Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)

1921-01-13 / 8. szám

ült) (Koloznár; 5(11. sentl I fal tillMtniM li 1-S© u Cm- V. bv Z8nxr*pouTiKiu* Egy uion Tömeget tömeg mellé állíthat a politikai taktika, de sikert csak úgy remélhet, ha azok egyivásúak és az eszmében egységesek. A ki­bontott zászló kibontott eszmét jelent. A ki­­­­bontott zászló alatt harcolni és előre menni kell, nem vitatkozni. A nemcionista zsidók, akik a magyar szövetség frontján jelentkeztek, vitat­koznak a kibontott zászló alatt, de még nem harcolnak. A zászló már teljesen kibontott esz­mét hirdet meg, de a nemcionista zsidók még állnak és vitatkoznak. Mindenkivel vitatkoznak, még önmagukkal is. Valamelyik vezetőjük azt mondja, hogy most kell határozniok politikai magatartásuk felől. Tehát még nem határoztak. Úgy látszik, a kibontott zászló csak olvashatat­lan hieroglifeket kápráztat a szemük elé, ami­ket jól elolvasni csak a színmagyar tudhat. Ők nem tudják. Hát hiszen nem baj, majd ezután hatá­roznak. A magyar szövetségnek nem sietős és talán a magyarságnak sem, amely nem sokkal több helyet tartott fenn a zsidók számára a maga nemzeti életének keretében, mint ahá­nyat a bizottságban biztosított. Két zsidóért igazán nem muszáj sietni. Nincs is itt semmi hiba, csak az, hogy a nem cionista zsidók nem önmagukból akarják kiszárazni későbbi elhatározásukhoz a döntő szempontokat, hanem a cionista­ zsidókból. Azt mondják: csak a cionista szövetség programja lehet a döntő szempont akkor, mikor­ ar­ról kell határozni, hogyan és milyen feltételek mellett helyezkedjenek el a nemcionista zsidók a magyar szövetségben. Ez valahogyan úgy hangzik, mintha nem belső kényszerűségek szorítanák a nemcionista zsidókat a magyar közösségbe, hanem valami egészen mellékes motívum, talán csak az az egyszerű testvér­dac, amely csupa kono­ságból testvért testvér ellen ingerel, vagy olyan önzés is, amely a nem­zeti hovatartozásnál ésszerűen nem is jöhet szá­mításba. Nehezen érthető dolog ez, még nehezebb, mikor maguk a nem cionista zsidók elismerik fajiságukat és ezt deklarálják is. A fogalmakat itt kezdik összezavarni. Érzik és elismerik, hogy közös érdekek kötik őket a cionistákhoz, de a fajközösség biológiai ténye nekik nem elég szoros kapcsolat. A faj­közösséggel közös kultúrát is követelnek. A tételt meg is lehetne fordítani: közös kultúrája csak a fajközösségben összeforrt né­peknek lehet. A nemcionisták politikai elhe­lyezkedése ennélfogva nem kétséges. Kulturá­lis érdekük csak a cionista zsidókhoz kötheti őket, amelyhez fajiságuknál fogva tartoznak és semmilyen más néphez, amely nem az ő faj­tájukhoz tartozik. De ők nem akarják elfo­gadni a héber kultúrát, amelyet hipokrita tö­rekvésnek bélyegeznek. Ha a zsidóság kebe­lében hipokritaság a héber nyelv kultúrája, akkor a nemzeti nyelv kultúrája minden nem­zetben az, nem csak a zsidóban. Ez világos. Még világosabb, hogy faj és faji kultúra elvá­lasztható és fajiságommal nem forrhatok bele a zudó népbe, kultúrámmal azonban másba. Nem a kultúra állapítja meg a faji hovátarto­­zást, hanem a kultúrához való állásunkat a faj határozza meg. Különben pedig a héber nyelv még nem is jelent héber kultúrát, mert azt még a nem cionista zsidó is elismerheti, hogyha az Erger Bergen héber nyelven éne­kelnek a magyar ébredők, akkor az még min­dig nem volna zsidó nóta. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy „a cionista zsidókkal azért nem haladhatunk egy uton, mert azok nyíltan elvetik, s gyakran pökhendi módon támadják a magyar kultúrát“, hát ez egyszerűen nem igaz. A cionisták nem vetnek el semmiféle kultúrát, legkevésbbé a magyart, amely sok értékes erővel gyarapítja azt a zsidóságot, amelyet a magyar nyelv for­rasztott bele az általános művelődésbe. Pök­hendi módon pedig sohse támadta, mert ilyen megfeledkezésekre sohsem vetemedtünk leg­­kevésbbé a magyar nyelv ellen, amelyen ma még beszélünk is. Az igaz, hogy a zsidóság nyelvéül csak a héber nyelvet követelhetjük, de ez még nem jelenti azt, hogy más nyelvet lenézünk. Van aztán még egyéb is, ami a nera­­cionista zsidók állásfoglalását zavarosra ku- s szálja. Azt mondják, azért kell a magyar olda­­lon keresniük elhelyezkedést, mert küzdeni akarnak az antiszemitizmus ellen, de ők más­képpen akarnak küzdeni ellene, mint a cionis­ták. A magyarok nyilván jobban értik, hogyan kell az antiszemitizmust legyőzni és bizonyára őszintébb hévvel óhajtják ezt, mint a cionista zsidók, akik egyszerűen­­meg akarják tartani a kiváltságos zsidók összes privilégiumait.“ Először halljuk, hogy Magyarországon és egye­­bütt kiváltságos zsidók vannak és hogy ezek privilégiumokat élveznek. És hogy ezekért a privilegizált zsidókért éppen a cionisták har­colnak. Mindebből azt a következtetést vonják le, hogy nem haladhatnak együtt a cionista zsidók­kal. „Hogy a magyar szövetséggel együtt haladha­tunk-e, azt még nem tudjuk, mert erről még csak ezután fogunk határozni, annyira nem tudjuk ezt, hogy még esetleg külön uton is fogunk haladni­, ha annak a két zsidónak, akinek a bizottságban helyet biztosítottak, ezt a két helyet nem eléggé jól biztosították. Hát ez lehetséges. De az már nem való­színű, hogy az a zsidóság, amely Erdélyben ma, még nem áll nemzeti alapon és amely ma már csak jelentéktelen töredéke az erdélyi zsidóságnak, szintén külön útra fog térni. Mi meg­vagyunk győződve arról, hogy akármit határoz­zon is a magyar szövetségben ama két bizott­sági zsidó, az erdélyi zsidók, akik még nem állnak nemzeti alapon, nemsokára szintén cionisták lesznek és velünk egy utón fognak haladni, nem külön utakon. Genf a nemzetközi tanácskozások városa Genf, jsn. 10. Genf ma a nemzetközi tanácskozások színtere. Csak most fejezte be a népszövetség genfi gyűlését, már újabb gyűlé­sekre készülnek Geifben. A népszövetség leg­utolsó ülésén Motta svájci szövetségi elnök mondott búcsúbeszédet. Beszédében többek között azt mondotta, hogy minden valószínűség szerint, eseményekben bővelkedő nyár követ­kezik. A népszövetség tehát befejezte egyelőre munkáját, de a vezértitkárság már most elő­készíti a legközelebbi kongresszust, azokat a konferenciákat, amelyeknek a legközelebbi nép­szövetségi gyűlést meg kell előzniök. Függet­­­lenül a népszövetségtől, de bizonyos kapcso­latban azzal, február elsején lesz ugyancsak Genfben a jóvátételi konferencia. Ennek a konferenciának a tartama attól függ, hogy mi­kor fejezik be a brüsszeli pénzügyi konferenciát és mikor történik meg a népszavazás Felső­sziléziában. Még ebben az évben pénzügyi kon­ferenciát terveznek, szintén Genfben. Májusban ül össze Genfben a nemzet­közi munkásgyűlés, amelyre eddig több mint nyolcszáz delegátust jelentettek­­be. Ez a konferencia a washingtoni és genuai konferen­ciát fogja követni és élen láthatólag négy-öt hétig fog tartani. Utána valószínűleg szeptember első hétfőjén ül össze a népszövetség második nagy kongresszusa, amelytől a függő problémák elintézését várják. Azok azonban, akik ismerik Harding elnök programját és erélyét, azt hiszik, hogy erre a második nagy kongresszusra már sor se fog kerülni, mert Harding keresztül­­viszi addigra népszövetségi tervezetét, amely első gyűlését minden valószínűség szerint Washingtonban fogja tartani. Amerika bukaresti követe Washington, jan. 11. (Damian.) Az ame­rikai kormány Peter Auguston Yai­t kinevezte bukaresti követévé. A németek forrongást szítottak Írországban a háború alatt London, jan. 11. (Damian). Az angol kor­mánynak több 1916. évbeli okmány került a birtokába, amelyek a németeknek Írországban folytatott izgatásait bizonyítják. Az akták jó­részét Vilmos ex-császár írta alá. Májusban választanak Írországban London, jan. 10. Azt hiszik, hogy az ír parlament megválasztására, minthogy a homorúlét mindkét ház elfogadta, májusban rákerül a sor. Az ulsteri parlament jelöltjeinek listája már készen van, sőt már az ulsteri kormányról is beszélnek.­­ Jegyzékváltás a Diesel-motorok miatt Berlin, jan. 11. (Damian.) A kormány jegyzéket intézett a szövetségesekhez, amelyben kijelenti, hogy a Diesel-motorokról március 31- én kimutatást fog küldeni a szövetségesekhez. A német kormány hozzájárul az ellenőrzéshez, de tagadja a nagykövetek tanácsának azt a jogát, hogy a Versailles­ békeszerződés 1) pontja alá tartozóknak jelentse ki azokat a motorokat, amelyek a tengeralattjárókon voltak és amelyek még nem helyeztettek el a gazdasági életben. Az angol-orosz tárgyalások Paris, jan. 10. Londoni jelentés szerint Kraszin visszautazott már Moszkvába, hogy a szovjet kormány elé terjessze az Angliával való kereskedelmi összeköttetés újrafelvételéről szóló egyezmény tervezetét. Távollétében Kliskó a londoni delegáció vezetője addig, amíg odaér­kezik Lomonoszov mérnök, aki most Svédor­szágban és Németországban lokomotivokat vásárol Oroszország részére. Benes Magyarországról és a H­a­bsburgok­ró­l Prága, jan. 10. Dr. Benes külügyminisz­ter több lapban nyilatkozik a külpolitikai hely­zetről. A „Ceskoslovenká Republika”-ban azt írja, nagyon valószínűnek tartja az újabb len­gyel orosz háborút. A magyar kérdéssel szem­ben Csehszlovákiának minden energiáját össz­pontosítania kell ebben az esztendőben és a katonaságnak résen kell lennie. A Habsburgok restaurációjának kérdéséről Benes azt írja, hogy a nagyköveti értekezlet elvi döntése után a Habsburgok visszatéréséről szó sem lehet. Ez a kérdés nem magyar belpolitikai kérdés többé. Konstantinápoly egyezkedik Angorával Konstantinápoly, jan. 10. Angorából jelen­tik : Izzed pasa a török nacionalistákkal egyez­ményt kötött és azután Konstantinápolyba utazott, hogy a kemalisták követeléseit az antant képviselői elé terjessze.

Next