Új Ember, 2015 (71. évfolyam, 2/2463-52/2513. szám)

2015-01-04 / 2. (2463.) szám

2015. január 4. 6 Uilmie^­Közelkép „Te harangozol az egész világnak" fÚjévi beszélgetés Gombos Miklós aranykoszorús harangöntőmesterrel Hogyan telnek egy harangöntő­mester hétköznapjai?­­ Hatkor kelünk, és hétkor harangszóra kezdjük a mun­kát az aznapi feladatok meg­beszélésével. A munkaidő hi­vatalosan négyig tart, de egy­­egy munkafolyamatot termé­szetesen nem lehet félbehagy­ni. A harangkészítés olyan, mint egy jó vacsora megfőzé­­se: sokáig dolgozunk vele, az­tán összejön a vendégsereg, néhány perc alatt eltűnik az étel, és kezdődhet a mosoga­tás. A harangot öt-hat hóna­pig készítjük elő, s ezalatt nagyjából kétszázötvenféle munkafolyamatot végzünk el, melyek mindegyikénél jelen kell lenne. Maga az öntés csupán néhány perces műve­let. A legelső lépés az alap­anyag beszerzése. Ha haran­got készítünk, először is fel­megyünk a templomtorony­ba, és megnézzük, milyen hangon szólnak az ott lévő harangok, majd a zenei össz­hangzattan alapján kiválaszt­juk, hogy milyen harang illik oda. Hamisság semmi esetre sem jöhet szóba. Sem a haran­gok esetében, sem az életben. Miután megállapodtunk a hang tulajdonságait illetően, kezdődhet a mintaépítés. Elő­ször elkészítjük a magharan­got, majd az álharangot, amely sziluettjében és ke­resztmetszetében is pontos mása a valódinak, csupán ab­ban különbözik tőle, hogy a díszei viaszból vannak. Az agyagból készült álharangra egy különleges összetételű finomsármasszát hordunk fel több rétegben. Ez a massza az agyagon, a samottliszten, a to­jáson és a cukron kívül apróra vágott emberi hajat is tartal­maz. A köpeny belső felülete átveszi az álharangon lévő fel­iratokat, illetve az álharang formáját. Ezt hívjuk negatív mintának. A köpeny felső ré­szére fémhorgokat szerelünk, majd a harangot behelyezzük az öntőgödörbe. Ott a mintát szétszedjük, az álharangot el­távolítjuk, és a köpenyt visz­­szahelyezzük a magra. Ezt kö­vetően a harangmintát be­döngöljük fekete földdel, ez­zel védjük a felhajtóerő ellen. A földben a minta és az önt­vény hosszú idő alatt, lassan hűl le: ez a feszültségmentesí­tés ősi módja. Ezután felmele­gítjük a kemencét legalább ezeregyszáz fokosra. A fortyo­gó, forró fém, amely hetven­nyolc százalék vörösrezet és huszonkét százalék angol ónt tartalmaz, a köpeny és a mag között keletkező hézagba fo­lyik be. Csak a megfelelően le­hűlt harang tud sokáig fe­szültségmentesen működni. Mi szükséges ahhoz, hogy a ha­rangöntő műhelyben dolgozhas­son valaki? - Harangöntő gyakorlattal rajtam kívül még Ferenc fiam rendelkezik. A többiek fém­ipari végzettséggel jönnek ide. A munkavégzés egyetlen és legfontosabb feltétele, hogy az embert érdekelje, amit csinál. Az újaknak jó ideig magyará­zom, hogy mit kell tenni, de nem foghatom állandóan a ke­züket, oda kell figyelniük a munkára. A legtöbben eszter­gályos vagy lakatos szakképe­sítéssel érkeznek. (Sajnos öntő­képzés nincs Magyarorszá­gon.) Egy-egy öntés és minta­építés alkalmával szépen, las­san beavatódnak a részletek­be. Aztán már csak gyakorolni kell. Az irányítás az enyém, a többieknek pedig az a felada­tuk, hogy odafigyelnek a munkájukra, és ha váratlan helyzet alakul ki, akkor is fel­találják magukat. Hiszen min­den egyes öntés más egy ki­csit, mint az előző: mindegyik­ben van valami kis turpisság, csakúgy, mint a nőkben... Mindig kialakul valami várat­lan meglepetés, fordulat. Lehet egy harangot hangolni? - A zongorát a húrok feszí­­tettségének szabályozásával hangolják. A harang hangja a magasságától, öblösségétől, keresztmetszetétől függ. Egye­dül az anyag az, ami állandó, s ebből a kromatikus skála bár­mely hangját ki tudom önteni. Évente átlagosan hány harangra van szükség Magyarországon? - Sajnos jóval többre, mint amennyit mi készítünk, mert külföldről is hoznak be ter­mékeket. Idén harminckét ha­rangot öntöttünk, tavaly hu­szonnyolcat. Ahhoz, hogy a cég megfelelően működjön, évente legalább hatvanat kel­lene készítenünk. Heten dol­gozunk a műhelyben, magyar és külföldi megrendelésre egyaránt. Vittünk már haran­got Mánusz szigetére, Kame­runba, Tanzániába, Mauritius­­ra. Jelenleg körülbelül ezer harangot kongat a világban: templomtoronyban, harang­állványon, kápolnában, teme­tőben, hajón. A paksi atom­erőműben is van négy kicsi harangunk, a szeizmográfiai mozgásokat ellenőrzik velük. Hogyan lett Őrbottyánban ha­­rangöntő-manufaktúra? - Amikor 1952-ben Rákosiék bezáratták a Szlezák Műve­ket, egy-két őrbottyáni dolgo­zó igyekezett megmenteni az értékeket. Amikor elég sok gép és eszköz összegyűlt, szóltak édesapámnak, hogy fogja össze a kezdeménye­zést, így folytatódott a mun­ka Őrbottyánban. A jelenlegi műhelyt én építettem, a gé­peket is magunk szerezzük be. A korábbi kemencénket is magunk építettük. A billenté­­se hosszú ideig egy régi, szovjet gyártmányú ZIL-vál­­tóval működött, teljesen megbízhatóan. De az agyag keveréséhez használunk pél­dául a pékségekben alkalma­zott tésztakeverőgépet is. Sa­játos és ritka szakma ez, szükség van egyedi megol­dásokra... Dsida Jenő így fogalmaz Te ha­rangozol című versében: „És de­let kongat a falu harangja, / és minden kondulással egyre bizto­sabban / érzed, hogy te vagy a ha­rang nyelve". Hogyan készül a harang nyelve? - Táj­egységenként más és más a neve, hívják nyelvnek, szív­nek, lángállónak is, mi ütőnek mondjuk. Le­het kovácsolni, és ön­tött vasból is készülhet. Ha azonban a ková­csolt rész hőkezelése nem megfelelő, akkor túl kemény lesz, és mé­lyen beveri a harang testét. Az ütő végének formája gömb alakú. Minél öblösebb a ha­rang, és minél nagyobb a keresztmetszete, an­nál mélyebb hangon fog szólni. A harang nyelve és az egyéb ki­sebb alkatrészek - kampók, hógaik -­a kovácsműhelyből ke­rülnek ki. A szerszá­mokat is magunk ké­szítjük. A harangok díszítése és felirata egy fa mesterdarab alapján készül. Ezt immár har­minc éve ugyanazzal a gödi fafaragómesterrel csináltatjuk. A famintát azután viaszból ki­öntjük, és az kerül fel a testre. Tarkovszkij Andrej Rubljov cí­mű filmjében az apa nem árulja el Boriszka nevű fiának a harang­öntés titkát, végül mégis megszó­lal a fiú öntötte harang, úgy ahogy kell. Önnek átadta a tudá­sát az édesapja? - A szakmai fogásokat édesapámtól, Gombos Lajostól tanultam. Ellestem tőle min­dent, amit csak lehetett. A mostani műhelyt viszont már úgy építettem meg a munka­társaimmal, hogy alkalmas le­gyen az öntés hagyományos technikáinak és modern eljárá­sainak ötvözésére. Gyerek­koromban, amikor iskolai szü­net volt, mindig kaptam mun­kát, segítettem a sarazásnál, az agyag keverésében, a döngö­­lésben és még nagyon sok mindenben. Volt, hogy az édesapám szavakkal is taní­tott, magyarázott, de ezt a tu­dást igazából úgy teheti magá­évá az ember, ha figyeli, mit hogyan csinál a másik. Ha a kezembe veszem az agyagot, érzem, hogy mi kell hozzá. A fiam, Ferenc szintén kisgye­rekkora óta jelen van a műhely életében. Ő úgy fogalmazza meg ezt, hogy „minden sza­badidejét a harangöntés körüli munkákkal töltötte". Sőt, ta­nulás után már az unokám is betér a műhelybe döngölni, la­pátolni, belekóstolni a harang­készítés világába. Úgy lesz a sajátunk ez a hivatás, ha tesz­­szük, amit kell: a műhely ki­söprésétől kezdve a harangké­szítés legkülönbözőbb munka­fázisain át mindent ki kell pró­bálni, és a tanulásnak ugya­núgy folyamatosnak kell len­nie, mint az imádságnak. A hónapokon át készülő harang­hoz türelem kell. - Igen, de melyik munká­hoz nem? A vacsora elkészíté­séhez, és tulajdonképpen min­denhez türelem kell. Hat hó­napon át dolgozunk egy ha­rangon. Ha a munkafolyamat során valaki türelmetlenség­ből „eltrehánykodik" valamit, a fém az öntés végén jelzi a hi­bát, és nem legyinthetünk, mondván „jól van, nem szá­mít". Előfordult már ilyen?­ ­ Persze. Az ember, ha dol­gozik, óhatatlanul követ el hi­bákat. De szerencsére nem so­kat tévedünk, inkább apróbb javítanivalók adódnak olykor. Egy biztos: nálunk nem lehet úgy dolgozni, hogy fél szem­mel az órát lesve barkácso­lunk valamit. Senki sem hajtja a másikat, de amit elkezdünk, azt be is kell fejezni. A mun­kához alázat kell, és nálunk minden a harang elkészítésé­nek van alárendelve. Az az igazság, hogy az egész élete­met a harangkészítésnek szen­teltem. Imádkoznak is munka közben? - Minden öntés előtt. Álta­lában megemlékezünk az elő­ A harangok díszeit először fából elkészíti egy gödi fafaragómester A harangkészítés fázisainak makettje „Hamisság semmi esetre sem jöhet szóba. Sem a harangok esetében, sem az életben” Viaszos díszítés közben

Next