Uj Idők, 1937 (43. évfolyam, 1-26. szám)
1937-06-27 / 26. szám - Szecsődi Gyula: Az ellenség / Regények, elbeszélések, rajzok, színdaradok
sport, amelyet nem űzne, nemcsak szorgalommal, de tehetséggel is. Legkedvesebb sportja a sí. Nászútja alkalmával több téli sporthelyet keresett fel s hatalmas sítúrákon vett részt férjével együtt. A sí szerelmese Umberto olasz trónörökös is. A téli hónapok egy részét mindig Sestriereben, az olasz síparadicsomban tölti, nem igen akad nála szorgalmasabb síelő. A téli sportok híve Károly román király. Fiával, Mihály trónörökössel évente felkeresi Románia téli sporthelyeit. Mihály vajda egyébként szintén lelkes sportoló, ami természetes is, hiszen anerol diák. Különösen golfban nagyon tehetséges. Nagy, de tragikus szerepet játszott a sport a belga királyi családban. Albert király, a turisztika szenvedélyes híve, egy túra alkalmával életét vesztette. Fia, Lipót, a jelenlegi belga uralkodó legutóbb is, fontos angliai tárgyalásai között, szabad idejét golfozással töltötte. Bár nem király és nem fenség, mégis beszélnünk kell Mussolini sportszenvedélyéről. Az autóvezetésben, úszásban, síelésben, repülésben, turisztikában, tenniszben egyaránt otthon van a Duce. Legfőképpen az ő nagy sportszeretetének köszönheti Olaszország sportbeli előretörését. Különös sportszenvedélye van Alfonznak, a spanyol exkirálynak: a vonatvezetés. Óriási sebességgel vezette mozdonyát keresztül-kasul Spanyolországon, amikor még királya volt ennek a szerencsétlen országnak. Fia, Jósé, több autóversenyt nyert. Hailé Szelasszié, Juda oroszlánja is sportol. Híres oroszlánvadász a négus, vadászkalandjairól még ma is sok legenda járja Abesszíniában. DONI ERVIN VI György angol király, yorki herceg korában, sportolás közben IjjS— Az ellenség — Elbeszélés — írta: Szecsődi Gyula Lassú, tétova léptekkel nehézjárású alak fordult be az országútról és haladt a tölgyfa-allén keresztül a napsütésben fénylő ház felé. Vállán panyókára vetve egy bokáig érő zöldre festett katonai köpeny volt. Az afrikai zászlóaljak tevéskatonái viselték valaha. A mellén és a hátán félméteres, mésszel rajzolt P. G. virult. Nyakában spárgára kötött homokzsák lógott. Mellette, revolveres, alacsony katona szaporázta a lépteit. Árendás Pál szakaszvezető volt ez az alak, az „Infant. Reg. No. 46. Dritte battallion zwelve kompanitól." Most prisonnier de guerre a serres-carpentrasi fogolytáborban. Munkára hozták Anna Maumeihez, az özvegy farmjára. * % Húsvét után volt. A provánszi napsugár úgy játszott a határban, mintha pajkos gyermekek vakítanák el az égből tükörrel a szemet. Árendás is hunyorgott és mélyen tüdejére szívta a furcsa, kábító illatú levegőt. Az élet már köröskörül kibomlott. A mandulafák, a fügefák, a cseresznyefák, a ciprusok a legfinomabb parfümmel permetezték át a levegőt. Méhek rajzottak, bogarak zümmögtek körülötte s ő úgy haladt előre ebben a levegőben, mint az alvajáró, akit megbabonázott valami földöntúli hatalom. Nemrégen jött a börtönből. — Ezeknek a „szürkék"-nek még akkor sem dolgozik, ha fel is akasztják... A „Halottak hegye" ott vérzett még a lelkében. Az ütlegek s az örökös éhség ... Még most is olyan gyönge, hogy néha összeverődnek a térdei... Sokszor izzadtság lepi el és olyan fáradt, hogy szeretne a fűre roskadni, fejét a szénába túrni és aludni... aludni... Azért nézett ki így, mert a muníciógyárban,, ahová erőszakkal elvitték, valaki egy darab vasat, dobott az óriás dinamóba. Sohase tudták meg, ki volt, de Árendás konokul tűrte a büntetést. Három lépés hosszú cella, takaró nélkül a hideg kövön alvás. Minden negyedik nap egy félcsajka leves, egy darab kenyérrel, azontúl három napig semmi. Így ment ez, hat héten keresztül. A gyűlölet égette belülről. Ez az idegen világ... -ez a kiabáló, hisztérikus népség, amelyik úgy remeg félelmében, mint a nyárfalevél... ezeknek dolgozzék el Még egy jó szavuk sincs hozzá, csak ütleg,