Új Ember, 1976 (32. évfolyam, 1/1539-52/1590. szám)

1976-01-04 / 1. (1539.) szám

Á>1f XXXII. 1 Ára: 2 Ft LESZEDJÜK A KARÁCSONYFÁT Elmúltak az ünnepek, elil­lant jó szaga a fenyőnek, hul­latja már tűleveleit, gyertyái is csonkig égtek. Még egyszer meggyűjtjuk a piciny lángoló­kat s ahogyan sorra kihunynak, egyszerre valami elborul ben­nünk. A szentestétől mostaná­ig a Gyermek ártatlan tekinte­te ragyogta be napjainkat. Be­lenéztünk ebbe a csillogó szempárba, akárcsak a fiatal szülők teszik első gyermekük világrajöttekor. Lesik minden mozdulatát. Mikor jelenik meg ajkán az első gügyögés, az első mosoly, kimondatlan szavakat olvasnak le a piciny szájról és határtalanul boldogok. Azután jönnek a hétközna­pok. Nem hagyja őket éjjel sem nyugton a kisbaba. Állan­dóan csak sír. Ahogy nőttön nő, úgy telik be a régi mondás: kis gyerek kis baj, nagy gyerek még nagyobb. Szüntelen bele­szól az életükbe. Így ez az ártatlan és kezdet­ben csak mosolygó betlehemi Gyermek is. Elkezd nőni ben­nünk s ahogy növekszik — ha engedjük, hogy növekedjék — egyre élesebben tud belesírni éjszakáinkba. Nem elégszik meg az ünnepi dédelgetéssel, odaszegődik mellénk a hétköz­napokon is és — bizony — sok­szor igen kellemetlen dolgokat mond nekünk. Állandóan ránk néz és figyel. Beleszól dönté­seinkbe. Már-már úgy látjuk, hogy teljesen elveszítjük sza­badságunkat, önállóságunkat. Egészen szokatlan dolgokra sarkall. Például, hogy kivétel nélkül szeressük felebarátain­kat, Amikor olyan jól meglen­nénk már azzal, hogy „csali” Istent szeressük, mivel az könnyebb is, meg aztán úgy is „megoldható”, hogy vasárnap kiöntjük eléje szeretetünket a templomban, ossza be magá­nak az egész hétre. Oda szeret­nénk ezt a Gyermeket is bezár­ni, a templomba, ne járjon ál­landóan a nyomunkba. Olyan kellemetlen, hogy mindenről tud, mindent lát, semmit sem tudunk előle eltitkolni s ha mégis úgy érezzük, hogy egy- szer-egyszer mégis sikerült el­terelni magunkról figyelmét, hamarosan kiderül, hogy még­is tetten ért és keservesen sír szívünk sötétjében. Szeretnénk már megszabadulni tőle és el­húzódni valami polgári nyuga­lomba, megmenekülni attól, hogy a világ szemében osto­bákká váljunk, hiszen az ö társaságától semmiféle polgári hasznot, se rangot, se gazdag­ságot nem várhatunk. Állan­dóan csak azt halljuk Tőle: oszd meg, amid van azzal, aki­nek nincs 1 Kiáll az életünk he­gyeire és onnan is olyan nyolc boldogságot kiált felénk, ami- ban sehol sem találjuk azt az „igazi ötös találatot”. De mindez még hagyj án, ha­nem folyton ö is arra serkent, hogy dolgozz, dolgozz becsüle­tesen, dolgozz ne csak a magad hasznára, légy te kovász, légy a só, világíts másoknak is, majd teljesen felháborító pél­dabeszédet mond a későn jövő szőlőmunkásokról és ugyan­annyi bért ígér azoknak is, mint akik korán kezdtek. És soha nincs megállás, meg­nyugvás, szakadatlan csak azt feleli — báfmit kérdezünk tőle — jöjj és kövess! De hová Uram? Hiszen már elmúltak az ünnepek, leszedtük a kará­csonyfát. Húsvét meg hol van még! Hát ezeken a hétközna­pokon is Veled járjak? — Hétköznapjaid is ünne­pekké válnak, ha én fogom a kezed! — mf — Befejeződött a Szentév xinthető az egri Bazilika kincstára A katolikus egyház 1975-ös Szentéve december 24-én, szentestén ért véget. VI. Pái pá­pa december 24-én 23 óra 30 perckor ünnepi szertartás ke­retében a Szent Péter bazili­ka előcsarnokába vonult, és bezárta a Saent kaput, mely pontosan egy évig volt nyit­va. Az ünnepséget — akár­csak a Szent kapu megnyitását — számos televíziós állomás egyenesben közvetítette. A Szentév ünnepélyes befe­jezése, illetve a Szent kapu be­zárása nagy számú zarándo­kot vonzott Rómába. VI. Pál pápa az éjféli misét a Szent kapu bezárása után a Szent Péter téren mutatta be. Reggel az első karácsonyi szentmisét a Szentatya 10 óra 45 perckor a Szent Péter ba­zilikában celebrálta. Pontosan *12 órakor a Szent Péter szé­kesegyház loggiájáról mondta el karácsonyi üzenetét és adta Urbi et Orbi áldását. (M. K.) Franciaországban is csökken a rendszeresen templomba já­rók száma. 1952-ben még a katolikusok 37 százaléka min­den vasárnap volt misén, 1971- ben 22 százalék, most pedig 16 százalék. Bár további 26 szá­zalék ..időről időre” megy mi­sére, 51 százalék azonban már csak esküvők, keresztelők al­kalmából lép be a templomba. Ügy látszik, hogy még nem járt eredménnyel a francia egyház komoly erőfeszítése ar­ra, hogy közelebb kerüljön a korproblémákhoz, a nép éle­téhez. A fenti közvéleményku­tatási eredmények persze nemcsak a püspököket készte­tik önvizsgálatra. Ok ezt már régen megtették. 34 évvel ez­előtt Suhard bíboros alapította meg a Mission de France in­tézményét, mert felismerte, hogy Franciaország missziós terület. A francia misszió az­óta is tirra törekszik, hogy fő­leg a rtfunkásság és egyház kö­zött meredő válaszfalat pró­bálja áttörni. A Mission de France eddigi elnöke Marty bíboros, párizsi érsek volt. E minőségben lett segédpüspöke nemrég az 53 éves Jean Remond, aki már negyedszázada a Mission ak­Jézus és István • Irta: Kelemen Vendel Furcsa egymás mellett ez a két ünnep: karácsony és Szent István, az első vértanú ünnepe. Bölcső és koporsó. Nem kuta­tom, miért került egymás mel­lé ez a kettő, a karácsony idil­likus, szívet-íelket édes érzel­mekkel eltöltő ünnepe mellé ez a véres, halált felidéző ünnep. Nagyon könnyű a karácsony hangulatába beleélni magun­kat és szeretni a Gyermeket, az égszeműt, a szánalmat kel­tőén didergőt, a kivetettet. Könnyű megszeretni az oly sok festőt megihlető édesanyát, akinek egész lényét a szüzesség bája, hamvassága lengi kö­rül ... Szent István ünnepe fi­gyelmeztet, hogy a keresztény­ség nem hangulat, nem édes érzések áradása, hanem a sze­retet készsége önmaga átadá­sára, feláldozására apránként vagy egyszerre (mint Szent István), kitől hogyan kívánja Isten. Karácsony édessége mel­lé kell ez az izzadságos, véres, keserű kontraszt, mert érzel­meink. hangulataink hatására könnyen elhitetjük magunkkal, hogy szeretjük a Szeretetek A halálban kiteljesedő szeretet — és minden igazi szeretet ar­ra tör, hogy az önfeláldozás­ban, a halálban kiteljesedjék — alkalmas arra, hogy ál­munkból felébresszen. Rádöb­bent. hogy nem elég a jászol mellé állni, hanem él kell kí­sérni Jézust a Golgotára, vele együtt kell járni az önfeláldo­zás útját. Szent István azt« mutatja meg, miért született Jézus: azért, hogy példát és erőt ad­tív tagja. Atelte a munkaspa- pok nagy válságát, amikor a Kidgway amerikai NATO-t^- bornok elleni tüntetésekben való részvételük miatt a Va­tikán átmenetileg betiltotta a mozgalmat. Csak a 60-as évek­ben kezdték újra óvatosan a mozgalmat, Jean Remond asz­talosként dolgozott ekkor Reimsben, majd Toulouse- ban. Két év óta egészségi okokból íróasztalnál működik computer előkészítőként. A Mission de France 325 papjá­ból 137 gyári munkás, 47 al­kalmazott. 41 technikus, 22 üzemi vezetőállásban van. Van ezen kívül 750 papja a Mission' Guvrlere-nek is, akik az egyházmegyei papság sorai­ból támogatják őket a mun- káspasztorációban. Jean Remond életmódjában semmiféle változást nem je­lentett püspökke szentelése. Földalattival jár munkahelyé­re. A munkáspapok ma is vallják, hogy részt kell vál­lalniuk az osztályharcban is. Sokan közülük a CGT balol­dali szakszervezet tagjai vagy más szakszervezetekben vesz­nek részt, de sem szakszerve­zeti, sem pártfunkciót nem vállalnalt. jón minclannyiunknak az Atya minaeneKíeiett való szeretete- re. István nem uumagat hír­eiét!, nanem Jézust. Benne Jé­zus hal meg újból. Jézus uj Adam: lelituietet, mint örök­lési anyagot, a keresztség által belénk prantálja és enneac kö­vetkezteben szivünkben is ott van a képesség, hogy egészen az Atyának szenteljük magun­kat. Ilyen értelemoen is igaz­ság, amit Szent János ir, hogy nemcsak a nevünk „Isten fia", hanem valóban azoik is va­gyunk. így nem lehet sza­munkra természetes más élet­forma, mint az, amire az aján­dékba kapott isteni élet termé­szete szerint tör. Isten az ön­magát ajándékozó, sőt tékozló szeretet és ha valóban befo­gadjuk életét, bennünk is ezt aaarja megvalósítani. Azt, amit egy kis módosítással szép éne­künk fejez ki: „Add, hogy kik most buzgón áldunk, véled ál­dozattá váljunk.” Ez az önfeláldozó élet nem egészen idegen tőlünk. Gyak­ran hangzott már el: annyira szeretem, hogy meg; is tudnék halni érte; ha száz életem vol­na, mind odaadnám. Ez per­sze általában puszta szólam, amelytől az hatódik meg leg­jobban, aki mondja. Jézus ese­tében ez valóság lett. Feláldoz­ta életét és ezt akitora szabad­sággal és szeretettel tette, hogy bennünket is képessé tud tenni arra, hogy életstílusát magun­kévá tegyük. Igen, az egész életstílus azo­nosulásáról van szó. Jézus ha­lálát az halhatja, aki életét is éli. Érdemes összegeznünk a Szentírás adatait, melyek pár­huzamot vonnak Jézus és Ist­ván egyénisége, életstílusa kö­,r 15-én nyitotta meg i....... aozsef egri érsek az eg­Jn Bazilika kincstárát. Méltat- ta a gyűjtemény anyagának nyilvánossá tételét, majd átad­ta a szót Mészáros Lajos érse­ki helynöknek, a Bazilika plé­bánosának, aki ismertette a kincstár anyagát, és rövid tör­téneti áttekintést adott. Az első teremben néhány ré­gi stílbútor, értékes, 200—250 éves könyvek és ötvöstárgyak vannak. Ugyanitt tárolják a ki nem állított textíliákat: mi­seruhákat, palástokat, stb. A másik terem a tulajdon­képpeni kincstár. A török há­borúk pusztításai miatt a leg­régebbi műtárgy 1524-ből va­ló. A 12 tárló kortörténeti sor­rendben mutatja be a körülbe­lül 450 évet átfogó anyagot: kelyheket, cibóriumokat, monstranciákat, ereklyetarló­kat, mellkereszteket, gyűrűket, pásztorbotokat. Ezenkívül a tárlókban 20 textilművészeti tárgyat is bemutatnak, melyek királyi, érseki, püspöki és ka- nonoki ajándékokból származ­nak. A berendezés tervezését és a műtárgyak tisztítását, elhelye­zését Szederkényi Györgyné muzeológus végezte. A Heves megyei Tanácsot Tatai István egyházügyi titkár képviselte. A kincstár megtekintésé után Kocsis Sándor, az egri Váro­si Tanács vb. elnökneiyettese köszönte meg a műtárgyak nyilvánossá tételét, ami nagy­ban hozzájárul Eger kulturá­lis értékeinek gyarapításához. (M. K.) Az olaszok A „Doxa” olasz közvéle­mény-kutató intézet hozta nyilvánosságra az aiábbi ada­tokat az olaszok vallásosságá­ról. Arra a kérdésre, hogy a megnevezett személyek közül ki a legkedvesebb, 64 százalék Jézus mellett döntött. Jézus mellett nyilatkozott a férfiak 54, a nők 74 százaléka. Arra a kérdésre, hogy miért Jézust helyezi az első helyre, 38 százalék #azt felelte, hogy „mert hiszek benne”, 16 száza­lék szerint „ő Isten, akihez imádkozunk,” 11 százalék úgy fejezte ki magát, hogy „ő Isten fia”, 7 százalék szerint „mert ö teremlet minket’,’, 6 százalék: „mert megváltott, minket”, ugyancsak 6 százalék azt ‘mondta. hogy „titokzatos, komplex személyisége” miatt. 4 százalék emberinek, jónak és alázatosnak tartja, 3 száza­lék áldozata és szenvedése miatt dönt mellette, egy száza­zött Jézusról mondja az evan­gélium, hogy szav auiax azért volt nagy nalasa a tömegre, mert úgy beszel, mint azuneK hatalma van. Istvánról is azt onvassuK, hogy nem tudtak el­lenállni a szavaiból aradó böl­csességnek. Ellenfeleinek ra­vaszkodásával szemoan a böl­csességet adó Lélek erejére tá­maszkodott. Amint Jézusnak sem volt hadserege vagy pénze mások támogatásának megvá­sárlására, pusztán az igazság erejére hagyatkozott, míg el­lenfelei hamis tanúkat bérel­tek fel, szövetkeztek a hata­lom birtokosaival, ugyanúgy kellett Istvánnak is az igazság erejében bízva, felvennie a har­cot a hazugsággal, gyűlölettel, erőszakkal. Meglepő a hasonló­ság a kettőjük ellen felhozott vádak között. István ellen is hangoztatják azt a vádat, hogy káromoita Mózest, sót az Is­tent, beszélt a 6zent hely és a törvény ellen. Azt is vallották egyesek, hogy István kijelen­tette: a názáreti Jézus le fogja rombolni a templomot, érvé­nyen kívül helyezi Mózes tör­vényét. István a gyűlöletre sze­retettel válaszolt és így teljes­sé tette fölényét ellenfeleivel szemben: nemcsak az igazság fölénye volt birtokában a ha­zugsággal széniben, hanem a 6zereteté is a gyűlölettel szem­ben. Külön is figyelmet érdemel Lukácsnak az a megjegyzése, hogy azok, akik a szinedrium- ban ültek, nem tudták levenni szemüket Istvánról: olyannak látták arcát, mint egy angya­lét. Ez a mondat felidézi Mó­zes alakját, akinek arca Isten dicsőségének fényében ragyo­gott, amikor lejött a Sinai vallásossága lék pedig azért, mert „min­dig modern marad”. Négy szá­zalék egyéb válaszokat adott, további négy százalék pedig nem válaszolt. Jézus Isteníiúságát 77 száza­lék fogadta el, de a gyakorló katolikusok eseteben 93 száza­lék voit ez az arány. Ugyan­így Mária szűzi anyaságát 58. UL 81 százalék fogadta el. A pokol létében 47 szazaié*, ill. a gyakorló katolikusok 67 szá­zaléka hisz. Dél-Itáliában több ember vallja magát vallásosnak, mint Közép-Olaszországban. de meglepő módon a Milánó—To- rinu—Genua iparvidéken majdnem ugyanolyan arányú a vallásosság, mint délen. Dé­len 53 százalék vallásosnak mondja magát. Az iparosodott északon 57 százalél£_vaUja ma­gát hí vőnek, Közép -1 Iái iába n viszont csak ié százalék., /> . *■ hegyről, ahol Istennel társal­gód, és a zsidóitat ez a látvány megigézte, félelemmel töltötte el és kérték, hogy takarja el arcát..Jézus arca is olyan ra­gyogó lett a Tábor hegyén, hogy az apostolok nem nézhet­ték. Mózes arcán is. Jézus ar­cán is az általuk szemlélt Is­ten fénye tükröződött vissza. Istvánnak angyaléhoz hasonló arca annak jele volt, hogy lát­ja Isten dicsőségét, amint mondja is Lukács. Amint Jézus ellenségeiért imádkozott és mentegette őket Atyja előtt, így tett István is. Mindkettő azért tudta ezt ten­ni, mert nem azokat nézte, akik szenvedését és halaiét okozták, hanem Istent. Igaz, Jézusról ezt kifejezetten nem említi a Szentírás, de kétség mégsem fér hozzá. Fra Ange­lico a festészet nyelvén el is mondta: megfestette az ostoro­zás jelentet és a képen Jézus 6zemét átlátszó kendő takarja. A kendőm át látni lehet Jézus szemét, mellyel az égbe, Aty­jára tekint. István tehát elmondhatta Pál apostollal, hogy élek ugyan, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Sőt meg is toldhatta: meghalok ugyan, de nem én halok meg, hanem Krisztus hal meg bennem. Angelus Silesius írta egyik párverseben, hogy semmi hasz­nunk sincs abból, hogy Jézus Betlehemben megszületett, ha nem születik meg szivünkben is. Jó helyen van tehát Szent István ünnepe. Karácsony el­mondja, mennyire szerette az embert az Isten. Szent István megtanít arra. hogyan kell sze­retnie az embernek Istent. Vízkeresztre Ismerjük fel, kedveseim, a Krisztus imádására jött napkeleti bölcsekben a mi meghívásunk és hitünk kez­detét, és ünnepeljük ujjongó lélekkel boldog reménysé­günk hajnalát. Ettől kezdve lépünk be örökös öröksé­günkbe, ettől kezdve láttat­ják velünk Krisztust az Írás titkos szavai; s az igaz­ság felragyogott minden nemzet számára. Tiszteljük hát a napot, amelyen kinyil­vánította magát üdvössé­günk szerzője. Akit a böl­csek kisdedként imádtak a jászolyban, mi Mindenható­ként imádjuk az égben. Amint ők kincstárukból mélyértelmű ajándékokat ajánlottak fel az Úrnak, mi is adjunk Istenhez méltó ajándékokat lelkünk kin­csesházából. Bár ugyan minden jónak ő az tisztoga­tója. keresi mégis a mi igyekvésünk ajándékát. Hisz nem az alvók lesznek Isten országa részesei, hanem azok, akik virrasztónak és Isten megbízatásaiban dol­goznak. így azáltal, hogy nem tesszük ajándékait ha­tástalanokká. méltókká le­szünk ígéreteire. Ezért kér­lek benneteket, tartózkodja­tok minden rossz cseleke­dettől, kövessétek a tiszta és igaz utat. Nagy Szent Leó A hét liturgiája JÉZUS KRISZTUSBAN MEG­JELENT EMBERSZERETÖ ISTENÜNK FELÜLMÚLHA­TATLAN JÓSÁGA. MINDEN­KIT MEGHÍVOTT ORSZÁ­GÁBA. AMELY A SZERÉTÉT ÉS A BÉKE KÖZÖSSÉGE. Január 4. Karácsonv utáni 2. vasárnap. VtZKERESZT, EPIFÁNIA FÖÜNNEPE. (Fo- lignói Angéla. Titusz.) Igeli­turgia: I: Isten népe fölött fel­ragyog az Ür dicsősége. (Iza- jás 60. 1—6.) — II. Nemcsak az ószövetségi választott nép, hanem a pogányok is meghí­vást kaptak Isten országába. (Ef 3, 2—3a. 5—6.) — Evangé- Lium^A napkeleti bc*tK?k az összes nemzetek képviselői, el«, jönnek Jézushoz, hogy imád­ják őt. (Mt 2. 1—12.) — Fehér, saját mise, Dicsőség, Hitvallás, vízkereszti prefáció. — Ének­rend: 43. — OK 20 vagy HO 408—410. — 44. — 23. 30. — 36. Január 5. Hétfő. (Simon, De­li, Emília.) Köznapi mise, víz­kereszti prefáció. Január 6. Kedd. (Gáspár, Menyhért, Boldizsár.) Január 7. Szerda. (Attila, Lucián, Nikétás.) Január 8. Csütörtök. (Szeve- rin, Szörény, Tas, Erhard.) Január 9. Péntek. (Marcell, Juliánusz, Hont.) Január 10. Szombat. (Vil­mos, Agatan, Melánia.) Január 11. Vasárnap. URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉ- NEK ÜNNEPE. Igeliturgia: I: Izajás 42. I—4. 6—7. — II. Ap- Csel 10. 34—38. — Evangélium: Mk 1, 6b—11. Mit kérjek? Walter Nigg könyvében ol­vastuk: „Sok kereszténynek vannak gondjai az imával. Georges Bernanos, aki »mint egy anyóka«, naponta imád­kozta a rózsafüzért és nem tudott este lefeküdni anélkül, hogy a Comple tóriumot ne mondta volna el, egyszer így nyilatkozott: »Nem tudom, mit kérjek. Nem merek kér­ni»’’. Reinhold Schneider írta: „Kell imádkozni, ha nem is tudunk. Jól tudok imádkozni másokért: papokért, kutató­kért, államférfiakért, népekért, a teremtményekért, a világért, főleg a betegekért és a halot­takért. Igényem van rá. Ma­gamért nem tudok imádkoz­ni". Szent Pál írta a rómaiak­nak: „Gyöngeségünkben segít­ségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár köz­ben értünk, szavakba nem önt­hető sóhajtozásokkal” (8, 26). Ha ez így volt az apostolnál, akkor nagyon is érthető a mai ember problémája az imád­sággal. Tegyük hozzá: milyen jó, hogy ha valakinek az a problémája, hogy önmagáért nem tud jól imádkozni, mert a másokért való könyörgés foglalja le imádságos gondo­latait! így máris megélte a szeretetet imaéleiében... Jean Remond és a Mission de France

Next

/
Thumbnails
Contents