Új Ember, 2013 (68. évfolyam, 52/3357. szám - 69. évfolyam, 51/3408. szám)

2012-12-23 - 2012-12-30 / 52-1. (3357-3358.) szám

2012. december 23-30. Ünnep Az ember méltósága Erdő Péter bíboros előadása a Pázmány egyetemen A Collegium Esztergom és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) együttmű­ködésében szervezett Érték! Értem? című előadás-soro­zat keretében Erdő Péter bí­boros tartott előadást a PPKE Információs Techno­lógiai Karon december 5-én Ki az ember? címmel. Ebből az előadásból közlünk rész­leteket. Ki hát valójában az ember? Erre keressük a választ, és ettől a vá­lasztól függ helyünk a világmin­denségben, életünk értelme, célja és értéke. (...) Az Újszövetség világában Krisztus a központ. Ő az, akiben Isten végső és teljes kinyilatkozta­tását adja, ő hordozza a teljes igazságot az emberről is. Ő az új Ádám, ő az Izajás próféta könyvé­nek későbbi részeiben megjöven­dölt engedelmes, Szenvedő Szol­ga, aki Messiásként megszabadít­ja a bűnös embereket. (...) Krisztus nem akar a saját törvénye lenni, hanem az Atya akaratát teljesíti. Mindig erre hivatkozik. Ezért olyan megrázó a magatartása, hi­szen ő több volt, mint puszta em­ber. Ahogyan a Filippieknek írt le­vél mondja: „Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlő­séget nem tartotta olyan dolog­nak, amelyhez feltétlenül ragasz­kodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és ha­sonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy em­ber. Megalázta magát és engedel­meskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felma­gasztalta, és olyan nevet adott ne­ki, amely fölötte van minden név­nek" (Fi­ 2,6-9). (...) Ebben az ösz­­szefüggésben szinte hátborzonga­tó a János-evangélium elbeszélé­se, amely szerint Pilátus kivezet­tette a nép elé a töviskoronával, bíborpalástban kigúnyolt Jézust, és rámutatott: „íme, az ember!" (Jn 19,5) Így jelenik meg Krisztus­ban az új ember, aki azonosul Is­ten akaratával. (...) Minek látjuk ma az embert? A II. vatikáni zsinat egyértelműen tanítja, hogy „az ember test és lé­lek egysége. Testi mivoltánál fog­va magába gyűjti az anyagi világ elemeit, amelyek benne emelked­nek fel a legmagasabbra, és általa szólalnak meg, hogy felszabadul­tan dicsőítsék a Teremtőt". Az em­beri test tehát tiszteletre méltó, benne az egész anyagvilág dicsőí­ti a Mindenhatót. A test és lélek kettőssége ezért nem a jó és rossz kettősségét jelenti. Ugyanakkor nem önáltatás azt mondani, hogy az ember magasabb rendű az anyagi világnál, több mint a ter­mészet vagy a társadalom vala­mely névtelen alkotórésze. „Benső valójában ugyanis az anyagi min­­denség fölé emelkedik (...) Amikor tehát az ember felismeri magában a szellemi és halhatatlan lelket, nem valami csalóka ábrándkép­pel, merőben a fizikai és a társa­dalmi körülmények egy terméké­vel hitegeti magát, hanem (...) egy mélységes tárgyi igazságra talál rá". Az ember értelme révén szár­nyalja túl az anyagi világot. A legújabb idők számtalan el­mélete között a Katolikus Egyház Katekizmusa ad eligazítást. Ezt a dokumentumot Boldog II. János Pál pápa apostoli rendelkezéssel hir­dette ki. Benne méltán látjuk az Egyház hitének szerves összefog­lalását a II. vatikáni zsinat fényé­ben. Ez a katekizmus hangsúlyoz­za, hogy az Egyház tanítása szerint „minden egyes szellemi lelket Is­ten közvetlenül teremt", nem a szülők hozzák létre gyermekük lel­két. De vallja az Egyház azt is, hogy „a lélek halhatatlan, nem vész el, amikor a halálban elválik a testtől, és a végső feltámadásban újra egyesülni fog a testtel". (...) Adományok az élet védelméért A közvetlen segítség mellett az élet kultúrája iránti tiszteletét is szerette vol­na kifejezni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, amikor támogatta a Katoli­kus Karitász akcióját, melynek köszönhe­tően korszerű inkubátorok kerülhetnek tizennégy kórház koraszülöttosztályára - hangsúlyozta Erdő Péter bíboros decem­ber 12-én, a Medicor Elektronikai Művek­nél megtartott ünnepségen. A jelentős saj­tóérdeklődés mellett zajló eseményen egyházi vezetők, valamint Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár és a vállalat szakembereinek jelenlétében ad­ták át a Katolikus Karitász karácsonyi adományát annak érdekében, hogy a megszületett gyermekek már életük első pillanataiban magas színvonalú ellátás­hoz juthassanak. Mint ahogy a segélyszervezet felhívá­sára legkedvezőbb ajánlatot tevő Medi­cor Zrt. vezérigazgatója, dr. Steiner Arnold elmondta, a saját fejlesztésű, legújabb prototípust képviselő inkubátorok meg­könnyítik a koraszülöttek és az újszülöt­tek helyben történő vizsgálatát. A műsze­reket a legkorszerűbb hőmérséklet-, pá­ratartalom- és oxigénszabályozóval lát­ták el a terveket megvalósító mérnökök, akik munkájuk során mindvégig szem előtt tartották, hogy újszülöttek számára készülnek e fontos készülékek. A Magyar Termék Nagydíjat nyert, vi­lágszínvonalú és kedvező áron gyártott intenzív inkubátorokat a vállalat ingye­nesen szállítja el rendeltetési helyükre, a tizennégy egyházmegye egy-egy kórhá­zába, ahol, ha szükséges, a szakemberek vállalják a kezelőszemélyzet továbbkép­zését is.­­ Nálunk erre nem lesz szükség, mert gyermekosztályunk dolgozói jól ismeri már ezt a korszerű prototípust. Csak be­kapcsoljuk, s már használjuk is - mond­ta örömmel Madarasi Anna, a Szent János Kórház gyermekosztályának vezető fő­orvosa. Ő közvetlenül Erdő Péter bíbo­rostól és Écsy Gábortól, a Katolikus Kari­tász országos igazgatójától vehette át az adományt. A segélyszervezet korra, nemre, fele­kezeti hovatartozásra való tekintet nél­kül segíti a rászorulókat, jegyzi meg Écsy Gábor atya, miközben megcsodáljuk a készülékeket. Az egyházmegyei hálózat­ban működő szervezet kiemelt figyelmet fordít a kisgyermekes családokra, az egyedülállókra, az idős, beteg vagy a szociális helyzetük miatt segítségre szo­ruló emberekre. - Ebben az évben országszerte több mint háromezer család közüzemi hátra­lékának rendezéséhez nyújtottunk segít­séget - folytatja az atya. Megtudom még, hogy az ősszel ezerötszáz diák családjá­nak nyújtottak iskolakezdési támogatást tizenötmillió forint értékben, és az Euró­pai Unió élelmiszersegély-programja ke­retében az idén kétezer tonna tartós élel­miszert osztottak szét kétszázezer csa­ládnak. A téli hideg napokban országszerte meleg ruhával, étellel, tűzifával és egyéb adományokkal látják el a szükséget szen­vedőket. Hogy a támogatást folytatni tudják, irodáikban továbbra is várják a téli adományokat: kabátot, kesztyűt, sap­kát, pulóvert, takarót, meleg cipőt és csizmát. A karácsony közeledtével ezer család­nak adnak fenyőfát, szaloncukrot és élel­miszert. A gyermekeket játékokkal, édes­séggel lepik meg, mert számukra ezek nélkül az ajándékok nélkül a karácsony is csak hétköznap maradna. Écsy Gábor megemlítette még, hogy december 21-én, 13 órakor Rákoske­resztúron, az önkormányzat előtti par­kolóban osztanak majd meleg ételt, de­cember 22-én pedig 14 óra 30 perckor a Magyar Szentek templomában Mádl Dalma asszony és Erdő Péter bíboros ajándékozza meg a gyerekeket. Szöveg és kép: Cser István Karácsony a hit évében (Folytatás az 1. oldalról.) A karácsony a család ünnepe is. A betlehemi jászol körül meg­jelenik a Szent Család. Maga a Teremtő akarta családban látni az embert, családban átélni az emberséget. Nincs is szebb kará­csonykor az együtt ünneplő csa­ládnál. Ezért telnek meg az ün­nep előtt az összes légi járatok. Mindenki hazafelé igyekszik. A magányos emberek, az idősek, a betegek is kapjanak részt a közös ünneplés szeretetéből, mert ma­ga az Alkotó akart ilyennek látni minket. És legyen - bármilyen nehéz is - a szegényeknek is szép karácsonyuk, mert az Isten szegényként akart emberré lenni. Ez több mint a feleslegünk meg­osztása, több mint az ünnepi hangulat kiegészítése vagy a lel­kiismeretünk megnyugtatása. Jé­zust kell viszontszeretnünk min­denkiben. A karácsony fénye beragyogja egész életünket. Felemel bennünket a hétköznapi érdekek és gondok fölé, az önzés, az irigység, a sértődés, a harag, az ellenségeskedés és a csüggedés fölé. Karácsonykor megszületik az új ember. Az új ember, amely ott szunnyad ben­nünk is, csak arra vár, hogy Isten beolt­sa, megnemesítse megtisztító és ajándé­kozó szeretetével. És akkor minden ne­hézségen, saját gyengeségeinken és a „De miért tett ilyet az Isten? Miért lépett emberként közénk? - Szeretetből. Végtelen, izgalmas, a szellem ragyogásában sziporkázó szeretetből” világ közegellenállásán felülemelkedve a mi életünk is megbonthatatlanul az örökkévaló és boldog Istenhez kapcso­lódik. Ahogyan Sík Sándor szavaival énekeljük: Isten itt magára vett, örvendezzünk! Emberi természetet, lelkendezzünk! Góliát meggyőzetett, örvendezzünk! Nyert az ember életet, lelkendezzünk! Róma várja a fiatalokat Az idei esztendő utolsó és az újév első napjaiban taizéi találko­zóra várják az Örök Városba a kontinens fiataljait. Az olaszorszá­gi - nem csupán a római - közös­ségek hónapok óta készül­nek az eseményre, hogy be­bizonyítsák: a mai társada­lomban is meg lehet jelenni a hit és bizalom jeleként. A vendéglátók kíváncsian vár­ják, hogy a közel harminc­ezer imádkozó, vidám fiatal miként változtatja meg fővá­rosuk hangulatát, s vajon ho­gyan befolyásolja majd az érkező vendégek „közös Eu­rópáról" alkotott felfogását annak megélése, hogy befo­gadják őket egy-egy idegen családba. December 28-ától ezekre a kérdésekre is vá­laszt kapnak a Rómába érke­zők és az őket vendégül lá­tók. Ökumenikus kezdemé­nyezésként a taizéi találkozó a katolikus mellett más felekezet­ihez tartozó családokat is arra késztet, hogy megnyissák ajtaju­kat a fiatalok előtt. A plébániák október 1-je óta készülnek az eseményre. A felké­szülés során minden kisebb és na­gyobb plébánia egyre szorosabb kapcsolatba kerül egymással a közösen szervezett programok ré­vén. Hétfőtől csütörtökig a Late­­ráni bazilikában gyűlnek össze imádságra, péntekenként pedig a római Szent Kereszt-bazilikában találkoznak. Az imádságok és el­mélkedések során nyolc héten ke­resztül egyre pontosabb és egyre mélyebb válaszokat keresnek azokra a kérdésekre, amelyek a taizéi találkozó középpontjában állnak. Mindazok ugyanis, akik arra készülnek, hogy vendégül lássanak egy idegent, utóbb más fényben látják majd saját hétköz­napjaikat is. Újabb és újabb gon­dolatok merülnek fel bennük, hi­szen pontosan tudniuk kell, mi fontos számukra valójában, mi az, amit másoknak, a vendéggé váló idegeneknek szeretnének meg­mutatni magukból, s mi az, amit nyújtani tudnak nekik. Minden­nek persze nemcsak anyagi, de lelki értelmét is meg kell találni­uk, hiszen nagyon sokan élnek a világban magányosan, kapcsola­tok nélkül. Innen pedig már csak egy lépéssel kellene továbbjut­nunk: ha számunkra ismeretlenek előtt képesek vagyunk megnyitni otthonunkat, vajon miért nem tesszük ugyanezt naponta a kör­nyezetünkben élőkkel is... A zarándoklat a hit évének programjába illeszkedik. A részt­vevők a szeretet és a hit forrásá­hoz érkeznek, hogy közösen imádkozzanak XVI. Benedek pá­pával az apostolok sírjánál. A ta­lálkozó központjában a hitből fa­kadó élet és a szolidaritás áll. A szervezők ezért hívják a fiatalo­kat Rómába, hogy a hit és a biza­lom ösvényén együtt járva az Is­tenhez vezető utat találják meg. A bizalom zarándokútja mindig a szívekben meglévő béke utáni vágyhoz és a hitben való elmé­lyüléshez vezet. A program az eddigi találko­zók tapasztalata alapján komoly lelki élményt jelent mind a vendé­gek, mind a befogadó családok számára. Rómában a közös és kis­csoportos imák, zarándoklatok mellett a fiatalok felkeresik majd a korai kereszténység híres helye­it is. A szervezők hangsúlyozzák, a legfőbb helyszínek a befogadó plébániák lesznek: a bizalom za­rándokútára érkezők elsősorban itt vesznek majd részt az imádsá­gokon és szentmiséken. Emellett december 29-én, szombaton este hat órakor a Szent Péter-baziliká­­ban XVI. Benedek pápával talál­kozhatnak, vele együtt imádkoz­hatnak a fiatalok. Másnap közös zarándoklatra indulnak a Circus Maximustól a kereszténység első századainak emlékeit keresve, emlékezve azokra, akiket egykor hitükért üldöztek. Január 1-jén, kedden délután négy órakor Ró­ma belvárosába várják az összes résztvevőt, hogy színes felvonu­lásukkal mutassák meg egymás iránti szeretetüket, közös istenhi­tüket. Ajándékot kapni jó dolog, mondta Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke a közel­múltban, így folytatta: a város la­kói vendégül látják az érkező fia­talokat, de a rómaiak is ajándé­kot kapnak azzal, hogy befogad­ják őket. A római plébániák ki­nyitják kapuikat mindazok előtt, akik hozzájuk látogatnak. Az egy­ház vezetői bíznak abban, hogy ezek a kapuk akkor is kitárva ma­radnak, amikor az „idegenek" el­mennek - mondta Vallini bíboros a taizéi találkozó főszervezőinek. K. 1.

Next