Mértékadó, 2015. december 28. - 2016. december 26.

2015-12-28

Arcvonások teg játékosság volt, amelyet a vers és a zene adott, mindez úgy, hogy a Kaláká­val töltött tíz évben kizárólag felnőttek­nek zenéltünk. Később találkoztam Levente Péterrel és Döbrentey Ildikóval, akik hozzáállása nagy hatással volt ar­ra, hogy a Kalákával is elkezdtünk kife­jezetten gyerekverseket is megzenésíte­ni­­ az alapvetően nem gyerekeknek íródott Bőrönd Ödön vagy A cinege cipője mellé. 1979-ben a Kalákával elváltak út­jaink, Levente Péterrel és Döbrentey Il­dikóval pedig tizenöt évig dolgoztam együtt. Péterből árad a gyerekekkel való természetes bánásmód, és nagyon sokat tanultam tőle én is. Kettőnk együttmű­ködésének szerintem egyik legjobb gyümölcse az Égből pottyant mesék soro­zata. Az elgondolás Döbrentey Ildikótól származik, aki olyan esti meséket írt, amelyek a gyerekek számára befogad­hatók és békítők. Ez azt jelenti, hogy a történet végén összesimulnak a szálak, azaz nem kell úgy lefeküdnie a gyere­keknek, hogy a sárkánynak például nyitva marad a szája... Mikor véget ért a sorozat, Dani bátyám hívására újra csatlakoztam a Kalákához. A gyerek­műsorokat - melyek a munkám gerin­cét jelentik - megtartottam magamnak, de azóta a Kalákával is együtt zenélek. Állatokról, tárgyakról, érzésekről, természe­ti tüneményekről és hétköznapi csodákról énekel. Honnan meríti az ihletet? - Jómagam inkább befelé forduló ember vagyok. A koncertekhez persze szükséges a kitárulkozás, melyet úgy „pihenek ki", hogy időről időre elvonu­lok a Balaton-felvidékre. A legutóbbi tíz-tizenöt év szerzeményeit szinte ki­vétel nélkül ott írtam, a biciklis lemez (Dalok 3.) például a Balaton-felvidék édesgyermeke, amikor a kislányom már jól tudott ülni és kapaszkodni, ma­gam elé vettem egy ülésbe, és együtt utaztunk két keréken a tájon. Azért is szerettem ezt, mert ugyanazt látta, hal­lotta, érzékelte, amit én­­ a fejünk ösz­­szeért, és tudtunk beszélgetni is. Ezt az élményt minden szülőnek ajánlom - kár kihagyni. A természet jelenségei - a decemberi reggel vagy a májusi szellő-is a Balaton-felvidék­­ről eredeztethetők? - Ezek mindig a sajátjaim voltak. Ki­csi gyerekkoromban például sokáig etettem egy pókot. Az ablak zugában, a virágosláda mögött lakott. Elég sokáig élt ott, és ha tudtam legyet fogni, elvit­tem neki, és néztem, hogy mi történik. (Egészen addig, míg a nagymamám a virágosláda mögött is letakarította az ablakpárkányt...) És persze szerettem és szeretem az állatokat, a természetben lenni, gombát szedni, madarakat néze­getni. Fiatalon is nyitott szemmel jár­tam, feljegyzéseket készítettem, és igye­keztem tudni, hogy amit látok, annak mi a neve. Amikor elkezdtem ilyesmi­ket dalba foglalni, ezek a fiatalkori em­lékek voltak az első ihlető élményeim. „Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,­­ jó termést és jó vásárt" - énekli a Beköszöntő című új­évi dalban. Mit tervez az új esztendőre? ■­­ Az ember sose tudhatja, hogy mi jut eszébe holnap... A Kalákával újsze­rű dologba fogtunk 2015 őszén: megze­nésítettünk egy kortárs költők által írt szonettkoszorút. József Attila Hazám cí­mű szonettsorozatának hetedik darab­ját sorokra osztották, és két-két sort ad­tak költőknek, amelyekkel kezdték és befejezték a verseket. Ebben többek közt Tóth Krisztina, Lackfi János, Oláh János, Mezey Katalin vett részt. Az elké­szült művet nekünk adták, hogy készít­sünk belőle lemezt. Ezt vettük fel no­vemberben. Önálló gyerekműsorokat, Kalákát, Égből­pottyant meséket már említettünk, de nem beszélgettünk még a Dániel bátyjával való együtt zenélésről. Különbséget jelent, ha az ember a testvérével muzsikál? - Már gyerekként együtt énekeltünk a Deák téri evangélikus templom Lutheránia Énekkarában, de létezik olyan felvétel is, amin én három-, Dani ötévesen énekli az A juhásznak jól van dolga című népdalt. Együtt jártunk zenei általánosba is, majd a Kalákában tető­zött a közös alkotás. Amikor kikerültem az együttesből, Danival elkészítettük az Esti csendben című altatólemezünket, az­tán Kányádi Sándor bácsi jiddis fordítá­saiból a Volt egyszer volt egy kis zsidó cí­mű válogatást. Aztán Dani Sumonyi Zoltán bibliai témájú verseit zenésítette meg, A hegyi beszédet, és együtt adtuk elő, mint „tanítványok". Ebben szintén Dani hívására vettem részt, és sokat gondolkodtam, hogy témája és súlya okán „való-e nekem" ez a munka. (Amolyan „kereső ember" vagyok.) Vé­gül elvállaltam, mert arra jutottam, hogy hasznos számomra ebben részt venni és elmélyülni. Összességében há­lás vagyok azért, hogy ezekben a közös munkákban részt vehetek, és a jól sike­rült előadások utáni együttes meghajlá­sok mindig nagy örömet jelentenek. Turnék, koncertek, ünnepi műsorok között jut idő és figyelem a karácsony megünnep­lésére? — A karácsony nálunk ma is ugyan­olyan, mint régen. Abris fiam és én is nagyon szeretjük a hagyományokat, le­gyen szó Tisza-túráról vagy karácsony­ról, nehezen engedjük el a megszokott rítusokat, eseményeket. A karácsony a legnagyobb családi „szertartás", ame­lyet gyerekkorom óta ugyanúgy ün­neplünk, írtam erről egy dalt is, a Karácsonyi angyalokat, melyet egy kis­lánnyal éneklünk a lemezen, mostaná­ban pedig a nagylányommal, Almával. Ebben benne van minden olyan érzés, amely nálam a karácsonyhoz kapcsoló­dik: ez az az ünnep, amikor minden családtag első helyre teszi az együttlé­­tet, akármennyi kötelezettsége is van. Most is együtt karácsonyozunk: édes­anyám, sógorom, Dani bátyám, a gye­rekei, unokái és az én családom. Min­dig szerettem a bezárt szoba, a benne ránk váró titkok, a várakozás és a csen­gettyűszó adta boldogságot, melyet gyerekkoromban kaptam, és felnőtt­ként igyekszem magam is továbbadni. Szikora Réka Fotó: Kissimon István

Next