Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)
1921-01-22 / 14. szám
2 oldal Ellentétek Nyugatmagyarország miatt Nyílt konfliktus fenyeget Magyarország és Ausztria között — Tárgyalás lehetősége a határszabályozásról — Az Új Kelet tudósítójától — Az európai külpolitika egy új kérdésnél bonyolódik mindjobban: Nyugatmagyarország kérdésével. Az antant tudvalevőleg Magyarországhoz erélyes hangú jegyzéket intézett, amelyben a saint-germaini szerződés értelmében Nyugatmagyarország kiürítését követeli. A magyar kormány erre a jegyzékre választ még nem adott, de minisztertanácson kilátásba helyezett bizonyos retorziókat az élelmiszerszállításban arra az esetre, ha Ausztria ridegen ragaszkodik a békeszerződés végrehajtásához. IfSBUgy magyar, mint osztrák részről napok óta megvitatás tárgya a „Tempsnek“ egy cikke, amely haidrkiigazítás lehetőségéről beszél és barátságos megegyezést sürget Ausztria és Magyarország között. Magyar részről reményeket fűznek ehhez az újságcikkhez és illetékes helyről rámutatnak arra, hogy az antantnak semmiesetre sem lehet érdeke útját vágni a barátságos megegyezésnek Nyugatmagyarország kérdésében s ezzel megakadályozni Középeurópa konszolidációját. A ,Temps‘ cikke — mondják — arra enged következtetni, hogy Franciaország is szívesebben látná a megegyezést, mint nyílt konfliktust, amely feltétlenül kitör, ha a szerződés szószerinti végrehajtását követelik Magyarországtól. Osztrák részről teljesen másképen fogják fel és értelmezik aTemple cikkét, amelyben csak az osztrák álláspont megerősítését látják. Az osztrák kormánykörök véleménye szerint a nagyhatalmak által garantált békeszerződés végrehajtásáról semmiféle tárgyalás nem lehet. A nyugatmagyarországi vármegyék átadásának technikai része, illetve annak részletei tehetők csak megbeszélés tárgyává, de aTempl cikke is azt a következtetést vonja le, hogy az Ausztriának ítélt területek átadását a nagyhatalmaknak biztosítani kell. Az osztrák álláspont szerint aTempl* cikke nem is ezen a ponton ajánl és helyesel barátságos megállapodást, hanem csak a határszabályozás kérdésében. Ez pedig — írják lapjaik — lényegesen más, mint amit magyar részről belemagyaráznak. Ha a nyugatmagyarországi vármegyéket Magyarország a békeszerződés értelmében kiüríti és átadja Ausztriának, úgy Ausztria a határoknak végleges megállapítását illetőleg hajlandó tárgyalásra és méltányos egyezségre. A francia álláspont sem kíván, de nem is kívánhat ennél többet. A nyugatmagyarországi kérdésben tehát osztrák vélemény szerint aTemps“ cikkével és állásfoglalásával nem állott be újabb fázis. Lengyel csapatösszevonások a német határon — Az Új Kelet tudósítójától — Berlin, jan 20. A német kormány röviddel ezelőtt a hatalmak figyelmét felhívta arra a veszélyre, amit Németországra nézva jelentenek azok a katonai rendszabályok, amelyeket Legyelország a legutóbbi időben a német határokon hajt végre. Annál nagyobb izgalommal nézi Németország a lengyel mozgolódásokat, mert azok összeesnek azzal az idővel, amikor Németországnak a békeszerződésben kikötött teljes leszerelési programot végre kell hajtania és fegyveres hadereje csupán a belső béke biztosítására elegendő, de védtelenül hagyja Németországot minden esetleges külső támadás ellen. A német kormány rendelkezésére álló megbízható értesülések szerint Lengyelország már hetek óta küld csapatokat a határokra, mégpedig úgy a felhősziléziai határra, mint a poseni területek irányában. A múlt év végéig ily módon Lengyelország hozzávetőleg százezer főnyi hadsereget gyűjtött össze a német határon, ami ezen a területen az előző állományok ötszörösét jelenti. Január folyamán azonban még hetvenezer emberrel szaporították a lengyel sereg létszámát, úgy, hogy jelenleg egész tekintélyes számú hadsereg áll a német határon. Tudvalevő, hogy Felsősziléziában február közepére tűzte ki az antant a népszavazást, amelynek dönteni kell e területnek hovatartozásáról. Ha a lengyel csapatösszevonásnak e pillanatban nincs is támádó éle Németország ellen,de mindenesetre alkalmas arra, hogy a népszavazás szabad megnyilvánulását a fegyveres erő jelenlétével és hatalmával befolyásolja. Németország aggodalommal nézi ezt a készülődést, amelynek veszedelmességére az antant figyelmét jóelőre felhívta. — Lodge szenátor a zsidó Palesztináért, Washingtonból jelentik : Lodge szenátor, az ismert északamerikai politikus nemrégiben Amerikának egyik cionista szervezetéhez a következőket írta: .Amikor annak idején a Balfour-deklaráció nyilvánosságra került, én teljes szívvel köszöntöttem ezt a nagy ügyet. Szimpátiám a Palesztina-kérdés irányában azóta sem csökkent s azt fmzem, hogy most, amikor eljött a cselekvés ideje, a cionista programot a zsidóság nemcsak szívvel-fejekkel, hanem vagyonával is végre fogja hajtani.* UJ KELET Szombat, 1921 jan. 22., IV. évf. 14 sz. Angiidban nő a munkanélküliség — Az új Kelet tudósítójától — Páris, jan. 19. A ,L’Humanité*-nak jelentik Londonból, hogy a munkanélküliség egész Angliában napról-napra nő. A munkanélküliek hosszú sora ácsorog a munkástőzsdék előtt, a kormány ankétezik és orvoslást keres, de eddig csak tehetetlenségéről lehet beszámolni. A „Labour Party“ nem küldött delegátusokat abba a bizottságba, mely a munkanélküliség kérdésével foglalkozik, mert e bizottság programja nagyon szűk keretek között mozog és a válság okainak kutatását nem engedi meg. A munkáspárt és a Trade Union parlamenti bizottsága külön fogja a kérdést megvizsgálni, mert úgy véli, hogy a jelen körülmények között pontosan körvonalazni kell a maga álláspontját, amelynek alapján a munkanélküliség problémája megoldható, figyelemmel a nemzeti és a nemzetközi vonatkozásokra és a kormány és a helyi hatóságok felelősségére. A munkáskonferencia a munkaidő leszállításával is foglalkozni fog. — Palesztina! munkásprogram. Jeruzsálem-hez jelentik: A munkaalkalmak megszerésének problémáját egyelőre úgy vélik megoldani, hogy a chaluc-csoportok és egyes nagyobb munkaadók, valamint az állam között szerződések jönnek létre. Ezzel azonban a bérkérdések még nem oldatnak meg. A helyzet az, hogy a zsidó munkások ugyanabból a bérből mint az arabok, nem tudnak megélni és így kénytelenek más megállapodásokat kötni a munkáltatókkal. Az akkordmunkát egyelőre még nem honosították meg, de a rendes munkanapért körülbelül harminc piaszter jár. A munkások ebből a bérből fizetik ellátásukat, amely átlagban napi tizenhét-huszonöt piaszterbe kerül. A cionista bizottság a különböző kellékekre és szerszámok beszerzésére nagyobb kölcsönt irányzott elő. A munka megszervezésére azonban az organizáció semminemű befolyást nem gyakorol. A kormány el van határozva még hatezer munkásnak munkaalkalmat szerezni, de minthogy mezőgazdasági gépek és szerszámok nem állanak kellő számmal rendelkezésre, ezeket a munkásokat is csak nehezen lehet egyelőre elhelyezni. A vasúti munkálatokat egyelőre egyiptomi napszámosokkal végeztetik. Nagy szükség van azonban asztalosokra, kovácsokra, kőmüvesekre, ácsokra, bádogosokra és esztergályosokra a katonai és állami építkezéseknél. Tassil-e már fia a Tribunnak? -HÍREKAz UJ KELET teutonjai: Szerkesztőiéi: .........................911 Kiadóhivatal: ......................844 Zs.ul.Sz..............................558 Az első cáfolat Újabb hír Gyulafehérvárról. Mert ott voltam és az „Ezra" kulturestélyén prológust olvastam, keményet és vádaskodót és mondották is nekem ottani zsidók, hogy rosszul esett nekik, mivelhogy ők is zsidók és ők is részei a nagy zsidó reneszánsznak. Én pedig makacskodón hajtogattam a prológus verssorait: „én tudom azt, hogy itt még csúnya fagy van. — én szivetekben érzem a lelet."’ És aztán mondottam nékik, már prózában: ha igazán zsidók vagytok, ha igazán elért már ide is a zsidó május első lehellete: hol vannak zsidó intézményeitek és hol vannak a héber iskoláitok? És ha igazán zsidók vagytok, miért hogy épen csak ti hiányoztok Erdély zsidó hitközségeinek hosszú sorából, akik mind egyért, és együtt, és a nemzeti szövetségben egyesülve haladnak közös zsidó célok felé? Így vádaskodtam én prózában és versben és nem biztatás, inkább valami végzethivő hit volt a búcsúzó szavam tőlük. ..holnap már itt is enged, úgy lehet." És most aztán, alig kétszer huszonnégy óra elleliével megérezett a felelet és elsi cáfolat vádaskodó beszédemre. Gyulafehérvárról telefonon jelentik az „UJ /Cetet* nek, hogy az „Ezra." cionista kulturegyesület, a január 15.-i katt ürest hatása alatt vagy folytatásaképen, tízezer lej alapítványt tett az ottani hitközségnél egy 1921 évi szeptember havában megnyitandó héber óvoda részére. Milyen hamar rám cáfoltak. És most már kénytelen nagyok rektifikálni. Mert ezzel a tettel Gyulafehérvár zsidósága is belekapcsolódott az erdélyi zsidóság nagy reneszánszába. Egyelőre még csak gyönge kapocs. Egyelőre még csak az „Ezra" ez a nagyszerű egyesület az, mely a város és az ország zsidósága között az Összekötő láncszem. De közel érezzük már az időt, mikor Abt Julia zsidósága egyöntetű megmozdulással olvad bele az erdélyi zsidóság hosszú, menetelő sorába — és rém telik bele talán hat hét se és Gyulafehérvár zsidó hitközsége ott lesz a zsidó nemzeti szövetség táborában. Gondoskodik erről az „Ezra" és gondoskodnak erről gyulafehérvári elvtársaink. Hat hét múlva várjuk az újabb hírt Alba Júliáról. Biztosra várom, mert tudom, ott voltam és az „Ezra" kulturestélyén prológust olvastam keményet és vádaskodót. És én megtanultam ismerni az Ezrát és megösmertem Alba Julia zsidóságát. — És én bizonyos voltam az első rámedfolásban is — és ime, alig múlott el kétszer huszonnégy óra — és csakugyan megérkezett. Én bizonyos vagyok a második, nagyobb rámcáfolásban is, — és tudom, hat hét múlva itt lesz a hír, mellyel meg fogják hazudtolni, vádas prológusomat és gonoszkodó szájamat. És tesz az én prológusomnak egy gyönyörű epilógusa, szebb minden versnél és gyönyörűségesebb az Énekek Énekénél, és az élet szent muzsikája fog kicsendülni belőle — és ez az epilógus, a gyulafehérvári zsidóság teljes beleolvadása lesz, az erdélyi zsidóság nemzeti közösségébe. Hat hét múlva várjuk a hirt. s / »-O-'j Kel®!“ mai száma a szombatra való tekintettel pénteken délután 4 oldalon jelent meg. ... „ *****■"• Szímbit 18. Serét 5881. (IMI. jan. 2a). Sz.dra: BtAUdeh, kallóra: Vdupóra ini nivti (Bírák I.16.) Seidra: A nép elindult az ígéret Pelöp felé. De Isten látta, hogy ezt az agyonsanyargatott népet nem lehet a rövid, de akadályokkal teli úton vezetni, mert még megijed és visszaszalad a rabszolgaságba, — ezért a hosszabb, de biztonságosabb *t is terelte, a puszta felé. Baraé megbánta ingyenes Stelláinak elbocsátását és seregével utánuk indult. Pessa* hetedik éjjelén utolérte őket a Vörös-tenger partján és nem tett más válarztás, mint vagy a tengerek mellé.