Új Magyarország, 1991. november (1. évfolyam, 160-185. szám)

1991-11-01 / 160. szám

Válasz egy pártemlősn­ek­ A Magyar Hírlap hasábjait immár nem akarom igénybe venni, ezért ezen a he­lyen válaszolok Szalay Zsolt, főosztály­vezető úr csúsztatásaira. (Magyar Hír­lap — 1991. okt. 31. 1. oldal.) Országgyűlési felszólalásomban félre­érthetetlenül megmondtam, hogy a hír­műsorokat nem vontam be vizsgálataim körébe, mert azok nem is tekinthetők a rádió ’56-os műsorainak. Ami viszont a Rádió saját erőfeszíté­séből született, az rendkívül szegényes volt, és azt az idegenkedést tükrözte, ami a pártemlős műsorszerkesztők és főosztályvezetők lényéből fakad, akik­nek természetesen nehéz szembenézni önmagukkal és saját korábbi hazudo­­zásaikkal. A probléma éppen az: egy Szalay Zsolt még nyilatkozhat a rendszerválto­zás második évében, hogy mennyire tisztelgett a forradalom emléke előtt. Csurka István] A£ Oláh Antalihoz fordult A Miniszterelnöki Sajtóiroda csü­törtök délután az alábbi közleményt juttatta el az MTI-hez: „A kormány mai ülésén napirend előtt megvitatta a Független Kisgaz­dapárt országos vezetősége által ki­adott állásfoglalást, amelyet írásban nem kapott meg, és csak a tömegtá­jékoztatáson keresztül szerzett róla tudomást. Véleményének kialakítá­sakor figyelembe vette a Magyar Demokrata Fórum és Keresztényde­mokrata Néppárt állásfoglalását is. Egyidejűleg a miniszterelnök leve­let kapott az FKGP parlamenti frakciójának helyettes vezetőjétől, amely az alábbiakat tartalmazza: Mint ismeretes, az FKGP országos vezetősége október 30-án a kisgaz­dapárti kormánytagok és politikai államtitkárok megbízatását 1991. ok­tóber 31-én lejártnak tekinti. A ve­zetőségi ülés ellentmondásosságai, a körülötte kialakult politikai légkör miatt, továbbá, mert felmerülhet a vezetőségi ülés határozatképessége is, azzal a kéréssel fordulok a kül­földön lévő dr. Pásztor Gyula frak­cióvezető nevében Önhöz, hogy az országos vezetőség javaslatától elté­rően, szíveskedjék a kormányzati lépésekkel a párt parlamenti frak­ciójának állásfoglalását megvárni. Mint Miniszterelnök úr előtt is is­mert, az FKGP parlamenti frakció­ja legutóbbi ülésén bizalmat szava­zott a párt minisztereinek és poli­tikai államtitkárainak, s jelen kö­rülmények között is ez legitimitásu­kat biztosítja. Budapest, 1991. októ­ber 31., Oláh Sándor, az FKGP par­lamenti frakciójának helyettes ve­zetője.­ Ennek megfelelően a kormányfő a három koalíciós párt képviselő­­csoportjainak következő együttes ülésén kívánja a kialakult helyzetet megvizsgálni. Az MDF elnöksége által szorgal­mazott együttes ülés — az érintett felek nyilatkozata szerint — a leg­korábban a jövő hét keddjén tart­ható meg.” I. évfolyam, 160. szám 1991. november 1., péntek BELFÖLD Az­axonosságtudat zavarai a hadseregben Az Öngyilkos nem meghalni akar­ t­ (Folytatás az 1. oldalról) félremagyarázta, értelmetlenül tit­kolózott. A titkolózásból egyenesen következett a bizalmatlanság a la­kosság részéről a hadsereggel szem­ben. Ennek véget kell vetni az okok feltárásával, és megelőző intézkedé­sekkel kell szembenézni a jelenség­gel. Az önpusztítás motivációi külön­bözőek: lehetnek magánéleti termé­szetűek (szereteraféltés), a tisztek esetében az a lelki teher, amit a mel­lőzöttség, vagy akár a gyors előme­netel okozhat. A tiszthelyettesek kö­rében gyakori ok a felkészületlenség — sokuknak nincs érettségije —, és ennek következtében meghasonlá­­suk környezetükkel. A gyakorlati teendőkre térve hangoztatta a vezérőrnagy: a sorka­tonai szolgálatban ésszerű könnyíté­sek szükségesek. A tisztképzés idő­tartamát a katonai főiskolákon négy évre emelték, amelynek során je­lentős szerepet kap a pszichológiai ismeret, a tanulmányok pedig mér­nöki-tanári végzettséggel fejeződ­nek be. Vezetői, parancsnoki beosztásba csak feddhetetlen, empatikus képes­ségekkel megáldott tiszt kerülhet. Az alakulatoknál tovább terjesztik a pszichológusi és az egyházi lelki­­segély-szolgálatot. A nyitó előadást követően korre­ferátumok hangzottak el. Közülük most dr. Ozsváth Károly nyugállo­mányú ezredesnek, a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem pszichiáter pro­fesszorának előadását ismertetjük részletesebben, aki kísérletet tett a téma összefoglaló megközelítésére. Elöljáróban leszögezte, hogy kü­lön katonai öngyilkosságról nem le­het beszélni, hanem ezt is egy társa­dalmi jelenség részeként tanácsos ér­­­telmezni. A társadalmi beilleszke­dési zavaroknak — felfogása sze­rint — korai, közös formája az elég­telen önazonosság-tudat. Akinek van életcélja, az képes a kudarcot elvi­selni. Akinek az önértékelése szél­sőséges, a védekezési mechanizmusa is bizonytalan. Az öngyilkos maga­tartás öngyilkossági gondolatot, szándékot, kísérletet és magát a tet­tet jelenti. Ugyan mindenki fejé­ben megfordul, hogy önkezével ves­sen véget életének, de a többségében erősebb a visszatartó erő, amit fej­leszteni lehet. Már a gondolat, a szándék intenzív odafigyelést, ellá­tást igényel, mert közvetlen életve­szélyt jelent. Ezért nem szabad kü­lönbséget tenni a kísérlet és maga az öngyilkosság között. Az öngyil­kosságot, mint szabad halált felfog­ni, Ozsváth professzor szerint — el­fogadhatatlan. Ami a legmegdöbbentőbb, és ta­lán nem mindenki előtt ismert, hogy az öngyilkos nem meghalni akar, hanem az adott helyzetet nem tud­ja tovább elviselni, és így ,,jelez” környezete számára. Összefoglalva tehát: az öngyilkos­ságban számos tényező egyidejű ér­vényesülését kell látni. Ezek közül az egyik tényező a közvetlen kör­nyezet elutasító magatartása. Ez az elutasítás a katonák esetében pél­dául testi panaszaik félvállról véte­lét jelenti. A környezet toleráns ma­gatartásának felbecsülhetetlen a szerepe. A szervezők nem csupán egy kon­ferencia erejéig kísérlik meg a to­vábbi tragédiák elkerülését. Az el­hangzott előadások anyagát kötetbe szerkesztik, és eljuttatják az alaku­latokhoz, és a születőben lévő új honvédelmi törvényben is helyet kapnak a tudomány legfrissebb meg­állapításai. Németh Zsolt A Fővárosi Önkormányzat közgyűlése ísgi­s­mét drágu­l el Sömpffh­ozi dc6cl©. Ahhoz képest, hogy fontos dologban kellett döntenie a Fővárosi Önkor­mányzat közgyűlésének, kevesen voksoltak tegnap a városatyák. Az MTI híradása szerint a 88 tagú tes­tületből alig több, mint ötvenen je­lentek meg, hogy meghatározzák a fővárosi tömegközlekedés jövő évi tarifáit. Több mint egyórás csúszás, illetve jogértelmezéssel és szervezési procedúrával tarkított napirend előtti vita után kezdte meg tegnap rendkívüli ülését a fórum. Demszky Gábor főpolgármester a BKV tarifaemelésével kapcsolatban egyebek között elmondta: a vállalat számos kényszerintézkedést hozott az elmúlt hónapokban, így például év végéig 1500-zal csökkentette dol­gozói létszámát, mindezek azonban nem elegendőek. Az 1991. évi mérleg, a tartalékok veszélyes mértékű fel­élése és a ráfordítások visszafogása ellenére várhatóan 700 millió forin­tos veszteséggel zárul. Ezzel együtt folyamatosan romlik a vállalat álló­eszköz-állománya, s emellett tovább halmozódnak azok a munkák, ame­lyek műszakilag indokoltak. Az elő­zetes számítások szerint jövőre 30 milliárd forint körüli bevételre volna szüksége a vállalatnak a tömegköz­lekedés szinten tartásához. A világ nagyvárosaiban 50—60 százalékos bevétel származik a vitel­díjakból — állapította meg a főpol­gármester —, majd arról szólt, hogy nálunk 1995-re várhatóan elérjük a 30 százalékot. Addig pedig a tömeg­­közlekedés szinten tartása érdekében áremelkedéseket kell végrehajtani, mivel az önkormányzati támogatás már nem emelhető tovább. Demszky Gábor elmondta, hogy jövőre két­lépcsős díjemelést javasolnak, de ahhoz, hogy januártól már új árak legyenek, most kell határozniuk a képviselőknek. A későbbi döntéssel ugyanis csak márciustól lehetne­­be­vezetni az új tarifákat, ez­­pedig több százmillió forintos kiadást jelentene a fővárosnak. A több bizottság által is megvitatott előterjesztés 50 száza­lékos tarifaemelésre tesz javaslatot. A Fővárosi Önkormányzat köz­gyűlésén a képviselők többórás vita után végül is elfogadták a BKV­ tari­­fa­ rendszerének jövő évi átalakítá­sára vonatkozó koncepciót. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 35 százalékkal emelkednek majd a jegy­árak. A határozatot harmincnégyest támogatták, tizen ellenezték, és ugyanennyien tartózkodtak. A köz­gyűlés egyúttal megbízta a pénz­ügyekért felelős Székely Gábor fő­polgármester-helyettest, hogy az ár­hatósági kérdés­ben illetékes Pénz­ügyminisztériummal egyeztessen. A végleges közgyűlési rendelet vár­hatóan november végén, december elején kerül majd a közönség elé, s ezt követően az új árakon vásárolha­tunk jegyeket, bérleteket. SG Tixe­tek fedél nélkül )( ^22 Támogatott hajléktalanok Az emberek többsége idegenkedik, sőt fél a hajléktalanoktól, potenciális bűnö­zőt lát bennük, pedig a tapasztalatok szerint nem ők, hanem inkább az ő káruk­ra követnek el bűncselekményeket. Amikor Óbudán, a Máltai Szeretetszolgálat szállót nyitott számukra, a környéken lakók rendkívül ellenségesen fogadták őket, néhány nap alatt háromezer aláírás gyűlt össze ellenük. Három hét múlva vi­szont megváltozott a közhangulat, a lakók látták, hogy szakszerűen, szeretetteljesen gondoskodnak a hajléktalanokról, sőt maguk is rendben tartják a környezetüket. Mindezt a Menhely Alapítvány teg­napi sajtótájékoztatóján hallottuk Győri Pétertől, az alapítvány kurató­riumának elnökétől. Elmondta, a Menhely Alapítvány 1989. decembe­rében jött létre, azt követően, hogy a Déli pályaudvaron és a Blaha Luj­za téri aluljáróban tömeges demonst­rációba kezdtek a budapesti hajlék­talanok. Az akkori Fővárosi Tanács, engedve a nyomásnak, tárgyalni kezdett azokkal a személyekkel, il­letve társadalmi szervezetekkel, ame­lyek igyekeztek fellépni az eleset­tek érdekében. E tárgyalások ered­ményeként született meg az alapít­vány, amely jelenleg 16 millió forin­tos alapköltségvetéssel működik. Az alapítvány gondozási központja tavaly szeptemberben nyitotta meg irodáját a fővárosi hajléktalanok fo­gadására. Idáig csaknem 4000 sze­méllyel kerültek kapcsolatba, ám ta­pasztalataik szerint a fővárosban legalább tízezren vannak fedél nél­kül. Döntő többségük vidékről ke­rült a fővárosba, s szerencsétlen helyzetüket elsősorban a munkahe­lyük elvesztése idézte elő. Gyors ütemben gyarapodik a táboruk, he­tente ötven-hatvan új „ügyfél” je­lentkezik az alapítvány irodáján. Gyakran jogaikat sem tudják érvé­nyesíteni: az alapítvány munkatár­sai idáig körülbelül négyszáz eset­ben kezdeményeztek nyugdíjazást, leszázalékolást, vagy munkanélküli­járadékot ügyfeleiknek. A hajléktalanoknak — helyzetük­ből fakadóan — három elemi szük­ségletük van: megfelelő éjjeli szál­láshely, legalább egyszeri étkezés, és napközben valamilyen fűtött helyi­ség. A hét fővárosi menhely jelen­legi befogadóképessége ugyanakkor mindössze négyszázharmincöt fő! E menhelyeken hetek óta telt ház van, a rászorulókat gyakorlatilag nem tud­ják elhelyezni. A négy ingyenkonyhán átlagosan naponta ezer adag ételt osztanak ki, ám ez jelentősen elmarad az igé­nyektől. Nappali tartózkodásra szol­gáló, úgynevezett melegedő pedig mindössze egy van a városban, amely egy időben negyven-ötven ember számára tud csak helyet ad­ni! Az elemi szükségletek kezelése tehát megoldatlan. Még nagyobb gond, ha terhes anyák, gyermekes anyák, vagy gyermekes családok kerülnek utcára. Lakner Zoltán, a Népjóléti Mi­nisztérium államtitkár-helyettese a tájékoztatón elmondta, hogy hama­rosan megszületik a jogi szabályo­zás a hajléktalanokról, s így az őket ellátó intézmények működéséhez megteremtődnek a költségvetési ga­ranciák is. Így megszűnik majd az a mai állapot, hogy a hivatásos se­gítők is osztoznak a hajléktalanok létbizonytalanságában. Jövő év elején parlament elé ke­rül a szociális törvény, amelyben le­szögezik majd: állampolgári jog, hogy hozzáférhessen mindenki a mi­nimális hajlékhoz , éjszakai mene­dékhelyhez, átmeneti szállóhoz. Meg­határozzák majd, ki tekinthető haj­léktalannak, s kinek az illetékessé­gi körébe tartozik az ellátásuk, így nemcsak a szakma kap támogatást, hanem az önkormányzatok is biz­tonságban érezhetik magukat. Már eddig is történtek lépések ez ügyben: a hatásköri törvény ki­mondta, hogy az önkormányzatok kötelesek ellátni a hajléktalanokat, ez az alapellátás körébe tartozik. En­nek forrásait állami pénzalapból egé­szítik ki: idén összesen kétszázmil­lió forintot kaptak az önkormányza­tok ilyen célra. Ez az összeg éppen hatszorosa az előző évinek. Lakner Zoltán ugyanakkor megjegyezte: e súlyos problémát a meglehetősen­­hiányos szociálpolitikai intézmény­­rendszer képtelen megoldani, szük­ség van a társadalmi-gazdasági folya­matok kedvező változására is. Faggyán Katalin Parlamenti bizottságok Napirenden a M­űsorszóró Vállalat Az államháztartás, az 1992-es költ­ségvetési irányelvek, az állami ga­ranciavállalás, a szolidaritási alap valamint a Műsorszóró Vállalat jö­vője szerepelt az Országgyűlés költ­ségvetési, adó- és pénzügyi bizottsá­ga október 31-i ülésének napirend­jén. Első napirendi pont­ként meghall­gatta a bizottság Barta Józsefet, a Műsorszóró Vállalat igazgatóját és Gallic Mihályt, a Magyar Rádió ügy­vezető igazgatóját. Mindketten hang­súlyozták, hogy a közszolgálati rá­dió és televízió csak akkor képes mű­ködni a jövőben a költségvetési tá­mogatás jelentős növekedése nélkül, ha a megfelelő törvényi szabályozás és többek között a frekvenciamora­­tórium feloldása után részvénytár­­­sasággá alakulhat a Műsorszóró Vál­lalat. Az átalakulás révén megterem­tődnek a lehetőségek egy jelentős tőkebevonásra, és — megfelelő ha­tósági ár mellett —, a kereskedelmi adások nyereségének bizonyos át­csoportosítására a közszolgálati mé­dia támogatására. Rövid vita után a képviselők több­sége általános vitára alkalmasnak minősítette a kormányzat által a foglalkoztatási törvény módosításá­ra benyújtott tervezetet. Ennek lé­nyege a szolidaritási alapba történő befizetések 6 százalékra emelése és a munkanélküli-segély kifizetési fel­tételeinek szigorítása. Sorry Ezen a helyen tegnap azon tűnőd­tem, mitől lett olyan kicsi és mitől olyan magas Gorbacsov, illetve Bush elnök a Reuter felvételén — nem leplezve, hogy fotós manipulációra gyanakszom. Munkatársaim azóta felvilágosítottak: a méretkülönb­ségért a természet felelős. A mellé­fogásért pedig én. Sajnálom. (megay) RÁKOS BETEGEK részére új gyógy­szer kerül forgalomba GYCSF néven no­vember 15-től Franciaországban. Az AFP értesülése szerint az új orvosság a ké­miai terápia bizonyos hatásainak leküz­désére alkalmas, nevezetesen a fehér­vértestek pusztulását ellensúllyal, fenc­kentve a szervezet fehérvértest-képző funkcióját. MDF- ÉS KDNP-delegáció utazott ma Pozsonyba, ahol október 31. és novem­ber 2. között a nemzeti kisebbségek problémáiról és jövőjéről tartanak kon­ferenciát az európai kereszténydemok­rata pártok képviselői. Az MDF kül­döttséget Csóti György, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke, az öt­tagú KDNP-delegációt Surján László népjóléti miniszter, a Kereszténydemok­rata Néppárt elnöke vezeti. MEGSZAKADTAK A MÁV vezetése és a területén működő munkavállalói ér­dekképviseletek között a tárgyalások a béremelésről. A Magyar Államvasutak vezetésének tájékoztatása szerint ez elsősorban annak a következménye, hogy a munkavállalók nem vették fi­gyelembe a realitásokat a követeléseik megfogalmazásánál. A MÁV az idén 38 százalékkal, az inflációt meghaladó mértékben emelte a béreket. EGYEZTETŐ TANÁCSKOZÁSRA hív minden magát érintettnek tartó gyer­mek és ifjúsági szervezetet november 2-án, szombaton megtartandó fórumára az MSZOSZ-székházba a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa. A megbeszélésen a költségvetési tör­vénytervezet ifjúságot érintő kérdéseit vitatják meg. Se felmentés,­­ se Szó sincs se felmentéséről, se mi­niszterelnök-helyettesi kinevezésé­ről — mindkét hír légből kapott — hangsúlyozta Boross Péter belügy­miniszter azon a szűk körű sajtóbe­szélgetésen, amelyen az elmúlt 10 hó­napos miniszteri tevékenységét von­ta meg, és a tárca legközelebbi fel­adatait vázolta. Az eszmecsere előz­ményeként a miniszter szerdán, az esti órákban, munkaértekezletet tar­tott a minisztérium 650 köztiszt­viselője részére. A tíz hónapos mér­leg készítése, illetve a munkaértekez­let — amint rámutatott — ugyan­csak összefüggött az említett híresz­telésekkel. A találkozó tulajdonkép­peni témájára térve kifejtette a bel­ügyminiszter: újra kell gondolni az államszervezet központi és decent­ralizált szerveinek, valamint az ön­­kormányzatoknak a működését. gyo Göncz—Calvin találkozó A közép-európai térség, Európa biz­tonsága, Magyarország és a NATO kapcsolatairól, valamint együttmű­ködésének lehetséges formáiról volt szó azon a megbeszélésen, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök folytatott csütörtökön John R. Gal­vin tábornokkal, a NATO európai szövetséges haderőinek főparancs­­no­kával a Parlamentben. A köztársaság elnöke emlékeztet­te beszélgetőpartnerét arra, hogy Magyarország nem válságövezet, ha­nem a válságövezet határán van, gondoskodni kell arról, hogy ne is váljék azzá. Éppen ezért szükség van olyan válságkezelő programok és mechanizmusok kialakítására, ame­lyek lehetőséget teremtenek a tér­ségben bekövetkező bármilyen fejle­ményekre való rugalmas reagálásra. A m­űvelődési téca t­iltak­ozik A Keresztény Értelmiségiek Szövetségé­nek (KÉSZ) október 20-i konferenciájá­ról szóló tudósítások alapján támadás-­­ sorozat indult Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter, va­lamint a minisztérium politikai állam­titkára ellen, tényként állítván: a mi­nisztérium vezetői a KÉSZ értekezletén pedagógusellenes kijelentéseket tettek, illetve tűrtek el. A Népszabadság októ­ber 26-i számában a Pedagógusok De­mokratikus Szakszervezetének ügyve­zetői nyílt kérdések formájában ismét­lik meg a hírlapírók által terjesztett vádakat. A minisztérium ezért szüksé­gesnek tartja leszögezni álláspontját. Nem igaz, hogy Andrásfalvy Bertalan jelenlétében hangzottak el Mírsó István­nak, a KÉSZ iskolaügyi csoportvezető­jének a pedagógusokat kollektívan el­ítélő szavai. A miniszter vasárnap dél­után Dániába utazott, így magától érte­tődik, hogy Mirk kijelentéseit „szó nél­kül hagyta”. A politikai államtitkár vörös és fehér ateizmusról az egyházi fenntartású is­kolák arányával kapcsolatban beszélt, megemlítve, hogy a második világhábo­rú előtt az iskolák hatvan százaléka volt egyházi kezelésben, míg a ma kör­vonalazódó elképzelések szerint mind­össze egy százalékuk tartozna oda. Fe­lesleges tehát az úgynevezett keresztény kurzustól való riadozás — fejtette ki. A minisztérium rendkívül sajnálatos­nak tartja, hogy a tényeket meghami­sító, valótlanságokat állító sajtóközle­mények megjelentek, és reméli, hogy a témában érintett újságírók a sajtóetika írott és íratlan szabályai szerint levon­ják magukra nézve a megfelelő követ­keztetéseket. Havasi János szóvivő

Next