Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)

1921-01-22 / 14. szám

2 oldal Ellentétek Nyugatmagyarország miatt Nyílt konfliktus fenyeget Magyarország és Ausztria­­ között — Tárgyalás lehetősége a határszabályozásról — Az Új Kelet tudósítójától — Az európai külpolitika egy új kérdésnél bonyolódik mindjobban: Nyugatmagyarország kérdésével. Az antant tudvalevőleg Magyaror­szághoz erélyes hangú jegyzéket intézett, amelyben a saint-germaini szerződés értelmében Nyugatmagyarország kiürítését követeli. A ma­gyar kormány erre a jegyzékre választ még nem adott, de minisztertanácson kilátásba he­lyezett bizonyos retorziókat az élelmiszerszál­­lításban arra az esetre, ha Ausztria ridegen ragaszkodik a békeszerződés végrehajtásához. IfSBUgy magyar, mint osztrák részről napok óta megvitatás tárgya a „Tempsnek“ egy cikke, amely haidrkiigazítás lehetőségéről beszél és barátságos megegyezést sürget Ausztria és Ma­gyarország között. Magyar részről reményeket fűznek ehhez az újságcikkhez és illetékes hely­ről rámutatnak arra, hogy az antantnak sem­miesetre sem lehet érdeke útját vágni a ba­rátságos megegyezésnek Nyugatmagyarország kérdésében s ezzel megakadályozni Középeurópa konszolidációját. A ,Temps‘ cikke — mond­ják — arra enged következtetni, hogy Francia­ország is szívesebben látná a megegyezést, mint nyílt konfliktust, amely feltétlenül kitör, ha a szerződés szószerinti végrehajtását köve­telik Magyarországtól. Osztrák részről teljesen másképen fogják fel és értelmezik a­­Temple cikkét, amelyben csak az osztrák álláspont megerősítését látják. Az osztrák kormánykörök véleménye szerint a nagyhatalmak által garantált békeszerződés végrehajtásáról semmiféle tárgyalás nem lehet. A nyugatmagyarországi vármegyék átadásának technikai része, illetve annak részletei tehetők csak megbeszélés tárgyává, de a­­Templ­ cikke is azt a következtetést vonja le, hogy az Ausztriának ítélt területek átadását a nagy­hatalmaknak biztosítani kell. Az osztrák állás­pont szerint a­­Templ* cikke nem is ezen a ponton ajánl és helyesel barátságos megálla­podást, hanem csak a határszabályozás kérdé­sében. Ez pedig — írják lapjaik — lényegesen más, mint amit magyar részről belemagya­­ráznak. Ha a nyugatmagyarországi vármegyéket Magyarország a békeszerződés értelmében ki­üríti és átadja Ausztriának, úgy Ausztria a határoknak végleges megállapítását illetőleg hajlandó tárgyalásra és méltányos egyezségre. A francia álláspont sem kíván, de nem is kí­vánhat ennél többet. A nyugatmagyarországi kérdésben tehát osztrák vélemény szerint a­­Temps“ cikkével és állás­foglalásával nem állott be újabb fázis. Lengyel csapatösszevonások a német határon — Az Új Kelet tudósítójától — Berlin, jan 20. A német kormány rövid­del ezelőtt a hatalmak figyelmét felhívta arra a veszélyre, amit Németországra nézva jelen­tenek azok a katonai rendszabályok, amelyeket Legyelország a legutóbbi időben a német hatá­rokon hajt végre. Annál nagyobb izgalommal nézi Németország a lengyel mozgolódásokat,­­ mert azok összeesnek azzal az idővel, amikor Németországnak a békeszerződésben kikötött teljes leszerelési programot végre kell hajtania és fegyveres hadereje csupán a belső béke biztosítására elegendő, de védtelenül hagyja Németországot minden esetleges külső támadás ellen. A német kormány rendelkezésére álló megbízható értesülések szerint Lengyelország már hetek óta küld csapatokat a határokra, mégpedig úgy a felhősziléziai határra, mint a poseni területek irányában. A múlt év végéig ily módon Lengyelország hozzávetőleg százezer főnyi hadsereget gyűjtött össze a német hatá­ron, ami ezen a területen az előző állományok ötszörösét jelenti. Január folyamán azonban még hetvenezer emberrel szaporították a len­­gyel sereg létszámát, úgy, hogy jelenleg egész tekintélyes számú hadsereg­ áll a német határon. Tudvalevő, hogy Felsősziléziában február közepére tűzte ki az antant a népszavazást, amelynek dönteni kell e területnek hovatarto­zásáról. Ha a lengyel csapatösszevonásnak e pillanatban nincs is tám­ádó éle Németország ellen,­­de mindenesetre alkalmas arra, hogy a népszavazás szabad megnyilvánulását a fegyve­res erő jelenlétével és hatalmával befolyásolja. Németország aggodalommal nézi ezt a készü­lődést, amelynek veszedelmességére az antant figyelmét jóelőre felhívta. — Lodge szenátor a zsidó Palesz­tináért, Washingtonból jelentik : Lodge sze­nátor, az ismert északamerikai politikus nem­régiben Amerikának egyik cionista szervezeté­hez a következőket írta: .Amikor annak idején a Balfour-deklaráció nyilvánosságra került, én teljes szívvel köszöntöttem ezt a nagy ügyet. Szimpátiám a Palesztina-kérdés irányában azóta sem csökkent s azt fmzem, hogy most, amikor eljött a cselekvés ideje, a cionista programot a zsidóság nemcsak szívvel-fejekkel, hanem va­gyonával is végre fogja hajtani.* UJ KELET Szombat, 1921 jan. 22., IV. évf. 14 sz. Angiidban nő a munkanélküliség — Az új Kelet tudósítójától — Páris, jan. 19. A ,L’Humanité*-nak je­lentik Londonból, hogy a munkanélküliség egész Angliában napról-napra nő. A munkanélküliek hosszú sora ácsorog a munkástőzsdék előtt, a kormány ankétezik és orvoslást keres, de ed­dig csak tehetetlenségéről lehet beszámolni. A „Labour Party“ nem küldött delegátu­sokat abba a bizottságba, mely a munkanélkü­liség kérdésével foglalkozik, mert e bizottság programja nagyon szűk keretek között mozog és a válság okainak kutatását nem engedi meg. A munkáspárt és a Trade Union parla­menti bizottsága külön fogja a kérdést meg­vizsgálni, mert úgy véli, hogy a jelen körülmé­nyek között pontosan körvonalazni kell a maga álláspontját, amelynek alapján a munkanélkü­liség problémája megoldható, figyelemmel a nemzeti és a nemzetközi vonatkozásokra és a kormány és a helyi hatóságok felelősségére. A munkáskonferencia a munkaidő leszál­lításával is foglalkozni fog. — Palesztina! munkásprogram. Jeruzsálem-hez jelentik: A munkaalkalmak meg­­szer­ésének problémáját egyelőre úgy vélik megoldani, hogy a chaluc-csoportok és egyes nagyobb munkaadók, valamint az állam között szerződések jönnek létre. Ezzel azonban a bérkérdések még nem oldatnak meg. A hely­zet az, hogy a zsidó munkások ugyanabból a bérből mint az arabok, nem tudnak megélni és így kénytelenek más megállapodásokat kötni a munkáltatókkal. Az akkordmunkát egy­előre még nem honosították meg, de a rendes munkanapért körülbelül harminc piaszter jár. A munkások ebből a bérből fizetik ellátásukat, amely átlagban napi tizenhét-huszonöt piasz­­terbe kerül. A cionista bizottság a különböző kellékekre és szerszámok beszerzésére nagyobb kölcsönt irányzott elő. A munka megszerve­zésére azonban az organizáció semminemű befolyást nem gyakorol. A kormány el van határozva még hatezer munkásnak munkaal­kalmat szerezni, de minthogy mezőgazdasági gépek és szerszámok nem állanak kellő szám­mal rendelkezésre, ezeket a munkásokat is csak nehezen lehet egyelőre elhelyezni. A va­súti munkálatokat egyelőre egyiptomi napszá­mosokkal végeztetik. Nagy szükség van azon­ban asztalosokra, kovácsokra, kőmüvesekre, ácsokra, bádogosokra és esztergályosokra a katonai és állami építkezéseknél. Tassil-e már fia a Tribunnak? -HÍREK­Az UJ KELET teutonjai: Szerkesztőiéi: .........................911 Kiadóhivatal: ......................844 Zs.ul.Sz..............................558 Az első cáfolat Újabb hír Gyulafehérvárról. Mert ott voltam és az „Ezra" kulturestély­én prológust olvastam, keményet és vádaskodót és mon­dották is nekem ottani zsidók, hogy rosszul esett nekik, mivelhogy ők is zsidók és ők is részei a nagy zsidó reneszánsznak. Én pedig makacskodón hajtogattam a prológus vers­sorait: „én tudom azt, hogy itt még csúnya fagy van. — én szivetekben érzem a lelet."’ És aztán mondottam nékik, már prózában: ha igazán zsidók vagytok, ha igazán elért már ide is a zsidó május első lehellete: hol vannak zsidó intézményeitek és hol vannak a héber iskoláitok? És ha igazán zsidók vagytok, miért hogy épen csak ti hiányoztok Erdély zsidó hitközségeinek hosszú sorából, akik mind egyért, és együtt, és a nemzeti szövetségben egyesülve haladnak közös zsidó célok felé? Így vádaskodtam én prózában és versben és nem biztatás, inkább valami végzethivő hit volt a búcsúzó szavam tőlük. ..holnap már itt is enged, úgy lehet." És most aztán, alig ké­tszer huszonnégy óra elleliével megér­ezett a felelet és elsi cáfolat vádaskodó beszédemre. Gyulafehér­várról telefonon jelentik az „UJ /Cetet*­ nek, hogy az „Ezra." cionista kulturegyesület, a január 15.-i katt ürest hat­ása alatt vagy folytatásaképen, tízezer lej alapítványt tett az ottani hitközségnél egy 1921 évi szeptember havában megnyitandó héber óvoda részére. Milyen hamar rám cáfoltak. És most már kénytelen nagyok rektifikálni. Mert ezzel a tettel Gyulafehérvár zsidósága is belekapcso­­lódott az erdélyi zsidóság nagy reneszán­szába. Egyelőre még csak gyönge kapocs. Egyelőre még csak az „Ezra" ez a nagy­szerű egyesület az, mely a város és az or­szág zsidósága között az Összekötő láncszem. De közel érezzük már az időt, mikor Ab­t Julia zsidósága egyöntetű megmozdulással olvad bele az erdélyi zsidóság hosszú, mene­telő sorába — és rém telik bele talán hat hét se és Gyulafehérv­ár zsidó hitközsége ott lesz a zsidó nemzeti szövetség táborában. Gondoskodik erről az „Ezra" és gondoskod­nak erről gyulafehérvári elvtársaink. Hat hét múlva várjuk az újabb hírt Alba Júliáról. Biztosra várom, mert tudom, ott voltam és az „Ezra" kulturestélyén pro­lógust olvastam keményet és vádaskodót. És én megtanultam ismerni az Ezrát és megösmertem Alba Julia zsidóságát. — És én bizonyos voltam az első rámedfolás­ban is — és ime, alig múlott el kétszer huszonnégy óra — és csakugyan megérke­zett. Én bizonyos vagyok a második, nagyobb rámcáfolásban is, — és tudom, hat hét múlva itt lesz a hír, mellyel meg fogják hazudtolni, vádas prológusomat és gonosz­kodó szájamat. És tesz az én prológusomnak egy gyö­nyörű epilógusa, szebb minden versnél és gyönyörűségesebb az Énekek­ Énekénél, és az élet szent muzsikája fog kicsendülni belőle — és ez az epilógus, a gyulafehérvári zsi­dóság teljes beleolvadása lesz, az erdélyi zsidóság nemzeti közösségébe. Hat hét múlva várjuk a hirt. s / »-O-'j Kel®!“ mai száma a szombatra való tekintettel pénteken délután 4 oldalon jelent meg. ... „­­ *****■"• Szímbit 18. Serét 5881. (IMI. jan. 2a). Sz.dra: BtAUdeh, kallóra: Vdupóra ini nivti (Bírák I.16.) Seidra: A nép elindult az ígéret Pelöp felé. De Isten látta, hogy ezt az agyonsanyargatott né­pet nem lehet a rövid, de akadályokkal teli úton ve­zetni, mert még megijed és visszasz­alad a rabszolga­ságba, — ezért a hosszabb, de biztonságosabb *t is terelte, a puszta felé. Baraé megbánta ingyenes Stel­láinak elbocsátását és seregével utánuk indult. Pessa* hetedik éjjelén utolérte őket a Vörös-tenger partján és nem tett más válarztás, mint vagy a tengere­k mellé.

Next