Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Feladatunk A CSZSZ központi bizott­sága a B4 kommunista és munkáspárt moszkvai ta­nácskozásainak eredményei mellé áll és minden erejével a Deklaráció­t és a Béke­kiáltvány­t támogatja. Jelen időszakban legfon­tosabb feladatunk a béke megszilárdítása. Az ifjúság azzal járul hozzá az egész világon a béke megszilárdí­tásához, hogy további kez­deményező tettekkel és cél­tudatos munkával kiveszi ré­szét hazánk szocialista épí­tésében. Ezt a fiúk és leá­nyok építő lelkesedése, a CSKP XI. kongresszusa tisz­teletére vállalt szocialista kötelezettségek fejezik ki legjobban. A CSISZ továbbra is elmé­lyíti a barátságot és az együttműködést a világ ha­ladó ifjúságával, még aktí­vabban részt vesz a DIVSZ és a Nemzetközi Diákszövet­ség tevékenységében. A pro­letár nemzetköziség szelle­mében megszilárdítja a szo­cialista országok ifjúságának egységét. » Az ifjúsági szövetség leg­főbb feladata, hogy a CSISZ KB VII. plénuma határoza­tának értelmében megszilár­dítsa a nevelő tevékenysé­get. Ezért a CSISZ szervei és szervezetei a gyűléseken, összejöveteleken és beszél­getéseken a CSISZ oktatási év köreiben, a tanfolyamo­kon és szemináriumokon megvilágítják, hogy milyen óriási jelentősége van a Deklarációnak és a Béke­­kiáltványnak. A CSISZ SZLOVAKI­A KÖZPONTI bizottságának lapja VII. évfolyam, 1. szám. Ára 60 fillér ........................­­ " I—I „mwmm i——i——— Erőnk a béke támasza Szombaton, december 21 és 22-én tartották meg a CSISZ KB Vili. plenáris ülését. Az el­­ső beszámolót Miroslav Vecke­r a CSISZ KB elnöke tartotta, aki a munkás és kommunista pártok vezetőinek moszkvai tanácsko­zásairól számolt be. A vita fo­lyamán a CSISZ KB több tagja szólalt fel. Mindnyájan kifeje­zésre juttatták, hogy a tanács­kozások eredményeivel tökéle­tesen egyetértenek és rámu­­­­tattak arra, hogy azok hazánk ifjúságára és életére nézve mi­lyen jelentőséggel bírnak. A ta­nácskozások ezen pontjaira néz­ve egyhangúan határozatot fo­gadtak el. A CSISZ KB elfogadta a CSISZ KB elnökségének és titkársá­gának jelentését az ifjúságnak az országos vitában való rész­vételéről, melyet Vladimir Me­s­­ner, a CSISZ KB titkára tett. A CSISZ KB azt a határozatot hozta, hogy felmenti a CSISZ Központi Bizottsága tagja tiszt­ségének kötelezettségének alól Mária Szieglová­t Vinklerovát, mivel nem teljesítette köteles­ségeit, valamint Jifina Bejsov­­covát is, a CSISZ KB póttagjá­nak tisztsége alól. A központi bizottság tagjának tisztségébe Vlastimil Bruha elvtársat vá­lasztották. A CSISZ Központi Bizottsága elnöksége tagjának tisztsége alól felmentették Vac­lav Bartík és Jaroslav Hejna elvtársakat, akik több éves ta­nulmányt folytatnak külföldön. Továbbá felmentették Jaroslav Piecek elvtársat is, mivel új munkabeosztást kapott. A CSZSZ KB elnöksége tagjának tisztsé­gébe Vlastimil Bruha, Jozef Gerlich és Oldrich .Matejka elv­társakat választották meg. Alois Pólódnak elvtárs, CSISZ KB titkára a CSISZ pio­a­nírszervezet tevékenységének javulásáról számolt be. A CSISZ KB tagjai akik a vita folyamán felszólaltak, egyetér­tettek a beszámolóval és elfo­gadták azokat a feladatokat, amelyek a CSISZ-re és a CSISZ pionír szervezetére hárulnak. Rámutattak arra, hogy ma már a gyermekek nevelését a mi társadalmi rendszerünkben nem­ lehet elképzelni, a CSISZ pionírszervezete nélkül és az szorosan a gyermekek életéhez tartozik. Nagy figyelmet szenteltek a pionírszervezet irányításával összefüggő kérdéseknek. Az irá­nyításért nemcsak a vezetők, hanem a CSISZ szervek és szer­vezetek is felelősek.­ Értékes kezdeményezéssel jöttek a hadsereg CSISZ tagjai. Elhatározták,­ hogy a­ fiúkat már katonai szolgálatuk­ ideje alatt előkészítik, arra,­ hogy mihelyst visszatérnek foglalkozásukhoz, segíteni tudjanak a pionírcsa­patoknak és­ rajoknak. Nemcsak a beszámoló, hanem a vita is megerősítette, hogy nagy figyelmet kell szentelni a gyermekek eszmei nevelésének, meg kell őket ismertetni né­pünk haladó hagyományaival, úgy kell a gyermekeket vezet­ni, hogy kivegyék részüket a közhasznú munkából és önálló­ságot, kezdeményezést fejtse­nek ki. Hogy a CSISZ eleget teg­yen ezeknek a felelősségteljes fel­adatoknak, szüksége van a nyil­vánosság, a nemzeti bizottsá­gok, a Nemzeti Front­, az idő­sebb polgárok és a szülők se­gítségére. Az értekezlet végén a CSISZ KB jóváhagyta a CSISZ szerve­zete megalapításának 10-ik ju­­biláris évében kifejtendő tevé­kenysége fellendítésére vonat­kozó határozatot. i­t ^ 11 u 1T» ! A y Preseíl'jen Hagyanyol Zúzám Morávková a szenicai járás cacovi szövetkezetének tagja elmúlt 59 éves és ma ko­moly kérdés előtt állt. — Men­ni vagy nem menni? — erre a kérdésre kellett megadni a­ vá­laszt. Most azonban szép sorjában hadd mondjuk el, hogy is kez­dődött a dolog. — Ide figyelj Zuzka — így­­szólította meg egy szép nap Va­­nek a szövetkezet elnöke. Mit szólnál hozzá, ha a Tátrába kül­denénk egy kis üdülésre, úgyis mindig fújsz, és azt mondod, hogy te csak a munkára vagy jó és csak a fiatalokat küldik „rekreációra". Morávková nagyon meglepő­dött. Néhány­ nap múlva a fog­orvoshoz volt berendelve, addig­ra elkészül a műfogsora. Ennek már nagyon örült és ha most elutazna akkor csak később kap­ná meg a fogakat. Küzdött ma­gával, végül aztán mégis csak elhatározta, hogy megy. Mikor volna még egy ilyen alkalma. — Nagyanya, nagyanyó, hát hová mégy — siránkozott Anic­­ka, hároméves unokája­­ és a könnyek csak úgy peregtek gömbölyű arcocskájáról. Mi tagadás, a nagyanyó szí­vét is szorongó érzés fogta el. Végül is sikerült legyőzni az ér­zelmeket és füllentett: — ka­rácsonyfáért megyek kis uno­kám. Morávková Tátralomnicra uta­zott a Volga üdülőbe , és alig hogy betette a lábát,­máris min­denki megkedvelte.­ Az­ ismer­kedési estén is közrefogták ■ és nagyanyó újból csak harcolt sa­ját magával. Vajon advent ide­jén .táncolhat-e vagy nem. A vé­gén, mégis­­csak a társasághoz Az üdülök járták­­ a hegyeket: — Nagyanyó velünk jön majd­ a csúcsokra is? — kérdezte­­ a kultúrfelelős. Nagyanyó megsértődött... Hát ő, aki a szövetkezetben nem ijed meg semmi munkától, még az olyant­ól­ sem, ami igazán csak féfinek való, hogy mármint ő, nem m­ászná meg a csúcso­kat? ■ "Az arcát pirospozsgásra csíp­te a szél, amikor a lomnici drót­­kötélpályáról letekintett az eléje táruló csodálatos szép tájra. Nagyanyó az elsők között lép­kedett. — No, no, ne előzzetek meg — szólt oda tréfásan a fia­talokhoz. — Vezető elvtárs kérem, nem volna olyan szíves, írja fel egy cédulára, hogy merre minden­felé jártunk, mert otthon a szö­vetkezetben el akarom mesélni. Megérkezett a búcsú ideje. — Nagyanyó, viszontlátásra — így búcsúzott tőle Jan Hanzlovic, a Karlová Ves-i szövetkezet tag­ja. — Viszontlátásra nagyanyó — búcsúztak a leányok, Siroká és Kissová. Morávková nagyanyó a leg­szebb élményekkel távozott az üdülőből és sokáig megemlegeti majd, hogy milyen jól érezte magát a Tátrában. Morávková elvtársnő (balról) séta közben. Boldog új évet kívánunk kedves olvasóinknak ------—uTi­rrr^­m­r­t

Next