Új Magyarország, 1992. november (2. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

• Az ausztriai Kismartonban szombatra virradóra meggyaláz­ták a város új zsidó temetőjét. Is­meretlenek a sírkövek több mint felére antiszemita és neonáci jel­szavakat firkáltak. A rendőrség a temető előtt szombaton egy pa­pírdarabot talált, amelyen a tet­tesek magukat a „rasszista-szo­cialista árja ellenállási mozga­lom" tagjainak mondták, s hős­ként éltették Jörg Haidert, az or­szág harmadik legnagyobb párt­ja, a jobboldali Szabadságpárt vezetőjét. (Mint a UPS megjegy­zi, a bevándorlás korlátozását követelő Haidert magában Ausztriában is sokan a neonáci érzelmek szításával vádolják.) • Legalább 150 személy vesztette életét vagy sérült meg vasárnap­ra virradóra egy pakisztáni vo­natbalesetben. A katasztrófa - egy személy- és egy teherszállító szerelvény ütközött egymásnak - Szukkúr városától 120 kilomé­terre északra történt. A baleset körülményei egyelőre nem is­mertek, a rendőrség nem zárja ki a szabotázs lehetőségét. • Több mint kétszázan vesztet­ték életüket szombaton este Lu­andában azt követően, hogy har­cok robbantak ki az UNITA el­lenzéki szervezet és a kormány fegyveresei között. A jelentés szerint lángokban áll az UNITA luandai központja, a Turismo ne­vű szálloda, miután az éjszaka a biztonsági erők lövették az épü­letet, és elfoglalták alsó szintjét. • A török hadsereg egységei harckocsik és repülőgépek segít­ségével szombat reggel Irak észa­ki részén elfoglalták az ankarai kormány ellen küzdő Kurd Munkapárt egyik jelentős tá­maszpontját, s legalább ezer ger­illát megöltek. Ezt a török televí­­zió­ jelentette, hozzátéve: a táma­dás idején 2000-2500 fegyveres volt a táborban. A halálos áldoza­tokról szóló adatot egyelőre más forrásból nem erősítették meg. • Meggyőződésem, hogy a Gab­­cikovóval kapcsolatos magyar külpolitikai kezdeményezések kudarccal végződnek - nyilat­kozta Vladimir Meciar szlovák mi­niszterelnök szombat éjjel a szlo­vák rádiónak, miután hazatért háromnapos ausztriai látogatá­sáról. Tűzszünet Észak-Oszétiában? A RI­A orosz hírügynökség közlé­se szerint azonnali tűzszünetben állapodtak meg az Észak-Oszé­­tiában szemben álló felek. A megállapodás a fegyvernyug­vásról Georgij Hizsa orosz minisz­terelnök-helyettes közvetítésé­vel jött létre az oszétok és az in­­gusok között. A két szemben álló fél képvise­lői egy Vlagyikavkáz közeli tele­pülésen találkoztak. A létrejött egyezség értelmében a fegyve­rek délután 16 órától hallgattak el. Az ingusok késznek nyilvání­tották magukat arra, hogy fegy­veres egységeiket Észak-Oszé­­tiából a szomszédos Ingusföldre vonják vissza. A térségben lévő orosz ejtőernyősöket a két köz­társaság határára vezénylik. II. évfolyam 258. szám 1992. november 2., hétfő A győzelem forró vonalán Holnap választ Amerika / Ohio (Folytatás az 1. oldalról)­hiotól Michiganig bejárta az egész országot és elmondta, hogy milyen rettenetes lenne az amerikaiak számára, ha novem­ber 4-én az újságok azzal a cím­mel jelennének meg „Ismét négy évre megválasztva". Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy ma már egyáltalán nem tartják lehetet­lennek, hogy Bush ismét a Fehér Ház lakója lesz az elkövetkezen­dő négy évben. Igaz, hogy a köz­vélemény-kutatások szerint még mindig Clinton vezet néhány százalékkal a hivatalben lévő el­nök előtt, de ki tudja, mit hoz a november 3-i választás? „A győzelem forró vonalán vagyunk" - jelentette ki Bush el­nök. A Fehér Ház lakója már múlt szombaton elhagyta a min­denkori amerikai elnök reziden­ciáját, hogy országos kampá­nyon vegyen részt. Tegnap Te­­nessee-ben és Missouriban állt hívei elé. Az Egyesült Államok légierejének egyes számú gépe mellett külön kampányvonat áll az elnök rendelkezésére. Bush, aki választási kampánya közép­pontjában Clinton tapasztalat­lanságát és hozzá nem értését ál­lította, az egyik legutóbbi válasz­tási nagygyűlésén kijelentette: Az én kutyám, Millie, többet tud a külpolitikáról, mint az a két fic­kó. A két fickó kifejezés alatt ter­mészetesen Clinton és alelnökje­­löltje értendő. Bush kampányát némileg megzavarta, hogy házi fotósa és a Fehér Ház szóvivője megbetegedett. Állítólag napok óta gyomorrontásban szenved­nek. Egyébként is mindkét elnök­jelöltön látszik a fáradtság jele. Clinton egyik választási nagy­gyűlésén bizonytalan kezekkel nyúlt egy, a tömeg soraiból föl­emelt kisgyerek után. Szerencsé­re segítőtársai, akik szorosan mellette tartózkodtak visszajut­tatták a gyermeket szüleihez. Ami a választási kampány utolsó szakaszát illeti, ez egyáltalán nem mentes a politikai övön alu­li ütésektől, sőt mondhatni rúgá­soktól. Nemrégiben került elő Caspar Weinberger kézzel írott naplója, amelyben beszámol az 1986. január 7-i Fehér Ház-i talál­kozóról. Ekkor Ronald Reagan volt az Egyesült Államok elnöke és Bush az alelnök. Állítólag ek­kor határozták el, hogy négy­ezer darab rakétát adnak el Irán­nak azért, hogy Libanonban Te­herán-barát iszlám csoportok öt amerikai túszt engedjenek sza­badon. Weinberger szerint csak ő és az akkori külügyminiszter ellenezték az ügyletet. Ez megle­hetősen kínos Bush számára, hi­szen Weinbergernek j­anuár 5-én bíróság elé kell állnia, mert a képviselőház illetékes bizottsága előtt állítólag 1987. június 17-én hamis tanúvallomást tett. Ter­mészetesen Clinton maximáli­san kihasználja az ebből szárma­zó előnyt, nevezetesen azt, hogy Weinberger és Bush abban az időben szoros politikai kapcso­latban állt egymással. De Clintonnak is szembe kell néznie azzal, hogy szemére ve­tik a vietnami háború idején ta­núsított magatartását, vagyis azt, hogy a sokak szemében ha­zafias katonai cselekedetek alól a demokraták elnökjelöltje kibújt. Szinte minden jelentősebb lap és tévétársaság közli felméréseit az esélyekről. A legszélesebb „szakadék" szerint tíz százalék van a két elnökjelölt népszerűsé­ge között. A legszűkebb megíté­lés pedig mindössze egy száza­lékról szól. Most már szinte biz­tos, hogy nagyon szoros ered­mény várható az elnökválasztá­son. A felmérések szerint a fel­nőtt lakosság középosztályának a fele még ma sem döntötte el, hogy kire adja szavazatát. A bi­zonytalankodók elhatározása fogja eldönteni, hogy ki lesz az Egyesült Államok leendő elnöke a következő négy évben. G. Fehér Péter A The Economist karikatúrája Boszniai szerb javaslat Etnikai alapon öt kanton A szerbek kezére került Jajce vá­rosából mintegy huszonötezer menekült érkezett a közeli Trav­­nik városába, és vasárnapra vir­radó éjszaka még további 10-15 ezer embert várnak. Eközben Genfben a Jugoszlá­­via-konferencia két társelnöke nyilatkozatban ítélte el a jajcei menekültek elleni támadásokat. (Mint jelentettük, állítólag a szerbek tüzérséggel lőtték a me­nekülőket.) Cyrus Vance és Lord Owen felszólította a szembenálló feleket, hogy adjanak utasítást az ártatlan polgári lakosság és a segélyszervezetek emberei elleni támadások leállítására. Hasonló dokumentumot tett közzé va­sárnapra virradóra az amerikai külügyminisztérium is. A Tanjug egyébként arról szá­molt be, hogy Radovan Kara­­dzsics, a boszniai szerbek vezető­je a boszniai „szerb köztársaság" parlamentjének szombati ülésén felvetette: Boszniát etnikai ala­pon vágják szét öt kantonra. Eb­ből egy horvát, egy szerb, három pedig muzulmán lenne, de ez utóbbiak lényegében csak egy­­egy várost jelentenének, s az esetleg létrejövő közös politikai testületekben a muzulmánok­nak mindenképpen csak egy szavazatuk lenne. Lövik a menekülteket A Jajce környéki hegyes vidé­ken még mindig csaknem húsz­ezer menekült bolyong, s előre­jutásukat az erdőkben rejtőző orvlövészek időről időre ismét­lődő támadásai szinte kilátásta­lanná teszik. Szarajevóban vasárnapra vir­radóra is folytatódtak a harcok. A fővárosban egész éjszaka lö­völdözés hallatszott: a helyi szerb milicisták a köztársasági erők óvárosi állásait támadták. Dél-Hercegovinában horvát katonai előkészületekről szá­moltak be: szerb források sze­rint a horvát gárda csapatössze­vonásokat hajt végre, s előretolja állásait. Közös államban a szerbek? Közös állam megalakításáról döntöttek szombaton este a boszniai, illetőleg a horvátorszá­gi szerbek önhatalmúlag létre­hozott parlamentjei. Az erről szóló nyilatkozatot a boszniai Prijedorban fogadták el. „Szerb Krajina" és a „Boszniai Szerb Köztársaság" a dokumen­tum értelmében közös védelmi politikát folytat majd, vám- és pénzügyi unióban áll egymással, valamint egységes törvényho­zást tart fenn, sőt címereit is egy­ségesíti. A végső egyesítésről a két köztársaságban rövidesen népszavazás útján döntenek. A tervek szerint a népszavazást követően pedig felszólítják az egykori Jugoszlávia területén élő szerbeket, hogy csatlakozzanak az új államhoz. Halottak napján a zágrábi temetőben. A fiát vesztette el a háborúban... MTI - Külföldi képszerkesztőség MUháttér Fordulat vagy vergődés? A csatazaj még nem csitult el, de az elnökjelöltek szinte teljesen kiürítették tölténytárukat, s most már következhet a „nagy leszámo­lás" utolsó mozzanata. A kérdések kérdése azonban továbbra is ott lebeg a lőporfüstös küzdőtér fölött. Vajon mit hoz a győzelem: nagy fordulatot, vagy további vergődést? A gazdasági recesszió folytató­dását, vagy az annyira óhajtott felpezsdülést? Bush az utolsó pillanatig arról igyekezett meggyőzni a választó­kat, hogy az a bizonyos jelképes pohár, amelynek szintjéből lemér­hető a gazdaság állapota, nem félig üres, hanem­­ félig tele van. Ezt alátámasztandó, az amerikai kormány október végi jelentése arról adott diadalittas hírt, hogy a nyár folyamán a gazdaság vá­ratlanul nagy növekedést produkált. Az elnök ebből természetesen nyomban tőkét kovácsolt, s kijelentette: sorozatban immár a hato­dik negyedév ez a mostani, amely az amerikai növekedést mutatja, és ez folytatódni is fog, hiába erősítgetik váltig a demokraták, hogy rosszul áll a szénánk. Szó ami szó, júliustól szeptemberig az Egyesült Államok GDP- növekedése 2,7 százalékos volt, csaknem a kétszerese a tavaszi 1,5 százaléknak, s az infláció is 2,1 százalékra esett. Ennek ellenére a közgazdász-szakértők továbbra is roppant óvatosan fogalmaznak, mert szerintük a nyári felfutás csak idényjellegű volt - a további­akban 1,5 százaléknál többre aligha lehet számítani. Márpedig ez nem elegendő ahhoz, hogy a munkanélküliek száma lényegesen csökkenhessen. Hogy a helyzet korántsem olyan rózsás, ahogy azt Bush láttatni szeretné, bizonyítják azok az adatok, amelyekről az elnök termé­szetesen bölcsen hallgatott. A nyári „váratlan" növekedés ugyanis annak köszönhető, hogy a vásárlók kénytelen-kelletlen hozzányúl­tak megtakarított pénzükhöz - a takarékossági ráta 5,3 százalékról nyomban 4,5 százalékra csökkent -, és jórészt ebből fedezték a be­vásárlásaikat, hiszen a lakosság bevétele ebben az időszakban alig 2 százalékkal növekedett, kiadásai viszont jóval meghaladták a 3 százalékot. De az sem mellékes, hogy a nyár folyamán a katonai kiadásokat hirtelen 6,4 milliárd dollárral megnövelték, arra is gon­dolva, hogy valamelyest ez is feléleszti a gazdaság lankadó tüzét. A Pentagon ugyanis sietett elkölteni mindazt, ami még megmaradt a költségvetéséből, mert október 1-jével megkezdődött az új fiskális év - erre viszont az elnökjelöltek egybehangzóan kilátásba helyez­ték a védelmi kiadások megnyirbálását. Clinton, a főesélyes ugyanis cseppet sem titkolta azon szándékát, hogy a Pentagon pénzéből is lefaragva az oktatás, az infrastruktúra és a telekommunikáció felé irányítsa az államkincstári kiadásokat - ettől reméli ugyanis a hosszabb távú előnyöket és az egészséges alapú fellendülést, egyszóval a képzett munkaerő segítségével kí­vánja újjáéleszteni a hanyatló országot. Hogy jó helyen tapogató­zik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt két évben a felére csökkent az új diplomásoknak fölkínált munka­helyek száma, s manapság már diplomával a zsebben is hónapokon át kell kilincselni állásért. Arról nem is szólva, hogy a 7,5 százalékos munkanélküliségi ráta valójában 11 százalékos, mert rengetegen feladták a reményt, hogy munkát kaphatnak, és nem is tartják őket nyilván. Mindenesetre Amerika „titkos" fegyvere továbbra is a termelé­kenység, amelyben változatlanul első helyen áll a világon. Ezt azonban, a közhiedelem ellenére nem a nagyvállalatoknak, a ter­melés robotizálásának vagy a hozzáértő vezetésnek köszönheti, ha­nem elsősorban annak, hogy a kormányzat sokkal kevésbé védel­mezi a cégeket a belföldi és külföldi konkurenciától, mint teszik azt Európában vagy Japánban. Ha a verseny valóban ennyire éltető, akkor nyilván azoknak lesz igazuk, akik azt jósolják, hogy győzhet Clinton, Bush vagy Perrot - az amerikai gazdaság végezetül úgyis csak saját erejéből fog le­számolni a pangással. Korpa Béla Új román bankjegyek ! Tudósítónktól: A Román Nemzeti Bank új bank­jegyek és pénzérmék kibocsátá­sát tervezi. 1992 végéig új egyle­­jes és ötletes érméket hoznak for­galomba. Olyan típusúakat, mint az utóbbi időszakban megjelent húsz- és ötvenlejes érmék. Ugyancsak ez év végéig a Román Nemzeti Bank új ötszáz lejes bankjegyet is forgalomba hoz a már létező - és szintén nagyon „fiatal" - ötszázas helyett. Ez utóbbinál ugyanis a kivitelezés miatt komoly nézeteltérsek vol­tak a tervező és a­ Nemzeti Bank között. Az új ötszázas az ezres­hez és az ötezreshez hasonló gra­fikai kivitelezésben készül és egy ideig elődjével párhuzamosan lesz forgalomban, míg a régit si­kerül teljesen kivonni. Ugyanígy kivonják és helyettesítik a jelen­legi - és talán külföldön is legis­mertebb - kék színű százlej­es bankjegyet, a Balcescu-t, aho­gyan Romániában „becézik". Az igazi újdonság azonban a két­száz lejes bankjegy lesz. A Ro­mán Nemzeti Bank közlése sze­rint egyelőre nem várható az öte­zer lejnél nagyobb bankjegy ki­adása. (Botos) Trieszt népszavazást akar Osimb­il '96 Triesztben több ezren vettek részt egy fáklyás tüntetésen és azt követelik, hogy a kormány ne ismerje el automatikusan a tri­eszti határ kérdéséről Jugoszlávi­ával kötött osimói szerződést, hanem kezdeményezze Szlové­niával annak újratárgyalását. Giulio Staffieri trieszti polgárme­­ter bejelentette, hogy népszava­zást rendeznek a városban, a szerződés felülvizsgálatát köve­telve. Emilio Colombo, olasz külügy­miniszter, miután fogadta a vá­ros képviselőit, kijelentette: az olasz kormány tudomásul vette Szlovénia július 31-i nyilatkoza­tát, amelyben Jugoszlávia jog­utódjaként a szerződés érvé­nyességét szögezte le. „Ez nem jelenti azt - tette hozzá a minisz­ter -, hogy nem lehetséges a szerződés néhány pontjának módosítása kölcsönös egyetér­téssel, kivéve a határkérdést, amelyet e szerződésen kívül olyan nemzetközi okmányok is szentesítenek, mint a helsinki és párizsi záróokmány." Triesztben a háború befejezé­se óta él az a mozgalom, amely visszaköveteli a Jugoszláviához került övezetet. Ezt a határt az 1976-ban Olaszország és Jugo­szlávia által aláírt szerződés vég­legesítette. Triesztben 1976-ban is mozgalom indult, tüntetések zajlottak a szerződés ellen.

Next