Új Magyar Szemle, 1921/1

1921 / 1. szám - Apponyi Albert gróf: Múlt és jövő. II.

MÚLT ÉS JÖVŐ. is. Miután első cikkemben némely fő vonásban rámutattam arra, hogy miként eszközölhető az átmenet a múltból a jövőbe intézményeink terén, a jelen sorokban arról akarok szólani, miként eszközölhető ugyanez az átmenet az intéz­ményeket éltető szellem és társadalmi szokás terén. A magyar közszellemet mindig jellemezte a hagyomány­hoz való ragaszkodás, mely jogi formuláját nyerte a jog­folytonosságnak elvében. Az angolt kivéve, nincs a föld­kerekségen kevésbé forradalmi nemzet, mint a magyar­ for­radalom alatt nem a fegyveres felkelést értve a tényleges hatalom ellen, mely gyakran bírhat és nálunk tényleg bírt a jogvédelem jellegével, hanem azt a törekvést, hogy a múlt­tal szakítva, apriorisztikus elvek alapján építsük fel a jövőt. A magyar nemzet mindig evolúcionista volt és ez egyik leg­főbb ereje. Bűn volna ezzel a mentalitással szakítani; nem is volnánk reá képesek, csak öntudatlanul és akaratunk ellenére eshetnék meg velünk, hogy forradalmi térre téved­jünk. Kétségtelen azután, hogy ezen a téren a lehető leg­­ügyetlenebbül mozognánk, nem mint hogyha kevesebb poli­tikai képességekkel bírnánk, mint más nemzetek, sőt ellen­kezőleg, mert azokkal kivételes mértékben meg vagyunk áldva és ezért irányvesztettekké válunk, mihelyt a nemzeti géniusszal ellenkezésbe jövünk. Nagyobb ellentét pedig nem képzelhető, mint magyar nemzeti géniusz és forradalmi politika. A fokozatos fejlődés rendszeréhez és a jogfolytonosság elvéhez, tehát mint múltúnk egy ma is élő és minden idő-UJ MAGYAR SZEMLE, 1821 JANUÁR. 1

Next