Új Élet, 1983 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1983-01-10 / 1. szám

EGYSÉG­ES TESTVÉRISÉG Pártunk főtitkára, államunk elnöke — Nicolae Ceauşescu elvtárs — számtalan alka­lommal hangsúlyozta: Románia földjén a szoci­alizmus egyik legnagyobb vívmánya a haza összes állampolgárainak teljes jogegyenlőségét biztosító marxista—leninista nemzeti politika megvalósulása, ő dolgozta ki ennek a politiká­nak az elméleti alapjait — a hazai sajátossá­gok messzemenő figyelembevételével —, az ő útmutatásai nyomán teljesedett ki a román nép és az együttélő nemzetiségek megbonthatatlan egysége és testvérisége. A különböző fórumo­kon elhangzó főtitkári, elnöki szavak mindig tudatosítják bennünk, hogy ez a történelmi je­lentőségű vívmány boldogulásunk, szilárd jö­vőnk egyik legfőbb biztosítéka. Hazánk román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozóinak egysége és testvérisége abban a­ c­.száza­dos harcban gyökerezik, amelyet együtt folytattak a társadalmi felszabadulásért, az idegen uralom igájának lerázásáért. Mint tudjuk, a történelmi körülmények folytán hazánk területén már ősrégi idők óta a román nép mellett más nemzetiségű lakosság is letelepedett. Mindig egymás mellett élve, vállvetve dolgozva, jó­­ban-rosszban osztozva, a román és más nemzetiségű dolgozók között testvéri kapcsolatok alakultak ki a munkában, kifejlődött a szolidaritás a haladó társa­dalmi mozgalmakban, harcukban a közös elnyomók ellen, az ország leigázói ellen, annak a földnek a füg­getlenségéért, amelyen együtt építették fel otthonukat és teremtették meg életlehetőségeiket. (...) A dolgozók között — nemzetiségre való tekintet nélkül — a szolidaritás és testvériség érzelmei alakul­tak ki annak a nemzeti uszításon alapuló népellenes, soviniszta politikának ellenére, amelyet a kizsákmá­nyolók azért folytattak, hogy éket verjenek a dolgo­zók közé. A történelem azt bizonyítja, hogy a nemzeti gyűlölködés és széthúzás politikájának hirdetői az uralkodó osztályok és az elnyomó imperialista hatal­mak érdekeit szolgálták, saját nemzetük érdekeinek, a dolgozó tömegek, az egész nép létfontosságú érdekei­nek és törekvéseinek ellenségeivé váltak. Az ádáz osz­tályharcok folyamatában a dolgozók megtanulták, hogy csak soraikat szorosabbra vonva és erőiket egyesítve vívhatják ki a győzelmet a közös kizsákmá­­nyolókkal és elnyomókkal szemben. (Előadói beszéd az RKP KB 1960. október 24-25-i plenáris ülésén.) Mint köztudomású, Mihai Viteazul seregeiben ezer és ezer székely küzdött a különböző csatatereken, kezdve a Dunától Tordáig és egészen Moldováig. Az idegen betolakodók ellen, majd pedig a három román fejedelemség egyetlen államba egyesülésének megva­lósításáért folytatott küzdelemhez a székelyek jelentő­sen hozzájárultak, mint ahogyan a továbbiakban, a századok folyamán a románok, magyarok, székelyek és más nemzetiségek közös harcából született meg mindaz, ami e tájakon fellelhető; valamennyien együtt és eltökélten küzdöttek a társadalmi és nemzeti felsza­badulásért. Közös harc árán valósítottuk meg a szoci­alizmust, és íme, Kovászna megyében is hatalmas ipari és mezőgazdasági létesítmények vallanak a szoci­alizmus nemes eszméinek erejéről, nemzetiségi különb­ség nélkül az összes dolgozók testvériségéről. (Beszéd a Sepsiszentgyörgy municípiumi nagy népgyűlésen, 1982. szeptember 28.) Vegyük át a történelmi múltból mindazt, ami ha­ladó, ami egyesíti a népeket, küszöböljük ki mindazt, ami a volt uralkodó, kizsákmányoló osztályok befo­lyását képviseli. Amint azt egy elvtárs itt kijelentette, tegyük félre a mítoszokat, a nosztalgiát, az előítélete­ket, és nézzük a realitásokat! Ezek a realitások pedig azt mutatják, hogy a — román, magyar, szerb, német — dolgozók mindig együtt küzdöttek és dolgoztak; éppen ennek a ténynek köszönhetően tudtak helytállni a viharokkal szemben, tudtak leküzdeni egyes uralmi tendenciákat, amelyek végső soron felszámolták volna valamennyiük nemzeti létét. Ez a valóság, és ezt úgy kell tekintenünk, ahogy van! Csak így vonhatjuk le a szükséges tanulságokat, csak így jutunk el megfelelő következtetésekhez a jövőt illetőleg. (...) E realitásokból kell kiindulnunk a problémák mér­legelésében, mindent meg kell tennünk, hogy erősítsük a kommunista pártunk vezette dolgozók egységét. Meg kell értenünk, hogy e tájakról nincs hova men­nünk, hogy itt kell építenünk a szocializmust, s ahogy mi magunk építjük magunknak az életet, úgy fogunk élni! Sem a románokat nem lehet elköltöztetni, sem a németeket, sem a magyarokat! Ugyanazokban a váro­sokban, ugyanazokban a községekben, ahol évszáza­dok óta együtt élnek, évezredeken át fognak együtt élni! Együtt kell tehát megtalálnunk az utakat ahhoz, hogy minél jobb életet építsünk magunknak közös ha­zánkban. Nincs egyetlen perspektívánk sem másutt, elvtársak, itt kell felépítenünk a szocializmust! (Beszéd a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos tanácsának plenáris ülésén, 1971. március 12.) Természetesen olyan körülmények között, amikor egyes megyékben a románok mellett különböző — magyar, német és más — nemzetiségű dolgozók is él­nek, ennek olyan vetülete is van, amely a nemzetiségi politika következetes alkalmazásához, hazánk összes állampolgárai teljes jogegyenlőségének biztosításához kapcsolódik. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha nem iparosítanánk harmonikusan az egész országot, ha fenntartanánk egyes övezetek régi elmaradottságát, bármennyit is beszélnénk a jogegyenlőségről, arról, hogy az iskolában többet vagy kevesebbet tanulják a magyar, a német vagy a román nyelvet — az egyenlőt­lenség lényegében csak megmaradna! Nem szeretném, ha ezt úgy értelmeznék, hogy az anyanyelv használatá­nak nincs meg a maga jelentősége; világos kell hogy legyen mindenki számára, hogy az igazi — társadalmi és nemzeti — egyenlőség csak úgy valósítható meg, ha eltűnnek a kizsákmányoló osztályok, ha a termelőesz­közök a munkásosztály, a parasztság, a népi tömegek tulajdonába mennek át, ha az ország minden övezete egységesen fejlődik, ha megteremtjük — nemzetiségre való tekintet nélkül — az összes dolgozók anyagi és kulturális színvonala emeléséhez szükséges anyagi bá­zist. (Beszéd a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának plenáris ülésén, 1971. március 12.) Mindenki számára világos, hogy az együtt élő és dolgozó románoknak, magyaroknak, németeknek, szerbeknek és más nemzetiségű­eknek minél jobban kell ismerniük egymást szellemi téren is. Léteznie kell közelségnek, egybefonódásnak a kulturális életben és alkotásban, léteznie kell a múlt és a jelen kölcsönös is­meretének. Csakis így fogjuk fejleszteni az egységet a szocializmus és a kommunizmus megteremtéséért fo­lyó közös harcban. (...) A kulturális értékeknek ez az egybefonása, ez a kölcsönös megismerés szellemi síkon, véleményem szerint szerves része országunk dolgozói hazafias nevelésének. Az új társadalmi felté­telek között a hazafiság azon a tényen alapul, hogy mindazok, akik dolgoznak, függetlenül nemzetiségük­től, minden téren szoros egységben, együtt alkotnak annak a hazának a fejlesztéséért és felvirágoztatásáért, ahol születtek és élnek. Ez a lényege a szocialista ha­­zafiságnak, amelyet mi ápolunk, és amely Románia Szocialista Köztársaság előrehaladásának nagy hajtóe­reje. (Beszéd a művészeti és kulturális dolgozókkal tartott találkozón, 1971. február 10.) Mi, idősebbek — noha én még fiatalnak tekintem magam —, tudjuk, mit jelentett az uralkodó osztályok által folytatott nemzeti uszítás politikája, tudjuk, hogy ennek a politikának a célja az volt, hogy lehetővé te­gye a román, magyar, német és más nemzetiségű el­nyomóknak, hogy jobban kizsákmányolják a külön­böző nemzetiségű dolgozókat. Ez a politika azonban örökre letűnt; országunkban nincs már helye semmi­féle nacionalista uszításnak. Bárki, aki megkísérli, hogy a nemzeti viszálykeltés politikáját folytassa, a szocializmus és a kommunizmus elleni politikát folytat — és ennek megfelelően, szocialista nemzetünk ellen­ségeként kell kezelni. Mi kibékíthetetlen ellenfelei kell hogy legyünk a nacionalizmus minden formájának! Mi harcolunk a nemzeti fejlődésért, tiszteletben tartjuk a nemzetiségek jogait és küzdünk azok biztosításáért, együtt kívánunk haladni a kommunizmus felé, és ezért nem szabad megengednünk semmiféle nacionalista, soviniszta uszítási kísérletet, bárki részéről jönne is az! Ezeket úgy kell kezelni, mint a szocializmus és a kom­munizmus ügyével szembeni ellenséges tevékenységet! (Előadói beszéd az ideológia, a politikai és kulturális-nevelő tevékenység terén dolgozó pártaktíva munka tanácskozásán, 1971. július 9.) A hazai szocialista építés, pártpolitikánk egyik nagy vívmánya a nemzeti kérdés helyes, a forradalmi, mar­xista-leninista szemlélet szellemében történő megol­dása, azonos munka- és életfeltételek biztosítása nem­zetiségi különbség nélkül a haza valamennyi állampol­gára számára. Ez a politika kifejezésre jut abban, hogy lendületesen bontakozik ki a gazdasági-társa­dalmi fejlődés valamennyi megyében, azokban is, ahol a románok mellett más nemzetiségekhez tartozó dol­gozók is élnek. Ezzel egyidejűleg biztosítottuk orszá­gunkban a nemzetiségek nyelvén folyó oktatás tökéle­tesítését és fejlesztését, művelődési-művészeti tevé­kenységük anyagi alapjának bővítését. (...) Humanista eszményeihez híven, a párt erőteljesen visszautasítja a külföldi reakciós körök sovén naciona­lista propagandáját, a hazai valóság elferdítését, azo­kat a kísérleteket, amelyek a más nemzetiségű dolgo­zók megtévesztésére irányulnak. A dolgozók legfőbb érdekei, haladásra, jólétre és boldogságra irányuló tö­rekvései csak akkor teljesülhetnek, ha erőfeszítéseinket egyesítve cselekszünk a haza felemeléséért a haladás és a civilizáció újabb csúcsaira. Pártunk a jövőben is tántoríthatatlanul biztosítja nemzetiségi különbség nélkül az összes állampolgárok teljes jogegyenlőségét minden területen, hogy ily mó­don szüntelenül erősödjék egységük és együttműködé­sük a szocializmus és a kommunizmus megteremtésé­ért folytatott munkában és harcban, a közös haza, Románia földjén. (Jelentés az RKP XII. kongresszusán, 1979. november 19.) MÁRKI ZOLTÁN Születésnapja Egy ember a kommunisták élén, sikerben, gondokban elvtárs. Egy ember az életben, az időben mélyen velünk osztozik. Egy ember az emberek között utat mutatni, sorsokat vigyázni. Egy ember akihez az ország tartozik nem birtoka, felelőssége.

Next