Új Ember, 1993 (49. évfolyam, 1/2319-52/2370. szám)

1993-01-03 / 1. (2319.) szám

A PÜSPÖKI KAR TÉLI ÜLÉSE A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1992. decem­ber 9-11. között tartotta rendes téli konferenciá­ját Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban. A tanácskozáson részt vett Angelo Acerbi apostoli nuncius is. A konferencia meghallgatta az egyházmegyei határok kiigazításával és új egyházmegyék létesí­tésének előkészítésével foglalkozó bizottság jelen­tését. Elfogadásra került az új egyházközségi sza­bályzat. Elkészült a négy kötetes Imaórák Litur­giája, közismert nevén az új magyar Breviárium. A kar elnöke köszönetet mondott Konkoly István szombathelyi megyéspüspöknek és az általa veze­tett munkaközösségnek fáradságos munkájáért. Paskai László bíboros ismertette a szerzetesek­kel foglalkozó 1994. évi Püspöki Szinódus előké­születeit. Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök beszámolt a katolikus egyház katekizmusának római ünnepélyes bemutatásáról, ahol az európai püspökök nevében az új katekizmust ő vette át a Szentatyától. Keresztes Szilárd hajdúdorogi me­gyéspüspököt választották meg az Európai Püs­pöki Konferenciák Tanácsába. A Világiak Lelki­pásztori Tanácsának új vezetője Pápai Lajos győri megyéspüspök lett. A püspöki kar meghallgatta Lipp László honvé­delmi minisztériumi szakreferens tájékoztatását a katonai lelkipásztori szolgálat előkészületeiről, és döntött a felállítandó katonai vikariátusról. Katona István váci segédpüspök ismertette az idén létesített KIF (Katolikus Iskolák Főhatósága) eddigi tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a jelen körülmények között a katolikus iskoláknak igen nagy jelentősége van. Balás Béla veszprémi se­gédpüspök, az Ifjúsági Bizottság új vezetője, be­számolt a fiatalság körében végzett lelkipásztori munka eredményeiről és terveiről. A püspöki kar elhatározta, hogy az országban a világi hívek számára egyre több helyen megindí­tott felsőfokú teológiai oktatás tananyagát, mód­szereit az eredményes képzés érdekében jobban összehangolja. A Teológiai Bizottság, Szendl Jó­zsef veszprémi megyéspüspök vezetésével vállalta ennek megszervezését. A konferencia döntött ar­ról, hogy az Országos Liturgikus Tanács tagjai közé meghívja a határainkon kívül élő katolikusok kép­viselőit, majd a püspökkari bizottságok vezetői ad­tak tájékoztatást az időszerű kérdésekről. KITÜNTETÉS JELENÍTS ISTVÁNNAK A Magyar Köztársasági Érdemrend Középke­resztje Csillaggal kitüntetést adományozta Göncz Árpád köztársasági elnök Jeleníts Istvánnak, a hazánkban 350 évvel ezelőtt megtelepedett Pia­rista Rend magyar tartományfőnökének — elis­merve ezzel az irodalomban és a keresztény szel­lemiség terjesztésében és művelésében elért ki­magasló teljesítményét. Az átadási ünnepségen jelen volt Angelo Acerbi apostoli nuncius, Paskai László bíboros érsek, Dankó László érsek, Takács Nándor megyéspüspök és Kerekes Károly, a szer­zetesi konferencia elnöke. EGYÜTTMŰKÖDÉS A BŰNMEGELŐZÉSBEN Az országban másodikként a székesfehérvári püspök, Takács Nándor írt alá együttműködési megállapodást a múlt év végén a megye rendőr­­főkapitányával. Takács püspök kijelentette: a ka­tolikus egyház a maga módján és lehetőségeivel kész együttműködni a bűnmegelőzésben, hiszen az egyház küldetéséhez tartozik, hogy az erény útjára és a bűn elkerülésére vezesse az embere­ket.­­ Svraka Gyula megyei rendőrfőkapitány pedig azt hangsúlyozta, hogy a rendőrség is szol­gálatnak tekinti a maga munkáját, s a bűncse­lekmények megelőzése terén fontos lehet a kato­likus egyházzal való együttműködés, amely külö­nösen a gyermek- és ifjúkori bűncselekmények esetében lehet igazán hatékony. A rendőrség segítséget nyújt a templomok, plébániák, és a nagy értékű egyházi műemlékek őrzésében, és járőreik ügyelnek majd a magányo­san élő, idős papok biztonságára is. A HIT GYÜLEKEZETE NEM KATOLIKUS A TV-Híradó december 15-én este nyolc órakor sugárzott kiadásában téves kijelentések hangzot­tak el a Hit Gyülekezete elnevezésű vallási közös­ség valamint a katolikus egyház kapcsolatát ille­tően. A tudósításban elhangzott, hogy állítólag „két pápa is hivatalosan elfogadta és támogatja" a Hit Gyülekezete nevű közösséget. E megállapítás teljesen hamis — hangsúlyozza a Magyar Katolikus Püspöki Kar Titkársága által december 16-án kiadott nyilatkozat. — „Egyik pápa sem hagyott, nem is hagyhatott jóvá olyan gyülekezetet, mozgalmat, amely alapvető tételei­ben eltér a katolikus tanítástól, nem fogadja el annak szervezetét és legfelső irányítását. Kije­lentjük, hogy a Hit Gyülekezete nem tartozik a katolikus egyházhoz, sőt tanításában számos ponton élesen szemben áll vele." Egy­házban­­ vagy társbérletben? Latin és görög rítusú katolikusok közös templomban Jónéhány új templomot szenteltek az elmúlt évben, a korábbi időkhöz képest ma már igazán szabadon építhet temp­lomot bárki. Csak telek kell hozzá, meg­felelő terv és a szükséges anyagiak. Mindez nem kevés — sőt egyre kevésbé kevés! —, a nyomasztó örökségét nyögő országban az egyházközségeknek egyre nehezebb előteremteniök az építkezések rohamosan növekvő költségeit. Ennek a gazdasági kényszernek is szerepe lehet abban, hogy — különösen az ország északkeleti sarkában — megférjenek egyazon templomban legalább a római katolikusok. (Téves az a mindennapos szóhasználatunk, amely „római" és „gö­rög” katolikusok között tesz különbsé­get — mi mindannyian római katoliku­sok vagyunk ugyanis. A különbség ab­ban áll, hogy „latin” avagy „görög” szer­tartás szerint.) Több helyütt van példa rá, hogy közö­sen használják vagy együtt építik fel az egyetlen katolikus templomot. Közös használat... Nyírmeggyesen például a nyár végén szentelték fel az új templomot, amelyet Kertay László tervezett, és az Erdélyből áttelepült Krupiczer Antal kiváló faszob­­rász készítette a belső berendezését. Évek óta húzódott az építkezés, eleinte, még a rendszerváltozás előtt az engedé­lyezés körül voltak problémák, majd az anyagiak hiányoztak. A helybeli hívek áldozatkészségéből, a jelentős mértékű külföldi segélyből, valamint a Nyír­meggyes­ Templom Baráti Körének (amelyet egy lelkes és tettre kész, magát azonban megnevezni nem akaró hölgy szervezett meg a szent ügy érdekében) jóvoltából hangulatos szép templom épült a Mátészalkához közeli községben, fehér falai, fából készült fedélszéke, jel­legzetes, zsindellyel fedett tornya Erdély ősi templomaira emlékeztet. Mint Er­délyben oly sok helyütt, úgy itt, ezen az ugyancsak vegyes vallású vidéken ko­moly közös összefogás hívta életre az új katolikus templomot a község központ­jában. A falu 2800 lakosának nyolcvan százaléka református, a többiek fele-fele arányban latin illetve görög szertartású katolikusok. Az építkezés során a tiszte­­letes úrral az élen lelkesen segítettek a reformátusok is. A kétféle rítust követő katolikusok együttvéve is kisebbségben — s főkép­pen kevesen — vannak a faluban, a gö­rög és a latin egyházi szervezetben egya­ránt fíliának számít Nyírmeggyes. A „gö­rög pap”, Ivancsó Sándor Nyírbátorból, a „latin”, Varga János Nagyecsedről jár át ide, szolgálni a híveket. Az építkezés „legfőbb mozgatója”, Varga János sze­rint két templom építésére nem is gondol­hattak. Az épület a latin szertartású kato­likusoké, de görög testvéreikkel együtt használják — ahogyan elődjét is. „Remélik, otthon érzik magukat itt ők is” — mon­dotta a szentelés után Varga János. Így volt ez eddig is, és így is van rendjén. Közös tulajdon... Miskolcon, az Avas-Déli városrészben eredetileg nem is katolikus, hanem öku­menikus templom építését tervezték a reformátusok, evangélikusok, a latin és görög katolikusok. A protestáns gyüle­kezetek azonban idővel visszaléptek, nem tudták vállalni a rájuk eső anyagi terheket, így végül is katolikus templo­mot tervezett a mintegy negyvenezer la­kosú új városrészbe, a Klapka és a Med­nyánszky utca sarkára Ferenczy István mérnök. A hatalmas templomépület egyeseket erődítményre emlékeztet („erős vár a mi Istenünk”), másokat in­kább az első keresztény bazilikákra, azokból az időkből, amikor éppen előjöt­tünk a katakombákból. Mindkét gondo­lattársítás megragad valamit abból a va­lóságból, amelyben napjaink egyháza él a mai Magyarországon. Felváltva használják vasárnapi isten­tiszteleteik során a középső nagy temp­lomteret a latin és a görög szertartást követő katolikus hívek. Balra latin, jobbra görög oldalkápolna nyílik, ezek fölött pedig hittantermek kaptak helyet. A templom két oldalán épül a plébánia illetve a parókia, valamint alig néhány méterrel arrébb egy új, a jezsuita atyák által vezetendő katolikus gimnázium. Isten Igéjének tiszteletére szentelte fel Kada Lajos érsek — Seregély István ér­sek és Keresztes Szilárd görög katolikus püspök segédletével — a Szentírás va­sárnapján az új templomot. .Amikor pappá szenteltek, olyan sike­rekben reménykedhettem, hogy esetleg titokban átalakíthatom a sekrestyét, és suttyomban tarthatok még egy hittanó­rát a héten — mondotta Mándy Zoltán plébános. — Ezzel szemben templomot kellett építenem, és estére holtfáradt va­gyok a hitoktatástól.” A papok még nem laknak itt, egymás és híveik közelében, de már jó ideje szo­ros együttműködésben dolgoznak: közö­sen végzik például az iskolai hitokta­tást, amelyet aztán kiegészít a gyerekek­kel való templomi foglalkozás — ami vi­szont már külön történik. „Nem aka­runk összemosni semmit — magyarázta Baán István paródhus —, a liturgiánk­ban, lelkiségünkben meglévő különbsé­gek inkább kölcsönösen gazdagíthatnak mindnyájunkat.” Nyugat és Kelet találkozik itt egy há­zon — és az egyházon — belül. Papjaik­kal együtt a hívek közül is sokan úgy vélik: kereszténységük számára igazi pró­ba ez a készséggel vállalt együttélés. „Eu­rópának Szent Benedek mellett védő­szentje Cirill és Method is — mondta egy középkorú férfi a templomszentelés után. — Mi, katolikusok akkor tekinthetjük magunkat európaiaknak, ha köreinkben megfér együtt ez a kétféle hagyomány." k.t. A MISKOLCI TEMPLOM­ B­A H­ajnal János a legismertebb is­meretlen római magyar. Azt hi­szem, a Vatikán félhivatalos napilapjában, az Osservatore Románé­ban az ő nevénél gyakrabban magyar ember neve nem szerepelt. Római és olaszországi templomok tucatjai őrzik becses alkotásait, mozaikjait, üvegabla­kait. Ő azonban mégis ismeretlen - leg­alábbis Magyarországon. Mondanom sem kell, ez nagy méltatlanság. Valamit enyhített e mulasztáson az az elismerés, amelyben idén október 23-án részesült az 1948 óta Rómában élő művész, ami­kor Entz Géza államtitkár átnyújtotta a Göncz Árpád köztársasági elnök által adományozott magas kitüntetést, a Ma­gyar Köztársasági Érdemrend Középke­resztjét. A Római Magyar Akadémián rendezett ünnepségen rokonszenves szerénységgel köszönte meg az elismerést. Ennyit mondott, mert — mint hozáfűzte — nem a szavak embere. Tényleg nem az. A pápai művészeti akadémia és számos más külföldi tudo­mányos és művészeti testület megbe­csült tagja hallgatag természetű, alkotá­saiban élő és alkotásai által beszélő mester. Az Aba Novák-tanítvány, aki hazájá­ban a háború végéig tanársegéd volt a budapesti Képzőművészeti Akadémián, s akinek mindmáig utolsó hazai kiállítá­sa 1945 októberében volt (Ferenczy Bé­nivel közösen), 1948-ban vándorolt ki Itáliába. Az 1950-es szentév vatikáni egyházművészeti kiállításán egycsapás­­ra ismert művész lett. Azóta folyamato­san dolgozik a legrangosabb megrende­léseken. Sok magyar látta már alkotása­it, ha nem is tudta, hogy honfitársának művét csodálhatja. Hajnal János társal­kotója a világhírű építésznek, Luigi Ner­­vinek, aki a vatikáni épületegyüttesbe beleillesztette a nagyszerű, VI. Pálról el­nevezett kihallgatási csarnokot. A pápai emelvény mögött a két nagyméretű üvegablak Hajnal mester alkotása. A milánói dóm homlokzatán a háborúban tönkrement hatalmas­ ablakok pótlásá­val is őt bízták meg. Ő készítette a pápa lakosztálya közelében lévő Redemptoris Mater kápolna ablakait. Ezek mellett számos templomban láthatók mozaikjai, üvegablakai és más alkotásai. Tréfásan mondja, hogy az egyházművészetben ő csinálta az első glasznosztyot. Ő tervez­te ugyanis az első, üvegből készült, át­tetsző gyóntatófülkét, amely a kanadai­ak római nemzeti templomában látható. Az Osservatore Romano vasárnapi mel­lékletének címoldalán vagy a lap más hasábjain gyakran szerepelnek metsze­tei, rajzai. A Vatikáni Posta is rend­szeres megrendelője. Az általa tervezett bélyegek a világ minden pontján a gyűj­tők kedvencei közé tartoznak. Az ünnepi események alkalmából a pápai szentmi­sékre egyedi szertartáskönyveket szok­tak kiadni. E díszes füzetek számos al­kalommal az ő illusztrációival látnak napvilágot, így bizonyosra vehető, hogy alkotásait az elmúlt évtizedek pápái — II. János Pált is beleértve —, ismerik és szeretik. Büszkék lehetünk tehát Hajnal Jánosra, Giovanni Hajnalra, aki tehet­ A legismertebb ism­ egggyELŐ EGYHÁZ Emlékkereszt Brenner Jánosnak Brenner Jánosra, a harmincöt esz­tendeje vértanú halált halt fiatal pap­ra emlékezett december tizenharma­dikán a szombathelyi egyházmegye. Az 1948-as szentgotthárdi Mária Nap óta, amikor Mindszenty hercegprímás mutatott be szentmisét, nem volt az egyházmegyében ennyi embert meg­mozgató rendezvény. Az ünnepi szentmise után a hívek sokasága vé­gig járta a Zsida községhez vezető út­vonalat - a vértanú pap szenvedésé­nek keresztútját a Kálváriáig­­, s ke­reszttel jelölték meg azt a helyet, ahol annak idején Brenner János holttes­tét megtalálták. A vértanú testvére ál­dotta meg a falu határában elhelye­zett keresztet, s ennek nyomán elin­dult az a mozgalom, amely emlékká­polna építését szorgalmazza. De mi is történt harmincöt eszten­dővel ezelőtt? Ezerkilencszázötvenhét december tizenötödikén a plébános nem tartózkodott otthon, csak fiatal, akkor huszonhat éves káplánja. A rá­­bakethelyi plébánia ablakán ismeret­len férfi zörgetett, s a szomszéd falu­ba, nagybeteghez hívta a káplánt. Gyalog indultak el a sötétben, s ettől kezdve homály fedi a történteket, csak annyi bizonyos, Brenner Jánost Zsida község határában kegyetlen módon, harminckét késszúrással megölték. A faluszéli házak lakói később úgy emlékeztek, mintha hallani vélték volna a menekülő, már súlyosan se­besült káplán segélykiáltását, de fél­tek kilépni a sötétbe. Egyes források szerint még ezen az éjszakán betörtek a plébánia épületébe. Akárhogyan történt is, Brenner János vértanúsá­got vállalt és szenvedett ezerkilenc­­százötvenhétben. 1993. január 3.

Next