Új idők, 1946 (52. évfolyam, 1-23. szám)
1946-02-02 / 5. szám - Marika Stiernstedt: Merénylet Párizsban / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Három bemutató LUMPÁCIUSZ VAGABUNDUSZ Nestroy után színpadra átírta: Heltai Jenő Nemzeti Színháza A mű témagerince : a züllöttség szellemének és a szerelemnek harca, három drágalátos lumpért. Tétel: a kitűnő bohémeknek hiába ontja Fortuna bőségszarujából a pénzt, rövidesen megint ott tartanak, ahol voltak. Ellenben mindig van egy kivétel, amely megcáfolja a szabályt : mindig akadnak »Loth«-ok, — ha nem több, egy, — akik mentik a menthetőt. Lumpáciusz, az ördög-hegedűs, a nagy nyakalások, kártyacsaták és csavargások garabonciája, elveszti a játszmát, amiatt az egy miatt, akin megdől a tétel. Ez ugyanis a nyakába hullott pénzen, mit a másik kettő elver, családot alapít, jómódot teremt. Alkalmas szövetségese lesz Amorosának — és ki egyéb ő, mint a családalapító szerelem pirospozsgás istennője — akivel együtt, — no meg egy kis erőszakos felsőbb hatalmi beavatkozással — beeveztetik a józan munkás életbe a másik két lumpot. Ez a meséje ennek a régi darabnak, melyet most magyar versekbe szedett Heltai Jenő. Milyen nemes zene ez, milyen költő Heltai! Azt hiszem, ha csak egyszerű felolvasásban hallottuk volna a darabot, az is többet ért volna sok úgynevezett »komoly« színházi esténél. A színház azonban micsoda pompás játékot kerített belőle ; milyen nagyszerű díszleteket, ragyogást, fénynek és kosztümöknek villogó felvonulását! Egyesek sokallották , a közönség azonban hálásan és gyönyörködve fogadta ezt a játékot. Igen a színpad játék, ne tessék elfelejteni. Elsősorban ezt várjuk és ezt kaptuk ebben a pompás emberi-tündéri egyvelegben. A színészek, — Gózon, Uray, Gobbi és a többiek sajnos, nem tudjuk mind felsorolni, — remekül beleillettek a tündérjáték keretébe. Nagyajtai Teréz kosztümjei nagyszerűek. A rendezés kitűnő volt, csupán a játék menetét tartjuk kissé vontatottnak. De ezen segíteni lehet. BIRÓ LAJOS:FÖLSZÁLLOTT A PÁVA... Vígszínház Mintha villanyos áramok futnának Biró Lajos mondatai között, úgy süt és sistereg ez a nyelv és fogja túlfűtött atmoszférába a mondanivalót. Ezek az elektromos töltésű dialógusok, szűk, gyakran csak sejtető szavak palackjába fogott robbanó indulatok, melyeket azonban öntudatos kéz irányít a cselekmény kiszámított vonalán, az elsőrangú színpadi kvalitások, Biró Lajost hazánkon kívül is a nagyon megbecsült színpadi szerzők sorába emelték. A Vígszínházban most bemutatott darabjában azonban mintha bizonyos értelemben nélkülöznénk a szokott kompozícióérzéket. A hatástkeltés szándéka néha elnyomja a helyzetekből kívánkozó pszichológiai fejleményt és befolyásolja az »írói« vonalat. Az írót mintha külső tekintetek is irányították volna. A téma egyébként nem is különösen alkalmas arra, hogy valaki törvényszerű, szabályos színpadi mesterművet alakítson belőle. A darab politikai helyzetünk három elmúlt periódusát mutatja be: az 1918-as forradalom előtti, a tanácsköztársasági és az ellenforradalmi korszakot. A darab főhőse a szolgabíró, aki a közigazgatási rend sivár apparátusával nyomja el a nép mozgolódásait. A nagylelkű üldözött népagitátor üldözője életének megmentésével fizet később a forradalmi törvényszék előtt álló szolgabírónak. Ez viszont nyugodtan hagyná megmentőjét az ellenforradalomban a halálba hurcolni, ha régi szerelme, a szolgabíróné (most már főispánná) , illetve a hajdani agitátoron feszülő amerikai kapitányi egyenruha meg nem mentené. A hatásos zárójelenet, mely az amerikai nagy demokrácia előtti hódolattal s a két régi szerelmes összekapcsolódásával zárul, sokáig fogva tartja a nézőt. A színészek (Apáthy Imre, Tolnay Klári, Ladányi Ferenc, Justh Gyula és a többiek) kitűnő munkát végeztek. A rendezés kifogástalan. BOURDET: RAB LÉLEK Belvárosi Színház A színpadon, mint kétségbeesetten gyűrődő kezek, szívek tépődnek, morzsolódnak, a szenvedélyek iszonyú, infernális viharában. Fekete-vörös-fényes háttérben, pokolian szomorú tragédia bomlik és kavarog. Szerencsétlen, a normális kereteken túl tévedt lelkek s a bűvkörükbe került áldozatok kétségbeesett odaadása, segíteni szántsága és menekülése. A darab hősnője, a saját neméhez végzetes, letéphetetlen szexuális láncokkal kapcsolódó nő, aki a házasságba való sikertelen menekülés után rövidesen újra visszaesik régi szenvedélyébe. S mellette a férfi, aki a régi szerelmét megmenteni szándékolt hősi-odaadó kísérlet után a hajdani, normális emberi-nemi kötelékhez tér vissza. Az ijesztően merész témát kitűnő darabbá alakította Bourdet, a színpadnak ez az avatott francia mestere. A meztelen, megengedett emberi kereteken túlcsapó szenvedélyeknek ezt a játékát sok néző disszonáns érzésekkel fogadhatta. Függetlenül ettől, a darab, mint színpadi mű, kifogástalan. A színészek (Bulla Elma, Somló István, Góth Sándor és a többiek) nagyszerűen játszottak. A darab rendezése elsőrangú. A darabot Possonyi László fordította nagy színpadi nyelvérzékkel. FODOR JÓZSEF: 95