Új Élet, 1975 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-10 / 1. szám
választások napjaiban ismerős hangulatú gyűlések zajlanak falun és városon; képviselőjelöltek tanácskoznak választóikkal az időszerű gondok, feladatok közepette, a jövőnek távlati fényében. A téli esték korán leszállnak, s hogy 4 — 5 óra körül a művelődési otthonokban egybegyűl a választók népes serege, az országnak ezernyi pontján kezdetét veszi a munkatanácskozás. Mert a mi választásaink előkészületének ez a legfőbb jellemzője. A valamikori korteshadjáratok talán látványosabbak lehettek; egymásnak feszülő osztályérdekek, csoportindulatok izgágaságában a tettlegesség is érveléssé lépett elő; a népámitás, ígérgetés szónoki fordulatában görögtűzként lobbantak föl az „istenadta nép" szent érdekei, hogy azután a mandátumok birtokosainak földbirtokait, avagy részvényeit gyarapítsák az immár közismert történelmi tények tanúsága szerint. Ezek a mai képviselőjelöltek — munkások, parasztok, értelmiségiek — nem nagy mesterei a cirkalmas retorikának; egyszerű és tényszerű szavaik valójában a nemrégen lezajlott XI. pártkongresszus dokumentumainak szellemében fogant gondok, feladatok köré kristályosodva válnak szerves részeivé a párt tanításainak. Az eszmecserék , a kölcsönösség jegyében, választók és választásra jelöltek közös szellemi erőfeszítései annak a hatalmas családnak, amely immár nem képletesen, hanem valóságosan foglalja el helyét a jognak asztalánál, amely eggyé forrott a XI. kongresszus eszméiben, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom fejlesztésének gyakorlatában. A konkrétumoktól idegenkedő elme számára — épp ezért — e munkatanácskozások látszólag nélkülözik a magasröptűséget, a váratlan gondolati fordulatok látványosságát. De abban, ahogyan egy falu, egy város mai és holnapi arculata kirajzolódik, a tények, számadatok, gyakorlati módozatok kristályosodási pontjain az a fajta poézis fénylik föl, amely a legmeggyőzőbben fejezi ki az emberi vágyakat. Érdemes tehát figyelmünket a tanácskozások felé fordítani. A felelősségviselés szenvedélye szikrázik föl bennük: választók és választottak, románok, magyarok, németek és más ajkú dolgozók egyazon törekvésének szép lása. GOND ÉS TÁVLAT Igaz a 454571 jelenkori emberiség egyik alapvető kérdése: hogyan hasznosítjuk a tudomány és a technika forradalmi jelentőségű felfedezéseit? Az ember, a társadalom, az összemberiség érdekében-e, vagy éppen az emberiség ellen, valamilyen szűk hatalmi csoport érdekében ? A kérdés nem utolsósorban etikai vonatkozású, s az erre adott válasz dönti el, hogy a humánum vagy az emberellenesség táborához tartozik-e valaki. A kommunisták munkája és élete, a szocialista etika és méltányosság elveinek és szabályainak Törvénykönyve leszögezi, hogy pártunk, „a szocializmus és kommunizmus romániai megteremtésének nagyszerű történelmi jelentőségű művét szervezve és vezetve, elsődleges figyelmet szentel az új, magasrendű öntudattal és kiváló erkölcsi vonásokkal rendelkező ember megteremtésének, az emberek közötti új kapcsolatok előmozdításának, a szocialista etika és méltányosság elvei érvényesülésének a társadalmi élet minden területén Pártunk XI. kongresszusa külön napirendi pontban foglalkozott a szocialista etika és méltányosság normáival, s a Pártprogram egész fejezetet szentel ennek a nagy jelentőségű kérdésnek. A Román Kommunista Párt a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósításának útján a termelőerők hatalmas fejlesztésére,a tudomány és oktatás magas szintű előrelendítésére, a munka szocialista javadalmazásának következetes alkalmazására, a családi élet megerősítésére, a nép anyagi és szellemi jelleget kapott; munkája révén vesz részt az egyén a társadalom építésében, előrehaladásában — a munka iránti magatartása egész lelki világát, embertársaival való kapcsolatait meghatározza. Minden előállított termék magán viseli alkotója egész egyéniségének, erkölcsi felfogásának jegyeit. A hanyagul, selejtesen, felelőtlenül, szakszerűtlenül végzett munka nemcsak a közösségnek, a társadalomnak okoz kárt, hanem magát az egyént is megrontja. Az egyén szembekerül a közösséggel, ellentmondásokba keveredik, összeütközik a környezetével, munkatársaival, kiszakad, elidegenedik a társadalomtól , magányossá válik. A tudományos-technikai forradalom a termelés minden területén olyan sokágú, bonyolult ismereteket követel meg, amelyeket csak kitartó tanulással, szüntelen öntökéletesítéssel lehet elsajátítani. Ha az egyén belső világa nem fejlődik egyidejűleg a társadalomelőrehaladásával, olyan szakadék következik be, mely károsan hat az egyén és a közösség életére egyaránt. Egyszerű példával élve: a legtökéletesebb jármű is veszélyessé válhat, karambolt idézhet elő, ha vezetője felelőtlen ember, aki kockára teszi a maga és embertársai életét. Lehet akármilyen jó szakember, ha erkölcsi magatartása, viselkedése nem kifogástalan és nem emelkedik annak a feladatnak a szintjére, amely rábízatott kárt idézhet elő. A szocialista erkölcs szabályainak megértése, elfogadása tehát az emberiséghez való viszonyulás fokmérője. Ebben fejeződik ki az egyén humanizmusa, emberi értéke. Az emberség Nr. _iyL_-i91E ERKÖLCS ÉS MÉLTÁNYOSSÁG javainak szüntelen gyarapítására, az egész társadalom gyors ütemű fejlesztésére törekszik — az új ember érdekében. Ennek az új embernek, aki személyes boldogságát „az egész nép boldogságának feltételei között látja megvalósulni" — ahogyan a Pártprogram megfogalmazza —, alapvető erkölcsi magatartása a mély humanizmus, az egyéni érdek öszszehangolása a közösségi érdekkel. Új minőségű ember ez a történelemben, akinek az életét a munka, az alkotó tevékenység tölti ki valódi tartalommal. Egész nevelőmunkánk ennek a magasrendű erkölcsi igazságnak a kialakítása érdekében történik. „Fejleszteni kell minden dolgozó kötelességérzetét, hogy minden energiáját, képességét és hozzáértését a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom és a kommunizmus Romániában való felépítése nagyszerű művének szentelje" — hangsúlyozza a Pártprogram ennek az új etikai magatartásnak a lényegét. Nem valami megfoghatatlan és elvont „jónak" a szolgálatáról van tehát szó, hanem a jelenkori társadalom, a szocialista haza javára kifejtett tudatos erőfeszítésről, olyan tevékenységről, amely mértéke az egyén értékének, s teljes összhangban van az egyén és a társadalom érdekével. Az etikai magatartás egyik alapvető meghatározója az egyénnek a munkához való viszonyulása. A kizsákmányolás alól felszabadult társadalomban a munka egészen más törvénye erkölcsi követelmény, s a Pártprogram éppen ezért hívja fel hangsúlyozottan a figyelmet az erkölcsi normák szigorú betartására, a társadalomellenes cselekedetek elleni küzdelemre. „Minden honpolgár alapvető kötelessége — olvassuk a Pártprogramban — az ország törvényeinek betartása, hogy ne engedje meg senkinek szocialista törvényességünk semmibevevését vagy áthágását, hogy lehetetlenné tegye a hatalommal való visszaélést, a befolyás érvényesülését, bármilyen funkciónak vagy felelős munkakörnek, amelyet a társadalom ruház valakire, a személyes érdek céljára, a dolgozók kárára való felhasználását." „A párt határozottan küzdeni fog a csalás, a megvesztegetés, az üzérkedés, a jogtalan jövedelemszerzés minden formája ellen, támogatván az igazságérzetet, az igazság iránti tiszteletet, a becsületet, a szerénységet és megbízhatóságot a társadalmi élet minden területén, az egyenlőséget, a kölcsönös bizalmat, a megbecsülést és a segítőkészséget a társadalom összes tagjai közt." Napjainkban és az elkövetkező időszakban a szocialista erkölcs és méltányosság elveinek gyakorlatba ültetésével jutunk el a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat megvalósító és a kommunizmus útján haladó ember kialakulásához. Olyan célkitűzés ez, melynek sikeréért az egész nép tudatosan munkálkodik az egész társadalom jólétének és boldogságának megteremtése érdekében. KATONA SZABÓ ISTVÁN SULĂ ci iu Mr&ca I