülmények között fejlődött népeket. Az új esztendő küszöbén azt kívánjuk, hogy ez a teremtő nyugtalanság hassa át továbbra is a munkásokat és kollektivista parasztokat, amikor szerszámot vesznek kezükbe. Munkál­kodjék tudósaink, mérnökeink agyában, vezesse íróink tollát, művészeink ecsetjét. KATONA SZABÓ ISTVÁN 1/1963 3\a\ ÎA&A-

Next