Új idők, 1946 (52. évfolyam, 1-23. szám)

1946-02-02 / 5. szám - Marika Stiernstedt: Merénylet Párizsban / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Három bemutató LUMPÁCIUSZ VAGABUNDUSZ Nestroy után színpadra átírta: Heltai Jenő Nemzeti Színház­a­ A mű témagerince : a züllöttség szellemének és a szere­lemnek­ harca, három drágalátos lumpért. Tétel: a kitűnő bohémeknek hiába ontja Fortuna bőségszarujából a pénzt, rövidesen megint ott tartanak, ahol voltak. Ellenben min­dig van egy kivétel, amely megcáfolja a szabályt : mindig akadnak »Loth«-ok, — ha nem több, egy, — akik mentik a menthetőt. Lumpáciusz, az ördög-hegedűs, a nagy nyaka­lások, kártyacsaták és csavargások garabonciája, elveszti a játszmát, amiatt az egy miatt, akin megdől a tétel. Ez ugyanis a nyakába hullott pénzen, mit a másik kettő elver, családot alapít, jómódot teremt. Alkalmas szövetségese lesz Amorosának — és ki egyéb ő, mint a családalapító szerelem pirospozsgás istennője — akivel együtt, — no meg egy kis erőszakos felsőbb hatalmi beavatkozással — beeveztetik a józan munkás életbe a másik két lumpot. Ez a meséje ennek a régi darabnak, melyet most magyar versekbe szedett Heltai Jenő. Milyen nemes zene ez, milyen költő Heltai! Azt hiszem, ha csak egyszerű felolvasásban hallottuk volna a darabot, az is többet ért volna sok úgynevezett »komoly« színházi esténél. A színház azonban micsoda pompás játékot kerített belőle ; milyen nagyszerű díszleteket, ragyogást, fénynek és kosztümöknek villogó felvonulását! Egyesek sokallották , a közönség azonban hálásan és gyönyörködve fogadta ezt a játékot. Igen a színpad játék, ne tessék elfelejteni. Elsősorban ezt várjuk és ezt kaptuk ebben a pompás emberi-tündéri egyveleg­ben. A színészek, — Gózon, Uray, Gobbi és a többiek sajnos, nem tudjuk mind felsorolni, — remekül beleillettek a tündérjáték keretébe. Nagyajtai Teréz kosztümjei nagy­szerűek. A rendezés kitűnő volt, csupán a játék menetét tartjuk kissé vontatottnak. De ezen segíteni lehet. BIRÓ LAJOS:­­FÖLSZÁLLOTT A PÁVA... Vígszínház Mintha villanyos áramok futnának Biró Lajos mon­datai között, úgy süt és sistereg ez a nyelv és fogja túl­fűtött atmoszférába a mondanivalót. Ezek az elektromos töltésű dialógusok, szűk, gyakran csak sejtető szavak palackjába fogott robbanó indulatok,­ melyeket azonban öntudatos kéz irányít a cselekmény kiszámított vonalán, az elsőrangú színpadi kvalitások, Biró Lajost hazánkon kívül is a nagyon megbecsült színpadi szerzők sorába emel­ték. A Vígszínházban most bemutatott darabjában azon­ban mintha bizonyos értelemben nélkülöznénk a szokott kompozícióérzéket. A hatástkeltés szándéka néha elnyomja a helyzetekből kívánkozó pszichológiai fejleményt és be­folyásolja az »írói« vonalat. Az írót mintha külső tekin­tetek is irányították volna. A téma egyébként nem is különösen alkalmas arra, hogy valaki törvényszerű, sza­bályos színpadi mesterművet alakítson belőle. A darab politikai helyzetünk három elmúlt periódusát mutatja be: az 1918-as forradalom előtti, a tanácsköz­társasági és az ellenforradalmi korszakot. A darab fő­hőse a szolgabíró, aki a közigazgatási rend sivár appará­tusával nyomja el a nép mozgolódásait. A nagylelkű ül­dözött népagitátor üldözője életének megmentésével fizet később a forradalmi törvényszék előtt álló szolgabírónak. Ez viszont nyugodtan hagyná megmentőjét az ellenforra­dalomban a halálba hurcolni, ha régi szerelme, a szolga­bíróné (most már főispánná) , illetve a hajdani agitá­toron feszülő amerikai kapitányi egyenruha meg nem mentené. A hatásos zárójelenet, mely az amerikai nagy demokrácia előtti hódolattal s a két régi szerelmes össze­kapcsolódásával zárul, sokáig fogva tartja a nézőt. A színészek (Apáthy Imre, Tolnay Klári, Ladányi Ferenc, Justh Gyula és a többiek) kitűnő munkát végeztek. A ren­dezés kifogástalan. BOURDET: RAB LÉLEK Belvárosi Színház A színpadon, mint kétségbeesetten gyűrődő kezek, szívek tépődnek, morzsolódnak, a szenvedélyek iszonyú, infernális viharában. Fekete-vörös-fényes háttérben, po­kolian szomorú tragédia bomlik és kavarog. Szerencsétlen, a normális kereteken túl tévedt lelkek s a bűvkörükbe került áldozatok kétségbeesett odaadása, segíteni­ szánt­sága­­ és menekülése. A darab hősnője, a saját neméhez végzetes, letéphetet­len szexuális láncokkal kapcsolódó nő, aki a házasságba való sikertelen menekülés után rövidesen­ újra visszaesik régi szenvedélyébe. S mellette a férfi, aki a régi szerelmét megmenteni szándékolt hősi-odaadó kísérlet után a haj­dani, normális emberi-nemi kötelékhez tér vissza. Az ijesztően merész témát kitűnő darabbá alakította Bourdet, a színpadnak ez az avatott francia mestere. A meztelen, megengedett emberi kereteken túlcsapó szen­vedélyeknek ezt a játékát sok néző disszonáns érzésekkel fogadhatta. Függetlenül ettől, a darab, mint színpadi mű, kifogástalan. A színészek (Bulla Elma, Somló István, Góth Sándor és a többiek) nagyszerűen játszottak. A darab rendezése elsőrangú. A darabot Possonyi László fordította nagy színpadi nyelvérzékkel. FODOR JÓZSEF: 95

Next