Új Idők, 1948 (54. évfolyam, 1-26. szám)

1948-03-27 / 13. szám - Farkas Mária: Húsvéti Passió / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

Bánk bán — A Nemzeti Színház centenáris ünnepe — Március 14-én háromszázadik előadását érte meg Katona József remeke, irodalmunk egyetlen igazi tragédiája a Nemzeti Színházban. Ez az aránylag csekély szám azt jelenti, hogy — az első előadásáig eltelt hosszú időről nem beszélve — közönségünkben mindmáig nem volt érzék a­z igazi tragédia iránt. A Bánk bán, kötelességszerű fel­újítások és alkalmi, ünnepi előadások emberöltői után, most először vált műsor­darabbá, — hogy milyen ered­ménnyel, a­z új közönségünknek nagy vizsgája lesz. Márkus László új rendezése, amellett, hogy az emberi beleérzőképesség határain belül igyekszik a költő szándékai­hoz alkalmazkodni, minden erejével segítségére siet a vizsgázó­­ közönségnek. Maga tervezte díszletei — az eszter­gomi ásatások tanulságainak felhasználásával megkonstruált román terem, oszlopcsarnok, szoba — bensőségesebbé teszik a dráma hatását. A díszletváltozások — forgószínpad se­gítségével — segítenek azokon a valószínűtlenségeken, ame­lyekre a Shakespeare-ihlette költőt a keretes-függönyös színpad kényszerítette, s ez erősen javára válik az első és harmadik felvonásnak. Nagy húzásokkal feszültebbé, egyes jelenetek fölcserélésével világosabbá teszi a dráma menetét. Mind­ennél fontosabb azonban az, hogy egyetlen szó hozzátevése vagy megváltoztatása nélkül azt a Bánkot adja, amit Katona magyar és szociális érzése a cenzúra miatt leplezni volt kénytelen. Faragással hozza ki a darab lényegét , mint a szobrász a márványtömbből a benn­e­rejlő szobrot. Természetes és helyes, hogy ilyenformán majdnem középponti szerepet és jelentőséget nyer Tiborc halhatatlan panasza s e panasz visszhangja pánik lelké­­­ben. Nem kifogásolhatjuk azt sem, hogy Márkus elhagyta királyné ártatlanságát bizonygató jelenetet az ötödik felvonásból. Ez a cenzúrának tett engedmény úgysem bizo­nyított semmit. A dramaturgia elemi törvényei szerint már meg kellett lenni véleményünknek a királynéról annak alapján, amit láttunk, ezen semmiféle utólagos jelentés nem változtathat. A magam részéről cs­a­k azt sajnálom, hogy részint a törléseik, részint a Gertrudist megszemé­lyesítő, egyébként kitűnő Sulyok Mária lágyabb egyénisége miatt nem érvényesül eléggé a királyné alakjának tragikus volta. Az olvasó, vagy az a nemzedék, amely még Jászai Marit látta ebben a szerepben, bűnével együtt Bánk méltó ellenjátékosának, a darab másik tragikus hősének érzi ezt a férfias, uralomra vágyó asszonyt. Hiszen, hogy Gertrud­nak miért kell meghalnia, azt kimondja az utolsó sorok­ban Endre király: mert a nem­zettel, amelyen uralkodni akart, egybe nem férhetett. Ben Az előadás — versmondásban, mozdulatokban — szé­stilizálja a benső igazságot. Básti Lajos (Bánk), Szörényi Éva (Melinda), Major Tamás (Biberach), Kő­mives Sándor (II. Endre), Ungváry László (Ottó) játéka részletes elemzést érdemelne. Bihari Józsefből mint fel­szabadult áradat tör ki a jobbágy keserűsége. (Az V. fel­vonásban nem ártana kísérőinek is adni egy kis arcjátékot Bánkkal való együttérzésük bizonyságául.) K­ellemetlen meg­lepetés a tehetséges Görbe János hisztériáján kiáltozó Petur bánja. Minden hibájával visszasírtuk a férfiias Szacsvayt. BENEDEK MARCELL Czinka Panna balladája — Az Operaház bemutatója — ház A százéves március emléknapján mutatta be az Operáj­a Czinka Panna balladájá­t. A magyar újdonságot Balázs Béla írta, zenéje a legillusztrisabb helyről érkezik: Kodály-muzsika. Formailag nem a szöveg teljes átkompo­náltságával ható, a zenének cselekményalakító szerepet juttató dalmű, hanem zenével ellátott, zenével kísért szín­játék. «Költői vízió» a kuruc korszakról. A költői szabad­ság, ha a vele való élés meggyőző tud lenni, sok mindent megenged. Megengedi azt is, hogy valaki, mint Balázs Béla egy kieszelt történetben együtt szerepeltesse a «Rákóczi villámaként» induló, de végül ocsmány árulásba zuhanó Ocskay brigadérost a híres cigány-hegedűsnővel, Czinka Pannával. Anna­k ellenére, hogy a hollóhajú Czinkia böl­csője akkor kezd ringani, amikor a kuruc felkelés már végéhez ért s a brigadéros feje rég lehullt a pallos aítatct. A költői szabadságnak, a képzelet önkényeskedéseinek a­zom­ban, mihelyt történelmi személyekről van szó, gátat szab a történelmi igazság. Ellentétben ezzel, Balázs színjátékának értelme szerint Rákóczi szabadságharcát az vitte a bal­végzet felé, hogy az urak ügye volt s ezért a nép, vára­kozásaiban csalódva, elfordult tőle. Árulónak persze Balázs-félte Ocskay is áruló, de erre az útra az a szoli­­­daritás sodorja, amelyet az urakkal, a «vármegye gróf­jaival», köztük Bercsényivel szemben a parasztság iránt érez. Tette után ugyan ez a színes gajlacsinból gyúrt Ocskay meghasonlást, bűntudatfélét mutat, de ez sem mentheti azt, hogy a színpadról itt a kuruc-mozgalom hamis beállí­tásával együtt a rokonszenvkeltésnek oly reflektora irányul a történelmi valóság Ocsikay brigád erős ária, amire az, enyhén szólva, alkalmatlan. Balázs művének egyébként, a nyelvi szépség mellett, vannak hatásos, feszült­­ színpadi pillanatai, de inkább csak akkor, amikor reális talajon áll. A második felvonás után, ahol a játék egyre jobban át­siklik a balladai rejtelem területére, s reális és látomás­szerű elemek keverednek, bizonyos zavarok, stílustörések, lélektani homályok támadnak. Kodály Zoltán zenéjében azt a dallamkincset hasz­nálja fel, amelynek különböző darabjait a XVIII. század közepén kezdték lejegyezni, addig az énekelt hagyomány révén maradtak fenn s amelyekből valóban hitelesen szól a kuruc magyarság hősi lelke, vidám és keserű érzésvilága. A zene nagy része aláfestő vagy melodrámai jellegű. Fel­hangzik a Rákóczi-induló is, amely Kodály új nagyzene­kari feldolgozásában, a szöveghez való alkalmazkodással, tragikus színeződést kap. Mellette néhány remek szövésű fém­kar, Czinka virtuóz hegedűszólója, a pozsonyi menüett, Jávorka dala a zenei anyag kiemelkedő pontjai. Az elő­adás a Nemzeti Színház és a­z Operaház művészeinek közös teljesítménye. Czinkát, a legendás cigánylányt a színészi ábrázolás gazdag skálájával Lukács Margit, Ocskayt Rajczy Lajos játssza. Jávorka szerepében az operai Roster Endre meglepő készségű prózai színésznek is bizonyul. Osváth Júlia pompása­n énekli áriáját. Bartos Gyula, Bo­zóky Lajos, Ladányi Ferenc, Nagy Adorján jó prózai episzodisták. A kórus kifogástalan. A rendezés több okból nem könnyű feladatát Nádasdy Kálmán sikerülte­n oldja meg. A zenekar vezénylője a kitűnő Ferencsik János, a hatásos színpadképeket Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán tervezte. d. i. SZÍNHÁZ Bánk bán. A Nemzeti Színház felújítása. Básti Lajos, Görbe János 212 Tízparancsolat. Ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasni Ára kötve 54 Et

Next