Új idők, 1946 (52. évfolyam, 24-47. szám)

1946-07-01 / 24. szám - Gál István: Budapest szerepe a magyar-angol érintkezésekben / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

önként elvesse, ami jogtalan Magában — s lassan egy bíró legyen Csak a földön: a rossz tevést magunkért, Emberségünkért bamba-ostobának, S képtelennek hívő, szent öntudat. HANG: Ugy, ugy! Hát valljuk a szent haladást! Még angyalok lesztek, ugyan bizony! EMBER: Gyarapszik az Ember és nemesül! Bármi a látszat. A család, a törzs, Hő életérdek hajtó kényszeréből, Nemzetté forrtak, és az államok Szelíd testvériségben egyesülnek, Ahol a bölcseség tartja a kormányt, Közös belátás az irányítást — S rettentő évek tanulságain, Eszmélő népek életakarásán Méltó hazánkká épül majd a Föld. HANG: Ha, ha, ha! .EMBER: Ha, ha, ha!­­ HANG: Ejh, min nevetsz ugyan! Min?! EMBER: Egy bolondon! Egy bolondon, barátom! HANG: Hogyan? mit is beszélsz? Eh! EMBER: Egy őrültön, ki csak rombolni tud! Oh, én töprengő! Oh rossz, gyenge percek! HANG: Józan szó eszelősnek nem való, lám! EMBER: Oh, bárgyú tagadás, gaz, vagy barom: Mindegy! Ördög a te neved! Hát azt hitted, hogy komolyan veszem Suspogásod, mert egy kissé figyeltem Magamba! Nos! Föl! forró munka, föl! Fiatal a föld s egy napos az ember, S mennyit elért! El! Még pár ezredév: S hol tart a büszke, szép iram* Valóban A csillagokban! de nem: rút ragályát Elszórni, őrült, mindenség ziláló Háborúkban! Fel, fel, jó épitők. Nagy harcunkra, a méltó emberért! Mártsd tűzbe a szót, ne csüggedj, ne tágulj, 'S a kurta múlthoz bús-bután ne mérd Az eredmény! Oh, örök a futam! Kezedből a szerszámot fölveszik Mások, hogyha kihull. Örök a lánc Az Istenig! Zengjen a kalapács, In forrjon és a tűz-ütés nyomán, Mint az acéllal megvert üllő, csengjen A világűr! Csattogjon az iram! Miénk a föld és e nagy, nagy világ, A tenger pálya, száz lehetőség. Izmunk duzzadjon, forrjon a karunk . Győzni fogunk, mert győzni akarunk. HANG: Jól van. Hagyjuk. Minderről még beszélünk. EMBER: Hiszünk, remélünk, izzunk — vagy nem élünk! Budapest szerepe a magyar-angol érintkezésekben Irta: Gál István Magyarország összeköttetései az angolszász világgal Szent István koráig nyúlnak vissza. A középkorban a királyi udvar, a kancellária, a kolostorok voltak az angol mediátorok központjai, az angol szellem tűzhelyei. III. Béla korában Esztergom már valóságos gócpont. A török hódolt­ság korában megváltozik a helyzet. Ferdinánd és Zápolya egyformán verseng az angol diplomáciai kapcsolatért. Az ország kettéválásával, illetve három részre szakadásával aztán két irányban épülnek az angol relációk: nyugaton Bécsen át, keleten Konstantinápolyon át. A protestáns kor­ban három eleven kútfeje van a magyarországi angol mű­veltségnek, nem véletlen, hogy mindhárom a keleti ország­részben: Debrecen, Nagyenyed és Sárospatak. Jellemző, hogy az első nyomtatott angol szöveg Magyarországon Kassán jelenik meg (1614-ben), az első magyarországi angol nyelvtan Debrecenben (1664), az első angolból fordított könyv Kolozsvárott (1631-ben). Az ország természetes köz­pontja csak a XVI—XVII. század folyamán kapcsolódik bele az angol-magyar összeköttetésekbe. Budai származású Stephanus Parmen­us fiulaeus, aki 1583-ban Újfundlandban vész oda, őt Richard Hakluii mutatta be Sir Humphrey Gilbertnek, aki az oxford' iskolázottsága d­ákban exped'c'ója kró­nikásá a­z­ált. Az első név szerint ismert Angliában tanuló hz jut­­tt m­g ar diák Budai B. István, Cromwell idejében (1653/55), tanult Angliá­ban. Budára először a kereszténység parádés felvonulása a­kalmából, 1686-ban jutottak az angolok nagyobb s­zámhoz. Jacob Richards, «brit királyi mérnök», később Orániai Vilmos és Marlborough he­ceg hadimérnöke. szél­ében ol­vasott röpiratban számolt be Buda ostromáról írt hadi tudósítás­ számba menő naplójában a nagy eseményről. Innen tudjuk meg azoknak az angoloknak a névsorát, akik Buda felszabadítása közben elvéreztek és akiknek holtteste, mint a magyar népballada hőséé, Buda várfalai közé van mint a mész beolvasztva. Soraikból érdemes megemlíteni a Berwick hercege, Fitz-James nevét, aki nem más, mint a később II. Jakabbá lett Duke of Yorknak természeti­s fia. A középnemesség angol érdeklődésére jellemző, hogy bár latin nyelven olvastak a XVII. században, Budán szüksé­gesnek látták Bacon «De Augmentis Scientiarium» című művének kiadását. Szerdahelyi György, az első magyar esztétikus, a pesti egyetemen tartott és nyomtatásban is kiadott előadásaiban, bőségesen megemlékezett az angol irodalomról és ami 1784-ben még kontinentális viszonylat­ban is nagy szó volt, ma is helytálló, értelmes dicséretet mert mondani Shakespeare-re. A pesti magyar színház 1791-ben Shakespeare-rel akarta kezdeni előadásait. Kazin­czy, a magyar nyelvújítás vezére fordította le erre az alka­lomra a Hamletet. Shakespeare-t Budapest irodalmi és színházi élete tette a magyar irodalom klasszikusává, ahogy magyar irodalomtörténészek és színházi emberek ezzel hi­valkodni szeretnek. A Nemzeti Színház százéves fennállása­kor megállapították (1937-ben), hogy egy évszázad alatt vagy 2000 Shakespeare előadást tartottak. 1886 és 1894 kö­zött három teljes Shakespeare jelent meg Magyarországon, sőt mint érdekes kuriózumot érdemes megemlíteni, hogy a század elején annyi Shakespeare-kutató és szakértő élt Pesten, hogy érdemesnek tartották egy külön Magyar Shakespeare-tár kiadását (megjelent kilenc kötetben 1908 és 1916 között). A pesti egyetem 1806-ban kapott engedélyt a hely­tartótanácstól az angol nyelv és irodalom tanítására. 1823-tól tanított az első név szerint ismert angol tanár, Lemouton János. 1886-ban angol tanszéket is állítottak, amelynek 369

Next