Uj Kelet, 1921. február (4. évfolyam, 22-44. szám)

1921-02-25 / 42. szám

M (IMentor) Stíl­­ián IS In (11)1001 M b 1-SO M Cmc.: V. Bonén Plateh 1121 MK­K­ K ZSIDÓ1 • POUfIKAl • NOPILOPI Egy akolba! Csodálatos a nagyromán politikának ez az egyöntetűsége. Azt hinné az ember, ahány párt, annyi vélemény. És inne, valamenn­yi ro­mán párt egy véleményen van. Nincs többség és nincs kisebbség, nincs kormánypárti gondol­kodás és ellenzéki ellengondolat, itt mindenki egyet gondol. Azt, hogy a nemzeti kisebbségek húzzák össze magukat és ne akar­­nak semmit, fagy ha mernének valamit akarni, ez csak az lehet, amit a román politika akar. És mit akar a román politika ? A nemzeti kisebbségek külön politikájának teljes­­eladását s a románságba való olvadását. Egyelőre igen szépen fejez­i ki magukat, ők csak a román politikai pártokba való beolvadást óhajtják, de ezt aztán úgy óhajtják, hogy már követelésszámba megy. A nemzeti kultúrákat, a tanítás jogát s a nyelv­használat jogát nem bántják. Nem. ők csak a politikára haragszanak, szemöldökráncoló rosz­­szalással széthúzó törekvésnek mondják a kü­lön nemzetiségi politikát, aminek nincs se ér­telme, se jogosultsága, se észszerű létalapja. Be vele hát a román politika egy aktába! Egy ideig még illúzióink voltak az erdélyi politikusok lojálisabb gondolkodásáról, de ezt az illúziót is — legalább részben — a múlt vastag avarja alá kell temetnünk. Az erdélyi politikusok egy része, akik még nemrég egye­bet mondtak, ugyanazt a nótát fújják, amit az óromániaiak, ugyanazon az egyházon pendíti­tek, mint amazok. A „Renasterea Romans” című bukaresti napilapjukban heves ostromot intéznek a kisebbségi törekvések ellen, amelyek szerintük meddő erőlködések és a közrend és közérdek ellen valók. A külön nemzeti kisebb­ségi pártok és szervezetek egészen céltalanok olyan államban, ahol a kisebbségi jogokat meg­becsülik s ahol senki nem gondol arra, hogy ezeket a jogokat megsértse, vagy szűkítse. Nem is életképesek ezek a külön nemzeti alapon való szervezkedések, mert hiszen mindaz, ami alapja a különböző politikai pártok képződésé­nek, a vérmérséklet, a mentalitás és az érde­kek különbözősége egy-egy nemzeten belül is megvan, hiszen egyetlen nemzetben sem gon­dolkodnak az emberek egyformán, nem egy a véleményük egy egy megoldandó kérdés tekin­tetében és az érdekeik sem azonosak. A legtermészetesebb dolog tehát, hogy a nemzeti kisebbségek egyes emberei azokba a politikai szervezetekbe lépjenek be, amelyek rokon­érzésüknek, vérmérsékletüknek, érdekeiknek a legjobban megfelelnek. Így fest tehát a román nagypolitika gon­dolkodásának az a lojálisabb oldala, amely erdélyi románok felől fordul a nemzetiségek felé. Egy árnyalattal sem kevésbbé sötét, akár az óromániai. Pedig ez a gondolkodás azokból a koponyákból érkezik, amelyek még nem is olyan régen, két évvel ezelőtt olyan gyönyörű eszméket és elveket pattantottak ki magukból a híres gyulafehérvári nemzetgyűlésen. Nos, a gyulafehérvári határozatokat, ha csak rajtuk múlna, bátran széttéphetnénk. Foszlányait a szeszélyes szélre bízhatnánk, hordja szét, mint egy sereg elsárgult, széthullott falevelet. Viheti bárhova, nem fontos. A nemzeti kisebbségek mit sem várhatnak ezektől a nemes és pateti­­kus erdélyiektől, akik megtagadták Gyulafehér­várt és az erdélyi trak­ciókat Most, már útban vannak, most már külön törekvéseket sütnek rájuk, most már megbélyegzik őket, hogyha mernek mások lenni, hogyha merik a maguk nemzeti gondolataikat végiggondolni, ha merik a maguk külön érdekeiket külön szervezetek­ben és külön politikai pártokban megvédeni. Hamis vádakkal és hamis érvekkel akar­­ják kizökkenteni a nemzeti kisebbségeket nemzeti törekvéseik kerékvágásából. Unnia és nevetséges álltás ezekről a törekvésekről azt mondani, hogy a közrend és a közérdek ellen valók. Hamis és nevetséges az az érv is, amely a kisebbségi pártok és szervezetek céltalansá­gát igyekszik bizonyítani azzal, hogy ilyesmire szükség nincs olyan államban, ahol a­­ tebb­­ségi jogokat megbecsülik, és ahol, senki sem gondol arra, hogy ezeket a jogokat megsértse vagy szűkítse. Egyebet mondunk: olyan államban is szükség van erre. De még inkább szükség van reá Romániában, ahol igenis nemcsak gondol­nak egyesek, sőt nagyon sokan az egyesek kö­zül a jogok megsértésére és szűkítésére, de a valóságban egyre sértik és szűkítik ezeket a kisebbségi jogokat. Én minden más érv is ki­csinyes mondvacsinált, gyermeteg. Hogy egyes nemzeteken belül is vannak külön felfogások és pártárnyalatok, ez a nemzetek belső dolga. Majd ők maguk között elintézik. Az ilyen kü­lönbözőségeket, különállásokat és árnyalatokat. Majd ők gondoskodnak a harmóniáról. Ha a nemzeti kisebbségek képviselői a meglévő ro­mán pártok bármelyikébe, vagy akár valameny­­nyibe belépnének, ezzel talán erősítenék a ro­mán pártokat, de önmagukra kimondanák a halálos ítéletet. A különböző román pártokban a nekik semmi keresnivalójuk. Igenis, külön nem­zetiségi szervezetekben, külön képviseletekkel akarnak masírozni, hogy megvédjék a maguk érdekeit, fennmaradásukat, nemzeti létüket, az egyelőre farizeusmód nem támadott iskola és nyelvjogot, és kivédjék azokat a támadáso­kat, mint amint ez a mostani, amely nem akar mást, mint a teljes nemzeti megszűnést és a teljes beolvadást. A keleti probléma a londoni konferencián Nincs megegyezés a konstantinápolyi és angolai delegáltak között — A görögök a török nacionalisták ellen — Az Új Kelet tudósítójától — London, febr. 23. A londoni konferencia­­ eredeti programjától eltérően a keleti kérdés letárgyalása előtt vette tárgyalás alá a párisi konferencia határozatait. A keleti kérdést azért kellett elhalasztani, mert a konstantinápolyi és angolai delegáltak közöt még nincsen meg­egyezés. A miniszterelnökök mindenesetre meg­hallgatták a katonai szakértők jelentését, akik részletesen számoltak be a kisázsiai helyzetről. A görög delegáció nevében Kalogeropulos gö­rög miniszterelnök ismertette a görög kormány álláspontját. A görög kormány el van szánva rá, hogy fegy­veres erővel törje le a török nacionalisták lázadását. Wourand tábornok a görög-török ké­dés katonai részét ismertette. A török delegátusok közül Adad pasa az arabok kívánságát adta elő. A lapok szerint a görög delegáció távira­tot kapott Konstantin királytól, amelyben a ki­rály kitartásra buzdítja Görögország képviselőit. A lapok élénken tárgyalják a konferencia lehetőségeit. Nyíltan bevallják, hogy a keleti problémát nem lehet könnyen megoldani. A konferenciának súlyos nehézségekkel kell meg­küzdenie. Lloyd George lapja, a „Daily Cro­­nicle” írja: A konferneciának az a célja, hogy a sévresi szerződés alapelveivel összhangban le­szögezzék azokat a feltételeket, amelyek a törökök által elnyomott keresztények szabadsá­gát biztosítják. A tárgyalások másik célja, hogy biztosítsa a szorosok szabadságát. Egyelőre nem lehet szó arról, hogy a békeszerződést nagyobb ará­­nyú revízió alá vegyék, mert tartani kell attól, hogy az óhajtott vál­toztatások az egész szerződést tárgytalanná tennék. A „Temps“ Beki Sami bej angorai török delegált nyilatkozatát közli. Beki bes­tlik, hogy a törökök Törökországnak az élethez való jogát követelik. Törökország szívesen támogatja a nagyhatalmakat, ha a szövetségesek Török­országot lét érdekében nem támadják meg. A török nacionalisták — ezt csak­ most közlik a lapok — Rómából már vissza akartak fordulni Angolába. A „Temps’ távirata szerint távolmaradásuk megszilárdította volna a sévresi szerződést. A lap megjegyzi, hogy Franciaor­szág egyetért Olaszországgal: a keleti problé­mát csak a sérvesi szerződés módosításával lehet véglegesen megoldani. A francia-lengyel katonai konvenciót aláírták Lyon, febr. 23. A francia-lengyel katonai konvenció elkészült. A konvencióról szóló szerződést Briand miniszterelnök és Sapieha lengyel külügyminiszter már alá is írta. A kon­venció főbb rendelkezései a következők: 1. A két kormány minden külpolitikai kérdésben egyöntetűen jár el. 2. Lengyelország és Franciaország gazdaságilag kölcsönösen támogatja egymást. A gazdasági kérdések szabályozására külön kereskedelmi szerződést fognak kötni. 3. Franciaország és Lengyelország katonailag kölcsönösen támogatja egymást, ha egy harmadik hatalom provokálás nélkül meg­támadná őket. 4. A két kormány a Közép- és Keleteurópát érintő minden egyén szerződést csak akkor köthet és írhat alá, ha ezt előbb kölcsönösen megbeszélték. Az „Adeverul” párisi jelentése szerint Franciaország és Lengyelország kölcsönösen biztosítja egymás területének sértetlenségéről. A rigai orosz-lengyel szerződésre ez a Páriában kötött konvenció még nem vonatkozik. Netáni­­ orosz támadás esetén Franciaország katonai­­ segítséget nem ad ugyan Lengyelországnak, de szállít hadianyagot és vezérkart bocsát rendel­­­­kezésére. A máramarosi­­ határkiigazítás Bukarest, febr. 23. (Damian.) A máramarosi határokra vonatkozó tárgyalásokat áprilisban folytatják Prágában. M­agyar lengyel egyezmény. Budapest, febr. 23. (Damian.) A magyar­lengyel árucsere-egyezményt megkötötték. Az egyezmény szerint Lengyelorsz­ág fát és olajat szállít Magyarországnak. Ezzel szemben Magyar­ország 100 vagon nulláslisztet, 700 vagon ten­gerit, 500 vegán zabot és kölest szállít Len­gyelországnak. A montenegróiak szent háborítja. Berlin, febr. 23. (Damiai.) A monteneg­­róiak szent háborút hirdetnek a szerbek ellen. Cetiéjében jelenleg csak két ezred szerb kato­naság állomásozik és így a helyzet igen komoly. Jugoszlávia a sevresi béke revíziója ellen Belgrád, febr. 23. (Damian.) A kormány elhatározta, hogy nem járul hozzá a sevresi béke revíziójához.

Next