Új Idők, 1949 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1949-03-12 / 11. szám - Zágon István: Vidám percek. Barátság / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
szmtiAZ Az elveszett levél — Caragiale vígjátéka a Nemzeti Színházban Régi klassziikusokról, akikben minden eltelt évszázad megtalálta önmagát, jobban el tudjuk hinni, hogy a mi napjainkhoz is szólnak, mint a közelmúlt, a tegnap íróiról. (Olyanformán van ez, mint ahogy az apák bútorzatát felküldjük a padlásra, a nagyapákét, dédapákét ugyanakkor lelkesedve hozatjuk le és restauráltatjuk.) Pedig bizonyos, hogy a tegnap írói közt is voltak olyanok, akik mindig meg fogják őrizni aktualitásukat — csakhogy, évszázados tekintély híján, több bátorság kell a kiválasztásukhoz, több leleményesség a már divatjamúlt, de klasszikussá még s nem érlelődött külsőségek megstilizálásához. így fedezték fel hazájában s most máíunlk is a román Caragiale-nak a 80-as években írt szatirikus politikai vígjátékát. A felfedezés nem azt jelenti, hogy Romániában nem ismerték, nem játszották, vagy, hogy a mi irodalomtörténészeink nem tudtak róla. Felfedezni azt kellett, hogy ez a házassági háromszög köré komponált, sokszor bohózatos vígjáték mennyire a lényegét fogta meg a földbirtok és a pénzhatalmasságok korrupt politikai uralmának. Komoly dráma a tegnapi Romániában bizony nem foglalkozhatott volna ezzel a témával — aminthogy Moliere-nek is vígjáték-formába kellett kényszerítenie Tartuffe-öt. A vígjáték csak a kilencgyermekes rendőr nyolcvan lejes fizetéséről és kényszerű korruptságáról beszélt, így próbálta sejtetni azt az égbekiáltó ellentétet, amely a liberális rendszer káprázatos vagyonfelhalmozódása és a nép nyomorúsága közt volt. Nálunk a darab még ebben a látszólag ártalmatlan formájában sem kerülhetett színre — egyszerűen azért, mert román szerző írta. Új világnak kellett eljönnie, hogy a két egymás mellett élő, egymásra utalt nép közt a mesterségesen szított ellentétek megszüntetnek, s a román fővárosban magyar színészeket ünnepeljenek; nálunk pedig ünnepélyes keretek között, az államfő jelenlétében mutassák be egy román szerző darabját az ország első színházában. A Nemzeti Színház előadása mindenképpen ünnepi este volt. A rendező, Gellért Endre jelmezben és szobarendezésben megőrizte a 80-as évek román vidékii városának levegőjét, csak technikában, tempóban, mozgásban modernizálta a darabot. Ha egyáltalán szabad az együttesből kiemelni valakit, írjuk ide Gózon, Rátkai, Szendrő József, Horkai János, Baló Elemér, Bihari József és Peti Sándor nevét. A darab mozgató szellemét, az elveszett és ellopott szerelmes levéllel zsaroló «radikális» politikust — vendégművész játszotta a bemutatón. Kovács György, a marosvásárhelyi Állami Székely Színház tagja, méltán a legnépszerűbb színésze Erdélynek. Odahaza nem egy szerepében láttam; nyugalma, intelligenciája, tökéletes a legkülönbözőbb jellemek megformálásában szövegmondása egyaránt érvényesül. Nagy Elek fordítása határozottan segítségére volt a rendezőnek, mert szerencsés leleménnyel oldotta meg az egyes szereplők sűrűn visszatérő szavajárását, ami nem utolsó tényezője egy bohózatos vígjáték hatásának. Igen ötletesek Varga Mátyás díszletei és Laczkovich Piroska jelmezei is. A bemutató estéje az ünnepi alkalomtól függetlenül is őszinte sikert jelentett. Tapsolni még csak lehet udvariasságból, de nevetni nem. A közönség sokat tapsolt, de még többet nevetett. FILM : Micsurin, a kertek varázslója B. M. A világhírű szovjet tudós életéről alkotott színesfilm minden jelenete azt érezteti, hogy itt nem csupán a tudós küzdelmeiről, pályafutásáról van szó, hanem elsősorban arról, hogy eszméi, felfedezései hogyan érvényesülnek az emberiség érdekében. A filmnek őmellette éppen egy hőse az a kapcsolat is, amely a népet ezzel a tudóssal összefűzi, aki teremtő munkájával az emberiség felemeléséért, életének szebbé, színesebbé változtatásáért dolgozik. Micsurin, a növénybiológus a természetet nemesíti meg s ezzel az emberiség igazi vezetői közé tartozik; tudásával,zéseivel, fáradhatatlanul makacs kutató munkájával kísérletes nem utolsósorban mély alázatával az örök emberség eszménye felé, felfedezi azokat a törvényeket, amelyekkel irányíthatja a növények fejlődését és százötven új növényfajtát álkot a nép javára. Kemény és hajthatatlan tud lenni akkor, amikor elvei feladására akarják rábírni: arra, hogy hű tetlen legyen népéhez s az üzletiesség piacán a haszonért érvényesítse tudását, vagy amikor az akadémia tudósaival vitatkozik, akik az elmélet sérthetetlenségének szeretnék megvédeni azzal a gyakorlattal szemben, dogmáit amely a nép számára már meg is hozta — a szónak nem is képletes értelmében — gyümölcseit. Munkája végső értelmét és önzetlenségének legszebb jutalmát abban látja, hogy tudását elviheti a fiatalok közé. Tanítványaival forradalmasítani akarja a természetet és gyümölcsöskertté változtatni a földet, a világot — lehet-e nemesebb célja embernek, tudósnak? Dovzsenko rendezésében a színezés és Sosztakovics zenéje meleg emberi lírával vonja be az egész képet; legmegkapóbb jelenetsora a felesége halálánál a tudósban végigvonuló rapszódia kettejük fiatalságáról, legbeszédesebb kedvességű a virágok nyílása s a legmegrendítőbb a gyümölcsfákat elpusztító tél, a maga kékes fagyával. A film díszelőadását Gluscsenko szovjet professzor nagyhatású előadása vezette be. SOÓS LÁSZLÓ C VL UVESZET «Az elveszett levél.» Somogyi Erzsi, Gózon Ladányi Ferenc Gyula, Rátkai Márton, «A jó házikonyhá»-t előfizetőink, tizenkét részben önköltségi áron, tizenkét hónap alatt havi 30 Ft-os részletekben egyenlíthetik ki 173