Új Magyarország, 1994. június (4. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-01 / 126. szám

ITÉNY • Az észak-jemeni csapatok teg­nap kora hajnalban offenzívát indítottak egy csaknem száz ki­lométer széles sivatagi frontsza­kaszon, és már negyven kilomé­terre megközelítették Adent, de a déliek ellentámadásba mentek át, és délutánra visszaszorították őket. A hadművelet célja nyil­vánvalóan az lehetett, hogy fo­kozzák az ostromlott Adenre ne­hezedő nyomást, épp azon a na­p­on, amikor az ENSZ Biztonságt­anácsa a tervek szerint tűzszü­­neti felhívás kiadását vitatja meg. • A csecsen vezetés kész megfe­lelő válaszlépéseket tenni, ha orosz csapatokat vezényelnek Ingusföld Csecsenfölddel hatá­ros részére, a malgobeki és a szunzseni járásba. Ennek jeléül a csecsen haderő szerdától had­gyakorlatot kezd a kaukázusi­ köztársaság határai mentén. • Demszky Gábor főpolgármes­ter vezetésével 14 tagú önkor­mányzati delegáció utazott teg­nap Strasbourgba, az Európa Ta­nács (ET) Heyi és Regionális Önkormányzata Kongresszusá­nak alakuló ülésére. Az ET mi­niszteri bizottsága, több mint kétéves vita lezárásaként, ez év elején határozott arról, hogy a tanácson belül intézményes ke­retet teremt a regionalizáció eu­rópai folyamatának. • India északi síkságain és siva­tagjaiban hétfőn ötvenéves re­kordmeleget mértek. A hőmérők higanyszála Újdelhiben 46 Celsi­­us-fokr­a emelkedett, de Ra­­dzsasztán államban 49 fokot is mértek. A hőhullámban egy hé­ten belül 91 ember halt meg. • Az angolai hadsereg és az UNITA lázadói között hétfőn Kairóban folyt heves harcokban 95-en meghaltak és 195-en meg­sebesültek - jelentette az angolai rádió. Az összecsapások a múlt héten csütörtökön lángoltak fel újra, s a városba pént­tel nem jutnak el az ENSZ által szerve­zett emberbaráti légi szállítmá­nyok.Nn Kölni tudósítónktól. A gyász érzése az Erich Honecker haláláról érkezett jelentés halla­tán legfeljebb csak néhány hajt­hatatlan kommunista szimpati­zánsban lángolt fel. Az egyesített Németország lakossága nem min­den érzelmi megnyilvánulás nél­kül vette azonban tudomásul a hajdani NDK - tegnap Chilében elhamvasztott - egykori diktáto­rának végleges búcsúját. Honecker a háború utáni történe­lemben túlságosan dicstelen sze­repet vállalt magára ahhoz, hogy most a halottak iránti ke­gyelet fátyla boruljon rá. „Politi­kája számtalan ember számára hozott fájdalmat és bánatot" - hangzott Dieter Vogel kormány­­szóvivő megnyilvánulása. Wolf­gang Thierse - a Német Szociál­demokrata Párt elnökhelyettese - kispolgári diktátornak titulálta, akit teljes meggyőződésből akart új társadalmi formát kialakítani, de­ végezetül csak szürke funkci­onárius lett belőle. „Reformkép­telensége nagyban hozzájárult az JVDK megsemmisüléséhez." Eberhart Diepgen, Berlin főpol­gármestere így fogalmazott: „Politikájának áldozatai, akik közé az általa emeltetett fal több száz halottja tartozik, tovább vá­dolják még akkor is, ha a jogál­lam lehetőségei korlátozottnak bizonyultak, hagy felelősségre vonják".­­A Saar-vidéki Neukirchenben született Honecker 1971-ben lett a N­émet Szocialista Egységpárt főtitkára, majd 1976-ban az NDK államtanácsának az elnöke. Dik­tatúrája alatt­­ 18 hosszú eszten­dőn keresztül - az „első német­­munkás- és parasztállamban" lábbal tiporták az emberi sza­badságjogokat, az állambizton­sági szervek minden ellenzéki megmozdulást brutális kemény­séggel nyomtak el, az egész or­szág területét átfogó besúgóhá­lózattal tette kiszámíthatatlanná a polgárok életét, és mindent el­követett annak érdekében, hogy véglegesítse az ország megosz­tottságát. Elvakultságában nem értette meg a Moszkvából érke­ző jeleket, Gorbacsov peresztroj­kapolitikájának előszelét, figyel­men kívül hagyta a saját népe soraiban megerősödő hangulat­­változást, és ezzel elősegítette azt, amit mindenáron meg akart akadályozni: az NDK bukását. 1990-ben vették őrizetbe, az igazságszolgáltatás vádat emelt ellene hazaárulás, a hatalommal való visszaélés, a társadalmi tu­lajdon hűtlen kezelése címén. 1991-ben Moszkvába szökött, de a hajdani szövetséges 1992 nya­rán visszatoloncolta Berlinbe, ahol a moabiti börtön falai közé került. Májrákja miatt a bíróság engedélyt adott neki arra, hogy Chilében élő lányához, Sonjához utazhasson, az orvosok legfel­jebb hat hónapot adtak még ne­ki. Ott bekövetkezett halálával kapcsolatosan a liberális francia „Paris-Normandie" érdekes pár­huzamot vont: „A chilei szám­űzetésben élő Erich Honecker éppen abban az időpontban lé­pett ki az életből, amikor a haj­dani kommunisták­­ ma szocia­listáknak nevezik magukat - ko­moly győzelmet arattak a ma­gyarországi választásokon. Fi­gyelemre méltó paradoxon, hogy egykori budapesti barátai azon szisztéma segítségével jut­nak ismét hatalomhoz, amely el­len Honecker egy életen keresz­tül harcolt." Elhamvasztása után aligha le­het számítani arra, hogy az ur­nát német földben helyezik el. Ute Koboldt, Neukirchen városá­nak szóvivője közölte: „Huszon­öt év után lejárt a jogfolytonos­ság arra, hogy valakit a családi kriptában helyezzenek el, a Wie­belskirchen városrészhez tarto­zó temetőben. Ilyen értelmű kér­vény mellesleg mindeddig nem is érkezett". Biztosra vehető viszont, hogy a volt államfő és pártelnök em­lékiratai hamarosan megjelen­nek a könyvpiacon. A berlini Edition Ost kiadó közölte, hogy a Honecker-memoár - közöttük az 1987-es bonni látogatás jegy­zőkönyveivel - már ez év júniu­sában napvilágot lát. Az erről szóló szerződést másfél hiéttel ezelőtt írták alá. \ ^___ StefaniLázár ■ - i \ \JU -• i '1 V Kérd­éses, hogy Németorzágban is eltemethetik-e Honeckert Nem hullajtottak gyászkönnyeket Santiago de Chilében elhamvasztották Erich Honecker holttestét. Honecker koporsóját az egykori NDK zászlaja fedte be, amikor felesége, Margot és lánya, Sonja, valamint az elhunyt tisztelőinek több száz fős csoportja utolsó útjára kísérte AP PHOTO SANTIAGO LLANQUIN IV. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM 1994. JÚNIUS 1., SZERDA KÜLFÖLD Rabin cáfolta az egyiptomi sajtójelentéseket Még maradnak a Golánon Tel-avivi tudósítónktól: Jichak Rabin izraeli miniszterel­nök, tegnap a parlament kül­ügyi- és hadügyi bizottságának az ülésén cáfolta, mintha Muba­rak egyiptomi elnöknek ígéretet tett volna a Golán-fennsík teljes kiürítésére. A kormányfő ezzel a kijelentéssel válaszolt az egyip­tomi sajtó azon tudósítására, mintha a kormányfő már elköte­lezte volna magát teljes vissza­vonulása a Golan-fennsíkról, amelyet Izrael 27 évvel ezelőtt, a hatnapos háborúban foglalt el. Rabin arról is beszélt az izraeli törvényhozásban, hogy a Szíriá­val folytatott tárgyalások - nem utolsósorban éppen a Golán­­fennsík hovatartozása miatti né­zeteltérésekből eredően - holt­pontra jutottak. Minden bi­zonnyal elhalasztja ezért a köze­li napokra tervezett újabb közel­­keleti körútját Warren Christop­her amerikai külügyminiszter is - közölte Jichak Rabin. Az izraeli politikus szerint Damaszkusz kötelezettségvállalást követel a a jeruzsálemi kormánytól azt ille­tően, hogy teljes mértékben ki­üríti a vitatott területet, ám erre a zsidó állam nem hajlandó, s emiatt szenved halasztást az iz­raeli-szír békefolyamat. Az izraeli hatóságok időköz­ben szabadlábra helyeztek 73 to­vábbi palesztinai biztonsági fog­lyot, asak már visszatértek a Gá­zai övezetbe. Jerikióban, amely Gázával egyetemben szintén a palesztin önkormányzat terüle­tét képezi, a helyi lakosság foly­tatta örömmámortól áthatott hangzatos tüntetéseit, melynek során a Hamasz terrorszervezet aktivistái nyílt felvonulást tartot­tak. A helyi palesztin rendőrség nem avatkozott be és nem gátol­ta a Hamasz megmozdulását. A jerikói belbiztonságért felelős palesztin tiszt a tüntetések után azt mondotta, hogy az önkor­mányzati egyezmény létrejötte ellenére is, folytatódik a fegyve­res küzdelem Izrael ellen, ame­lyet az önkormányzat területé­ről irányítanak. Tegnap, kedden délután az iz­raeli biztonsági alakulatok a nyugati partvidéken fekvő Ra­­malla arab városban heves tűz­harc után megöltek két keresett veszedelmes terroristát, a Ha­masz tagjait. Dán Ofry Újabb ENSZ-áldozat Egy mozsárágyú becsapódó lö­vedéke tegnap megölte a ruan­­dai ENSZ-erők egy szenegáli ka­tonatisztjét a fővárosnak, Kigali­­nak a kormány ellenőrizte ne­gyedében. Az ENSZ ruandai se­gélyakciója, az UNAMIR az eset miatt úgy döntött, hogy időlege­sen felfüggeszti minden tevé­kenységét az országban. A tüzér­ségi lövedék a katonatiszt autóját találta el, amelyre jól láthatóan fel volt festve az ENSZ emblémá­ja, s a gépkocsin a világszervezet lobogója lengett. A tiszt több más járművel együtt éppen egy hí­don haladt át Kigali központjá­ban, amikor a páncélozott jármű­vet kilőtték. AZ UNAMIR közlése szerint a világszervezet tisztjei és jármű­vei addig nem végeznek semmi­lyen mozgást, amíg a helyzet nem válik szilárdabbá. - Meg­próbáltuk mind a két harcoló fe­let rábírni arra, hogy tegyék le­hetővé: folytathassuk humanitá­rius feladat­unkat. Egész egysze­rűen nem hallgatnak ránk - mondta az UNAMIR helyettes parancsnoka. Az újabb halál­esettel 12-re emelkedett a ruan­dai fegyveres harcokban áldoza­tul esett kéksapkások száma. Korábban tíz belga és egy ghánai békefenntartó vesztette életét (a legutóbbi három héttel ezelőtt). ENSZ-jelentések szerint a kö­zép-afrikai országban tegnap annak ellenére folytatódtak az összecsapások a kormányerők és a lázadó Ruandai Hazafias Front egységei között, hogy a két fél az első közvetlen tárgya­lásokon megegyezett: tűzszü­netre törekszenek. A világszer­vezet vizsgálóbiztosokat küldött abba a kormány ellenőrzése alatt álló térségbe, ahol állítólag öt­száz embert, nagyobbrészt tuszi­­kat mészároltak le a közelmúlt­ban. Ha a tömegmészárlás bebi­zonyosodik, akkor a csütörtökre kitűzött újabb tűzszüneti tárgya­lások minden bizonnyal kútba esnek.­(MTI) Róma sértődött Olasz részről visszautasították Andreasz Papandreu görög mi­niszterelnöknek azt a kijelenté­sét, hogy egész Európának ria­dót kellene fújnia „az olasz kor­mányban jelenlévő újfasiszta miniszterek miatt". Papandreu hétfőn közzétett interjújára An­tonio Tajani, az olasz kormány szóvivője ugyancsak egy sajtó­interjúban válaszolt: „Legyen nyugodt Papandreu: Olaszor­szágban semmilyen veszély nem fenyegeti a demokráciát. A gö­rög szocialista miniszterelnök nyilvánvalóan nem ismeri azo­kat a dolgokat, amikről beszél. De különösen az a súlyos, hogy egy baráti ország államférfija avatkozik be az olasz belügyek­­be azzal, hogy Európától ki tud­ja milyen veszélyre vár reagá­lást. Papandreu jobban tette vol­na, ha megszólalása előtt meg­hallgatta volna az amerikai el­nök szavait az új olasz kormány­ról" - mondta a szóvivő. (MTI) háttér Hadüzenet a koldusoknak­ Londoni tudósítónktól. A brit miniszterelnök a hét végén azzal lepte meg az országot, hogy tőle szokatlan élességgel fordult a lakosságnak egy parányi és talán minden más csoportnál kiszolgáltatottabb része ellen. John Major kijelentette, hogy a koldusok elcsúfítják Nagy-Britannia városait, és erélyesebben kell fellépni velük szemben. John Major szavait a felháborodás szökőárja fogadta. Támoga­tóinak egyre zsugorodó seregét kínosan érintette, hogy Major a jö­vő heti európai parlamenti választások előtt néhány nappal az em­beri szenvedéssel szembeni érzéketlenségnek adta jelét. Az Egyesült Királyság városainak utcáiról a második világháború alatt eltűntek a koldusok. A fegyverkezés és hadviselés rövid idő alatt vagy a hadiiparba, vagy a fegyveres erők kötelékébe olvasz­totta a '30-as évek végén még jókora számú munkanélkülit. Négy­millió katonaköteles korú férfi - és többszáz ezer katonai szolgá­latra jelentkezett fiatal nő - esett ki évekre a legkülönbözőbb fog­lalkozási ágaktól, sőt adott külön munkát azoknak, akiknek dolga lett, hogy fegyverrel, ruhával, élelemmel lássa el őket. A háború utáni Churchill-, majd Attlee-kormány teljes foglalkoztatási politikáját is előmozdította az újjáépítés feladata. Mire az befejeződött, jött a hideghá­borús fegyverkezés által is táplált nagy gazdasági fellendülés, amely a köz­ben kialakult jóléti állam szociális juttatásaival együtt példátlanul meg­emelte a lakosság életszínvonalát. A koldulás a '80-as években harapódzott el. A thatcheri gazda­sági átrendezés nemzetközi gazdasági visszaeséssel esett egybe, s az életszínvonal emelkedése immár egyenetlenné vált, sokaké emelkedett, de sokaké csökkent. Amikor pedig az átalakulás a jóléti állam juttatásaiból is jókora szeleteket kezdett kikanyarítani, egy­­szercsak megjelentek az utcán az otthontalanok. A koldustársadalom sokrétű. A rhnikanélkülieknek igen kis ré­sze koldus, akinek otthona van, az egyáltalán nem. Családok álta­lában jövedelem kiegészítő illetve házbér-segélyt kapnak - de csak akkor, ha van hol házbért fizetniük. A tipikus koldusnak sem csa­ládja, sem otthona nincs. Sokuk 16-18 éves, akiket vagy kaland­vágy, vagy családjuk felbomlása késztetett az utcai életmódra. Van­nak köztük nomádok is: 40-60 évesek, vagy még idősebbek, akik a jólét és teljes foglalkoztatottság közepette is az utcát tartották ter­mészetes otthonuknak, és soha semmi körülmények között nem vállalkoztak munkára. John Major kijelentése elsősorban a Nyugat- Angliát különösen kedvelő és elárasztó, önmagukat „újkori vándo­roknak" nevező motorizált csavargóknak szólt. Ezek jobbára kiöre­gedett hippik illetve hippi utódok, akik ütött-kopott, összetákolt tragacsaikon róják az országutat és részben szociális segélyből, részben koldulásból, gyakorta lopásból élnek, mint a társadalom ki­tartottjai, akiknek semmilyen gazdasági helyzetben nem jutna eszébe sem dolgozni, sem végleg letelepedni. Vannak olyan kol­dusok is, akik az úgynevezett „közösségi gondozás" hajótöröttjei, zárt intézetekből kiengedett elmebetegek, akikről családjuk - ha van - nem akar tudni és akik képtelenek akár mukára, akár társa­dalmi együttélésre másokkal. A lényeg azonban az, hogy a koldusok között kisebbséget alkot­nak a szándékos munkakerülők. Jó részük teljes foglalkoztatottság idején sem kapna munkát, részben bizalmatlanságot keltő megje­lenése miatt, részben pedig azért, mert egyszerűen nincs lakcíme. Vannak köztük szép számmal iszákosok is, akik ha pénzhez jutnak, azt egy órán belül elisszák. Valamennyien rászorulnak a társada­lom gondozására, legnagyobb részük meg is érdemli. A népszerűt­lensége kalodájába zárt miniszterelnök nehezen fogja tudni meg­értetni közönségével, hogy megbélyegző szavai csak azokra vonat­koznak, akik nem elesettek, hanem szándékosan fetrengenek a sár­ban. új­v Jotischky László Veszélyes atomvita Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn este felszólította Észak- Koreát, hogy a jonghjoni öt mega­wattos atomerőm m­vében folyó fűtőanyagcserénél tartsa magát a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség előírásaihoz. A testület ülésén elfogadott határozat ugyanakkor nem helyez kilátás­ba szankciókat arra az esetre, ha Phenjan mégsem állítaná le a jongbjoni erőmű ellenőrzés nél­küli üzemanyagcseréjét. A hatá­rozat elfogadását még Phenjan fő támogatója, Kína sem vétózta meg. A NAÜ előírásai szerint a fű­tőanyag cseréje kizárólag az erő­műből kikerülő, elhasznált fűtő­anyag ellenőrző mérése mellett lehetséges. Ezt az ellenőrzést az észak-koreai hatóságok egyelőre nem tették lehetővé. A Koreai NDK állandó ENSZ képviselője a világszervezet székhelyén saj­tónyilatkozatot tett közzé, amelyben leszögezte: az atom­kérdést nem a Biztonsági Ta­nácsnak kell megvitatnia, azt a KNDK és az Egyesült Államok közötti tárgyalásokon kell meg­oldani. Phenjan ennek érdeké­ben mindent megtett, beleértve a fűtőanyag ellenőrző mérését is - hangoztatta az észak-koreai ENSZ-diplomata, akinek nyilat­kozatát az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség ismertette. Sajnál­kozását fejezte ki amiatt, hogy a BT mégis napirendre tűzte a kér­dést, és megállapította: a Phen­­janra gyakorolt nyomással nem lehet megoldani a problémát. Az észak-koreai atomprog­ramról folytatott telefonbeszél­getést hétfőn Bill Clinton ameri­kai és Kim Jung Szam dél-koreai elnök. A két vezető politikus „rendkívül veszélyesnek" ítélte meg a kialakult helyzetet, amely szükségessé teszi Washington és Szöul szoros együttműködését. Vádolják Moszkvát Terjeszkedő politikával vádolta Oroszországot Dogan Güres tá­bornok, a török fegyveres erők vezérkari főnöke - jelentette az AFP a Sabah című török napilap keddi számára hivatkozva. - Oroszország a cári rendszer terjeszkedő politikáját éleszti új­já - állította Güres tábornok a Sa­­bahnak adott nyilatkozatában. A vezérkari főnök röviddel azelőtt adta interjúját, hogy Süleyman Demirel török elnök elutazott Ukrajnába, amely szerinte „igen erős orosz nyomás alatt áll".­­ Oroszország a térség fenye­gető tényezőjévé vált. Erre mu­tat, hogy Moszkva orosz csapa­tokat állomásoztat a török hatá­rok közelében, nevezetesen az örmény-török határon - fűzte hozzá a vezérkari főnök. Az AFP emlékeztet arra, hogy Ankara véleménye szerint Oroszország közvetve Örményországot segíti az örmény-azeri viszályban.

Next