Új Élet, 1969 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1969-01-10 / 1. szám
A vendéglős módszere Az egykori petrozsényi vendéglős, mielőtt döntött volna: szerződteti-e vagy sem pikolónak a jóképű ifjút, felszólította, menjen el az ajtóig, majd jöjjön viszsza... A fiú rugalmas léptekkel az ajtóhoz sietett, gyors, energikus mozdulattal megfordult, s szemvillantás alatt ismét a vendéglős előtt állt. Alkalmaztatását végső fokon tetszetős mozgása döntötte el... A kisvárosi vendéglős bár nem tudott róla, lényegében alkalmassági vizsgának vetette alá a pincérjelöltet... De bárcsak hasonló, empirikus módszerekkel dolgoztak volna az utóbbi évtizedek felvételiztető bizottságai, az is jobb lett volna a közelmúlt gyakorlatánál. Megírtuk, miként árasztották el tehetségtelen, a szakma sajátos követelményeinek meg nem felelő pincérekkel a közélelmezést. A vendéglátóipari tröszt személyzeti osztályán jelentkezett a szülő, beadta az iratokat, s amennyiben az iratok rendben voltak, a gyermek jelentkezhetett a felvételiztető bizottság előtt, amely számba vette nyelvtani és számtani ismereteit. Hogy az illető dadog vagy bandzsít, esetleg lajhár-mozgású, vagy egyszerűen nincs érzéke az emberekkel való közvetlen foglalkozáshoz — ennek semmi szerepe sem volt a kiválasztásban. Pincér lesz az istenadta, talán „belenő", talán nem, ez itt nem számít. (Thomas Mannhoz, pontosabban az Egy szélhámos vallomásaihoz fordulunk annak bizonyságául, mennyire sajátos hajlamra van szükség még egy olyan viszonylag egyszerű mesterséghez is, mint a pincérség: „... kezemben jegyzőblokkal, átvettem a rendeléseket azoktól, akik az étkezésre megérkeztek. Mily jól értettem hozzá, hogy lágy, diszkréten tartózkodó hangon, úgy, ahogy pincérhez illik, tanáccsal lássam el a tétovázókat, mennyire ügyeltem kínálás és tálalás közben, hogy mozdulataim ne hassanak szívélytelenül, mintha csak úgy odalökném elébük az ételt, inkább igyekeztem úgy viselkedni, mintha személyes szívügyemről lenne szó... Nem csoda hát, hogy mindent egybevetve... „előretoltak" engem a gazdáim, kihasználták, hogy a szálloda búslakodó közön,sége rokonszenvét árasztja felém".) Hiszen, ha csak a pincérutánpótlásról lenne szó... Felvételi vizsga X. vagy Y fémipari üzem szakmai iskolájában. A leendő esztergályosokat, lakatosokat vagy formázóasztalosokat ugyancsak nyelvtanból és matematikából vallatják- Három év múltán aztán kiderül, hogy jó esztergályos, lakatos vagy asztalos lesz-e belőlük. Ha sehogysem megy, új szakmát választhatnak, vagy önmagukkal elégedetlen, középszerűnél gyengébb munkások lesznek. A vezérigazgató „bizonyításra“ várt Két évvel ezelőtt a kolozsvári Tehnofrig üzem szakmai iskolájának ajtaján kopogtató diákok a felvételi alkalmával meglepődtek: a szokásos matematika-nyelvtan vizsga előtt pszichológusok szűrővizsgáján estek át. A vizsga igen szigorú volt. Jelentős részüket eltanácsolták a vasas-szakmától, tekintve, hogy ilyen irányú hajlamaik, képességeik nem sok jóval kecsegtettek. (Más szakmák felé irányították őket, ahol inkább megállják majd helyüket.) De hogyan került egyáltalán sor erre a különleges szűrővizsgára? Az Akadémia kolozsvári tagozatának lélektani osztályán Krau Edgárral beszélgetünk. — Munkalélektani kísérleteink folyamán a Tehnofrig üzem esztergályosaival foglalkoztunk- Az új munkások adaptációs készségét vizsgáltuk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy mintegy egyharmaduk teljesítménye az átlag alatti. Nem teljesítik a normát, selejtesen termelnek, gyakori a géprontás stb. Jó részük az üzem szakiskolájából került ki, kézenfekvő volt tehát a következtetés: eleve rossz volt a jelöltek kiválasztásának módszere. A munkalélektanban jó ismert képesség- és személyiségtulajdonságok kivizsgálásával, mérlegelésével meg lehetett volna előzni (vagy legalábbis nagymértékben csökkenteni) ezt a tetemes „emberselejtet"... Az üzem vezetőségének támogatásé- a stoppert elindították... A Tehnofrig üzem munkalélektani laboratóriumában alkalmassági tesztet készítenek egy esztergályosjelöltről Krau Edgárt „Az ember, anyaggal való tudománytalan gazdálkodás antihumánus..“ Nicolae Margineanu docens doktor professzor. Fiatal korában Chaplinnel vitatkozott... Régi, megbámult fénykép, 1927-ből. Tehetséges fiatal kutatógárda alapozta meg negyven évvel ezelőtt a kolozsvári munkalélektani laboratórium hírnevét