Uj Idők, 1935 (41. évfolyam, 27-52. szám)

1935-10-20 / 43. szám - P. Bokor Malvin: Művészek / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

— Maga nem fog ismerni engem, Sándor. Annyi színésznő van a világon. Olyan szépek... és olyan gonoszak vannak közöttük. Többször is találkoztak, mindig ugyanott. Csak estefelé láthatták egymást. Sándor koráb­ban is ráért volna, Ada azonban délig a színháznál „dolgozott", amint mondta, délután pedig házimun­kát végzett odahaza. Az édesanyja beteges és a két öccsére töméntelen a varrni való. Édes, drága, egyetlen teremtés! Milyen kár, hogy nem maradhat örökre ilyen. Nagy színésznő lesz belőle, oyan mint a többi: hiú, gőgös, ideges. — A legközelebbi újdonságban fog fellépni­? — kérdezte féltékenyen. Az újságok sokat írtak erről a darabról, főké­pen arról, hogy Ladányi fogja játszani a férfi­ fősze­repet. Parádés szerep lesz: olyan, amelyben ez az agyonkényeztetett férfi-primadonna megcsillogtat­hatja minden nagyszerűségét. — Még nem tudom — felelte halkan Ada. Az­után, egy kis gondolkozás után ő kérdezte: — A maga darabjában nincs nekem való szerep? — Nagyon sajnálom, de nincsen. Amikor írtam, még nem ismertem magát. Egészen újszerű darab: egyetlen női szereplője van, egy férfifogyasztó vám­pír ... Ezt igazán nem játszhatná el. — Nem — felelte Ada egy kicsit dühösen. — Ez a szerep Sáray Liának való, annak a vén démonnak, akibe még ma, ötvenéves korában is beleszeret min­denki. Maga sem lesz kivétel. — De — mondta nagyon komolyan Sándor — én kivétel leszek. Ada most — minden átmenet nélkül — a többi színésznőket kezdte leszólni. Mindegyikről tudott mindent és a nyelve, Sándor nagy meglepetésére, olyan éles tudott lenni, mint a dzsungelkígyóé. — Utálom a színházat! — fakadt ki végül egé­szen váratlanul. — De Ada! Mi történt magával? Sándornak a szívén egy édes és ijesztő sejtelem futott keresztül. Ő is tartozott volna a lánynak egy vallomással a színházat illetően. De ahányszor bele akart fogni a beszédbe, a lány mindig ideges sírásra fakadt, hát inkább abbahagyta. Most azonban már nem bírta tovább. — Ada, hallgasson meg! Nem tudom, miért nem engedi meg, hogy felmenjek magukhoz. Engem nem zavar a két öccse: hétszer hét sárkányfióka sem za­varna, ha magával lehetek. De ha az édesanyja nem tűr a házban idegen fiatalembert, akkor én tudnék egy megoldást, hogy mégis beengedjen. Ada, én ma­gát az első pillanat óta... — Nem, nem, ne beszéljen! Maga téved! Nem tudja, ki vagyok! — Hogyne tudnám. A legdrágább, a legszebb ... A lány kibontakozott a karjából és ellökte ma­gától. — Értse meg! Én nem vagyok színésznő! Végre kint volt az igazság. Ada többet sírt, mint amennyit beszélt és Sándor többet csókolta, mint amennyit hallgatta, de azért végül kiderült, hogy neki, Adának, eszébe sem jutott volna a fiút be­csapni. ö, Sándor, nézte színésznőnek a titkárság kis gépírólányát és Ada eleinte tréfából ment bele a já­tékba. Később azonban nagyon is komolyra fordult a tréfa és akkor már nem mert vallani, mert félt, hogy elveszíti. Most már mindent tud, hát hagyja ott őt és menjen a színésznői után. Ada úgyis tüdő- Az új Hunyadi László az Operaházban. Az Operaház október 6-án új rendezésben, díszletekkel, átdolgozásban hozta színre az első művészt, magyar dalművet, Erkel Ferenc Hunyadi László-ját. Szilágyi Erzsébet fogadóterme. A színpadi képet Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán tervezte •598

Next