Új Élet, 1968 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1968-01-10 / 1. szám

454571 Kéthetenként XI. ÉVFOLYAM megjelenő 1. (217.) sz. 4 társadalmi és kulturális 1968 képeslap — JANUÁR Az esztendők nem hasonlítanak egymáshoz. ** Neve­ nincs árnyalatok, többi vagy kevésbé érzékelhető ütem­különbségek, történelmi pillana­tok, események torlódása, élmények kavargása sajátos szint is jelleget kölcsönöz mindeniknek. Visszapillantva egy elmúlt évre az ember először is ezt a sajátos, leginkább megnevezhetetlen jelle­gűt érzékeli a konkrét emberi időnek. Milyen is volt hát ez az elmúlt esztendő? Mi volt benne az egyszeri, a megismételhetetlen, az új, ami majd továbbgyűrűzik bennünk és az időben, ami különös ízként és újragondolható gondolatként átvisz a következő esztendőbe, esztendőkbe? Közhely, s méghozzá igen kelendő, áe mind nyilvánvalóbb valóság, hogy a világ dolgai egyre bonyolultabbá válnak. Bonyolult a világpolitikai helyzet és bonyolult az ember helyzete a világ­ban, agressziók, társadalmi nyavalyák sorvasztják emberi nemünket a világ nem is egy részén. A tudományos és műszaki forradalom új feladatokat és új gondokat, más viszonylatokat és újsütetű előítéleteket teremt a gazdasági élettől kezdve egész a főiskolai oktatásig. A világban új arány­talanságok születtek és új veszélyek, de új remények és új bizonyosságok is. Más a tudomány és a művé­szet viszonya, mint akárcsak öt évvel ezelőtt is. Talán más maga a művészet feladata is. De határozottan más nem csupán az oktatásé, min­denekelőtt a nevelésé. Erkölcsi álértékek elporlad­nak, de miközben új erkölcsi kategóriák születnek, újabb erkölcsi buktatók veszélyével is szembe kell nézni. Változik minden, nemcsak a divat, s a változások zöme és lényege nem divatszerű, hanem ellenkezőleg: törvényszerű. Valamiként ezeknek a változásoknak a jegyében telt az 1967-es esztendő, ezek a változások adták meg körvonalait, színét, hangulatát. Mert minden történelmi folyamat az időben sajátos alakot kell hogy öltsön a térben, mely nem pusztán földrajzi egység, de hagyományok és közös sors, véren és verítéken szerzett tapasztalat más minőséget teremtő elegye, amit hazának neve­zünk. És itt a hazában, ennek az elmúlt esztendőnek mindennapján, kimondottan vagy kimondatlanul, ilyen vagy amolyan formában megkérdeztük magunktól: hol a helyünk ezekben a változásokban, mi a teendőnk e változások korszakában ? A feladat örök­ emberi, de a fejlődés csavarvona­lának minden egy új fordulatában sajátossá válik, egyszerivé és sorsszerűvé, új tartalmakban tárul föl és új színeket villant. Örök kérdés és örökkön új, de most és itt kell megválaszolni. Hogyan dolgoz­zunk hát tovább, hogyan éljünk hát emberibben, miként tegyünk szert nagyobb anyagi és szellemi javakra egyaránt, mint fejlesszük a gazdaságot és a kultúrát, miként neveljük gyermekeinket, mint gondolkozhatunk tudományosan, hogyan mélyítsük el az ember univerzumában a harmóniát, mint tervezzünk, szervezzünk, közigazgassunk és vezessünk jobban? Valahányszor a fejlődés törvényei a kérdések erdeje elé állít egy közösséget, valahányszor a kér­dések erdeje megsűrűsödik, a közösség csakis úgy törhet át e sűrűn, ha önismerettel rendelkezik. Ez az elmúlt esztendő is valahogy az elmélyülő, józan fényekben kikristályosodó önismeret eszten­deje volt. Felmértük lehetőségeinket,számbavettük eredményeinket, szembenéztünk hibáinkkal, hogy megleljük pontosan azokat a pontokat, ahol javíta­ni, jobbítani kell, ahol új minőségre van szükség, új struktúrákra, új gondolatokra és tervekre, az új helyzethez hangolt elvekre. Egy társadalmi rend­szer többek között azzal bizonyítja be érettségét, hogy nem elégszik meg azzal, amit elért, nem me­revíti meg kialakult formáit, nem fetisizálja önmagát, hanem állandóan új, jobb, adekvátabb, az általános fejlődéssel lépést tartó formákat, módszereket talál. Társadalmunk alaptörvényei közé iktatta az alkotó elégedetlenséget, hogy ezzel biztosítsa önmaga állandó fejlődésének és tökéle­tesedésének feltételeit. Kérdéseinkben ugyanaz serkentett, mint aki válaszainkat összegezte. Az év utolsó hónapjában összeült a Román Kommunista Párt Országos Konferenciája. Munkálatai, határozatai a kor­kérdések tudományos megválaszolásának magas példáját nyújtották. Úgy lépjük át az esztendő küszöbét, hogy tudjuk, mit akarunk. A brassói traktorgyár homlokzata /

Next