Új Ember, 2013 (68. évfolyam, 52/3357. szám - 69. évfolyam, 51/3408. szám)
2012-12-23 - 2012-12-30 / 52-1. (3357-3358.) szám
2012. december 23-30. Ünnep Az ember méltósága Erdő Péter bíboros előadása a Pázmány egyetemen A Collegium Esztergom és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) együttműködésében szervezett Érték! Értem? című előadás-sorozat keretében Erdő Péter bíboros tartott előadást a PPKE Információs Technológiai Karon december 5-én Ki az ember? címmel. Ebből az előadásból közlünk részleteket. Ki hát valójában az ember? Erre keressük a választ, és ettől a választól függ helyünk a világmindenségben, életünk értelme, célja és értéke. (...) Az Újszövetség világában Krisztus a központ. Ő az, akiben Isten végső és teljes kinyilatkoztatását adja, ő hordozza a teljes igazságot az emberről is. Ő az új Ádám, ő az Izajás próféta könyvének későbbi részeiben megjövendölt engedelmes, Szenvedő Szolga, aki Messiásként megszabadítja a bűnös embereket. (...) Krisztus nem akar a saját törvénye lenni, hanem az Atya akaratát teljesíti. Mindig erre hivatkozik. Ezért olyan megrázó a magatartása, hiszen ő több volt, mint puszta ember. Ahogyan a Filippieknek írt levél mondja: „Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek" (Fi 2,6-9). (...) Ebben az öszszefüggésben szinte hátborzongató a János-evangélium elbeszélése, amely szerint Pilátus kivezettette a nép elé a töviskoronával, bíborpalástban kigúnyolt Jézust, és rámutatott: „íme, az ember!" (Jn 19,5) Így jelenik meg Krisztusban az új ember, aki azonosul Isten akaratával. (...) Minek látjuk ma az embert? A II. vatikáni zsinat egyértelműen tanítja, hogy „az ember test és lélek egysége. Testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagi világ elemeit, amelyek benne emelkednek fel a legmagasabbra, és általa szólalnak meg, hogy felszabadultan dicsőítsék a Teremtőt". Az emberi test tehát tiszteletre méltó, benne az egész anyagvilág dicsőíti a Mindenhatót. A test és lélek kettőssége ezért nem a jó és rossz kettősségét jelenti. Ugyanakkor nem önáltatás azt mondani, hogy az ember magasabb rendű az anyagi világnál, több mint a természet vagy a társadalom valamely névtelen alkotórésze. „Benső valójában ugyanis az anyagi mindenség fölé emelkedik (...) Amikor tehát az ember felismeri magában a szellemi és halhatatlan lelket, nem valami csalóka ábrándképpel, merőben a fizikai és a társadalmi körülmények egy termékével hitegeti magát, hanem (...) egy mélységes tárgyi igazságra talál rá". Az ember értelme révén szárnyalja túl az anyagi világot. A legújabb idők számtalan elmélete között a Katolikus Egyház Katekizmusa ad eligazítást. Ezt a dokumentumot Boldog II. János Pál pápa apostoli rendelkezéssel hirdette ki. Benne méltán látjuk az Egyház hitének szerves összefoglalását a II. vatikáni zsinat fényében. Ez a katekizmus hangsúlyozza, hogy az Egyház tanítása szerint „minden egyes szellemi lelket Isten közvetlenül teremt", nem a szülők hozzák létre gyermekük lelkét. De vallja az Egyház azt is, hogy „a lélek halhatatlan, nem vész el, amikor a halálban elválik a testtől, és a végső feltámadásban újra egyesülni fog a testtel". (...) Adományok az élet védelméért A közvetlen segítség mellett az élet kultúrája iránti tiszteletét is szerette volna kifejezni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, amikor támogatta a Katolikus Karitász akcióját, melynek köszönhetően korszerű inkubátorok kerülhetnek tizennégy kórház koraszülöttosztályára - hangsúlyozta Erdő Péter bíboros december 12-én, a Medicor Elektronikai Műveknél megtartott ünnepségen. A jelentős sajtóérdeklődés mellett zajló eseményen egyházi vezetők, valamint Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár és a vállalat szakembereinek jelenlétében adták át a Katolikus Karitász karácsonyi adományát annak érdekében, hogy a megszületett gyermekek már életük első pillanataiban magas színvonalú ellátáshoz juthassanak. Mint ahogy a segélyszervezet felhívására legkedvezőbb ajánlatot tevő Medicor Zrt. vezérigazgatója, dr. Steiner Arnold elmondta, a saját fejlesztésű, legújabb prototípust képviselő inkubátorok megkönnyítik a koraszülöttek és az újszülöttek helyben történő vizsgálatát. A műszereket a legkorszerűbb hőmérséklet-, páratartalom- és oxigénszabályozóval látták el a terveket megvalósító mérnökök, akik munkájuk során mindvégig szem előtt tartották, hogy újszülöttek számára készülnek e fontos készülékek. A Magyar Termék Nagydíjat nyert, világszínvonalú és kedvező áron gyártott intenzív inkubátorokat a vállalat ingyenesen szállítja el rendeltetési helyükre, a tizennégy egyházmegye egy-egy kórházába, ahol, ha szükséges, a szakemberek vállalják a kezelőszemélyzet továbbképzését is. Nálunk erre nem lesz szükség, mert gyermekosztályunk dolgozói jól ismeri már ezt a korszerű prototípust. Csak bekapcsoljuk, s már használjuk is - mondta örömmel Madarasi Anna, a Szent János Kórház gyermekosztályának vezető főorvosa. Ő közvetlenül Erdő Péter bíborostól és Écsy Gábortól, a Katolikus Karitász országos igazgatójától vehette át az adományt. A segélyszervezet korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segíti a rászorulókat, jegyzi meg Écsy Gábor atya, miközben megcsodáljuk a készülékeket. Az egyházmegyei hálózatban működő szervezet kiemelt figyelmet fordít a kisgyermekes családokra, az egyedülállókra, az idős, beteg vagy a szociális helyzetük miatt segítségre szoruló emberekre. - Ebben az évben országszerte több mint háromezer család közüzemi hátralékának rendezéséhez nyújtottunk segítséget - folytatja az atya. Megtudom még, hogy az ősszel ezerötszáz diák családjának nyújtottak iskolakezdési támogatást tizenötmillió forint értékben, és az Európai Unió élelmiszersegély-programja keretében az idén kétezer tonna tartós élelmiszert osztottak szét kétszázezer családnak. A téli hideg napokban országszerte meleg ruhával, étellel, tűzifával és egyéb adományokkal látják el a szükséget szenvedőket. Hogy a támogatást folytatni tudják, irodáikban továbbra is várják a téli adományokat: kabátot, kesztyűt, sapkát, pulóvert, takarót, meleg cipőt és csizmát. A karácsony közeledtével ezer családnak adnak fenyőfát, szaloncukrot és élelmiszert. A gyermekeket játékokkal, édességgel lepik meg, mert számukra ezek nélkül az ajándékok nélkül a karácsony is csak hétköznap maradna. Écsy Gábor megemlítette még, hogy december 21-én, 13 órakor Rákoskeresztúron, az önkormányzat előtti parkolóban osztanak majd meleg ételt, december 22-én pedig 14 óra 30 perckor a Magyar Szentek templomában Mádl Dalma asszony és Erdő Péter bíboros ajándékozza meg a gyerekeket. Szöveg és kép: Cser István Karácsony a hit évében (Folytatás az 1. oldalról.) A karácsony a család ünnepe is. A betlehemi jászol körül megjelenik a Szent Család. Maga a Teremtő akarta családban látni az embert, családban átélni az emberséget. Nincs is szebb karácsonykor az együtt ünneplő családnál. Ezért telnek meg az ünnep előtt az összes légi járatok. Mindenki hazafelé igyekszik. A magányos emberek, az idősek, a betegek is kapjanak részt a közös ünneplés szeretetéből, mert maga az Alkotó akart ilyennek látni minket. És legyen - bármilyen nehéz is - a szegényeknek is szép karácsonyuk, mert az Isten szegényként akart emberré lenni. Ez több mint a feleslegünk megosztása, több mint az ünnepi hangulat kiegészítése vagy a lelkiismeretünk megnyugtatása. Jézust kell viszontszeretnünk mindenkiben. A karácsony fénye beragyogja egész életünket. Felemel bennünket a hétköznapi érdekek és gondok fölé, az önzés, az irigység, a sértődés, a harag, az ellenségeskedés és a csüggedés fölé. Karácsonykor megszületik az új ember. Az új ember, amely ott szunnyad bennünk is, csak arra vár, hogy Isten beoltsa, megnemesítse megtisztító és ajándékozó szeretetével. És akkor minden nehézségen, saját gyengeségeinken és a „De miért tett ilyet az Isten? Miért lépett emberként közénk? - Szeretetből. Végtelen, izgalmas, a szellem ragyogásában sziporkázó szeretetből” világ közegellenállásán felülemelkedve a mi életünk is megbonthatatlanul az örökkévaló és boldog Istenhez kapcsolódik. Ahogyan Sík Sándor szavaival énekeljük: Isten itt magára vett, örvendezzünk! Emberi természetet, lelkendezzünk! Góliát meggyőzetett, örvendezzünk! Nyert az ember életet, lelkendezzünk! Róma várja a fiatalokat Az idei esztendő utolsó és az újév első napjaiban taizéi találkozóra várják az Örök Városba a kontinens fiataljait. Az olaszországi - nem csupán a római - közösségek hónapok óta készülnek az eseményre, hogy bebizonyítsák: a mai társadalomban is meg lehet jelenni a hit és bizalom jeleként. A vendéglátók kíváncsian várják, hogy a közel harmincezer imádkozó, vidám fiatal miként változtatja meg fővárosuk hangulatát, s vajon hogyan befolyásolja majd az érkező vendégek „közös Európáról" alkotott felfogását annak megélése, hogy befogadják őket egy-egy idegen családba. December 28-ától ezekre a kérdésekre is választ kapnak a Rómába érkezők és az őket vendégül látók. Ökumenikus kezdeményezésként a taizéi találkozó a katolikus mellett más felekezetihez tartozó családokat is arra késztet, hogy megnyissák ajtajukat a fiatalok előtt. A plébániák október 1-je óta készülnek az eseményre. A felkészülés során minden kisebb és nagyobb plébánia egyre szorosabb kapcsolatba kerül egymással a közösen szervezett programok révén. Hétfőtől csütörtökig a Lateráni bazilikában gyűlnek össze imádságra, péntekenként pedig a római Szent Kereszt-bazilikában találkoznak. Az imádságok és elmélkedések során nyolc héten keresztül egyre pontosabb és egyre mélyebb válaszokat keresnek azokra a kérdésekre, amelyek a taizéi találkozó középpontjában állnak. Mindazok ugyanis, akik arra készülnek, hogy vendégül lássanak egy idegent, utóbb más fényben látják majd saját hétköznapjaikat is. Újabb és újabb gondolatok merülnek fel bennük, hiszen pontosan tudniuk kell, mi fontos számukra valójában, mi az, amit másoknak, a vendéggé váló idegeneknek szeretnének megmutatni magukból, s mi az, amit nyújtani tudnak nekik. Mindennek persze nemcsak anyagi, de lelki értelmét is meg kell találniuk, hiszen nagyon sokan élnek a világban magányosan, kapcsolatok nélkül. Innen pedig már csak egy lépéssel kellene továbbjutnunk: ha számunkra ismeretlenek előtt képesek vagyunk megnyitni otthonunkat, vajon miért nem tesszük ugyanezt naponta a környezetünkben élőkkel is... A zarándoklat a hit évének programjába illeszkedik. A résztvevők a szeretet és a hit forrásához érkeznek, hogy közösen imádkozzanak XVI. Benedek pápával az apostolok sírjánál. A találkozó központjában a hitből fakadó élet és a szolidaritás áll. A szervezők ezért hívják a fiatalokat Rómába, hogy a hit és a bizalom ösvényén együtt járva az Istenhez vezető utat találják meg. A bizalom zarándokútja mindig a szívekben meglévő béke utáni vágyhoz és a hitben való elmélyüléshez vezet. A program az eddigi találkozók tapasztalata alapján komoly lelki élményt jelent mind a vendégek, mind a befogadó családok számára. Rómában a közös és kiscsoportos imák, zarándoklatok mellett a fiatalok felkeresik majd a korai kereszténység híres helyeit is. A szervezők hangsúlyozzák, a legfőbb helyszínek a befogadó plébániák lesznek: a bizalom zarándokútára érkezők elsősorban itt vesznek majd részt az imádságokon és szentmiséken. Emellett december 29-én, szombaton este hat órakor a Szent Péter-bazilikában XVI. Benedek pápával találkozhatnak, vele együtt imádkozhatnak a fiatalok. Másnap közös zarándoklatra indulnak a Circus Maximustól a kereszténység első századainak emlékeit keresve, emlékezve azokra, akiket egykor hitükért üldöztek. Január 1-jén, kedden délután négy órakor Róma belvárosába várják az összes résztvevőt, hogy színes felvonulásukkal mutassák meg egymás iránti szeretetüket, közös istenhitüket. Ajándékot kapni jó dolog, mondta Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke a közelmúltban, így folytatta: a város lakói vendégül látják az érkező fiatalokat, de a rómaiak is ajándékot kapnak azzal, hogy befogadják őket. A római plébániák kinyitják kapuikat mindazok előtt, akik hozzájuk látogatnak. Az egyház vezetői bíznak abban, hogy ezek a kapuk akkor is kitárva maradnak, amikor az „idegenek" elmennek - mondta Vallini bíboros a taizéi találkozó főszervezőinek. K. 1.