Új Ember, 2021 (77. évfolyam, 1-52. szám)

2021-11-21 / 47. szám

2 Ferenc pápa 2021. november 21. A Szentatya október 13- án délelőtt folytatta a Galata-levél magyarázatának szentelt katekézissorozatát. Tizenegyedik elmélkedésének témája: keresztény szabadság, a felszabadulás egyetemes kovásza. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk. Kedves testvéreim, jó napot kívánok! A Galatáknak írt levélről szóló katekéziseink során már rá tudtunk mutatni, mit tekint Szent Pál a szabadság központi magjának: azt a tényt, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása által kiszabadultunk a bűn és a halál rabságából. Más szóval: szabadok vagyunk, mert felszabadultunk, kegyelemből nyertünk szabadságot - nem fizetség által -, a szeretet szabadított fel bennünket, mely aztán a keresztény élet legfőbb és új törvényévé válik. Szeretet: szabadok vagyunk, mert ingyenesen felszabadítottak bennünket. Pontosan ez a lényeg. Ma azt szeretném hangsúlyozni, hogy az életnek ez az újdonsága megnyit bennünket arra, hogy minden népet és kultúrát befogadjunk, és minden népet és kultúrát nagyobb szabadságra nyit meg. Szent Pál ugyanis azt mondja, hogy azok számára, akik Krisztushoz csatlakoznak, nem fontos, hogy zsidók vagy pogányok. Csak „a szeretet által munkálkodó hit számít" (Gál 5,6). Hinni abban, hogy szabadok lettünk, hinni Jézus Krisztusban, aki felszabadított bennünket: ez a szeretet által munkálkodó hit. Pál ellenzői -az odaérkező fundamentalisták - támadták őt ezért az újdonságért, azt állították, hogy lelkipásztori opportunizmusból foglalta el ezt az álláspontot, vagyis csak azért, mert „mindenkinek tetszeni akart", s így a legkisebbre vette a saját legfontosabb vallási hagyományából fakadó követelményeket. Ez ugyanaz a szöveg, mint a mai fundamentalistáké: a történelem mindig ismétli önmagát. Mint látjuk, a kritika minden evangéliumi újdonsággal szemben nemcsak korunkra jellemző, hanem hosszú múltra tekint vissza. Pál azonban nem hallgat. Erre parrhésziával válaszol a görög szó bátor nyíltságot, erőt jelent. Azt mondja: „Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még mindig emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája." (Gál 1,10) Már a tesszalonikaiaknak írt első levelében hasonlóan fogalmazott. Azt mondta, hogy igehirdetésében „nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett soha [...]. Emberi elismerésre nem törekedtünk" (ITessz 2,5-6), ezek mind „színlelések"; olyan hit, amely nem hit, hanem világiasság. Pál gondolata ismét megmutatja, hogy ihletett mélységű. Számára a hit elfogadása azt jelenti, hogy nem a kultúrák és hagyományok szíve közepéről mondunk le, hanem csak arról, ami akadályozhatja az evangélium újdonságát és tisztaságát. Mert az Úr halála és feltámadása által nyert szabadság nem áll ellentétben a kultúrákkal és a kapott hagyományokkal, sőt egy új szabadságot, egy felszabadító újdonságot ültet beléjük, az evangélium újdonságát. A keresztség által nyert szabadulás ugyanis lehetővé teszi számunkra, hogy elnyerjük Isten gyermekeinek teljes méltóságát, oly módon, hogy miközben szilárdan megtartjuk kulturális gyökereinket, megnyílunk a hit egyetemességére, mely belép minden kultúrába, elismeri a benne lévő igazságcsírákat, és kibontakoztatja őket, teljessé téve a bennük rejlő jót. Ha elfogadjuk, hogy Krisztus által az ő szenvedése, halála, feltámadása által - szabaddá váltunk, az azt jelenti, hogy elfogadjuk és teljességre segítjük a népek különböző hagyományait is. Az igazi teljességre. A szabadságra szóló meghívásban fedezzük fel az evangélium inkulturációjának valódi értelmét. Mi ez a valódi értelem? Úgy hirdetni a Megváltó Krisztus örömhírét, hogy közben tiszteletben tartjuk azt, ami jó és igaz a kultúrákban. Ez nem könnyű! Nagy a kísértés arra, hogy az ember a saját életmodelljét erőltesse másokra, mintha az lenne a legfejlettebb és a legkívánatosabb. Hány hibát követtek el az evangelizáció történetében azzal, hogy egyetlen kulturális modellt akartak másokra erőltetni?! Az egyformaság mint életszabály nem keresztény! Egység igen, egyformaság nem! Előfordult, hogy erőszaktól sem riadtunk vissza annak érdekében, hogy saját álláspontunkat érvényesítsük. Gondoljatok a háborúkra! Ily módon megfosztották az Egyházat egész népek kulturális hagyományát hordozó megannyi helyi kifejezésmód gazdagságától. De ez a keresztény szabadság szöges ellentéte! Például eszembe jut, mit mondtak arról az apostolkodásról, amelyet Kínában Ricci atya vagy Indiában De Nobili atya végzett... [Valaki azt mondta]: „Nem, ez nem keresztény!" De igen, ez keresztény, benne van az emberek kultúrájában! Pál szabadságról alkotott elképzelését végeredményben teljes egészében Krisztus misztériuma világítja meg és teszi gazdaggá, aki megtestesülésében - amint arra a II. Vatikáni Zsinat emlékeztet - bizonyos módon minden emberrel egyesült (vö. Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22). És ez azt jelenti, hogy nincs egyformaság, hanem változatosság van, de egységes változatosság. Ebből az következik, hogy kötelességünk tiszteletben tartani minden ember kulturális hátterét, és olyan szabadságteret biztosítani számára, amelyet nem szűkít be egyetlen uralkodó kultúra által diktált kényszer sem. Ez az értelme annak, hogy katolikusnak nevezzük magunkat, hogy Katolikus Egyházról beszélünk: ez nem szociológiai megnevezés, hogy megkülönböztessük magunkat más keresztényektől. A katolikus egy melléknév, amely egyetemest jelent: katolicitás, egyetemesség. Az egyetemes, vagyis Katolikus Egyház azt jelenti, hogy az Egyház önmagában, természeténél fogva nyitott minden nép és minden kor kultúrája felé, mert Krisztus mindenkiért született meg, halt meg és támadt fel. A kultúra pedig természeténél fogva folyamatos átalakulásban van. Gondoljatok arra, hogyan kell hirdetnünk az evangéliumot a nagy kulturális változáson átmenő mai történelmi korban, amelyben egy mind fejlettebb technológia látszik mindenen felülkerekedni. Ha úgy akarnánk beszélni a hitről, mint az elmúlt évszázadokban, akkor azt kockáztatnánk, hogy az új nemzedékek már nem értenének meg bennünket. A keresztény hit szabadsága - a keresztény szabadság - nem statikus látásmódját jelenti az életnek és a kultúrának, hanem dinamikus látásmódot, a hagyomány dinamikus látásmódját is. A hagyomány fejlődik, persze a lényege mindig ugyanaz marad. Ne akarjuk hát azt állítani, hogy a szabadság birtokában vagyunk. Olyan ajándékot kaptunk, amelyet őriznünk kell. Inkább a szabadság kér mindannyiunkat arra, hogy folytonosan úton legyünk, a teljesség irányába haladva. Ez a zarándokok állapota; vándorállapot, folytonos exodusban, a rabságból kiszabadulva, hogy a szabadság teljessége felé haladjunk. Ez az a nagy ajándék, amelyet Jézus Krisztus adott nekünk. Az Úr ingyenesen kiszabadított a rabságból, és útnak indított, hogy teljes szabadságban járhassunk. Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News A katolikusság nyitottságot jelent minden nép és kultúra felé Az evangélium szabadságában éljetek! Megjelent kötetünk a Szentatya budapesti és szlovákiai útjáról Az evangélium szabadságában éljetek! - Ferenc pápa beszédei budapesti és szlovákiai látogatásán címmel, a Bencés Kiadó és a Magyar Kurír gondozásában megjelent emlékkötet segítségével visszatekinthetünk a Szentatya szeptember 12-15. közötti 34. nemzetközi apostoli útjára. A képekkel illusztrált könyv tartalmazza Ferenc pápa Budapesten és szlovákiai útján elmondott valamennyi beszédének, a szlovák jezsuita tartomány tagjaival folytatott beszélgetésének, valamint a visszaúton a repülőgép fedélzetén tartott sajtótájékoztatójának magyar fordítását. A kötethez Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke és Stanislav Zvolensky pozsonyi érsek, a Szlovák Püspöki Konferencia (KES) elnöke írt ajánlást. A könyvhöz Kuzmányi István, a Magyar Kurír főszerkesztője írt előszót , aki az apostoli úton a sajtódelegáció tagjaként elkísérhette a Szentatyát. Alábbiakban Veres András ajánlását adjuk közre. Kedves Olvasó! Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus utáni hetekben nagyon jó érzés magyar püspökként találkozni különböző országok püspökeivel. Az elmúlt napokban éppen minden európai ország püspöki konferenciáinak elnökei találkoztak Rómában. Nem volt olyan, aki ne szólított volna meg, kifejezve örömét, hogy milyen jó volt Budapesten lenni, s aki nem volt jelen személyesen, az örömmel tudatta, hogy delegált püspöktársa nagyszerű élményekkel tért haza Magyarországról. Mi, akik ott lehettünk az egész hetes rendezvényen vagy annak legalább néhány programján, magunk is tanúsíthatjuk, hogy az eucharisztikus kongresszus egy rendkívül szépen megrendezett, imádságos hangulatú és sok embert megszólító esemény volt. Az egész hét bővelkedett lelki és kulturális programokban, és a szombat esti szentségi körmenet, illetve a Ferenc pápa által vezetett statio orbis szentmise rendkívül sok embert megérintett. Akik imádkozva és énekelve végigvonultak a Kossuth térről a Hősök teréig, azoknak egészen biztosan életre szóló élményt adott ez a körmenet. Nem véletlen, hogy búcsúzásakor a Szentatya is kifejezésre juttatta abbéli örömét, hogy a szentmise a Hősök terén rendkívül bensőséges és imádságos hangulatú volt. Talán nem túlzás feltételeznünk azt sem, hogy ez az egész találkozó nemcsak a hívők és a jelenlévők számára volt megrendítő hatású, hanem még azoknak is, akik csak a televízión vagy a rádión keresztül értesültek a kongresszuson történtekről. Dicséret illeti a sajtó azon munkatársait, akik igyekeztek hitelesen és élményszerűen beszámolni az eseményekről. Biztosak lehetünk afelől, hogy az eucharisztikus kongresszus is segítette népünk és kultúránk jobb megismerését azok számára, akik még kevésbé ismertek bennünket. Az a tény pedig, hogy a Szentatya találkozott az állami vezetőkkel, a testvéregyházak és a zsidó közösségek képviselőivel, egyértelművé tette, hogy ez a találkozó nem csak a katolikus hívőknek szólt, hanem mindenki otthon érezhette magát benne, így utólag különösen is sajnáljuk, hogy a világjárvány miatt külföldről sokkal kevesebben érkeztek, mint ahányan ezt eredetileg tervezték. A világhálón és a televíziós közvetítések által viszont ezt ugyancsak a külföldi püspököktől hallottuk - igen sokan bekapcsolódtak a kongresszus programjaiba. Az pedig fölemelően jó érzés volt, és büszkeséggel tölthetett el bennünket, hogy a magyarok ilyen nagy számban legyőzték a járványtól való félelmüket, és személyesen vettek részt a liturgikus és kulturális eseményeken, így téve tanúságot hitükről az Oltáriszentségben, valamint az Egyház és Szent Péter utóda iránti hűségükről. Az ebben a könyvben összegyűjtött magyarországi és szlovákiai pápai beszédek a hozzájuk tartozó képekkel lehetőséget kínálnak arra, hogy a Szentatya üzenetei ne merüljenek feledésbe, és ne maradjanak „pusztába kiáltó" szavak, hanem elmélkedjünk róluk, s váltsuk gyakorlattá azokat a mindennapi életben. Miként szüleink, nagyszüleink évtizedeken át emlegették az 1938-as eucharisztikus kongresszust, mert olyan mély nyomokat hagyott a lelkükben, úgy reméljük, sokan megosztják majd születendő gyermekeikkel és unokáikkal a mostani kongresszus élményeit is. Az evangélium szabadságában éljetek! - Ferenc pápa beszédei budapesti és szlovákiai látogatásán című kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7-8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 9-17 óráig, szerdán 10-18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban, továbbá beszerezhető az Apátsági Termékek Boltjában (Budapest V. kerület, Károlyi utca 19.) és az Apatsagitermekek.hu webshopban. A. Sz.