Új Ember, 2016 (72. évfolyam, 53/3514. szám - 73. évfolyam, 1/3567. szám)

2015-12-27 - 2016-01-03 / 53-1. (3514-3515) szám

2015. december 27-2016. január 3. Ünnep til­mfo- 3 ! 0, emberek, gondoljatok ma rá! A költő prófétai hevület­tel szólít fel mindnyájunkat, hogy legalább ezen az ünne­pen arra az egyetlen igaz üzenetre figyeljünk, amely a legfontosabb, és képes átala­kítani az egész világot: Ó, emberek, gondoljatok ma rá,­­ Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidó­hoz, / A kerek föld mindegyik gyermekéhez / Egy üzenettel jött: Szeressetek! (Juhász Gyu­la: Betlehemes ének) Jézus születésének sokféle üzenete van, ezek közül még­is kiemelkedik az, amit a költő Jézus evangéliu­mának összefoglalásaként fogalmaz meg: Szeressetek! Nincs ennél fontosabb üzenet, s ne­künk, embereknek sincs nagyobb szükségünk másra, mint a szeretetre. Isten Fia, Jézus Krisz­tus azért lett emberré, hogy meggyőzzön ben­nünket Isten irántunk való szeretetéről és a sze­retet fontosságáról. Jézus példabeszédei és cse­lekedetei az Atya szeretetét kívánják bemutatni, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk. De beteg a világ, nagy beteg - írja Ady Karácsony című versé­ben. Belegondolni is szörnyű, hogy miközben egyes iszlám hívők Allah akbart (Isten a legha­talmasabb) kiáltanak, hideg vérrel embertársa­ikat gyilkolják halomra. Milyen kép lehet Isten­ről ezekben az emberekben? Annyi biztos, hogy semmiképpen sem az igaz Istent dicsérik e felkiáltással. Igaza van Babitsnak a Zsoltár gyer­mekhangra című versében: Ő nem az a véres Isten, s az a véres Isten nincsen. I Kard ha csörren, vér ha csobban, / csak az ember vétkes abban. Amikor karácsony ünnepén megállunk a betlehemi jászol előtt, csodálattal szemléljük a megtestesült Isten Fiát. Benne az Atya magához ölelte az egész világot, minden embert. Milyen kár, hogy erről nem tud mindenki! Olyan jó lenne, ha a sok reményvesztett ember felismer­né: van, aki szereti őket, van, akinek a szeretete átsegíti őket minden bajon, s még a legnagyobb bűnöst is képes megtéríteni! Csak időt kellene adnunk magunknak, elidőzni­e betlehemi já­szol előtt. Baj, hogy az ünnepet sem használja ki mindenki elmélyülésre és elcsendesedésre. Sokaknak hangos a készületük, de az ünnepük is. Több csendre, összeszedettségre és figyelem­re lenne szükségünk. Meg kellene próbálnunk értelmünkkel, de legfőképpen hitünkkel meg­ragadni a karácsony csodáját: Isten emberré lett, hogy mi Isten gyermekei lehessünk! Az egész univerzum, benne a mi világunk Teremtője emberré lett! A hitben felnőtt ember régóta tudatában van ennek a ténynek, de va­lójában egyáltalán nem olyan természetes do­log az, hogy a történelem Ura belép az ember történelmébe. Még akkor sem, ha ezzel telje­sült az ember örök vágya: meglátni az Istent. Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk (Jn 14,8) - mondta Fülöp Jézusnak. Még ugyan csak tükörben, homályosan, mégis valóságosan láthatjuk Istent. Úgy jött el, mint a fény, amely minden embert megvilágosít, de nem mindenki fogadta be. Ám akik befogad­ták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyer­mekeivé legyenek. A teremtés által Istenhez tartozunk, de gyermekei akkor lehetünk, ha elfogadjuk Jézust és az ő tanítását. Ez csak egy lehetőség, amit Isten mindenkinek felkínál, rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e vagy sem. Tanításával Jézus megvilágítja számunkra az istengyermekség titkát, de nekünk kell dönte­nünk annak befogadásáról. Ma sokan úgy gondolják, hogy Isten nélkül tudnak szabadon, boldogan élni. Az istengyer­mekséget csak az erkölcsi normák relációjában látják, de nem ismerik annak belső dinamikáját, szabadsá­gát és örömét. Ezért úgy él­nek, mintha Isten nem is len­ne, s ezért nem is mutatnak feléje érdeklődést. A mai emberek életét nézve gyak­ran felmerülhet bennünk a kérdés: kell-e a mai világnak a Messiás? Vannak, akik egyenesen önmegvalósítá­suk akadályát látják benne. Mintha lehetne az embernek más önmegvalósulása, mint amit a teremtő Isten szánt neki... Sajnos sokan vannak olyan megkeresz­telt emberek is, akik életük folyamán eltávo­lodtak Istentől. Talán engedtek a korszellem­nek, vagy hagyták magukat félrevezetni, meg­téveszteni. Rövidített utakat kerestek a bol­dogsághoz: pénz, hatalom, erkölcsi szabados­ság, alkohol, drog és a többi. Ám ez nem veze­tett a vágyott célhoz. Abból is láthatjuk ezt, hogy nincs több boldog ember körülöttünk, pedig sokan elhagyták Istent. Viszont sokan vannak ma is, akik keresik Istent! Néha nem tudják, hol keressék, máskor nem elég következetesek és kitartóak a kere­sésben, de legfőképpen abban mutatkozik hi­ányosság, hogy nincs emberük, aki elvinné őket a forráshoz. Ez a nagy kihívás a mai ke­resztények számára. Istenhez vezető jellé, bet­lehemi csillaggá kell válnunk! Bátorítanunk kell a gondolkodó embereket, hogy merjenek szembemenni a megtévesztő korszellemmel. A próféta nagyon érzékletesen írja le az Isten­től távol maradó ember helyzetét. Az ökör meg­ismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni (íz 1,3). A betlehemi Gyermek minden embernek fel­kínálja az Istennel való találkozást. A karácso­nyi örömben csak azok a betlehemiek nem ré­szesültek, akik bezárták Jézus előtt az ajtajukat. Kívánok minden Új Embert olvasó testvé­remnek örömteli találkozást a hozzánk érkező Istengyermekkel! Veres András szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke helyzetben felismerhetjük Isten válaszát, út­mutatását és eligazítását. A karácsonyt joggal hívják a szeretet ünne­pének. Mégsem csupán egy érzelmet ünnep­lünk, nem is a saját hangulatunkat, hanem Jé­zus Krisztust, aki személyében ragyogtatta fel Isten szeretetét irántunk. Találjunk vissza hozzá! Szóljunk hozzá, kö­szöntsük őt, bízzuk rá életünket! Kamaszkorában az ember nehezen tudja el­képzelni, hogy miért szép a felnőttek karácso­nya. Hiszen számukra ez is dologidő. A család ünnepeinek megszervezése, a sütés-főzés, az ajándékok beszerzése az ő feladatuk. És ez a feladat nem is olyan könnyű. Mert nem min­denki élte át, nem mindenki hozza magával, hogy hogyan is kell ünnepelni a karácsonyfa alatt. Nem elég, hogy feldíszítjük a fát, nem elég, hogy odakerülnek az ajándékok is, mert az egésznek az értelmét mégiscsak az adja meg, ha oda tudjuk tenni a fa alá a kis Jézus jászlát, Szűz Mária, Szent József és a pásztorok figuráit, vagy ha nincs otthon betlehem, akkor legalább egy szép színes képet, amely Jézus születését ábrázolja. De ha már minden együtt van, meg a család is egybegyűlt, akkor fogadni is kell a kis Jé­zust. Énekeljük el a karácso­nyi énekeket, olvassuk fel a Szentírásból Jézus születésé­nek a történetét! Ha a gyere­kek tudnak egy szép betle­hemes játékot vagy egy oda­illő verset, mondják el azt is! És ne felejtsük el a közös imádságot a kis Jézus előtt! Köszönjük meg minden ajándékát, amit ebben az év­ben kaptunk. Kérjük tőle, hogy adjon békét és örömet, segítse meg a betegeinket, legyen velünk minden gon­dunkban, feladatunkban és minden örömünkben is. Hi­szen azért született a világra, hogy vállalja a sorsunkat. Ő maga a legszebb karácsonyi ajándék, benne jelent meg Is­tenünk irgalmassága és emberszeretete. Ilyen emelkedett szívvel bontsuk ki a többi ajándékot, így legyünk együtt a karácsonyi asztalnál! Az otthoni ünnepléshez olvassuk el és fogadjuk meg a sok jó tanácsot, amit újab­ban a Magyar Katolikus Családegyesület füze­teiben találunk (Családi ünnepeink. Karácsony, Budapest, 2014). Legyen hát nekünk, felnőtteknek a saját legbensőségesebb karácsonyunk az örömmel átélt ünnepi liturgia és közösségi együttlé­­tünk alkalmai! Sőt, a saját karácsonyfánk alá a kis Jézus jászlóhoz tegyük oda minden nosz­talgiánkat és ünnepi fáradtságunkat, mert ilyenkor ez a legszebb ajándék, amit adha­tunk neki. És akkor ő felragyogtatja körülöt­tünk a karácsonyt, a munkánkat tanúsággá és áldássá teszi. Olyan hétköznapi jellé, amely­ben a mai kereső felismerheti a betlehemi gyermeket. Manapság sokan nem otthon ünnepelnek, hanem együtt megy el a család egy szállodába néhány nyugodt téli napra. De ott is legyen meg a saját bensőséges karácsonyunk! A Szent Család ott is legyen velünk, és találjuk meg az alkalmat ilyenkor is az ünnepi szentmisére! Nem véletlen, hogy a karácsonyról mindig a család jut eszünkbe. Az emberré lett Isten családba akart születni, családban akart nevel­kedni. A karácsony kultúrája családbarát kul­túra. Amikor a szülők szeretettel elfogadják a gyerekeiket, világra hozzák és felnevelik őket, akkor nemcsak a saját tetszésük szerint igazít­ják az életüket, hanem bekapcsolódnak a Te­remtő Isten nagyszerű tervébe. Mert az éle­tünk nem a véletlen játéka, hanem része egy hatalmas projektnek. De ez a terv a minket szerető Isten nagyszerű elképzelése. Ezért bol­dogság, hogy a részesei lehetünk. Ha pedig egyedül vagyunk, és úgy érez­zük, hogy nincsenek hozzátartozóink, akkor is meghívhatjuk vagy meglátogathatjuk távo­labb­ élő szeretteinket. És velünk van a Szent Család, akik az első karácsonyt nem éppen ba­ráti körben, de a szállásról kitagadva, maguk­ra hagyva ünnepelték, mégis az ő szeretetük sugárzik ki minden nemzedékre, mert ebbe a családba született az isteni Gyermek, aki mindnyájunkat meghív a maga soha el nem múló ünnepére. Kegyelmekben gazdag, áldott karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak! Erdő Péter bíboros Jézus példabeszédei és cselekedetei az Atya szeretetét kívánják bemutatni, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk. Pólyába takarva, jászolba fektetve is Ha párbeszédben vagyunk a Mindenhatóval, ha tőle kérünk útmutatást és eligazítást, megoldást és segítséget, ha lélekben hozzá kiáltunk, mert nem tudjuk, mi az akarata, merre vezet az út, akkor egy-egy szerényen megjelenő helyzetben „Gyermeket találtok, pó­lyába takarva, jászolba fektet­ve" - ezt a jelet ígéri az evan­géliumban az angyali szózat a pásztoroknak. Erről fogják felismerni a megszületett Megváltót. De mi ebben a jel? Hiszen ez a helyzet, ez a kép talán csak egyszerűségében, szegénységében különbözik az élet leghétköznapibb hely­zeteitől. És mégis: a szelíd, szinte diszkrét körülmények együttállása, hogy pontosan az a kép tárul a pásztorok elé, amit az angyal előre megmondott - ez maga a jel. Ha párbeszédben vagyunk a Mindenhatóval, ha tőle ké­rünk útmutatást és eligazí­tást, megoldást és segítséget, ha lélekben hozzá kiáltunk, felismerhetjük Isten válaszát, mert nem tudjuk, mi az aka­ útmutatását és eligazítását. Hata, merre vezet az út a sa­­­­ját magunk, a szeretteink, az egyházunk, a népünk, az egész emberiség számára, akkor egy-egy szerényen megjelenő ff­ ai Európában interregnum van. Trónfosztás történt. Elűztük a királyt, akinek országa nem ebből a világból való, akinek országa igazságosság, szeretet és béke. A keresztény Euró­pát a világ maga alá gyűrte. A XX. század második felében a gyakorlati ateizmus és az élvhajhá­­szat gyorsabban terjedt, mint az evangélium üzenete. Közben Európa keresztény értékrendjét még mindig sok európai vallja magáénak, noha már nem vallásos. A görög szó, európosz jelentése: aki jól lát és messzire lát. Ez a neve ennek a mesés tájnak, amely a mi Európánk. A név kifejezi a kontinens hivatását és küldetését, amely a Krisztus utáni két évezred folyamán formálta a viágot. Az erkölcsi szabá­lyokat, melyeken ez a civilizáció fel­nőtt, szent könyvünk, a Biblia hatá­rozta meg. Krisztus felszabadító örömhíre - szeresd felebarátodat, mint saját magadat - teljesen átjárta a kontinens kultúráját, és végül a ci­vilizáció alapja lett. Sokak szerint Európa ma veszé­lyeztetett helyzetben van. Két alter­natíva között választhatunk. Vagy letáborozunk a liberális demokráciá­ban, és kétségbeesetten küzdünk azért, hogy fenntartsuk a gazdaság színvonalát, amely a szekularizált társadalom legfőbb igazolása, vagy visszatérünk az Európát megalapo­zó hagyományhoz, és nekilátunk a feladatnak, hogy újjáépítsük a ke­resztény kultúrát. A kérdést a lélek dönti el. Mi az, amire az emberek odafigyelnek és amire várnak? Ez a szolgálat, amely azoknak a hősöknek a műve, akiket az egyház még ma is bőségesen nevel a világ számára. Emberek, akiknek tetteit Krisztus cselekedeteinek felül­múlhatatlan eredetisége ösztönzi. A kérdés az európai kereszté­nyeknek szegeződik: készek-e vállal­ni és megerősíteni küldetésüket, hogy a szellem győzedelmeskedjen az anyagon, az evangélium fényessé­ge a sötétség fölött? Ma már nemcsak Európa és a vi­lág lelkét kell megmentenünk, ha­nem a Teremtő művét, a minden em­ber és élőlény életét hordozó és táp­láló Földet is. Karácsonyra készülünk. Készít­sünk bölcsőt az újszülött királynak. Vele a világosság érkezik a világunk­ba, és a békesség a jóakaratú embe­rek szívébe. Budapest, 2015 karácsonyán Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke Újszülött király születik

Next