Új Hang, 1955 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 1. szám - Váci Mihály: Versek

ÚJ HANG -------------------------------­ VÁCI MIHÁLY VERSEI BÜSZKÉK VAGYUNK EGYMÁSRA Cselédnek, pesztrának szegődtek volna, ringatni lusta, kövér kölyköket, vagy varrógépre betegen hajolva, éltek volna hunyorgó életet. Most rendőrök lettek, s annak ki régen csak báránykákat s kis libát terelt, száguldó utak fogadnak szót szépen, s ha int, a körút lábához hever. Egy kicsikét még elkáprázva állnak­­ életüknek legszebb magaslatán, attól félnek, hogy rögtön felkiáltalak vígan, é s közönyt színlelnek azután, mint aki első ranggal megy haza s tettetett szerénységgel csak legyint, de mégis mindig úgy fordul oda, hogy csillagait meglássák megint. Ó, mert nem oly könnyű dolog megszokni a rangot,­­ azt, hogy emberek vagyunk, szívünk nem ismert mélyből kezd dobogni s egy érintéstől szikrázik agyunk. Körülnézünk, egy kis szelíd dicsekvés, a boldog ember drága hiúsága sugároz be — látjuk — minden embert, és titkon kicsit büszkék vagyunk egymásra. GYOPÁR S én mégis, mégis szelíd makacssággal ölellek át, mint a fát a moha, virágtalan imádatával, bár ne érezze súlyát az soha. És én mégis szívósan, mint a pázsit, halk gyökerekkel, lenn, a föld alatt, követem távolodó kanyargásid észrevétlen zöldemmel — Te patak! És én mégis, mint gyopár a tetőkön, átkulcsollak és tűröm viharod, lágy gyökeremmel szikláid legyőzöm, — mert — nyílni — csúcsaidon akarok! 1 Dj Hang — 3 !

Next