Mértékadó, 2022
2022-11-21
M A vonzóan megélt hit „ragályos" Beszélgetés a hetvenéves Sapszon Ferenccel ■ Sapszon Ferenc Kossuth-díjas karnagy nevét sokan ismerik. A nemzet művésze nyáron ünnepelte 70. születésnapját, s az általa alapított, Magyar Örökség díjjal kitüntetett Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola egykori és jelenlegi növendékei ősszel nagy szeretettel köszöntötték ebből az alkalomból. A kerek évforduló kapcsán hitről, hivatásról és a családról kérdeztük. Súlyos örökséget kapott, hiszen édesapja, id. Sapszon Ferenc Liszt Ferenc-díjas karnagy ugyancsak a hazai komolyzenei élet emblematikus alakja volt: közel negyedszázadon keresztül állt a Magyar Rádió Énekkara élén. Saját elhatározásból választotta a zenei pályát? S később nem volt olyan érzése, hogy ki kell lépnie az édesapja árnyékából? - Édesapám nem akarta befolyásolni a pályaválasztásomat. Figyelemmel kísérte, és ha kértem, segített, de soha nem irányított. Amikor elindultam a zenei vonalon, sokan úgy hívtak: „a kis Feri" vagy „a Ferike". De idővel saját jogon is emlegetni kezdtek: „ifjabb Sapszon". Történt egy édes eset. Már több éve működött a kórusiskola, ahol mindenki Feri bácsinak szólított. Volt olyan tanárunk az iskolában, aki édesapám kórusában énekelt, és tegezte őt. Előfordult egyszer, hogy édesapámmal egymás mellett álltunk egy társaságban. A közeledő tanárnő először őt szólította meg: „Ferikém", majd hozzám fordult: „no és Feri bácsi..." Volt nagy elképedés, meg persze derültség. - Zenepedagógus. Ismert a kifejezés, de vajon mit jelent pontosan? Hol húzódik a határ a zenész és a pedagógus között, és Ön melyik inkább? - Valóban megkülönböztetik a zenészt és a pedagógust, különösen, amióta a Zeneakadémián is különvált a kettő. Vannak, akiket nem foglalkoztat, hogy továbbadják, tanítsák a művészetüket. Lehet, hogy nem kell minden művésznek tanítania, de fordítva már nem így van: egy zenetanárnak, ha nem is főfoglalkozás-szerűen, de művésznek is kell lennie. Hiszen a zenén belülre csak az tud vonzani másokat, aki maga is belül van. Aki nemcsak a zenére tanít, hanem a zenélésével is tanít. Egy karnagynak, aki emberekkel foglalkozik, pedagógusnak is kell lennie. Az én esetemben is így van ez, az emberi életek formálása különlegesen fontos számomra. Az emberekkel - gyerekekkel - közösen zenét hozunk létre, a zenével, zenéléssel pedig embereket alakítunk. -Azokban az években alapított zenepedagógiai elvekre épülő, keresztény szemléletű iskolát, amikor az a regnáló rendszer miatt gyakorlatilag borítékolhatóan kudarcra volt ítélve. Ma, három évtizeddel később már tudjuk, hogy megérte a sok fáradság, de 1988-ban ez több volt mint lutri. Miért vágott bele mégis? - Meggyőződésből. Tudtam, hogy ez így jó lesz, és hogy meg kell csinálni. De valójában a Jóisten műve volt, aki mindvégig vezetett és a tenyerén hordozott. Még a rendszerváltás előtt jártunk, hivatalosan nem mondhattuk ki a keresztény szót, csak virágnyelven. Úgy fogalmaztunk, a létrehozandó intézmény egy „iskola, a katedrálisok mellett működő kórusiskolák mintájára". Ebből, aki akarta, érthette - főleg, ha ismert engem például a Jézus Szíve-templomból, ahol karnagy voltam -, hogy milyen szellemiségű iskoláról van szó. Azért is jöttek olyan sokan a jelentkezők, mert akkoriban nagy szomjúság volt erre. Az iskolát Jézus Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére ajánlottuk, és Szűz Mária oltalmába helyeztük. Számomra a kereszténység nem ideológiát vagy világnézetet jelent. Az emberi élet titka, gyökere, célja, értelme és beteljesedése Istenben, a szeretetben van, ezért ha teljes embereket szeretnénk nevelni, az csak a természetfölötti dimenzióban lehetséges. Egyszerűen azért, mert az ember így van megalkotva: nemcsak test, hanem lélek is. A kizárólag immanens szemlélet hamis. Jól csak a hitével lát az ember, mert akkor az egészet látja: a természetest és a természetfölöttit egységben, az örök élet nézőpontjából. És nevelést, iskolát csak tiszta és teljes emberképre, mélyen átgondolt, időtálló igazságokra, tiszta forrásból táplálkozó koncepcióra szabad építeni. Ezért otthonos a kórusiskola Krisztus-központú nevelési rendszerében a teljes embert nevelő kodályi terv. Kodály emberben és értékekben gondolkodott az élet minden területén. A kórusiskola teljes embereket nevel. Éppen ezért van szüksége a zenére, zenélésre. Mert ahogyan Kodály is mondja: „Zene nélkül semmiféle nevelés nem lehet teljes." Valljuk és tapasztaljuk, hogy az értékes zenével átjárt légkör, a remekművek üzenetével való találkozás és táplálkozás, a rendszeres művészi igényű zenei alkotótevékenység feltétlenül szükséges, és semmi mással nem pótolható, emberformáló tényező.Az átvett díjakat fel sem sorolom, hiszen bárki utánuk nézhet. Abból azonban, ahogyan a keze alatt felnőtt nemzedékek visszanéznek Önre, a hivatalos elismerések nélkül is kiderül, hogy az elvetett magok kihajtottak, és termőre fordult minden hajtás. Elégedett a gyümölcsökkel? - Egyik nagy nevelőm, amikor arról panaszkodtam neki, hogy nem látom a nevelésem eredményét, ezt mondta: „Ne felejtsd, hogy téged vetni küldtek. Az aratás Istené." És nemcsak az aratás az övé, de a növekedés is az ő munkája. Amikor régi kórusiskolásokkal, volt növendékekkel találkozom, csodálatos életeket, pályákat látok, és sok helyen négy-öt-hat gyermekes családokat. Ez nagy öröm! Csak remélni tudom, hogy az Úristen a mi munkánkat is felhasználta ehhez. Hála legyen neki! II. János Pál pápával