Új Magyarország, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

• Lemondott tegnap Madhav­­szinh Szolanki indiai külügymi­niszter. A miniszter döntésében feltehetőleg közrejátszott, hogy a Bofors-ügyben az utóbbi időben több támadást indítottak ellene. Ál­lítólag még Radzsiv Gandhi mi­niszterelnöksége idején a Bofors svéd fegyvergyártó cég megvesz­tegette az indiai kormányt, hogy az tőlük és ne a konkurens cégektől vegyen hadifelszerelést. A vádak szerint Szolanki akadályozta a fegyvervásárlási botrány kivizsgá­lását. • A Magyar Köztársaság athéni nagykövetsége tegnap arról tájé­koztatta az MTI-t, hogy görögor­szági idő szerint délben változatla­nul fennállt a görög kamionosok kezdeményezte határzár, a sztrájk­­bizottság vezetője nem járul hozzá a blokád feloldásához. A helyszí­nen tartózkodó konzul asszony ér­tesülése alapján a követség illeté­kese elmondta: három lezárt gö­­rög-jugoszláv határállomáson mintegy 50 magyar teherautó vesz­tegel, de a romlandó árukkal meg­rakott magyar járműveket kienge­dik az országból. • Két török katona meghalt, három megsebesült, amikor ismeretlen fegyveresek hétfő este Isztambul­ban tüzet nyitottak a hadsereg egyik autóbuszára. A támadás nyo­mán kitört tűzpárbajban két táma­dó megsebesült. Őket azonnal el­fogták, a harmadik később önként megadta magát. • Nagyszabású házkutatási akciót hajtott végre tegnap Berlinben és négy keletnémet tartományban a rendőrség, az államügyészséggel karöltve. Körülbelül 500 rendőr és 30 államügyész kutatott a keletné­met „kormányzati bűnözést" bizon­y­nyító dokumentumok után. A ren­dőrök egyebek között átkutatták a korábbi NDK-vezetés egyes tagjai­nak lakását is, Egon Krenzét, Günter Mittagét, valamint az NSZEP-utód­­szervezet, a DSZP (Demokratikus Szocializmus Pártja) archívumát. Vádat emelnek Hans Modrow volt keletnémet miniszterelnök ellen is. Modrow-t azzal gyanúsítják, hogy ösztönözte az 1989-es NDK-beli helyhatósági választások drezdai eredményeinek meghamisítását. Bush bejelentette: Segélycsomagterv a FÁK-nak Az amerikai elnök kijelentette: már fél éve készülnek a volt szovjet tér­ség segélyezéséről szóló tervek, te­hát az első elképzelések jóval előbb megszülettek, mint azok a vádak, amelyek szerint az Egyesül Álla­mok nem törődik az új kelet-euró­pai demokráciákkal. Bush elnököt már saját pártjának prominens képviselői is lassúsággal vádolják ez ügyben; legutóbb Richard Nixon egykori elnök minősítette elégte­lennek az egykori Szovjetunió utódállamainak nyújtott amerikai segítséget. George Bush hivatalában beszélt újságírókkal s megerősítette: „igen hamar" a nyilvánosság elé áll a kész tervezettel. Az elnök legutóbb va­sárnap nyilatkozott e témáról s ak­kor azt mondta: még ezen a héten várható a csomagterv bejelentése. Bush azonban részleteket sem ko­rábbi, sem mostani nyilatkozatá­ban nem árult el, de úgy tudni, hogy a csomagból 1 milliárd­ dollárt szán­nak a rubel stabilizációs alapjának s 3 2 milliárdot a befektetéseket ösztön­ző hitelgaranciák bővítésére. A Fehér Ház egyik szóvivője hét­főn hivatalosan ehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy az Egyesült Ál­lamok „jelentős szerepet" fog ját­szani a rubel megerősítésében a FÁK-államokban zajló gazdasági átalakítás időszakában. II. évfolyam, 78. szám 1992. április 1., szerda 1 ------------------------------------------------ Tegnap a Kreml György termében aláírták a föderációs szerződést A Kreml György termében tegnap délután ünnepélyes keretek kö­zött aláírták az oroszországi föde­rációs szerződést. A ceremónián a két, maga útját járó terület, Tatár­föld és a Csecsen Köztársaság kép­viselője nem vett részt. Ennek elle­nére az a tény, hogy az orosz ve­zetés mégiscsak tető alá hozta a dokumentumot, esélyt ad a szétes­ni látszó Oroszországi Föderáció ideiglenes egyben tartására. Borisz Jelcin orosz elnök ünnepi beszédében hangoztatta: „Orosz­ország mindig is egységes volt, az ma is és a jövőben is az lesz, nem törik meg Oroszország történel­me." Jelcin nagyra értékelte, hogy az autonóm területek vezetőinek volt kellő előrelátásuk és államfér­fiúi bölcsességük ahhoz, hogy megakadályozzák a föderáció szétesését. - Nem akarjuk min­denáron az egységet. Ezt csakis a köztársaságok és a régiók önálló­ságának megőrzése biztosíthatja - mondta. A szerződés aláírásának Orosz­ország nemzetközi elismertsége miatt is jelentősége van. Csakis egy stabil, egységes állam képes befolyásolni a világpolitikai folya­matokat és csakis egy ilyen alaku­lattal állnak szóba a külföldi politi­kusok - vélekedett Jelcin. Ruszlan Haszbulatov, az orosz parlament elnöke úgy nyilatko­zott, hogy a dokumentum végső formája növelte a föderáció tagjai­nak jogait. Csecsenföldi forrongások Kihirdették a rendkívüli állapotot Groznij központjában hatalmas tö­meg gyülekezett tegnap és a vá­rosban megszűnt a közlekedés. A Dudajev elnökhöz hű nemzeti gár­da erősíti a kormányépületek őr­zését, harci technikát, páncélozott harcjárműveket vonnak össze. Az ITAR-TASZSZ-nak az ellen­zékhez közel álló forrásból szárma­zó értesülése szerint az ellenzék Dudajev lemondását, a parlament feloszlatását és új választások kiírá­sát sürgeti. A követelés szerint ezt népszavazás előzné meg, amely­nek választ kellene adni arra, hogy szüksége van-e a köztársaságnak elnökre. Arra is választ várnak a népszavazástól, hogy Csecsenföld maradjon-e Oroszország része. Hivatalos közleményt egyelőre sem az ellenzék, sem a kormány nem adott ki. Szaid­ Ahmed Udijev belügymi­niszter a ITAR-TASZSZ-szal azt kö­zölte, hogy a tárca rendelkezésére álló erőkkel fenntartják a közren­det, azonban a politikai harcba nem avatkoznak bele. A Dzsohar Dudajevvel szemben álló erők ugyancsak tegnap reggel elfoglal­ták a csecsen rádió és televízió épü­letét Groznij városában. Az ostrom során gyorstüzelő fegyverekből tü­zeltek. A Csecsen Köztársaság parla­mentje rendkívüli állapotot hirde­tett ki azt követően, hogy fegyve­res lázadók elfoglalták a grozniji rá­dió és televízió központját. A rend­kívüli állapot fenntartásának idő­tartamát nem határozták meg, a csecsen törvényhozás azt javasolta, hogy az a helyzet teljes rendeződé­séig maradjon érvényben. Az ESA vállalta Pokolgépes merénylet Athénben Pokolgép robbant egy athéni éjsza­kai mulatóhelyen tegnap hajnal­ban. Ezt a Reuter jelentette helyi rendőrségi forrásokra hivatkozva. A robbanás következtében senki sem sérült meg, azonban az anyagi kár tetemes. A merénylet elkövető­­jeként a görög baloldali Népi Forra­dalmi Harc (ELA) csoportja jelent­kezett. A pokolgépet az éjszakai szórakozóhely bejárata elé helyez­ték, ám a robbanás idején az zárva volt. Az ELA márciusban már több EK rendszámú gépkocsi és állami bank ellen hajtott végre pokolgé­pes merényletet. Kohl kancellár döntése után Lemondott a német védelmi miniszter Kohl kancellár nem érte be „gyalog­­áldozattal" - Ruppelt védelmi mi­nisztériumi igazgató nyugállo­mányba küldésével -, hanem me­nesztette magát a minisztert, Ger­hard Stoltenberget is. Mindez Kohl és Stoltenberg teg­nap délutáni közös bonni sajtóérte­kezletén vált ismeretessé, ahol a miniszter személyesen jelentette be lemondását, a kancellár pedig azt, hogy elfogadja ezt a lépést. A védelmi miniszteri posztra a Ke­reszténydemokrata Unió (CDU) főtitkárát, Volker Rühét jelölték. Stoltenberg bukását közvetlenül a török harckocsiszállítási ügy idézte elő. Tavaly ősszel a Bundestag - pontosabban a képviselőház költ­ségvetési bizottsága - zárolt 25 mil­lió márkát, amelyet 15 Leopard-1­1 típusú harckocsi átszerelésére szántak, s így meg akarta akadá­lyozni, hogy a tankok Törökor­szágba kerüljenek. A védelmi mi­nisztérium, Ottfried Hennig parla­menti államtitkár személyében megígérte, hogy a parlamenti dön­tést tiszteletben tartják, ám, mint a napokban kiderült, a 15 Leopard- 1-et mégis leszállították Ankará­nak. A botrányok megingatták az amúgy is vitatott keresztényde­mokrata Stoltenberg tekintélyét, megbízhatóságát, a vezetési képes­ségeibe vetett bizalmat. Bonnban korábban azzal számoltak, hogy Kohl az év végén, a jövő év elején esedékes kormányátalakításkor mindenképpen meneszti Stolten­berget. Mostani gyors döntése minden bizonnyal összefügg azzal is, hogy a hét végén fontos tarto­mányi választások lesznek Baden- Württembergben és Schleswig-Hols­­teinben, a CDU-nak. A Stoltenberg-ügy lezáratlansá­ga szavazatokba került volna. A francia és a spanyol rendőrség akciója Újabb letartóztatások az ETA soraiban­ ­ Mind a francia, mind a spanyol rendőrség nagyszabású akciót kezdett a határ két oldalán levő baszk terroristák felkutatására és letartóztatására azt követően, hogy a francia rendőröknek sike­rült elfogniuk az ETA katonai szár­nyának vezetőjét, Francisco Mugica Garmendiat, valamint a szervezet több más irányítóját. A rendőrök az ETA-vezetők tanácskozásának színhelyén számos fontos doku­mentumot találtak, s lefoglaltak egy hordozható számítógépet is, amelyben ugyancsak értékes, a nyomozás folytatását elősegítő adatokat tároltak az ETA katonai szárnyáról. Mugica Garmendiat és vezető társait jelenleg a bordeaux-i bör­tönben őrzik, a többi letartóztatott, köztük az ETA vezetők több testő­re egyelőre a helyi rendőri szervek őrizetében van. A most 39 éves baszk terrorista 1973 óta vesz részt a baszkok titkos szervezetében és a Franco kor­mány idején egyik végrehajtója volt a falangista miniszterelnök, Carrero Blanco meggyilkolásának. Azóta számos merénylet tervező­je, végrehajtója volt, bár közben egy ideig politikai menedékjogot kért Franciaországban. Gyakorlati­lag 1987 óta volt vezetője a terro­rista akciókért felelős „katonai szárnynak". José Luis Corcuera spanyol bel­ügyminiszter figyelmeztetett arra, hogy a vezérek kiiktatása nem je­lenti a terrorista csoport működé­sének végét, sőt az is megtörtén­het, hogy az ETA katonai szárnya „bosszút akar állni" a letartóztatá­sok miatt. A spanyolországi baszk tartományokban több helyen vol­tak kisebb-nagyobb tüntetések, a vezetők letartóztatása elleni tilta­kozások, sőt a szélsőséges baszk párt, a Heri Batasuna helyi képvise­lői felszólították San Sebastian vá­ros vezetését arra, hogy „bojkottál­­ják" a nagyszabású kerékpáros körversenyt, a Tour de France-ot, amelynek rajtja az idén a spanyol városban lesz. A hatóságok attól tartanak, hogy az ETA ezt az alkal­mat esetleg merényletekre akarja felhasználni. A moldovai elnök parlamenti beszéde Éles bírálat Saposnyikovnak Már csak órák vannak hátra abból a határidőből, amit még a hét vé­gén adott a Dnyeszter menti oro­szoknak a moldovai vezetés. A konfliktus éleződését mutatja, hogy Mircea Snegur moldovai el­nök tegnap a parlementben drá­mai hangú beszédében kijelentet­te: „Türelmünk végére értünk, a túlparton nem akarnak békés megoldást." Snegur parlamenti beszédében félreérthetetlenül leszögezte: Chi­sinau (Kisinyov) megteszi a rend és a fegyelem helyreállításához szük­séges lépéseket. A parlament ülé­sén egyébként először vett részt a Dnyeszter bal partjáról érkezett küldöttség, amely felszólította a szemben állókat, hogy vonják hát­rább csapataikat, és azonnal kezd­jék meg a tárgyalásokat. Snegur ugyancsak tegnap táv­iratot juttatott el Jevgenyij Saposnyi­­kovhoz, az Államközösség hadsere­gének főparancsnokához. Ebben meglehetősen fenyegető hangon azt követelte, hogy a főparancs­nokság tartsa felügyelete alatt a 14. hadsereg tevékenységét, vagyis tartsa távol az eseményektől az egységet. Kifogásolja továbbá, hogy az el­múlt napokban rendszeresen megsértették a köztársaság légte­rét, anélkül, hogy a berepülésekről előre tájkékoztatták volna a mol­dovai szerveket. Azt is szemére ve­tette Saposnyikovnak, hogy a ti­­raszpoli katonai repülőtérre több tucat államközösségi repülő érke­zett, illetve Saposnyikov helyette­se, Borisz Pjanykov túl gyakran tesz látogatást a moldovai alakulatok­nál, szintén bejelentés nélkül. Taktikák és törésvonalak Nyilvánvaló, hogy ez alkalommal a véletlen - a legjobb szervező - ala­kította a dolgokat. Mégis van benne valami jelképszerű, hogy a Levi-ügy kirobbanása időben szinte egybeesett a spanyolországi, ún. szefárd zsi­dók kiűzetésének 500. évfordulójával, amelyről az ibériai országban, Iz­raelben és a világ más részein is megemlékeznek ezekben a napokban. Mindkét esemény egy különösen sokat szenvedett, hazájából többször is kiűzött zsidó etnikai csoport gyökereire, helyzetére, politikai súlyára tereli a figyelmet és jelzi az izraeli társadalom belső változásainak az irányát is. Azokban az órákban, amikor a madridi zsinagógában János Károly spanyol király és Chaim Herzog izraeli elnök jelenlétében (az utóbbi az első izraeli államfő, aki ellátogat Spanyolországba) emlékeznek a Kasz­­tíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd által kiadott, és Európa legna­gyobb zsidó közösségét hazája elhagyására kényszerítő „Zsidó Edik­­tum" félévezredes évfordulójára, a zsidó politikai élet megosztott a Le­vi-ügy megítélésében. Sokan hajlanak rá, hogy David Levi külügymi­niszter lemondása mögött személyes sérelmeket, zsarolásra emlékezte­tő politikai manőverezést lássanak. E felfogás szerint Levi - aki poszt­jánál fogva a kormányon belül a második helyre, és kormányfőváltozás esetén automatikusan a miniszterelnöki tisztségre tart igényt - nem alaptalanul sérelmezi, hogy pártja politikai rangsorolásában nemcsak Samir mögé került, hanem Arensz hadügyminiszter és Sáron lakás- és telepítésügyi miniszter is megelőzte. Háttérbe szorítását hívei általában a szefárd eredetű keleti zsidóságra nézve sérelmes döntésnek tartják. A dolgok megértéséhez tudni kell, hogy a bevándorlás első szaka­szában, vagyis 1919 és 1948 között Európából nagyjából tízszer annyian vándoroltak be Palesztina területére - szám szerint hozzávetőlegesen 400 ezren - mint Ázsiából. A főként Németországból, Lengyelországból és más kelet-európai országokból származó betelepülők és már Izrael­ben született utódaik, a szabrák az évtizedek folyamán nemcsak az ál­lam fennmaradásáért folytatott háborúkban jeleskedtek, hanem iskolá­zottabbak, tehetősebbek lévén fokozatosan a kulcspozíciók zömét is el­foglalták. Az izraeli államalapítást követő negyedszázad alatt azonban a tendencia megfordult. Egészen az orosz zsidók tömeges kivándorlá­sának kezdetéig­­ a zsidó lakosság gyarapodásának fő forrását a közel­­keleti és észak-afrikai zsidók betelepedése jelentette. Ráadásul maga­sabb szaporulati rátájuk révén ők, a szefárd illetve keleti zsidók, egyre nagyobb arányt kezdtek képviselni a lakosságon belül. Izrael zsidó la­kosságának ma már több mint a fele tartozik ez utóbbi kategóriába. David Levi, aki Marokkóból származik és húszévesen, 1957-ben ván­dorolt be Izraelbe, igazi sikerember, self made man, aki fokról fokra ha­ladva lett a legnagyobb koalíciós párt, a Likud egyik vezetője és a kül­ügyminiszteri kulcstárca birtokosa. Szó sincs természetesen arról, hogy az izraeli politika a származási hely által determinált etnikai csoporto­sulások alapján szerveződjék, ám ez utóbbiakat igenis számon tartják, figyelembe veszik a politikában. Az is igaz, hogy az európai bevándo­rolt askenázi zsidók és a szabrák vezető szerepét sokáig senki és semmi nem kérdőjelezte meg. Ben Guriontól napjainkig a Munkapárt színeit képviselő Peresz volt az egyetlen olyan dél-európai, szefárd gyökerű politikus, aki a kormányfői posztra emelkedett, ám keleti zsidónak ez eddig nem sikerült. Időközben egyre erősödtek és erősödnek a belpo­litikai viták, az ortodox és világias zsidók nézeteltérései, s a Likud ve­zette koalíción belül „döntőbírói" szerephez jutottak - végül is a koalí­ció bukását előidézve és a választások előrehozását is kikényszerítve - az ortodoxokat képviselő vallási pártok. Nyilvánvaló, hogy a Likudot a júniusi választásokra vezető Samir miniszterelnök nem szívesen ve­szítené el Levit és ezt le is szögezte. Nem jönne neki jól, ha az eddigi törésvonalak mellett újabb is jelentkezne származási hely kategóriája szerint. Maga Levi főbb vonalakban elfogadja a Likud bel- és külpoliti­káját, bizonyos kérdésekben azonban - például az arab-izraeli tárgya­lások ügyében - hajlékonyabb a Samir-Árensz csoportosulás tagjainál. Ezek a „részletek" egyre hangsúlyosabbakká válhatnak most, hogy a településpolitika és az orosz zsidók letelepítéséhez igényelt amerikai kormány garanciái ügyében feszültebbé vált Washington és Jeruzsálem viszonya. Nem kizárt, hogy Levi valóban csak taktikázik, de a másik feltételezés sem alaptalan, nevezetesen az, hogy esetleg új párt alapításával meg­osztja az általában a Likud vezette koalícióra voksoló szefárd keleti zsi­dókat. Ez pedig a Likud vereségével lenne egyenértékű. Az 1984. szep­temberi választások óta ugyanis patthelyzet volt, vagy minimális több­séggel kormányzott a Likud-tömb. Persze Levi nem azért jelentette be lemondását, hogy végképp kiűzessék a politikából. Ezért arra lehet szá­mítani, hogy a választások időpontjának közeledésével a taktikázás na­gyobb szerephez jut, mint bármiféle politikai elv vagy az ország jövő­jére vonatkozó stratégiai elképzelés. Igaz, ebben az izraeli politika nem jelentene különösebb kivételt. Szászi József ■S7Francia választási tájkép Botrány és szürrealizmus A szocialisták további súlyos vereségét, Mitterrand el­nök növekvő nehézségeit emelik le a kommentárok a franciaországi regionális választásokat és a járási vá­lasztások második fordulóját értékelve. A szocialisták elvesztettek öt megyét. A parlamenti képviselőknél a Le Figaro „hekatombáról" - öldöklés­ről - ír: a baloldalról 27 képviselő és szenátor, a jobbol­dalról 7 honatya vesztette el tanácsosi mandátumát. A kormány miniszterei közül Jean-Louis Bianco elvérzett járásában; a többi minisztert újjáválasztották, vagy megválasztották. Edith Cresson régi járásában csak 170 szavazattal nyert, amit vereségnek minősítenek. A hét végén az okozott nagyobb botrányt, hogy a feltételezések szerint a kormány két miniszterét, Jean- Pierre Soissont és Jean-Marie Rauscht csupán a lepenista Nemzeti Front szavazataival választották meg körzeti elnökké Dijonban, illetve Metzben. Soissont Cresson lemondásra szólította föl, aki a kérést teljesítette; a Le Figaro ezt úgy kommentálja, hogy hat évre inkább a biztos körzeti elnöki címet tartotta meg, mint a bi­zonytalan kormánytagságot. A Figaro szerint, tekin­tettel, hogy a szavazás titkos, nem lehet semmit sem bizonyítani, de bármi történt is, a két kormánytag Le Penék „túsza" lett. A Figaro összefoglalója szerint Mitterrand most a kormány sorsával néz szembe, és a meggyöngült PS (Szocialista Párt) belső válságával. A szocialista veze­tők arra szorítják az államfőt, hogy szabaduljon meg Cressontól, akinek a rossz választási eredményeket tulajdonítják. Több miniszter azért járt közben a Ely­­sée-nél, hogy semmiképpen se Jack Lang legyen Cres­son utóda. A rocardisták viszont Delors-t kívánják a Matignonba, abban a reményben, hogy a hatalom „el­­nyűvi majd". Fabius kijelentette, „becsületesen el kell ismerni, hogy ez komoly kudarc volt". A Figaro vezércikkében Franz-Olivier Giesbert azt emeli ki, hogy tizenegy év óta ez a hatalom legsúlyo­sabb kudarca. Mitterrand-nál senki sem tudja jobban, miként rom­bolja szét az arányos választási rendszer a politikai táj­képet. Ezt folytatni botrány és szürrealizmus. Ha kitart mellette, hogy megóvja önmagát, még jobban leszál­lítja a demokratikus gyakorlat értékét. Lerombolja mind a bal- mind a jobboldalt, de Franciaország ideál­ját is. Azzal, hogy a Nemzeti Front kormánytagok megválasztását segítette, bevallotta azt az objektív szö­vetséget, amely tudatosan vagy nem, a hatalomhoz köti őt. Mitterrand-nak nehéz lesz kitartania a követ­kező választásokig. „Szegény franciák szemlátomást nagyon forró vízben ülnek" (A Die Presse karikatúrája)

Next