Új Magyarország, 1992. augusztus (2. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

Jeszenszky Géza baltikumi tárgyalásai­n 1 -/­fai Finnugor csúcstalálkozó lesz Kiküldött munkatársunk telefon­jelentése: A hétvégén Litvániában és Észt­országban folytatódott Je­szenszky Géza külügyminiszter háromnapos hivatalos baltikumi programja. Szombat délelőtt Vil­niusban az esti órákban pedig az észt fővárosban, Tallinnban ke­rült sor annak a barátsági és együttműködési szerződésnek, valamint vízummentességi meg­állapodásnak az aláírására, amelyhez hasonlót egy nappal korábban a lett fővárosban ellen­­jegyzett a magyar külügymi­niszter. Ilyen jellegű alapszerződést Magyaroszág a kommunizmus összeomlása után eddig csak a nyugat-európai országokkal kö­tött. Ennek az az elsődleges oka, hogy a szerződés meglehetősen szigorú normákat rögzít, minde­nekelőtt a területi integritás, il­letve a kisebbségi jogok tekinte­tében. Figyelemre méltó ugyan­akkor, hogy - magyar diplomá­ciai köröktől szerzett értesülések szerint - közvetlen környeze­tünkben is előkészítés alatt áll két hasonló szerződés. Az egyik Cseh és Szlovákiával - ezt érte­lemszerűen az északi szomszéd államjogi státusának rendezése után lehet végső formába önte­ni, a másik pedig Romániával. Az utóbbi esetben viszont az em­lített két szempont, a területi in­tegritás, illetve a kisebbségvéde­lem kérdései körül zajló viták késleltetik a jóváhagyást. Nyilvánvaló, hogy ilyen jelle­gű nézetkülönbségek hazánk és a balti államok között nem me­rülhetnek fel. Magyarországnak egy erősebb jelenlétre van szük­sége a Baltikumban - jelentette ki Jeszenszky Géza a közös do­kumentumok aláírása után Vil­niusban. A magyar külügymi­niszter megelégedéssel nyugtáz­ta azokat a pozitív változásokat, amelyeket Litvánia újbóli füg­getlené válása óta az elmúlt egy évben lezajlottak. (Folytatása a 3. oldalon) Szerbek a muzulmán táborokban? Az úgynevezett Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság Vörös­keresztje tegnap azt közölte, hogy a köztársaság középső részén három olyan koncentrációs tábor van, amelyben szerbeket tarta­nak fogva. A Tanjug által idézett nyilatkozat szerint a muzulmá­nok és horvátok mintegy 3 000-5 000 polgári személyt őriznek a konjici, celebici és buturovic-poljei táborban, rendkívül rossz kö­rülmények között; kínozzák őket, és más erőszakos cselekménye­ket követnek el ellenük. Claudia Grassi, a Nemzetközi Vöröskereszt tisztviselője teg­nap Belgrádban közölte: a se­gélyszervezet engedélyt kapott a bosznia-hercegovinai szer­­bektől, hogy képviselői felke­reshessék az általuk fenntartott fogolytáborokat, és reméli, hogy már a következő héten megkezdhetik az ellenőrző láto­gatásokat. Több mint 2 500 bosznia-her­cegovinai menekült érkezett tegnap Németországba. Ők al­kotják az utolsó csoportját azoknak a menekülteknek, akik a polgárháborús vérontás elől ideiglenes menedéket kap­tak az országban. Az erdő és a fa, az erdő és az ember, az ember és a fa kapcsolatát bemutató, 12 építményből álló múzeumnegyedet hoznak létre az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. Befejezéséhez közeledik annak a templomnak az építése is, amelyet Csete György tervezett, s belsejét a mártélyi fafaragó művész, Nagy Ist­ván munkái díszítik. A tervek szerint a munkával 20-ára készül­nek el, s a Szent István király tiszteletére rendezett ünnepség öku­menikus istentiszteletét már az új templom előtt tartják meg Nagy Béla felvétele -----------------------------------------­ Távirat Megvan a 12. arany! All fölött érzett össznemzeti öröm. Sándor György Aranyos búcsú az olimpiától Szombaton Castelldefelsben megszületett a várva várt tizenegyedik magyar aranyérem! Női kajak né­gyesünk (a képen balról Kőbán, Mészáros, Czigány és Dónusz) 1000 méteren győzött Férfi kajak négye­sünk ezüstérmes lett így küldöttségünk 11 arany-, 12 ezüst- és 7 bronzérmet szerzett a barcelonai nyári olimpián. És egy Spanyol Becsületrendet, amelyet János Károly király tegnap adott át Schmitt Pálnak, a MOB elnökének, a NOB Végrehajtó Bizottsága tagjának MTI - Külföldi képszerkesztőség Csurka-interjú A HÉT-ben Nem adom fel! A HÉT című televíziós műsor tegnap este megszólaltatta a leg­utóbbi rádiósbotrány három fő­szereplőjét: Szalay Zsoltot, Győri Bélát és Csurka Istvánt. A botrány fogalma természetesen nem egy­ként vonatkozik mindhármójuk­ra. Az igazi „botrányhős" - Gom­bár elnökkel a háta mögött- Sza­lay Zsolt, aki Győrit lényegében kiebrudalta - az emlékezetes So­ros-műsor kapcsán - a Bródy Sándor utcából. Csurka István­nak minderről természetesen - mint láthattuk és hallhattuk a tegnap esti adásban - megvan a maga határozott, lényegre tapin­tó véleménye. Csurka nem kertelt, miként ezt eddig is megszokhat­tuk tőle. Szerinte pozíciójukat át­mentő kommunisták átlátszó ma­nőveréről van szó. Egy kérdésre válaszolva - miszerint nem jutott még eszébe, hogy hónapok, évek óta ugyanazt mondja? - így felelt: mindaddig ugyanazt kell monda­nom, ha kell ezerszer is, amíg a mé­diák vezető posztjain a Szalay-féle, a pártállam struktúrájából vissza­maradt, átmentett, hatalmaskodó emberek beleszólhatnak és befo­lyásolhatják a milliók közérzetét meghatározó műsorszerkesz­tést. Török javaslat a NATO-nak Törökország a közelmúltban azt javasolta a NATO-orszá­­goknak, hogy indítsanak „sebé­szi pontosságú" légitámadáso­kat a boszniai szerb állások el­len. Ezt a Hürriyet című török lap jelentette tegnapi számá­ban katonai forrásokra hivat­kozva, s hozzátette: az ankarai vezetés már ki is dolgozta a légi csapások akciótervét. Ennek értelmében 25-30 ilyen állást kellene bombázni F-15-ös és F-16-os gépekkel, amelyek európai támaszpon­tokról vagy repülőgép-anyaha­­jókról szállnának fel. Egy ilyen támadást a törökök szerint egy nap alatt végre lehetne hajtani, s el lehetne kerülni az esetleges szárazföldi akcióval együttjáró veszteségeket. Még van víz a Dunában Hőség, forróság, azaz a vízparti nyaralóknak igazi a nyár. So­kunk emlékezete szerint hasonló forró szárazság emberemlékezet óta nem volt hazánkban. A sze­mélyes emlékek helyett megbíz­hatóbb adattal szolgál Bártfai Er­zsébet, az Országos Meteorológia Szolgálat ismert személyisége. Elmondása szerint napjaink hő­sége az átlagos augusztusi na­poknál mintegy 5-7 fokkal maga­sabb, de nem éri el az 1950. július 5-én Pécsi hőségrekordot, ami­kor is 41,3 fokra emelkedett a hő­mérő higanyszála. A Duna budapesti vízállása meghaladja a kritikusnak tartott 1 méteres magasságot, így egye­lőre semmi sem indokolja az esetleges vízkorlátozást. A Fővá­rosi Vízművek pénteken - a la­kosság és a nagyfogyasztók ré­szére - egymillió 150 ezer, szom­baton egymillió 106 ezer köbmé­ter vizet szivattyúzott ki a Duna­­menti kútjaiból. A vasárnapi víz­­fogyasztás szintén hasonló mér­leggel zár - tájékoztatta lapun­kat tegnap kora este Fábián Ár­pád, a vízművek ügyeletes disz­pécsere. Egyedül a zöldövezeti Adyligetben, ott is csupán egyet­len utcában van kisebb víznyo­más az elvártnál. B.T. J. A mai nap az első, amikor első gondolatunk nem az olimpia lesz. Jönnek a békés, családias köznapok, egyszerre csak rádöbbenünk arra, nemcsak televíziónk van, de családunk is. Az apukák, hajó a szemük és van iskolás csemetéjük, észrevehetik: megint nőtt a gyerek. Ez az olimpia sok sportolónak az első olimpiája volt. Ők, ha­csak nem túl tájékozottak és elemző kedvűek, azt hihetik, minden olimpia ilyen. Hogy minden a helyén van, minden meg van szer­vezve, ki van találva, az étel tálalva, süt a nap, ragyog az ég, ragyognak a boldog tekintetek, s a katalánok eltűrik, ha spanyo­loknak nézik-mondják őket, a baszkok is meghúzódnak hűs he­gyeik közt. Hogy az oroszok a grúzokkal együtt mondják magu­kat egyesítettnek, hogy a litvánok legyőzhetik az egyesített ko­sarasokat. Hogy új országok neve, címere, zászlója tűnik föl a sta­dionban, a nézőtéren, a rekortánon és a csúcson. Hogy a lelkekben örök és háborítatlan a béke, hogy tényleg lehet valami abban, amit olimpiai számaink mindegyikében leírtunk, Feleki Lászlót idézve: „A gyilkosság nem olimpiai sportág." Nem volt ez mindig így. Volt már bojkott, volt hamiskás jóakarat. Volt fenyegetés, volt tragédia, voltak áldozatok. Volt, nem is oly rég hogy a startpisz­tolyt a politikacsinálók sütögették a kedvükre. Volt, hogy mi ma­gunk sem tudtuk pontosan, mi a fontosabb: a békeharc vagy a győzelem? Ez a másság olimpiája volt. Ez a nemzetek olimpiája volt. S mivel igencsak örülhetünk előkelő helyezésünknek, kimondhat­juk: ez a mi olimpiánk is volt. Minden magyaré, akárhol él e föl­dön. Apáti Miklós

Next