Új Magyar Szemle, 1921/1
1921 / 1. szám - Apponyi Albert gróf: Múlt és jövő. II.
MÚLT ÉS JÖVŐ. is. Miután első cikkemben némely fő vonásban rámutattam arra, hogy miként eszközölhető az átmenet a múltból a jövőbe intézményeink terén, a jelen sorokban arról akarok szólani, miként eszközölhető ugyanez az átmenet az intézményeket éltető szellem és társadalmi szokás terén. A magyar közszellemet mindig jellemezte a hagyományhoz való ragaszkodás, mely jogi formuláját nyerte a jogfolytonosságnak elvében. Az angolt kivéve, nincs a földkerekségen kevésbé forradalmi nemzet, mint a magyar forradalom alatt nem a fegyveres felkelést értve a tényleges hatalom ellen, mely gyakran bírhat és nálunk tényleg bírt a jogvédelem jellegével, hanem azt a törekvést, hogy a múlttal szakítva, apriorisztikus elvek alapján építsük fel a jövőt. A magyar nemzet mindig evolúcionista volt és ez egyik legfőbb ereje. Bűn volna ezzel a mentalitással szakítani; nem is volnánk reá képesek, csak öntudatlanul és akaratunk ellenére eshetnék meg velünk, hogy forradalmi térre tévedjünk. Kétségtelen azután, hogy ezen a téren a lehető legügyetlenebbül mozognánk, nem mint hogyha kevesebb politikai képességekkel bírnánk, mint más nemzetek, sőt ellenkezőleg, mert azokkal kivételes mértékben meg vagyunk áldva és ezért irányvesztettekké válunk, mihelyt a nemzeti géniusszal ellenkezésbe jövünk. Nagyobb ellentét pedig nem képzelhető, mint magyar nemzeti géniusz és forradalmi politika. A fokozatos fejlődés rendszeréhez és a jogfolytonosság elvéhez, tehát mint múltúnk egy ma is élő és minden idő-UJ MAGYAR SZEMLE, 1821 JANUÁR. 1