Új Ember, 1985 (41. évfolyam, 1/2010-52/2061. szám)
1985-01-06 / 1. (2010.) szám
KATOLIKUS SZEMMEL KEMÉéNYEN IGAZ SOROK, melyeket Fekete Gyula aforizmái közt olvashatunk a Tiszatáj decemberi számában: „Mindig vannak, akik figyelmeztetnek, de ki figyel rájuk! Annyi más kényszerű vagy kellemes időtöltése van az embereknek, hogy sorskérdéseikkel is törődni már nem érnek rá. Később azután, amikor felgyorsul a rossz irányú történelmi sodrás, már nem lehet kilépni a vagonokból. Sem azokból, amelyek a Don-kanyar felé haladnak, sem azokból, amelyek a gázkamrák felé.” *•'. Olvassuk el néhányszor, aztán gondolkodjak el sorskérdéseinkről. Az ábécé kezdőbetűs hasonlata szerint előszögokról, melyeket leginkább elfelejtettünk. Egy világmanipulációs folszlatban — igaz — nehéz fölismerni: mire is rendeltettünk? Elfelejtett.Olyan ez, mint az a nagy képzettségű mérnök, aki egy pillanatra meghökken kisfia legegyszerűbb matematika feladata előtt, vagy a könyveket író gyermekpszichológus, aki tehetetlenül áll gyerekével szemben, ha elhagyja száját egy őszinte, de az ő kis életébe vágó kérdés. Sorsunk pedig ilyenekben rejlik, s a megoldatlanságokért egyedül magunkat hibáztathatjuk. A törődés: figyelem és erőkifejtés, alázat. Azaz: alkotás. Saját személyünk fölépítése, az evangélium gondolatával: megújítása. Mai szóval: a lélek generálozása. Ebben van önmagunk és a világ sorsának titka. (t. s.) KOCKÁZAT? Az ember a Krisztustól kinyilatkoztatott üdvrendben ébred rá szabadságának, döntési autonómiájának veszélyt rejtő voltára. A megváltás teret nyit ugyan az egyén szabadságának, amely által igazi önmagunkká válhatunk. Jézus evangéliumi szavai nem akarják leplezni a tényt, hogy a szabad döntésnek milyen félelmetesen mély és sötét távlatai is lehetnek. Erről szólnak az utolsó napot érzékeltető példabeszédek, melyekben ha a mezőn vagy a malomban ketten dolgoznak, „az egyiket felveszik, a másikat otthagyják". Még erőteljesebb kép tárul elénk a Golgota jelenetében, ahol a jobb lator megmenekül, a bal latort elsodorja konoksága. Tekinthetnénk ezt akár az ember befejezetlen sorsa képletének, mellyel szembenézve méltán vesz erőt rajtunk a szorongás: vajon mit hoznak bennünk a felszínre szorongatottabb körülmények, az eddig nem tapasztalt mértékű ingerültség vagy kétségbeesés percei. Vagy éppen azok a legfontosabb pillanatok, melyek esetleg a halálfélelem jegyében telnek el. A Krisztus által elnyert szabadság mégis úgy szerepel a kinyilatkoztatásban, mint páratlan örömhír. Noha földi életünk próbatétel, így hát kockázat is, mégsem úgy éljük le, mintha végig egy rulettasztal nagy tétje fölött állnánk. Üdvösségében előre senki sem lehet biztos, hogy el ne bízhassa magát. Az Örömhír szerzőjével való elkötelezett életközösség azonban azt a bizalmat mélyíti el bennünk, amellyel boldoggá, reményteljessé lehetünk, felfogva az üzenet igazi tartalmát. A háttérben mindvégig meghúzódó veszélyeztetettség pedig szabad döntésünkre, így emberi méltóságunkra hívja föl a figyelmet. Ennek a méltóságnak tudata viszont inkább kell, hogy az Istennel való párbeszédre, mintsem a Tőle való elfordulásra késztesse az embert. P. A. ÜNNEPI RAGYOGÁS. Örömmel jelentem, hogy az én karácsonyom pompásan sikerült. Mivel ezt a kijelentésemet sokan hetvenkedésnek tekinthetik, elmondom, miképpen és hogyan történt. Mindenekelőtt közzölnöm kell, hogy átlag pesti lakos vagyok, átlagos családdal, amely rajtam kívül feleségemből, nagylányomból és nagy, de még nem keresőképes fiamból áll. Feleségem önálló keresettel bír. Mindenekelőtt végigolvastam a lapok karácsonyi hirdetéseit, amelyek csupa banális dolgokat ajánlottak (még téglát és cserepet is), úgy döntöttem, hogy valami különleges, igen extra ünnepet készítek elő. Mindenekelőtt szétvertem a cserépmalacot, összeraktam itt-ott eldugott pénzeimet, és legelőször is a legsúlyosabb, legnehezebb ajándékok után vetettem magam. Fiam villanyborotvát kért. Megvettem. (Braun micron, 110—220 V 60 Hz 10 W, Made in West Germany.) Lányomnak hosszú idő óta kazettás magnót ígértem. Megvettem. (JVC Victor Company of Japan, Limited Tokyo, RC 555 KL típus.) Nejemnek különleges kívánságai nem voltak. Vettem neki egy kék PONDS krémet. (Dry Skin Cream. Helps the skin maintain ist moisture ballance.) Egy olasz hajlakkot.(Louis Alexander, Splend’oR. MIRATO. Nuova SpA. Landiona Italy.) Végül egy Deo- Stiftet. (FA gyártmány. MIT WILDEN FRISCHE VON SIMONEN, HENKEL WERKE, Düsseldorf.) Magamnak engedélyeztem egy üveg skót whiskyt. (Special reserve. HIGLAND CLAN. Paisley Schotland G.B.) Ezek után belevetettem magam a bevásárlások forgatagába. Sorba álltam halért. Dióbélért. Savanyú káposztáért. Löktem, döftem mindenkit, aki hozzám ért. Feleségem remek vacsorát készített. Fánk évek óta kéznél van. Műanyag. Teleszkópszerűen kihúzható. (Készíti Nagy János kisiparos, Újpest, Somorjai u. 45.) A több színű, váltakozó fényű villanyfüzér ragyogott. (Készítette Tamás István kisiparos, Pesterzsébet, Dallos u. 66.) Szétosztottuk az ajándékokat, miközben hangszalagról karácsonyi énekeket hallgattunk. (Philips of Holland. Ferro Low Noise. SQ C 90. Bias Normal Quaisation 120.) Asztalhoz ültünk, és elfogyasztottuk az ünnepi vacsorát. Igazán remekül éreztük magunkat. Valami azért mégis hiányzott. Kiléptem az erkélyre. Körülöttem az egész város ragyogott. De a betlehemi csillagot nem láttam, és nem hallottam az angyalszárnyak suhogását. (rai) AMIKOR AZ EMBERI KEGYETLENSÉG láttán ismételten felmerül a vád, hogy az Egyház miért nem tett valamit ezen rémségek megakadályozására, idézem Albert Einstein véleményét 1955-ből: „Igazán kifejezetten csak a katolikus Egyház tiltakozott Hitler harca ellen és kiállt a szabadság mellett. Egészen idáig nem érdeklődtem az Egyház iránt. Ma azonban nem tehetem túl magam ezen úgy, hogy ne fejezzem ki csodálatomat és ragaszkodásomat egy olyan Egyház iránt, melynek egyedül volt bátorsága ahhoz, hogy szüntelenül harcoljon a szellemi igazságért és az erkölcsi szabadságért!" Sz. M. Ujtint&S Katolikus hetilap Felelős szerkesztő és kiadó Magyar Ferenc Készült a Zrínyi Nyomdában, rotációs ofszeteljárással Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató 85.2312,201gcs ISSN 0133—1205 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI) Budapest V., József Nádor tér 1. 1900., közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díjak: negyedévre 80 forint, félévre 160 forint, egész évre 320 forint. Megjelenik: hetenként. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Budapest V., Kossuth Lajos u. 1. I. 1. 1053. Postacím: 1364 Budapest, Pf. 111. Telefon: 173-438; 173-933; 173-661. Csekkszámla: OTP 511—16820. Laptulajdonos: Actio Catholica. Templomi árusítás és előfizetés az Új Ember Kiadóhivatala útján. tifimía*. 2 Erőszak és erőszakmentesség* IRTA: NYÍRI TAMÁS Az erőszak láncreakciója Az erőszak veszélye talán korántsem az egyes elszigetelt cselekmény okozta baj, hanem az, hogy az erőszak viszont erőszakot vált ki. Ugyanakkor gyakran halljuk, hogy csak az a törvényes erőszak, amely megtöri az erőszak és viszonterőszak ördögi láncolatát. Ebből adódik a feleletre váró kérdés, hogy miféle erőszak provokál ki újabb erőszakot, és miféle vet véget neki. Csak akkor beszélhetünk igazán az erőszak ördögi köréről, amikor nem indulatból fakad, hanem racionális megfontolásból, ha abban a hiszemben él valaki, hogy az erőszakkal való fenyegetés visszariasztja a másikat az erőszak alkalmazásától. Ha komolyan veszik, éppen az erőszakkal való fenyegetőzés idézi elő az erőszak ördögi körét, amelyből aztán nincs menekülés. Nem segít ilyenkor sem a meghódolás, sem a békés szándék vagy szeretetkinyilvánítás. Első tekintettel elfogadhatónak látszik a gondolat, hogyha erőszakra nem válaszolunk erőszakkal, ellenségességre ellenségességgel, gyűlöletre gyűlölettel, akkor nem szolgáltatunk okot vagy ürügyet a további ütésekhez és csapásokhoz. De biztosak lehetünk ebben? Szemlátomást nem, mert a másik részéről tapasztalt jóság, szelídség és megbocsátás növelheti is a támadó gyűlöletét és gonoszságát, akár a másik ember iránti felelőtlenségből fakad ez a jóság, teljes passzivitásból a szelídség, erőtlenségből a megbocsátás, akár nem. A párducok mindig fölfalják a gödölyéket — ez Rónay György regényének (A párduc és a gödölye) alapgondolata. Az erőszak ördögi körét nyilvánvalóan nem az töri meg vagy nem töri meg az, ha a megtámadott nem üt vissza, ha az őt ért igazságtalanságért nem követel jóvátételt, hanem csak az, ha a támadó iránt tanúsított jóságnak sikerül őt eltérítenie gonoszságától; csak akkor szűnik meg az erőszak ördögi köre, ha mindketten letesznek róla. De nem minden erőszak származik az emberi önzésből, gonoszságból, bosszúból. A büntetés intézményét éppen azzal határozzuk meg, hogy az illetékes tekintély szabja ki, és nem a kárvallott. Nem azért ítélik el a bűnöst, mert velem történt igazságtalanság, hanem mert igazságtalanság történt. A feltétlen erőszakmentesség szószólói szerint az erőszak önmagában véve rossz, amelyhez még akkor sem szabad folyamodni, ha valami jó, pl. emberéletek megvédelmezése fakadna belőle. A Szentírás azonban csak az önző erőszakot ítéli el, mindenekelőtt a bűnnel fordul szembe és nem az erőszakkal, melyet nem tekint a bűn szinonimájának. A felebaráti szeretet parancsa nemhogy tiltja, hanem esetenként megköveteli az önvédelmet vagy mások megvédését a jogtalan támadással szemben. Nem győz meg az az érvelés sem, hogy az erőszakmentesség olyan eszményi követelmény vagy cél, amit előbb vagy utóbb el kell érni. Minden okunk megvan, hogy kételkedjünk abban a „tökéletes” — akár keresztény, akár humanista — társadalomban, amely valaha is lemondhat az uralomról, az erőszakról és kényszerről, mert nemcsak erkölcsi tökéletlenségeink miatt van szükség társadalmi kényszerre. Nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy az emberi ész véges, hogy különféle leküzdhetetlen forrásai vannak, s ezért kell számítani arra, hogy az egész közösség javát érintő kérdésekben nem lehet teljes egyetértést kialakítani. Létkérdés tehát, hogy olyan módszereket alakítson ki valamely társadalom, amelyekkel a továbbra is fennálló nézetkülönbségekre való tekintet nélkül lehet döntéseket hozni, vagyis intézményesíteni kell az uralmat és az ettől elválaszthatatlan erőszakot. A kényszer nélküli világhoz nemcsak erkölcsileg feddhetetlen emberek kellenének, hanem olyanok is, akik felülkerekedtek valamennyi tudati korlátjukon. Ámde senki sem állíthatja komolyan, hogy Jézus abszolút tudást tételezett volna föl az emberről. Erőszakmentesség és politika Az erőszakmentes ellenállás stratégiája — bár nem mentes teljesen az erőszaktól — végül is a kisebb erőszakot alkalmazza, s így amíg valóban csak az egyénnek, neki magának kell valamilyen bajt elviselnie, erkölcsileg viszonylag nem problematikus. Az erőszakmentesen cselekvő felelős államférfinak azonban ki kellene kérnie honfitársai hozzájárulását annak a rossznak az elviseléséhez, ami a fegyveres védekezésről való lemondás következménye lehet. Igaza van ugyanis M. Webernek, hogy magánemberként követheti valaki az érzületetikát, de nem politikusként: a politikus felelős cselekedetei következményeiért is. A politikai életben nem könnyű úgy gyakorolni az erőszakmentességet, hogy el is érje célját. A politika legfőbb célja korunkban a nukleáris háború kirobbanásának megakadályozása. Az, amit egzisztenciális paraiézisnek neveztünk, lemérhetetlen hatást gyakorolhat a nemzetközi közvéleményre, tudósok, gondolkodók, írástudók és a közvélemény többi formálóinak szemléletére, sőt akár közvetlenül, akár közvetve politikusokéra is. Rámutathat az elrettentés stratégiáinak képtelenségére, hogy azért irányul a fegyverkezési verseny minél tökéletesebb támadó fegyver kifejlesztésére, mert e teoréma szerint a tökéletes védőfegyverek robbantanák ki az atomháborút, a támadó fegyverrendszerek minőségi növelése viszont ellenőrizhetőbbé teszik a hatásukat, s ez növeli a „korlátozott” atomháború eshetőségét, aminek viszont csaknem elkerülhetetlen következménye lehet, hogy az összecsapás általános háborúba torkolljék, hogy az elrettentés csak akkor hatásos, ha megvan a hajlandóság a fegyverek bevetésére is, s ha csupán „színlelik” is elszántságukat, akkor is azzal hitegetik a katonákat, hogy jogos az ilyen védelmi háború. Szembe kell fordulni azokkal, akik azt hirdetik, „hogy az elrettentés elvesztette már rettenetét", s ki kell jelenteni, „hogy maga az elrettentés kezd rettenetté válni”. Jelenlegi technikai fejlődésünk egyáltalán nem biztosít megfelelő védelmet a nukleáris támadással szemben. Nemcsak a totális háború megengedhetetlen, hanem a korlátozott atomháború is, nemcsak a fegyverkezési verseny, hanem az atomfegyverek tárolása is, sőt a helyi háborúk is, mert a világ jelen állapotában minden egyes háború magában hordja az eszkaláció lehetőségét, s előidézheti az élet pusztulását egyes földrészeken, sőt az egész földikerekségen. Az igazságos háború tanából ma az következik, hogy a kölcsönös elrettentés esztelenségének egyetlen ésszerű alternatívája a kölcsönös biztonság stratégiája. Az igazságos háború tanának végső célja nem lehet más, mint a háború végleges betiltása. A háború elkerülése nem lehetetlen. • Részlet a szerzőnek a „Comprendre” című folyóiratban (1981— 83, 47—48 vol.) megjelent tanulmányából. 2. örmény katolikusok Budapesten A gyorsuló ipari és kereskedelmmi fejlődés hatására, a századfordulót megelőzően sok örmény katolikus telepedett le Budapesten. A fővárosi lapok az 1891— 95. években több híradást közöltek egy örmény katolikus egyházközség szervezéséről. Ez azonban, különböző okok miatt, akkor még eredménytelen maradt. A trianoni béke által Romániához csatolt Erdélyből áttelepült több tízezernyi magyar között sok örmény katolikus is volt. Ezek és a már korábban Budapesten élő örmény származásúak 1920-ban megalakították a Magyarországi örmények Egyesületét és megkezdték az egyházközség kiépítését. Kérésükre a velencei Mechithárista örmény szerzetesrend 1923-ban Budapestre küldte a magyarul is beszélő Tiroján Athanáz atyát, aki a rend tulajdonában levő, a Ráday u. 11. sz. bérházban rendezett be házi kápolnát. 1925- ben a szervezési bizottság (Csárhukián Voszdanig, Dudutz Péter, Gopcsa László és Simay Gyula) körlevélben közölte az örmény származású budapesti lakosokkal, hogy a belépés önkéntes, és addig 290 család írta alá a belépési nyilatkozatot. A szervezés azonban megakadt, mert az idős atya betegeskedett és 1926- ban vissza is tért a kolostorba, ahol meghalt. Újabb lelkészt csak 1929-ben küldtek Velencéből, P. Tiroján Jakab személyében, aki az Andrássy út 52. sz. bérházban rendezett be házi kápolnát. Az akkori hercegprímás, Serédi Jusztinián 1932-ben engedélyezte az örmény katolikus egyházközség megalakulását, azonban ennek megtörténte előtt, 1933-ban P. Tiroján elhunyt. 1935-ben a bécsi mechitháristák Budapestre helyezték az addig Konstantinápolyban tanárkodott, erdélyi születésű, 44 éves Pungutz V. Antalt. Segítségével 1936-ban megalakult a Világosító Szent Gergely Lelkészség és az örmény Katolikus Egyházközség. Szabályzata szerint: tagja minden budapesti római katolikus, aki apai ágon örmény származású. Ezen előírás nem került megvalósításra, mert az örmény származásúak többsége a latin szertartású plébániák híve maradt. Az adózók létszáma mégis 600 család volt. Házi kápolnát azonban nem létesítettek, a szentmiséket a Szent István Bazilika Szent Lipót kápolnájában tartották. Az iroda Pungutz atya lakásán volt a Báthori, majd a Vadász utcában. 1944 nyarán a bujkálásban levő.Pungutz atyát németellenessége miatt letartóztatták, majd a győri rabkórházba szállították, ahonnét 1945 májusában szabadult. Helyette P. Kádár D. Antal, a Csíkszépvízről átjött bécsi mechithárisita szerzetes lelkészkedett. Az ostrom során elpusztult Vadász utcai lakás helyett nagyobb bérleményt kapott a lelkészség a Teleki Pál utcában, ahol már kisebb házi kápolnát is berendeztek. Pungutz atya 1946 nyarán belehalt a fogságban szerzett betegségébe. Utóda P. Kádár lett, aki újabb helyiséget kapott a Semmelweis utcában a lelkészség és az egyházközség részére. 1970-ben P. Kádár egy nagyobb villát vásárolt az Orlay utcában, és oda költöztette át a lelkészséget és az egyházközséget. Itt eleinte házi kápolnát rendezett be, majd 1977-ben épülettoldással megépíttette a mai kápolnát. Anyagiak hiányában a kápolna még befejezetlen, mindössze öt, örmény tárgyú szentkép díszíti. Létrehozott azonban P. Kádár egy magángyűjteményt erdélyi és örményországi örmény egyházi, néprajzi tárgyakból és armenológiai könyvekből. Az egyházközséget mindössze 140 család támogatja. Ezek többsége is a lakóhelye szerinti plébánia templomában vesz részt a liturgián. Az örmény kápolnát csak nagyobb, örmény jellegű egyházi ünnepeken keresik fel. A hívek — kivéve néhány ortodox hitűt — örményül nem tudnak, ezért a pap csupán a mise bevezető és befejező részét, valamint az átváltoztatást mondja örmény nyelven, a többi részeket a magyarra fordított örmény szertartású misekönyv alapján magyarul. Az egyházközséget létrehozók már a temetőkben nyugszanak. A többségükben idős hívők a magyar és a latin mise szövegét ismerik, az örmény szertartást csupán örmény őseik iránti tiszteletből és az örmény kereszténység üldöztetéseinek emlékeztetőjéül tartják fenn. Korbuly Domokos—Simon J. Záven