Uj Kelet, 1921. február (4. évfolyam, 22-44. szám)
1921-02-25 / 42. szám
M (IMentor) Stílián IS In (11)1001 M b 1-SO M Cmc.: V. Bonén Plateh 1121 MKK K ZSIDÓ1 • POUfIKAl • NOPILOPI Egy akolba! Csodálatos a nagyromán politikának ez az egyöntetűsége. Azt hinné az ember, ahány párt, annyi vélemény. És inne, valamennyi román párt egy véleményen van. Nincs többség és nincs kisebbség, nincs kormánypárti gondolkodás és ellenzéki ellengondolat, itt mindenki egyet gondol. Azt, hogy a nemzeti kisebbségek húzzák össze magukat és ne akarnak semmit, fagy ha mernének valamit akarni, ez csak az lehet, amit a román politika akar. És mit akar a román politika ? A nemzeti kisebbségek külön politikájának teljeseladását s a románságba való olvadását. Egyelőre igen szépen fejezi ki magukat, ők csak a román politikai pártokba való beolvadást óhajtják, de ezt aztán úgy óhajtják, hogy már követelésszámba megy. A nemzeti kultúrákat, a tanítás jogát s a nyelvhasználat jogát nem bántják. Nem. ők csak a politikára haragszanak, szemöldökráncoló roszszalással széthúzó törekvésnek mondják a külön nemzetiségi politikát, aminek nincs se értelme, se jogosultsága, se észszerű létalapja. Be vele hát a román politika egy aktába! Egy ideig még illúzióink voltak az erdélyi politikusok lojálisabb gondolkodásáról, de ezt az illúziót is — legalább részben — a múlt vastag avarja alá kell temetnünk. Az erdélyi politikusok egy része, akik még nemrég egyebet mondtak, ugyanazt a nótát fújják, amit az óromániaiak, ugyanazon az egyházon pendítitek, mint amazok. A „Renasterea Romans” című bukaresti napilapjukban heves ostromot intéznek a kisebbségi törekvések ellen, amelyek szerintük meddő erőlködések és a közrend és közérdek ellen valók. A külön nemzeti kisebbségi pártok és szervezetek egészen céltalanok olyan államban, ahol a kisebbségi jogokat megbecsülik s ahol senki nem gondol arra, hogy ezeket a jogokat megsértse, vagy szűkítse. Nem is életképesek ezek a külön nemzeti alapon való szervezkedések, mert hiszen mindaz, ami alapja a különböző politikai pártok képződésének, a vérmérséklet, a mentalitás és az érdekek különbözősége egy-egy nemzeten belül is megvan, hiszen egyetlen nemzetben sem gondolkodnak az emberek egyformán, nem egy a véleményük egy egy megoldandó kérdés tekintetében és az érdekeik sem azonosak. A legtermészetesebb dolog tehát, hogy a nemzeti kisebbségek egyes emberei azokba a politikai szervezetekbe lépjenek be, amelyek rokonérzésüknek, vérmérsékletüknek, érdekeiknek a legjobban megfelelnek. Így fest tehát a román nagypolitika gondolkodásának az a lojálisabb oldala, amely erdélyi románok felől fordul a nemzetiségek felé. Egy árnyalattal sem kevésbbé sötét, akár az óromániai. Pedig ez a gondolkodás azokból a koponyákból érkezik, amelyek még nem is olyan régen, két évvel ezelőtt olyan gyönyörű eszméket és elveket pattantottak ki magukból a híres gyulafehérvári nemzetgyűlésen. Nos, a gyulafehérvári határozatokat, ha csak rajtuk múlna, bátran széttéphetnénk. Foszlányait a szeszélyes szélre bízhatnánk, hordja szét, mint egy sereg elsárgult, széthullott falevelet. Viheti bárhova, nem fontos. A nemzeti kisebbségek mit sem várhatnak ezektől a nemes és patetikus erdélyiektől, akik megtagadták Gyulafehérvárt és az erdélyi trakciókat Most, már útban vannak, most már külön törekvéseket sütnek rájuk, most már megbélyegzik őket, hogyha mernek mások lenni, hogyha merik a maguk nemzeti gondolataikat végiggondolni, ha merik a maguk külön érdekeiket külön szervezetekben és külön politikai pártokban megvédeni. Hamis vádakkal és hamis érvekkel akarják kizökkenteni a nemzeti kisebbségeket nemzeti törekvéseik kerékvágásából. Unnia és nevetséges álltás ezekről a törekvésekről azt mondani, hogy a közrend és a közérdek ellen valók. Hamis és nevetséges az az érv is, amely a kisebbségi pártok és szervezetek céltalanságát igyekszik bizonyítani azzal, hogy ilyesmire szükség nincs olyan államban, ahol a tebbségi jogokat megbecsülik, és ahol, senki sem gondol arra, hogy ezeket a jogokat megsértse vagy szűkítse. Egyebet mondunk: olyan államban is szükség van erre. De még inkább szükség van reá Romániában, ahol igenis nemcsak gondolnak egyesek, sőt nagyon sokan az egyesek közül a jogok megsértésére és szűkítésére, de a valóságban egyre sértik és szűkítik ezeket a kisebbségi jogokat. Én minden más érv is kicsinyes mondvacsinált, gyermeteg. Hogy egyes nemzeteken belül is vannak külön felfogások és pártárnyalatok, ez a nemzetek belső dolga. Majd ők maguk között elintézik. Az ilyen különbözőségeket, különállásokat és árnyalatokat. Majd ők gondoskodnak a harmóniáról. Ha a nemzeti kisebbségek képviselői a meglévő román pártok bármelyikébe, vagy akár valamenynyibe belépnének, ezzel talán erősítenék a román pártokat, de önmagukra kimondanák a halálos ítéletet. A különböző román pártokban a nekik semmi keresnivalójuk. Igenis, külön nemzetiségi szervezetekben, külön képviseletekkel akarnak masírozni, hogy megvédjék a maguk érdekeit, fennmaradásukat, nemzeti létüket, az egyelőre farizeusmód nem támadott iskola és nyelvjogot, és kivédjék azokat a támadásokat, mint amint ez a mostani, amely nem akar mást, mint a teljes nemzeti megszűnést és a teljes beolvadást. A keleti probléma a londoni konferencián Nincs megegyezés a konstantinápolyi és angolai delegáltak között — A görögök a török nacionalisták ellen — Az Új Kelet tudósítójától — London, febr. 23. A londoni konferencia eredeti programjától eltérően a keleti kérdés letárgyalása előtt vette tárgyalás alá a párisi konferencia határozatait. A keleti kérdést azért kellett elhalasztani, mert a konstantinápolyi és angolai delegáltak közöt még nincsen megegyezés. A miniszterelnökök mindenesetre meghallgatták a katonai szakértők jelentését, akik részletesen számoltak be a kisázsiai helyzetről. A görög delegáció nevében Kalogeropulos görög miniszterelnök ismertette a görög kormány álláspontját. A görög kormány el van szánva rá, hogy fegyveres erővel törje le a török nacionalisták lázadását. Wourand tábornok a görög-török kédés katonai részét ismertette. A török delegátusok közül Adad pasa az arabok kívánságát adta elő. A lapok szerint a görög delegáció táviratot kapott Konstantin királytól, amelyben a király kitartásra buzdítja Görögország képviselőit. A lapok élénken tárgyalják a konferencia lehetőségeit. Nyíltan bevallják, hogy a keleti problémát nem lehet könnyen megoldani. A konferenciának súlyos nehézségekkel kell megküzdenie. Lloyd George lapja, a „Daily Cronicle” írja: A konferneciának az a célja, hogy a sévresi szerződés alapelveivel összhangban leszögezzék azokat a feltételeket, amelyek a törökök által elnyomott keresztények szabadságát biztosítják. A tárgyalások másik célja, hogy biztosítsa a szorosok szabadságát. Egyelőre nem lehet szó arról, hogy a békeszerződést nagyobb arányú revízió alá vegyék, mert tartani kell attól, hogy az óhajtott változtatások az egész szerződést tárgytalanná tennék. A „Temps“ Beki Sami bej angorai török delegált nyilatkozatát közli. Beki bestlik, hogy a törökök Törökországnak az élethez való jogát követelik. Törökország szívesen támogatja a nagyhatalmakat, ha a szövetségesek Törökországot lét érdekében nem támadják meg. A török nacionalisták — ezt csak most közlik a lapok — Rómából már vissza akartak fordulni Angolába. A „Temps’ távirata szerint távolmaradásuk megszilárdította volna a sévresi szerződést. A lap megjegyzi, hogy Franciaország egyetért Olaszországgal: a keleti problémát csak a sérvesi szerződés módosításával lehet véglegesen megoldani. A francia-lengyel katonai konvenciót aláírták Lyon, febr. 23. A francia-lengyel katonai konvenció elkészült. A konvencióról szóló szerződést Briand miniszterelnök és Sapieha lengyel külügyminiszter már alá is írta. A konvenció főbb rendelkezései a következők: 1. A két kormány minden külpolitikai kérdésben egyöntetűen jár el. 2. Lengyelország és Franciaország gazdaságilag kölcsönösen támogatja egymást. A gazdasági kérdések szabályozására külön kereskedelmi szerződést fognak kötni. 3. Franciaország és Lengyelország katonailag kölcsönösen támogatja egymást, ha egy harmadik hatalom provokálás nélkül megtámadná őket. 4. A két kormány a Közép- és Keleteurópát érintő minden egyén szerződést csak akkor köthet és írhat alá, ha ezt előbb kölcsönösen megbeszélték. Az „Adeverul” párisi jelentése szerint Franciaország és Lengyelország kölcsönösen biztosítja egymás területének sértetlenségéről. A rigai orosz-lengyel szerződésre ez a Páriában kötött konvenció még nem vonatkozik. Netáni orosz támadás esetén Franciaország katonai segítséget nem ad ugyan Lengyelországnak, de szállít hadianyagot és vezérkart bocsát rendelkezésére. A máramarosi határkiigazítás Bukarest, febr. 23. (Damian.) A máramarosi határokra vonatkozó tárgyalásokat áprilisban folytatják Prágában. Magyar lengyel egyezmény. Budapest, febr. 23. (Damian.) A magyarlengyel árucsere-egyezményt megkötötték. Az egyezmény szerint Lengyelország fát és olajat szállít Magyarországnak. Ezzel szemben Magyarország 100 vagon nulláslisztet, 700 vagon tengerit, 500 vegán zabot és kölest szállít Lengyelországnak. A montenegróiak szent háborítja. Berlin, febr. 23. (Damiai.) A montenegróiak szent háborút hirdetnek a szerbek ellen. Cetiéjében jelenleg csak két ezred szerb katonaság állomásozik és így a helyzet igen komoly. Jugoszlávia a sevresi béke revíziója ellen Belgrád, febr. 23. (Damian.) A kormány elhatározta, hogy nem járul hozzá a sevresi béke revíziójához.