Új Ember, 1989 (45. évfolyam, 1/2217-53/2268. szám)
1989-01-01 / 1. (2217.) szám
Boldogok a békességszerzők A Hegyi beszéd elején olvashatjuk: „Boldogok a békességszerzők — ők Isten fiai” (Mt 5,9). Ugyanitt olvashatjuk az ehhez kapcsolódó részértékek kifejtését is, pl. „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened,... menj, békülj ki előbb felebarátoddal, azután jöjj vissza...” (5,23—24), vagy: „Ne szállj szembe a gonosszal!” (5,39). Ide kapcsolható az is, amit Jézus az ellenségszeretetről mond — végső soron az is a békességet mozdítja elő. Kevés olyan bibliai szó van, amely a mai ember számára olyan központi jelentőségű, olyan elevenen égető, mint éppen a béke! Akár az emberiség nagyobb távlatait nézzük, akár saját, egyéni életünket, közvetlen környezetünket tekintjük, a béke az, amit szívszorongva áhítunk, amiért állhatatosan imádkozunk. A békétlenség, a széthúzás a legnagyobb rossz, ami az ember életében bekövetkezhet. Tolsztoj írja valahol, hogy az édesanya szívét az tölti el a legnagyobb fájdalommal, ha gyerekei egymással veszekednek. De mi is fájdalommal vesszük tudomásul pl. azt, hogy bizonyos sportolók vagy egyéb közéleti személyek, akiket szeretünk, egymással éles ellentétben állnak. Az ilyen újsághírek fájdalmasak, hiszen ebben a versengésben egyik félnek sem szurkolunk. VI. PÁL PÁPA az év első napját a béke világnapjául rendelte. Ez felhívás, jel: azt akarta, hogy a béke nyomja rá a bélyegét az egész évre. A görög szövegben ez áll: „Boldogok, akik művelik a békét!” Nem a békességesek a boldogok, vagyis azok, akik kerülik az összeütközést, hanem akik dolgoznak a békén. És ezutóbbi sokkal több! Az újszövetségi Szentírás magát Jézust is békességszerzőnek nevezi (pl. ApCsel 10,36 Ef .2,15). Nemcsak felhív a békére, hanem példát is ad. Boldogok a békét hirdetők, a békén fáradozók, az azt megvalósítani igyekvők — boldogok vagyunk, ha erre törekszünk, hs-'ezt bele akarjuk vinni életünkbe. béke már az Ószövetségben is gyakran használt és gazdag jelentésű szó volt. Használták az üdvözletre, a jókívánságra. Jelentette a nyugalmat és a jólétet (pl. Zsolt 122,6), de a hosszú, problémátlan életet is. A biztonság hiányát ugyanis nemcsak a háború jelentette, hanem mindenféle baj és nyomorúság is. A béke olyan életet jelent, ahol nincs baj, nyomorúság, széthúzás. Jelenti az egyetértést és az összetartozást, az elégedettséget és az örömet. Ilyen értelemben használja Jézus is, amikor azt mondja a meggyógyított betegnek: „Menj békével!”, azaz örvendezz, mert már nem kell félned, bűneid bocsánatot nyertek és testileg is meggyógyultál. A béke legkarakterisztikusabb megnyilvánulása az ószövetségi áldásformula (Szám 7,24—26): „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon, ragyogtassa rád arcát az Űr és legyen hozzád jóságos. Fordítsa feléd arcát és szerezze meg a békét!” A SZENTÍRÁSI BÉKE-FOGALOM nem azonos a történelmi könyvekben szereplővel. Ott vagy időleges békekötést jelent, vagy az egyik fél teljes alávetését. Sok ilyen szerepel a mi történelmünkben is, mind a török, mind az azt követő időkben. A Szentírásban a béke egészen mást jelent: „... ekevassá kovácsolják kardjukat és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést" (Iz 2,4). A kardot nem félre teszik, hogy újra elő lehessen venni, hanem átalakítják, hiszen a béke csak akkor ér valamit, ha végleges. De — és ez nagyon érdekes gondolat —, csak akkor lesz végleges, ha állandóan munkálkodunk rajta. Minden szentírási fogalom akkor ér valamit, ha meg tudjuk valósítani életünkben. Jézus nem azokat mondja boldogoknak, akik pipogyák, vagy akik a veszekedésbe, haragba belefáradtak, még kevésbé azokat, akik nemtörődömek, közönyösek, flegmák. — Ezek a viselkedési formák /értékhiányok — éppen ellentétei a Krisztus által adott eszménynek. A kényelmes, vagy éppen cinikus felfogás alapjaiban tér el az evangéliumi eszménytől. Ha a magyar történelmet tekintjük, akkor kit lehet békességszerző királynak tekinteni? Nyilván Szent Istvánt! Ha a törvényeit, vagy méginkább a fiához írt Intelmeket olvasgatjuk, látjuk személyiségében mennyire egységbe integrálódott a keménység és az alázat, az Istenre hagyatkozás és az alkotóerő. És ezzel megteremtette az országot II. Ulászló, akit kortársai gúnyosan Dobzse Lászlónak neveztek, viszont szétfolyó magatartásával kockára tette az ország létét is. A példa minden másnál erőteljesebben tükrözi, hogy Jézus nem az erőtlenséget teszi kötelességünkké. Aki nem tud rendet tartani a rábízottak között, legyen bármi is a hivatása, az nem a szentírási békesség-fogalmat valósítja meg. Az élet iróniája, amit nap mint nap tapasztalunk, hogy az erőtlen ember azután ott kegyetlen, ahol még nagyobb erőtlenséget talál. De mit jelent konkrétan a mi számunkra a békességszerzés? Mikor leszünk munkásai, építőmesterei a békének? Ha látunk egy csodálatos gótikus katedrálist, vagy akár csak egy szép modern épületet, arra gondolunk, micsoda munka, gondosság, odaadás és művészet kell ahhoz, hogy egy ilyen remekmű létrejöjjön. De a még nagyobb remekműnek , a békének, a kibontakozó szeretetnek az építése nem ugyanezt követeli-e? Ugyanilyen gondosság, szinte művészet, az örömszerzés művészete, — és ez sem megy magától. Ezt is tanulni, gyakorolni kell. Itt is szükség van találékonyságra, tapintatos figyelemre és főként a másban rejlő értékek észrevevésére és értékelésére, öszszetett program — valóban aktív magatartást kíván. Rombolni itt is könnyebb. A rombolásnak is vannak művészei: leleményesség a hangulatrontásban, a fájdalomfokozásban — sokszor egyenesen öncélúan. Nekünk is legalább annyira találékonyaknak kell lennünk, amikor a békén fáradozunk. Ha minden emberi gyöngeségünk ellenére igyekrszünk a jézusi programot megvalósítani, akkor megtapasztalhatjuk: a béke építőjének lenni valóban boldogság. A békességszerzéshez természetesen érettség, keresztény nagykorúság kell. „Krisztus törvényét nem lehet leszállított áron kínálni" (Boda László). AZ EGYETÉRTÉSEN DOLGOZNI, a nehézségekben és azok ellenére egyengetni a szeretet útját •— valóban nívós feladat. Nívós és nemkönnyű. Érdekes ide kapcsolni egy „külső” véleményt. Mezei András írja egy lelkiismeretmozdító dolgozatában, hogy az indulatra nem szabad indulattal ellenpontozni. És ezt egy olyan eset kapcsán írja, ahol sokaknak meg lehetnek az okaik az indulatra — és mégsem szabad! Nem szabad, pedig ha ösztöneinkre hallgatnánk, így tennénk. De ne az ösztöneinkre hallgassunk, hanem a lelkiismeretünkre. Az indulatra, a gyűlöletre nagyon nehéz éppen az ellenkező módon reagálni, hiszen nap mint nap kísértés ér minket ezen a téren. Nehéz —, de megéri! A Hegyi beszédben minden boldogsághoz ígéret is kapcsolódik. A békességszerzők — Isten fiai. Erre pedig mindnyájan meghívást kaptunk. NEMES GYÖRGY: KOPP JUDIT munkája KOVÁCS JÓZSEF: Anyám, karácsony Se Csillag, se Betlehem, csak könnyűdet törlő kezed. Vendégmunkás évek, rút havak. Istenhez motyogott kolduló szavak. Se ország, se megtörhető test, csak a földből kimeredő kereszt. DÉKÁNY ENDRE: Szilveszteri testamentum Az év utolsó napjára virradunk Uram melyik lesz a legutolsó gyönyörű az élet gyönyörű a hó a jég a zúzmara a fákon s a dérfátyolos bokrok tündéri hallgatása a csend igen a csend a jégkék égen a hold társam lehetne oly egyedül vagyok szerető barátok agapéja epizód a lelkem mélyén te vagy és mindenütt mindenben örök szeretet-látomásom de mégis úgy érzem talán nem is vagyok telve tervekkel időm lejár a jelre várok a szabadító harangzúgásra. Jézus Krisztus esztendeje Divatos dolog lett mostanában egy-egy esztendőnek figyelemfelkeltő nevet adni és ezzel a mai világ problémái közül a legfontosabbakat kiemelni. Nemrég ünnepeltük a „gyermekek évét”, az „öregek évét”, az „idegenforgalom évét” stb., stb. Szükség van persze ezekre a hangsúlyokra és kiemelésekre, hogy az emberiség egységében és összefogásával tudjuk enyhíteni gondjainkat, nehézségeinket. És ha sok minden zavarja is emberi békénket és céljaink megvalósítását, szükséges, hogy legyenek humanista „kötelékeink”, melyek feltartóztatják szétesésünket, összébb húzzák gondolatainkat, sőt kapcsolatteremtésre is alkalmasak. A keresztény hívőnek azonban sohasem szabad felednie, hogy minden éve, minden hónapja és hete Krisztusé kell, hogy legyen. Nem szabad elfelednünk, hogy minden napunk és minden percünk az üdvösség ideje, az örök élet alkalma és lehetősége. Minden újévkor Garrigou-Lagrange, korunk nagy tomistájának a figyelmeztető könyvcíme, gyönyörű lelkiéleti tanulmányának vezérmotívuma jusson eszünkbe: földi életünk tulajdonképpen „a megkezdett örök élet” ideje. A valóságban nincs különválasztva földi életünk és mennyei boldogságunk, aminthogy nincs különálló természetes és természetfeletti életünk. De hogy ez ténylegesen így legyen, ahhoz az kell, hogy életünk minden vonatkozásban és minden dimenzióban Krisztusé legyen. A liturgia által minden esztendőben Krisztus élete — egész élete — tér vissza, ennek az istenemberi életnek minden követelményével és következményével. Az esztendő nem csupán emlékezés nekünk, hívőknek, hanem Jézus Krisztus által a kegyelem ideje, felszólítása, az isteni energia forrása is. __________________________ Éppen ezért a polgári év vége, Szent Szilveszter estéje nem csak a hálaadás alkalma és ünnepe, hanem az eszmélődés, a lelki ismeretvizsgálat („lelki számvetés”) és a krisztusi tervezés alkalma is. (Talán mondanom sem kell, hogy ez az est nem lehet az eszeveszett feledés, a fényűző búfelejtés céltalan ünneplése, ha ki akarunk emelkedni pogány szokásainkból, elvilágosiasodott mentalitásunkból ...) Karácsony misztériuma azt tanítja, hogy Jézus Krisztus a mi megváltónk, Benne és Általa találjuk meg végső célunkat, üdvösségünket. Benne rejlik egzisztenciánk titka, Isten akarata szerint személyiségünket csak általa tudjuk kifejleszteni és közösségi életünket is csak Krisztusban újjászületve tudjuk harmonikusan és boldogítóan megvalósítani. Kár, hogy az új kalendárium rendezésekor kissé feledésbe került, hogy újév ünnepe karácsony nyolcada, vagyis Jézus körülmetélkedésének és névadásának ünnepe is. A körülmetélés rítusa jelentette annak idején az Isten és ember között kötött szövetségbe történő beavatást, Jézusra vonatkozóan pedig azt is, hogy ő ennek a szövetségnek beteljesítője és az új szövetség által az új Isten—ember közti kapcsolat forrása is. Benne, Jézus Krisztusban, az „új élet”, az „új emberség” lehetősége nyílik meg számunkra. Az ö születésével életbe lép újjászületésünk valóra váltása, az ö példájában megnyílik számunkra az Isten-keresés legigazibb, legcélravezetőbb útja. Régi korok „Isten nevében” kívántak boldogságot, békességet és üdvösséget újévkor. Isten nevében, vagyis úgy, hogy egész évünket Krisztusnak ajánljuk. Legyen az övé minden pillanatunk. Csanád Béla újU*. 3 ... .befogadtatok. Ez év februárja óta mozgalmas élet a debreceni Szent Anna plébánián: erdélyi menekültek százai, ezrei kérnek és kapnak segítséget, jó szót, biztatást, s ha kell élelmet, ruhát, lakáscímet és munkahelyi ajánlatokat. • Egységes, egynyelvű és azonos múltú tájat vágott ketté az erőszak húzta határ. .Az összetartozás tudata, a szoros vérségi és történelmi kapcsolatok miatt Debrecen és népe márrégóta érzi az odaáli gondokat. A keresztény szolidaritás mellett ez is közrejátszott abban, hogy — amikor aszükség úgy hozta — Tímár Mihály prépost-plébános és hívei azonnal meghallották a kisebbségbenélő, hitükben és magyarságukban elnyomott testvéreink „zsoltáros jajgatását” (Dsida Jenő) — és segítettek. A segélyt, pénzt, élelmet, ruhaneműt milliókban lehet számolni, de felbecsülhetetlen az a hitből,fakadó erő és lelki támasz, amit a plébánia adott és ad ma is a menekülteknek. Ezt a tevékenységet Márton Áronemlékéremmel ismerte el a szétszakított magyarság érdekeiért küzdő Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma. A kitüntetést arról ,a püspökről nevezték el, aki hitéért és magyarságáért, egyházáért és népéért súlyos börtönbüntetéseket szenvedett, s mártírumával az erdélyi magyarság, az emberi szolidaritás, az erkölcsi felelősség és helytállás jelképe lett. Az érmet, amelyet a Kolozsvárról elszármazott Szervátiusz Tibor készített, 1988-ban tíz Szervezet és személy kapta meg. A debreceni Szent Anna római katolikus plébánia és hívei azért, mert „az erdélyi menekültek egyik első segítői, pártfogói, testi és lelki gondozói voltak és maradtak”. Az emlékérmet 1988. december 4-én az erdélyiekért felajánlott szentmise előtt a Bethlen Gábor Alapítvány nevében Bakos István adta át Kovács Andornak, az új plébánosnak. Úgy gondoljuk, ez az elismerés közvetve a Szeged-csanádi egyházmegyét és az egész magyar katolikus egyházat is illeti, amely e tragikus hónapokban annyi szép példáját adta a cselekvő keresztényi szeretetnek. Barna Gábor Márton Áronemlékérmet kapott a debreceni Szent Anna plébánia .