Új Ember, 2016 (72. évfolyam, 53/3514. szám - 73. évfolyam, 1/3567. szám)
2015-12-27 - 2016-01-03 / 53-1. (3514-3515) szám
2015. december 27-2016. január 3. Ünnep tilmfo- 3 ! 0, emberek, gondoljatok ma rá! A költő prófétai hevülettel szólít fel mindnyájunkat, hogy legalább ezen az ünnepen arra az egyetlen igaz üzenetre figyeljünk, amely a legfontosabb, és képes átalakítani az egész világot: Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, / A kerek föld mindegyik gyermekéhez / Egy üzenettel jött: Szeressetek! (Juhász Gyula: Betlehemes ének) Jézus születésének sokféle üzenete van, ezek közül mégis kiemelkedik az, amit a költő Jézus evangéliumának összefoglalásaként fogalmaz meg: Szeressetek! Nincs ennél fontosabb üzenet, s nekünk, embereknek sincs nagyobb szükségünk másra, mint a szeretetre. Isten Fia, Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy meggyőzzön bennünket Isten irántunk való szeretetéről és a szeretet fontosságáról. Jézus példabeszédei és cselekedetei az Atya szeretetét kívánják bemutatni, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk. De beteg a világ, nagy beteg - írja Ady Karácsony című versében. Belegondolni is szörnyű, hogy miközben egyes iszlám hívők Allah akbart (Isten a leghatalmasabb) kiáltanak, hideg vérrel embertársaikat gyilkolják halomra. Milyen kép lehet Istenről ezekben az emberekben? Annyi biztos, hogy semmiképpen sem az igaz Istent dicsérik e felkiáltással. Igaza van Babitsnak a Zsoltár gyermekhangra című versében: Ő nem az a véres Isten, s az a véres Isten nincsen. I Kard ha csörren, vér ha csobban, / csak az ember vétkes abban. Amikor karácsony ünnepén megállunk a betlehemi jászol előtt, csodálattal szemléljük a megtestesült Isten Fiát. Benne az Atya magához ölelte az egész világot, minden embert. Milyen kár, hogy erről nem tud mindenki! Olyan jó lenne, ha a sok reményvesztett ember felismerné: van, aki szereti őket, van, akinek a szeretete átsegíti őket minden bajon, s még a legnagyobb bűnöst is képes megtéríteni! Csak időt kellene adnunk magunknak, elidőznie betlehemi jászol előtt. Baj, hogy az ünnepet sem használja ki mindenki elmélyülésre és elcsendesedésre. Sokaknak hangos a készületük, de az ünnepük is. Több csendre, összeszedettségre és figyelemre lenne szükségünk. Meg kellene próbálnunk értelmünkkel, de legfőképpen hitünkkel megragadni a karácsony csodáját: Isten emberré lett, hogy mi Isten gyermekei lehessünk! Az egész univerzum, benne a mi világunk Teremtője emberré lett! A hitben felnőtt ember régóta tudatában van ennek a ténynek, de valójában egyáltalán nem olyan természetes dolog az, hogy a történelem Ura belép az ember történelmébe. Még akkor sem, ha ezzel teljesült az ember örök vágya: meglátni az Istent. Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk (Jn 14,8) - mondta Fülöp Jézusnak. Még ugyan csak tükörben, homályosan, mégis valóságosan láthatjuk Istent. Úgy jött el, mint a fény, amely minden embert megvilágosít, de nem mindenki fogadta be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek. A teremtés által Istenhez tartozunk, de gyermekei akkor lehetünk, ha elfogadjuk Jézust és az ő tanítását. Ez csak egy lehetőség, amit Isten mindenkinek felkínál, rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e vagy sem. Tanításával Jézus megvilágítja számunkra az istengyermekség titkát, de nekünk kell döntenünk annak befogadásáról. Ma sokan úgy gondolják, hogy Isten nélkül tudnak szabadon, boldogan élni. Az istengyermekséget csak az erkölcsi normák relációjában látják, de nem ismerik annak belső dinamikáját, szabadságát és örömét. Ezért úgy élnek, mintha Isten nem is lenne, s ezért nem is mutatnak feléje érdeklődést. A mai emberek életét nézve gyakran felmerülhet bennünk a kérdés: kell-e a mai világnak a Messiás? Vannak, akik egyenesen önmegvalósításuk akadályát látják benne. Mintha lehetne az embernek más önmegvalósulása, mint amit a teremtő Isten szánt neki... Sajnos sokan vannak olyan megkeresztelt emberek is, akik életük folyamán eltávolodtak Istentől. Talán engedtek a korszellemnek, vagy hagyták magukat félrevezetni, megtéveszteni. Rövidített utakat kerestek a boldogsághoz: pénz, hatalom, erkölcsi szabadosság, alkohol, drog és a többi. Ám ez nem vezetett a vágyott célhoz. Abból is láthatjuk ezt, hogy nincs több boldog ember körülöttünk, pedig sokan elhagyták Istent. Viszont sokan vannak ma is, akik keresik Istent! Néha nem tudják, hol keressék, máskor nem elég következetesek és kitartóak a keresésben, de legfőképpen abban mutatkozik hiányosság, hogy nincs emberük, aki elvinné őket a forráshoz. Ez a nagy kihívás a mai keresztények számára. Istenhez vezető jellé, betlehemi csillaggá kell válnunk! Bátorítanunk kell a gondolkodó embereket, hogy merjenek szembemenni a megtévesztő korszellemmel. A próféta nagyon érzékletesen írja le az Istentől távol maradó ember helyzetét. Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni (íz 1,3). A betlehemi Gyermek minden embernek felkínálja az Istennel való találkozást. A karácsonyi örömben csak azok a betlehemiek nem részesültek, akik bezárták Jézus előtt az ajtajukat. Kívánok minden Új Embert olvasó testvéremnek örömteli találkozást a hozzánk érkező Istengyermekkel! Veres András szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke helyzetben felismerhetjük Isten válaszát, útmutatását és eligazítását. A karácsonyt joggal hívják a szeretet ünnepének. Mégsem csupán egy érzelmet ünneplünk, nem is a saját hangulatunkat, hanem Jézus Krisztust, aki személyében ragyogtatta fel Isten szeretetét irántunk. Találjunk vissza hozzá! Szóljunk hozzá, köszöntsük őt, bízzuk rá életünket! Kamaszkorában az ember nehezen tudja elképzelni, hogy miért szép a felnőttek karácsonya. Hiszen számukra ez is dologidő. A család ünnepeinek megszervezése, a sütés-főzés, az ajándékok beszerzése az ő feladatuk. És ez a feladat nem is olyan könnyű. Mert nem mindenki élte át, nem mindenki hozza magával, hogy hogyan is kell ünnepelni a karácsonyfa alatt. Nem elég, hogy feldíszítjük a fát, nem elég, hogy odakerülnek az ajándékok is, mert az egésznek az értelmét mégiscsak az adja meg, ha oda tudjuk tenni a fa alá a kis Jézus jászlát, Szűz Mária, Szent József és a pásztorok figuráit, vagy ha nincs otthon betlehem, akkor legalább egy szép színes képet, amely Jézus születését ábrázolja. De ha már minden együtt van, meg a család is egybegyűlt, akkor fogadni is kell a kis Jézust. Énekeljük el a karácsonyi énekeket, olvassuk fel a Szentírásból Jézus születésének a történetét! Ha a gyerekek tudnak egy szép betlehemes játékot vagy egy odaillő verset, mondják el azt is! És ne felejtsük el a közös imádságot a kis Jézus előtt! Köszönjük meg minden ajándékát, amit ebben az évben kaptunk. Kérjük tőle, hogy adjon békét és örömet, segítse meg a betegeinket, legyen velünk minden gondunkban, feladatunkban és minden örömünkben is. Hiszen azért született a világra, hogy vállalja a sorsunkat. Ő maga a legszebb karácsonyi ajándék, benne jelent meg Istenünk irgalmassága és emberszeretete. Ilyen emelkedett szívvel bontsuk ki a többi ajándékot, így legyünk együtt a karácsonyi asztalnál! Az otthoni ünnepléshez olvassuk el és fogadjuk meg a sok jó tanácsot, amit újabban a Magyar Katolikus Családegyesület füzeteiben találunk (Családi ünnepeink. Karácsony, Budapest, 2014). Legyen hát nekünk, felnőtteknek a saját legbensőségesebb karácsonyunk az örömmel átélt ünnepi liturgia és közösségi együttlétünk alkalmai! Sőt, a saját karácsonyfánk alá a kis Jézus jászlóhoz tegyük oda minden nosztalgiánkat és ünnepi fáradtságunkat, mert ilyenkor ez a legszebb ajándék, amit adhatunk neki. És akkor ő felragyogtatja körülöttünk a karácsonyt, a munkánkat tanúsággá és áldássá teszi. Olyan hétköznapi jellé, amelyben a mai kereső felismerheti a betlehemi gyermeket. Manapság sokan nem otthon ünnepelnek, hanem együtt megy el a család egy szállodába néhány nyugodt téli napra. De ott is legyen meg a saját bensőséges karácsonyunk! A Szent Család ott is legyen velünk, és találjuk meg az alkalmat ilyenkor is az ünnepi szentmisére! Nem véletlen, hogy a karácsonyról mindig a család jut eszünkbe. Az emberré lett Isten családba akart születni, családban akart nevelkedni. A karácsony kultúrája családbarát kultúra. Amikor a szülők szeretettel elfogadják a gyerekeiket, világra hozzák és felnevelik őket, akkor nemcsak a saját tetszésük szerint igazítják az életüket, hanem bekapcsolódnak a Teremtő Isten nagyszerű tervébe. Mert az életünk nem a véletlen játéka, hanem része egy hatalmas projektnek. De ez a terv a minket szerető Isten nagyszerű elképzelése. Ezért boldogság, hogy a részesei lehetünk. Ha pedig egyedül vagyunk, és úgy érezzük, hogy nincsenek hozzátartozóink, akkor is meghívhatjuk vagy meglátogathatjuk távolabb élő szeretteinket. És velünk van a Szent Család, akik az első karácsonyt nem éppen baráti körben, de a szállásról kitagadva, magukra hagyva ünnepelték, mégis az ő szeretetük sugárzik ki minden nemzedékre, mert ebbe a családba született az isteni Gyermek, aki mindnyájunkat meghív a maga soha el nem múló ünnepére. Kegyelmekben gazdag, áldott karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak! Erdő Péter bíboros Jézus példabeszédei és cselekedetei az Atya szeretetét kívánják bemutatni, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk. Pólyába takarva, jászolba fektetve is Ha párbeszédben vagyunk a Mindenhatóval, ha tőle kérünk útmutatást és eligazítást, megoldást és segítséget, ha lélekben hozzá kiáltunk, mert nem tudjuk, mi az akarata, merre vezet az út, akkor egy-egy szerényen megjelenő helyzetben „Gyermeket találtok, pólyába takarva, jászolba fektetve" - ezt a jelet ígéri az evangéliumban az angyali szózat a pásztoroknak. Erről fogják felismerni a megszületett Megváltót. De mi ebben a jel? Hiszen ez a helyzet, ez a kép talán csak egyszerűségében, szegénységében különbözik az élet leghétköznapibb helyzeteitől. És mégis: a szelíd, szinte diszkrét körülmények együttállása, hogy pontosan az a kép tárul a pásztorok elé, amit az angyal előre megmondott - ez maga a jel. Ha párbeszédben vagyunk a Mindenhatóval, ha tőle kérünk útmutatást és eligazítást, megoldást és segítséget, ha lélekben hozzá kiáltunk, felismerhetjük Isten válaszát, mert nem tudjuk, mi az aka útmutatását és eligazítását. Hata, merre vezet az út a saját magunk, a szeretteink, az egyházunk, a népünk, az egész emberiség számára, akkor egy-egy szerényen megjelenő ff ai Európában interregnum van. Trónfosztás történt. Elűztük a királyt, akinek országa nem ebből a világból való, akinek országa igazságosság, szeretet és béke. A keresztény Európát a világ maga alá gyűrte. A XX. század második felében a gyakorlati ateizmus és az élvhajhászat gyorsabban terjedt, mint az evangélium üzenete. Közben Európa keresztény értékrendjét még mindig sok európai vallja magáénak, noha már nem vallásos. A görög szó, európosz jelentése: aki jól lát és messzire lát. Ez a neve ennek a mesés tájnak, amely a mi Európánk. A név kifejezi a kontinens hivatását és küldetését, amely a Krisztus utáni két évezred folyamán formálta a viágot. Az erkölcsi szabályokat, melyeken ez a civilizáció felnőtt, szent könyvünk, a Biblia határozta meg. Krisztus felszabadító örömhíre - szeresd felebarátodat, mint saját magadat - teljesen átjárta a kontinens kultúráját, és végül a civilizáció alapja lett. Sokak szerint Európa ma veszélyeztetett helyzetben van. Két alternatíva között választhatunk. Vagy letáborozunk a liberális demokráciában, és kétségbeesetten küzdünk azért, hogy fenntartsuk a gazdaság színvonalát, amely a szekularizált társadalom legfőbb igazolása, vagy visszatérünk az Európát megalapozó hagyományhoz, és nekilátunk a feladatnak, hogy újjáépítsük a keresztény kultúrát. A kérdést a lélek dönti el. Mi az, amire az emberek odafigyelnek és amire várnak? Ez a szolgálat, amely azoknak a hősöknek a műve, akiket az egyház még ma is bőségesen nevel a világ számára. Emberek, akiknek tetteit Krisztus cselekedeteinek felülmúlhatatlan eredetisége ösztönzi. A kérdés az európai keresztényeknek szegeződik: készek-e vállalni és megerősíteni küldetésüket, hogy a szellem győzedelmeskedjen az anyagon, az evangélium fényessége a sötétség fölött? Ma már nemcsak Európa és a világ lelkét kell megmentenünk, hanem a Teremtő művét, a minden ember és élőlény életét hordozó és tápláló Földet is. Karácsonyra készülünk. Készítsünk bölcsőt az újszülött királynak. Vele a világosság érkezik a világunkba, és a békesség a jóakaratú emberek szívébe. Budapest, 2015 karácsonyán Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke Újszülött király születik