Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)

2003-01-05 / 1. (2840.) szám

2 2003. január 5. Lelkiség­ ben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöt­tek napkeletről Jeruzsálembe" (Mt 2,1). Bölcsek, vagyis má­gusok, perzsa papok, csillagá­szok, asztrológusok, netán va­rázslók, akik a csillagokból ol­vasták ki az istenség akaratát. „Lángos csillag" járását követ­ve kerekednek föl, indulnak el és érkeznek meg a zsidók szent városába. A mai evangéliumi szakasz három olyan találkozást vagy inkább konfrontációt ír le, amelyeknek vonulatai végig­húzódnak Máté egész evan­géliumán. A bölcsek először a betegesen féltékeny és bizal­matlan Heródessel találkoz­nak. A király titkon tanácsko­zik velük, mint tette az egyip­tomi fáraó, amikor Izrael kiir­tására szánta el magát (Kir 2,10 sk.), mint tette Saul, ami­kor Dávid életére tört (ISám 13,9). Álnok kijelentése, hogy hódolni kíván a megszületett király előtt, pofon a bölcsek naivitásán, amely majd a Jú­­dás-csókban csattan. De hogy vele együtt megháborodott egész Jeruzsálem, többet sej­tet: jelzi, miként fogja vissza­utasítani Izrael Jézus Krisz­tust. E helyütt olyan alapkép­let villan fel az evangélium­ban, amelyben az egyik olda­lon Heródes áll és vele egész Jeruzsálem (Izrael népe), a másikon pedig az idegenből jött bölcsek és Jézus Krisztus. Elgondolkodtatóbb a má­sodik találkozás. A főpapok és az írástudók tudják, hogy Mikeás próféta szerint Betle­hemben születik meg a feje­delem. Az ő bibliájuk ponto­san ott nyílik ki, ahol kell, de ők maguk nem mozdulnak ki Jeruzsálemből. Jó az, amit ta­nítanak, de nem cselekszik azt, amit tenniük kellene (vö. Mt 23,3). Ők, a hivatalosak nem jutnak el Jézushoz. Ugyancsak Mátétól értesü­lünk arról, hogy ez a főpapi és írástudói magatartás nyomon kísérhető egészen a keresztig. Lényegesebb azonban az az áttételes találkozás, amely a bölcsek és az írás között tör­ténik. Máté szerint az írástu­dók nem szolgai módon ve­szik át a mikeási idézetet (5,1), hanem krisztológiailag magyarázva. Mikeás szerint Betlehem a legkisebb Júda ez­rei között, de Máté azt mond­ja: semmiképpen nem a legki­sebb Júda nemzetségei kö­zött. A prófétai szó útmuta­tására hallgatva a bölcsek el­indulnak, újból felfedezik a megjelenő csillagot, s megér­keznek Betlehembe. A jel el­vezet az írott igéhez, az írott ige pedig elkísér Jézus Krisz­tushoz, az élő Igéhez. És létre­jön a csoda: a bölcsek nagy örömben találkoznak a Gyer­mekkel. Térdre borulnak előt­te, és legdrágább kincseikkel ajándékozzák meg. Az evangélium olvasója a Jézussal való találkozás után megváltozva, „más úton" (2,12) tér vissza hétköznapjai­ba. A Gyermekben az engedel­mes Szolgát és a feltámadt Urat szemléli. Mint Jézus Krisztus társörököse (vö. Ef 5,6) megy a „népek közé" (vö. Mt 28,18-20), nemzedéke szélső határa, élete végső pereme felé, s mindeköz­ben az Úr és az ő végső epifáni­­ája elé (Mt 25,6). Sulyok Elemér SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT „Láttuk csillagát" (Vízkereszt vasárnapja — Mt 2,1—12) / HOMÍLIAVÁZLAT G+M+B Amikor felrajzoljuk ottho­naink ajtófélfájára a Gáspár- Menyhért-Boldizsár nevek kezdőbetűit meg az évszá­mot, akkor aktualizáljuk víz­kereszt. Urunk megjelenése ünnepének világosságát, ke­gyelmét. Már egyes római katakom­bák falfestményein láthatjuk a csillag vezette mágusokat, akik hódolnak Jézus előtt. Ha a művészet ennyire kedvelt témája lett vízkereszt, akkor ez azt jelenti, hogy a napkele­ti bölcsek evangéliuma mind­annyiunkhoz közel áll. Érde­kes megfigyelni az esemé­nyek kettős vonalát: az igaz­ság keresését, a haladást és a félelmet, a zavart, a hábor­gást. A haladást képviselik a mágusok, akik őszinte, nyílt emberek, egyszerűek, öröm­­teliek. Az ellenállást Heródes vezeti, és környezete osztozik benne, a képmutatók, a gya­nakvók, az aggódók. A hala­dás kis, vidéki városkája Bet­lehem, míg az ellenállásé, a gőgös, öntelt hatalomé Jeru­zsálem. A két front között ta­lálható az a szelíd Jézus, aki gyermek, védtelen, szótlan, elfogadó, az igazi hatalom birtokosa, aki miatt ez a ket­tősség ennyire láthatóvá vált. Éppen ez a vízkereszti ikon örök mondanivalója: a hala­dás és az ellenállás valami­képpen mindig tényezője az emberiség történelmének. Persze nem a marxi, feuerbachi értelemben, nem osztályharcra, inkább az örök igazságra kiélezetten. Nem kétséges, hogy Krisztus a megváltás ajándékával min­dig a haladás oldalát erősíti. Van azonban az ellenállás­nak, a feltámadó heródesi in­dulatoknak egy másik követ­kezménye is: nemcsak Heró­des retten meg, hanem vele együtt egész Jeruzsálem (Mt 2,3). A megalomániában szenvedő, hatalomféltő király félelme ért­hető, hiszen Jézus egy esetle­ges rivális. De a nép nem ép­pen őtőle szenved? Miért nem örül egy új király feltűnésé­nek? Senki sem szánja el ma­gát, hogy útra keljen a mágu­sokkal, és felkeresse a Kisde­det. Nem, mert a passzivitás visszahúzó ereje rajtuk is elha­talmasodik, így voltak a zsi­dók annak idején Egyiptom­ban, bár szenvedtek a fáraótól, mégsem volt erejük ledobni magukról az igát, inkább el­nyomták magukban a szabad­ságvágyat. Egyedül Mózes volt a haladás embere, aki nem altatta el magában az embere­kért érzett felelősséget. Ma is fellelhető: a heródesi visszahú­zó erő kiöli a keresés, a lelkese­dés, a hűség, az igazi emberi érzések tüzét, s helyükben kín­lódunk a fenyegetettséggel, az erőszakkal, a magánnyal, a te­hetetlenséggel. A napkeleti bölcsek felada­ta akkor sem, ma sem egysze­rű. Látták csillagát napkeleten, és elindultak a keresésére, hit­tek benne. Ez a sors vár mind­annyiunkra, ha Heródes ag­godalmain túllépve elindu­lunk a keresés éjszakájában, és a tiszta szeretet Krisztusát akarjuk megtalálni. Vízke­reszt találkozása után utun­kat már csakis a hit ösvényén át folytathatjuk. Pákozdi István ! Kezdd velem! Uram, újítsd meg egyházadat — és kezdd el velem. Uram, építsd egyházközségünket — és kezdd el nálam. Uram, áraszd békédet mindenhová a földön — és kezdd el általam. Uram, add szeretetedet és igazságodat az embereknek — és íme eszközként elsőnek jelentkezem. (kínai imádság)­ ­ LITURGIA Urunk megjelenése A nyugati egyház vízke­reszt ünnepén az Úr megjele­nését ünnepli, amely betölti a dicsőségével az egész világot. Szent János evangélistánál ol­vassuk, „láttuk az ő dicsősé­gét, mely az Atya Egyszülött­jének dicsősége" (Jn 1,14). Új fényével világosítja meg a nemzeteket, amely a megtes­tesülés titka által valósult meg. A fény és a világosság szo­rosan kapcsolódik az ünnep­hez, így imádkozunk a mise könyörgésében: „a betlehemi csillag fényével vezetted a nemzeteket, és kinyilatkoztat­tad nekik Egyszülöttedet, .. .miután a hitből már itt meg­ismertünk téged". Ebben az esetben a fény maga a hit. Amint a csillag ve­zeti a bölcseket Krisztushoz, úgy a hit megvilágosítja az embert a Krisztus felé vezető zarándokúton. A hit megvilá­gosít, hogy a világ sötétsége fölött úrrá legyünk, és eljus­sunk az örök dicsőségre. A könyörgés stílusa Nagy Szent Gergely pápára utal, aki gon­dolatait az ige liturgiájából veszi. A felajánló könyörgés a Sacramentarium Gregorianum­­ból való. Utal a bölcsek aján­dékára, de az egyház nem ara­nyat, tömjént és mirhát hoz, hanem magát Jézus Krisztust, a mi Urunkat. Bár szegényes ajándéknak tűnik a kenyér és a bor, de a Szentlélek meg­szentelő tevékenysége által Krisztust magát ajánljuk fel a Mennyei Atyának. Az áldozás utáni könyör­gésben ismét visszatér az egy­ház a mennyei fényességhez. Urunk előttünk jár, és így tisz­ta lélekkel szemlélhetjük, an­nak részesei lettünk, és tiszta szívvel magunkba fogadjuk. A mai ünnep prefációja a tény megállapítása után a há­laadásra irányítja figyelmün­ket. A tény: Te Krisztusban ki­nyilatkoztatta­ a nemzeteknek üdvösségünk titkát, hogy vilá­gosság áradjon rájuk. A hála­adás oka, hogy amikor halan­dó testünkben megjelent, hal­hatatlanságának új fényével új­jáalkotott minket. A szöveg történetéhez tar­tozik, hogy a kutatók szerint a két részt egy évszázad választ­ja el egymástól. Míg Dama­­zusz pápának (366—384) tulaj­donítják az első részt, a Nagy Szent Gergely hagyományá­hoz tartozónak tekintik a má­sodik részt. Mégis oly csodála­tos egységet képez az egész szöveg, hogy a korkülönbsé­get csak aprólékos kutatások árán lehet felfedezni. Vízkereszt ünnepének minden hívő ember számára van üzenete. A bölcsek, akik a hit fényével eljutottak a nagy Királyhoz, hirdetői lettek. Minden keresztény, aki a hit fényével eljutott a Királyhoz, életével, tanúságtételével a hit hordozója lesz mások szá­mára. Ez mindannyiunk szá­mára szent kötelesség. Verbényi István „Ezt a kincset cserépedényben őrizzük" (Részlet a 2003. januári életigéből) Hányszor megesik, hogy a ránk bízott feladatokkal kap­csolatban mi is megtapasztaljuk szegénységünket, korlátainkat, elégtelenségünket; azt, hogy képtelenek va­gyunk teljes mértékben megfelelni hivatásbeli kötelezettsé­geinknek; hogy tehetetlenül állunk az erőnket meghaladó helyzetek előtt. Ezenkívül olyan hajlamokat és vonzalmakat is észlelünk magunkban, amelyek inkább a rossz, mint a jó felé irányulnak, és amelyeknek gyenge akaratunk nehezen tud ellenállni. Úgy, mint Pál, mi is agyagedénynek érezzük magunkat (lásd 2 Kor 4,7). Ha csak azt a cserépedényt néznénk, amik vagyunk, elbá­­tortalanodhatnánk. Ami ezzel szemben számít, az a magunk­ban hordozott kincs, amire teljes figyelmünket összpontosí­tani kell! Pál tudta, hogy az ő cserépedényében Krisztus la­kozik: maga Krisztus él benne (vö. Gál 2,20), és ez megadta neki a bátorságot ahhoz, hogy mindenre bátran vállalkozzon Isten országának hirdetéséért. Mi is megtapasztalhatjuk azt a végtelen kincset, amelyet keresztényként magunkban hordozunk: a Szentháromságot. Ha a lelkembe nézek, fölfedezem jelenlétét magamban: olyan, mint a mérhetetlen szeretet, mint egy kifürkészhetet­len mélység, mint a végtelen, mint egy isteni nap. Ha körülnézek, akkor másokban is megtanulom felfedez­ni a bennük lakozó kincset, túllátva agyagedényükön, amely azonnal, világosan szembetűnik. Nem állok meg a külsőnél. II. János Pál arra emlékeztet, hogy a bennünk élő Szenthá­romság fényét „észre kell vennünk mellettünk élő testvére­ink arcán" (Novo millennio ineante, 43.). Chiara Lubich Új esztendő kezdetén Urunk, adj szemet nekünk, hogy lássunk, Adj szívet, hogy szerethessünk, és adj lelket, hogy kitartók legyünk. Uram, szükségem van a Te szemedre — adj élő hitet nekem. Szükségem van a szívedre — add, hogy társaimat minden körülmény között szerethessem. Szükségem van a lelkedre h­add, hogy remélhessek önmagam­ban, s remélhessek egyházadban, hogy tanúságot tesz majd a világ előtt, hogy a keresztényeket fölismerik sugárzó, erős tekintetükről, meleg szívükről, rendíthetetlen hitükről, mely boldog reményük kiapadhatatlan forrásaiból fakad. Urunk, ez az imádság mindenkor időszerű. De most, az új esztendő kezdetén kérünk téged önmagunkért, és minden keresztény testvérünkért, minden jóakaratú emberért, mindenkiért, aki nyugtalan és aki keres. Adj nekünk szemet, hogy a Gyermekben fölismerjük Isten mosolyát. Adj új szívet nekünk, hogy befogadjuk őt, hogy megértsük üzenetét. Végül adj erős, élő lelket, hogy elkísérhessük az Urat, hogy nyomába léphessünk mindennap, az elkövetkező év során, amely előttünk áll. Suenens bíboros A hét liturgiája (B év) JANUÁR 5., VASÁRNAP - VÍZKERESZT, URUNK MEGJELENÉSE - FŐÜNNEP (Simon, Emília) - íz 60,1-6 (Az Sír dicsősége felragyogott fölötted.) - Ef 3,2-3a, 5-6 (A Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy a pogányok is társörökösök.) - Mt 2,1-12 (Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódol­junk előtte.) - Zsolozsma, II. zsoltárhét - Énekrend: Ho 43 - ÉE 523, Ho 43 - ÉE 59, Ho 18 - ÉE 525, Ho 44 - ÉE 60. JANUÁR 6., HÉTFŐ (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) - Im­ 3,22-4,6 - Mt 4,12-17.23-25. JANUÁR 7., KEDD - Pengaforti Szent Rajmund áldozó­pap emléknapja (Attila) - ljn 4,7-10 - Mk 6,34-44. JANUÁR 8., SZERDA (Gyöngyvér, Szeverin, Szörény) - ljn 4,11-18 - Mk 6,45-52. JANUÁR 9., CSÜTÖRTÖK (Marcell, Juliánusz) - ljn 4,19-5,4 - Lk 4,14-22­. JANUÁR 10., PÉNTEK (Melánia, Vilmos) - ljn 5,5-13 - Lk 5,12-16. JANUÁR 11., SZOMBAT (Ágota, Szaliia, Tasziló) - Im­ 5,14-21 - 1n 3,22-30. JANUÁR 12., VASÁRNAP - URUNK MEGKERESZ­­TELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE (Ernő, Erna, Cezarina) - Iz 42,1-4,6-7 (Íme, az én szolgám, akiben kedvem telik.) - ApCsel 10,34-38 (Az Úr felkente őt Szentlélekkel.) - Mk 1,7-11 (A Mennyei Atya tanúsítja, hogy Jézus az ő szeretett Fia.)­­ Ének­rend: Ho 45 - ÉE 523, Ho 45 - ÉE 61, Ho 137 - ÉE 163, Ho 274-ÉE 361. Az Imaapostolság szándékai: Általános: A keresztény közösségekért, hogy történel­münk e rendkívüli szakaszában egyre nagyobb alkalmaz­kodókészséggel fogadják az Úr felszólítását: legyetek a föld sója és a világ világossága (vö. Mt 5,13.14). Missziós: Kína keresztény közösségeiért, Isten szavára tanulékonyan figyelve erősítsék meg összetartozásukat, és nagyobb hatékonysággal terjesszék a Jó Hírt.

Next